Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Marino Morétti: A KU TV Á Egy napon tehát legjobb bará- vallva a rendőrök még soha nem torn megállapította, hogy mi- tudtak segíteni rajtam, után gondjaimba vettem egy Izzadtan, fáradtan mentem macskát, sőt egy teknősbékát is, haza, s már a szobámban vol- megfeledkeztem a háziállatok ki- tam, amikor utóiért a két me- rályáról, a kutyáról. zítlábas kagylókereső fiú, Tele voltam az ártatlan álla- egyikük kezében ott volt a meg- tok iránti őszinte szