Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
1966. július 17. 8 TOLNA MEGYÉT NÉPŰJSAO Hadd fújjam ki magamat egy kicsit. Világ körüli utam- ról most érkeztem meg Párizsba. A repülőtéren írom a levelet, hogy időben hazaérhessen. Égi taligán, vagyis repülőgépen jöttem. Szörnyű volt az út. Tudja, olyanok ezek a legújabb modern repülőgépek, olyan gyorsak, hogy az ember, amikor leszáll Párizsban, a gyomra még mindig New Yorkban kavarog. És ez a szerencse. Mert képzelje, hogy írnám meg ezt a levelet, ha a gyomrom Párizsban kavarogna? Kavargó gyomorral nem lehetne levelet írni. Pedig van mit elmondani. Londonban jártam. Éppen ülés volt az alsóházban. Bementem, gondoltam, akad valami megírni való. Nem tévedtem. Egyszercsak felállt egy laburista képviselő, Arthur Lewis és törvényadta jogánál fogva a következő kérdést tette fel a véderőminisztemek: Miért kapnak a haditengerészet tisztjei és matrózai különböző nagyságú és formájú éjjeliket? És mennyivel drágábbak a tiszti bilik a közönségesnél? A véderőminiszter nem tudott válaszolni. Haladékot kért. Pedig megválaszolhatta volna a kérdést az én véleményeik szerint. Ezt mondhatta volna: azért kapnak a tisztek más fajta bilit, hogy a sajátjukat össze ne tévesszék a matrózokéval. Hogy drágább? Istenem! Hát már ennyit sem érdemelnek a haditengerészet tisztjei, hogy külön bilijük legyen, ha egyszer szükségük lesz rá? Hát igen, itt demokrácia van. Még a bilikérdést is fel lehet vetni. Még egy bili körül is óriási viharok keveredhetnek. Lehet, hogy emiatt még kormányválság is lesz. Mert kideríthetik, hogy a minisztereknek is másfajta bilijük van, a miniszterelnöknek pedia egyenesen különleges. Itt a bolhából is elefántot csinálnak. A bolháról jut eszembe. Tudja mi lenne, ha a bolha elefántnagyságban jelentkezne? Óriási ricsaj. Egy aberdeeni laboratóriumban jártam. Csodálatos dolgot láttam és hallottam. A tudósok többfajta bolhát mutattak be. Az egyik csoport halkan ugrált, a másik viszont óriási üvöltéssel rohant. Körülbelül úgy kiabáltak, mint a fronton a katonák szuronyrohamkor. Érdekes volt ^ látni és felerősített hangjukat hallani. Én itt a laboratóriumban megtanultam megkülönböztetni az üvöltöző, meg a nem üvöltöző bolhákat. Amikor kifelé mentem vakarózni kezdtem. A gatyakorcomban nagy mozgolódás támadt és hol egyik, hol másik bolha csípett belém. — Ezek harcias bohák, Hári! — jegyezte meg a laboratórium vezetője. Hát ilyen egyszerű a tudomány. Az embert megcsípi a bolha és tudja, hogy az harcias bolha, sőt azt is tudja, hogy mielőtt csípett, ordítozott. Érdekes, az ember utána ordítozik, vagy szitkozódik. Érdekes megállapítás, ugye? A tudomány erre azt mondja: ja, mi kiemelkedtünk az állatvilágból, mi különbözünk az állatvilágtól, mint ahogy ez a bollicpélda is bizonyítja, mert ugye a bolha harapás előtt, mi harapás istán üvöltözünk. E rövid látogatás nagyon has2mos volt. Így legalább minden olvasó meg tudja különböztetni a harcias bolhát a nem harciastól és nem öl meg harcias helyett egyetlen har- ciatlant sem. Ügyes, találékony emberek vagyunk mi, magyarok. Ha valamit ki kell játszani, akkor nem ismerünk határt. Sok furcsa esetet tudok. Tudok olyan esetet, hogy valaki maszek postahivatalt nyitott, két WC-szagtalanítóval százezreket keresett, de olyan esettel, mint amilyennel Uruguay és Brazília egyik határátjárójánál láttam, otthon még soha nem találkoztam. Két ember sakkozott. Az ember azt hitte volna: amíg a vámvizsgálat tart, elütik valahogy az időt. Egy vámtiszt odaállt mögéjük és kibicelt. Egyszer csak lekapott a tábláról három figurát és hiába volt minden tiltakozás, ízzé-porrá törte azokat. És halljon csodát: mindegyik figurából egy-egy gyémánt esett ki. Nem tudtam megállni kérdezés nélkül: — Hogyan jött rá? — Egyszerűen. Én is szenvedélyes sakkozó vagyok és feltűnt, hogy az egyik bástyával úgy lép, mintha csikó lenne... Hát ez igazán egyszerű. Az embernek csak azt kell figyelnie-: ki, hogyan lép és mindjárt mindenre rájön. De mi van akkor, ha az illető nem lépi Már a múltkor meg akartam írni, de valahogy elfelejtettem. Most pótolom. Nemrég otthon jártam Szekszárdon. Alig ismertem a városra. Sok új ház épült és sok régi helyén tér van. Gondolom, idővel ezekest is beépítik! De most nem erről akarok szólni. Felfedeztem valamit Szelcszárdon, amiről talán meg a Szerkesztő Ür sem tud. Sztriptizbár működik az én városomban. Erre úgy jöttem rá, hogy mentem az utcán és egyszercsak két kakasfi beszélgetésére lettem figyelmes. Egyszercsak azt mondja az egyik: — Na, szervusz, én befordulok halira. A másik megkérdezi: — Műért, hová mégy? — Niegyek a henteshez meztelen tyúkokat nézni! Hát ebből tudom hogy van sztriptizbár Szekszárdon. Igaz még kezdetleges, nem minden igényt elégít ki, de van. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: , I A% utolsó Árpád-házi király sírját keresik a történészek Buda középkori és török kori életéről vallanak az ásatások leletei Sok évszázados bástyák, rondellák mentén visz utunk a budai Várpalotának a Színház utca és keleti bástyafal közötti szakaszához, a Duna fölé. Mögöttünk a széles ívben húzódó bástyafal eltakarja a várost, zaj se hallatszik, csak alattunk — a kisebb- nagyobb üregekben — az ásók tompa nesze, ahogy a földet fejtik a több százéves kövekről. Az ásók nyomán kibontakoznak a budai pasák egykori palotájának és szerájdzsámijának szerkezetileg épen maradt alapjai úgy, ahogy azt a korabeli helyszínrajzok és leírások megjelölik. Evlia Cselebi török utazó és történetíró 1663-ból fennmaradt leírása szerint: „E középső vár északi részén a várfal fölött a Duna folyóra, Pest síkjára és Kecskemét völgyére nézőleg. ablakos, erké- lyes, szűköcske kisebbszerű di- vánkháne van. Kétszáz szűk szobás, szűk udvarú, egy fürdőjű, kert nélküli palota ez. Kara Murad pasa e palotában nem fért el, azért kibővíttette és kijavíttatta azt!” így ír a krónikás. Mit mond a régész? AZ EGYETLEN PASASZERÄJ EURÓPÁBAN — Néhány török kori írott forrás, s a XVII. század végéről, a visszafoglalás idejét követő korból fennmaradt helyszínrajzok jelentették a támpontot a kutatások megkezdéséhez. Ilyenek például a Bolognai Marsigli hagyatékából származó Hauy-féle helyszínrajz Evlia Cselebi leírásán kívül. A Budapesti Történeti Múzeum öt évvel ezelőtt kezdte meg a tájékozódó jellegű kutatásokat, és azóta folytatjuk azokat. A török kori régészet szakértőjével, dr. Gerő Győző múzeológussal beszélgetünk itt a barokk kori karmelita kolostor Dunára néző homlokzata előtti parkban, ahol a feltárást elkezdték. Az avatatlanok számára is rendkívül érdekes, amit elmond. — Az 1686-ban és a közvetlen utána készült városképi ábrázolások a pasa palotáját épségben álló épületnek mutatják. A feltárások során azonban sok helyen érintetlenül megtalálták azt a pusztulási réteget, amely egy nagyarányú tűzvész emlékét őrzi. Valószínű, hogy az úgynevezett fehér-vári rondellában lévő lőporraktár robbanása következtében égett le a pasapalota is. Az írásos emlékek és rajzok szerint 1730—34 között épült — részben a pasapalota fölött — a karmelita kolostor, amely romosán még ma is áll. A feltárás eredményei egyedülállóak Európában, mivel az egykori európai török tartományokban még egyetlen pasaszerájt sem tártak fel. A. tájékozódó kutatások már kezdetben is érdekesnek ígérkeztek és számos új problémát jelentettek. A feltárási munkák török kori, és a megelőző korok topográfiai kérdéseire is választ adhatnak, mivel itt korábban semmiféle ásatás, régészeti kutatás nem volt, másrészt pedig több feltevés tisztázódhat, például az, hogy a kolostor melletti volt Várszínház, illetve a hajdani ferences templom alatt temették-e el III. Andrást, az Árpád-ház utolsó sarját? A sír felkutatása későbbi feladatként szerepel a tervekben, Igen valószínű, hogy a törökkori épületek alatt, a mélyebb szintekben, jelentős középkori épületmaradványokat fedezünk fel: XIV. század végéről, a XV. század elejéről származó lakóépületekhez tartozó földszintig illetve pincehelyiségeket. DOHÄNYZÖ- ÉS KÁVÉZÓK ÉSZ LETEK A XVI. SZAZADBÓL — Milyen haszonnal járna ezen a területen a teljes feltárás? — A teljes feltárás a XIII. századtól a XVIII. századig terjedő időszak keresztmetszetét adhatná építészettörtánetileg és topográ- fiailag. Mivel a Várpalota úgyis kulturális centrum lesz. a helyre, állításon túlmenően bemutathatnánk itt a nagyközönségnek is a feltárt és restaurált helyiségeket a muzeális értékű kőfaragványok- kal. Sok olyan anyag került már itt elő — sírkövek, pillérfejek — amelyekkel a középkortól a barokk korig kialakíthatnánk egy északi romkertet. Szép és izgalmas munka ez: a történelem szellemét sugárzó kövek és az ásók nyomán előkerülő tárgyi emlékek segítségével rekonstruálni az egykori életet. A használati tárgyak — sok háztartási eszköz: agyagkorsók, tálak, csészék, findzsák maradványai, néhány vörösrézből készült edény, sok-sok — részben törött, részben ép — agyagpipa vallanak egy rég letűnt korról. A pipák a dohányzás elterjedéséről, a csészék a nagymértékű kávé- és tea fogyasztásról. A feljegyzések szerint 1579-ben hozta Budára az első zsák kávét néhai Behrám effendj. A kávéscsészék darabjai — a bizonyítékok szerint — a kisázsiai Izmik híres fajanszműhelyébet valók, a kínai porcelán csészék maradványai a török hódítóknak Kínával folytatott élénk kereskedelmi kapcsolatáról tanúskodnak. V. A. VARÁZSVESSZŐ MEG MA IS! A varázsvesszőt e vetett hitnek nincs tudományos alapja, de még ma is »vannak, akik komolyan veszik Ma. is a világűrutazás korában, millió és millió ember hisz a varázsvessző különös képességében, mert még a legfejlettebb világrészekben is fennmaradtak a boszorkányokról és a gonosz szellemekről szóló mesék. Az egyik ilyen babona szerint vannak titokzatos erővel és képességgel rendelkező emberek, akik fából, vagy fémből készített pálcika segítségével „belátnak” a föld mélyébe, és „megérzik” a lentről jövő sugárzásokat. Mind a mai napig azonban egyetlen állításukat sem bizonyították, ettől függetlenül azonban a varázsvesszővel vagy ingával felszerelt emberek még ma is igen keresett „szakemberek”. És ami a legérdekesebb, nem egy esetben tudományos intézetek is alkalmazzák őket! Á zürichi kísérlet F. Gassmann, a zürichi műegyetem geofizikai tanára nagy ellensége a varázsvesszős embereknek, akik közül nemrégen néhányat sikerült lelepleznie. Néhány ilyen ismertebb svájci forráskutatót meghívtak a zürichi műegyetemre, és megkérték őket, hogy fedezzék fel alattuk a vízvezetéket. ötven centiméter átmérőjű a vízvezeték csöve, 1600 liter víz folyik át rajta percenként és mindössze egy méter mélyen van a cső, mégis a neves forráskutatók közül egy sem találta meg a vízvezeték főcsövét. Szinte kivétel nélkül mindenki ott vélte „felfedezni”., ahol a műegyetem hallgatói nyílásfedőket helyeztek el. Ott azonban nem volt vízvezeték! Ha tehát a híres forráskutatók ngm tudnak semmit, hogyan lehetséges akkor, hogy felvilágosult emberek, s nem egy esetben tudományos intézetek is segítségüket kérik? Dr. Hans Heusser zürichi egyetemi tanár véleménye szerint mindez azzal magyarázható, hogy az ember nehezen szabadul meg a hiedelmektől, a babonáktól. Forráskutatók, varázsvesszővel és ingával működő csodatevők mindig voltak és vannak, az őskortól egészen napjainkig. Vajon Mózes nem volt-e az, amikor a sziklából — varázs- vesszőjének segítségével — vizet fakasztott? ö volt tehát — a biblia tanúsága szerint, az első forráskutató. A középkorban a varázsvesz- szővel ércbányák, elásott kincsek és a nyoma veszett gyilkosok után kutattak — valószínűleg nem nagy eredménnyel! A harmincéves háborúban a csatatéren életben maradt katonákat mogyoróvessző segítségével keresték. A második világháborúban a németek és az angolok is forráskutatókat alkalmaztak az afrikai fronton — azoktól remélték, hogy a sivatagban vízforrásra bukkannak. Ki is száradhatott a torkuk. Hi sugárzik ? A fizika és geológia fejlődik, s mindig többet tud a láthatatlan sugárzásokról. A forráskeresők éppen ezért úgy érzik, hogy a saját területükről szorítja ki őket a tudomány. Másutt keresnek tehát működési és érvényesülési területet. így aztán a kuruzslók komoly vetélytársakat kaptak. Mert a varázsvesszők szerint az álmatlanság, reuma, sőt a rákbetegség is a sugárzások következménye. Mindez a sugárzás hullámhosszától függ, s még a koraszülést, sőt az öngyilkosságot is a sugárzásokkal magyarázzák. A dolognak csak egy bökkenője van: még nem akadt két forráskereső, aki ugyanazt a magyarázatot adta volna, illetve, aki ugyanazt fedezte volna fel. Volt már olyan eset is, hogy egy forráskeresőt megkértek valaminek a felfedezésére. Azután egy ideig nem vették igénybe szolgálatait, később ismét meghívták, hogy kutasson. Mivel az illető már nem emlékezett arra, mi mindent hordott össze az első esetben, magyarázni kezdte, hogy annak is megvan az értelme, ha ő most történetesen más dolgot, vél felfedezni, tekintettel a dolgok „vándorlására”. A forráskutatók egyébként szintén „fejlesztik” .tudományukat. Újabban azt állítják, hogy minden betegség más és más intenzitású sugárzást áraszt. Ennek erősségét pedig a varázsvesszővel könnyen meg lehet állapítani, és azután a diagnózist is fel lehet állítani. Ha a beteg olyan területen él, ahol a sugárzások különösen ártalmasak, akkor meg kell védeni ezektől. A védőeszközöknek se szeri, se száma. Ilyenek a mágikus erejű gyűrűk, láncok, de — a forráskutatók szerint — legújabban takarók, paplanok is nyújthatnak védelmet, ha fémmel átszövik őket. Az ilyen „védőeszközök” ma már beszerezhetők a legjobb szaküzletekben is, és Nyugat-Né- metországban 40 és 400 márka között mozog az áruk — habár egy pfenninget' sem érnek.
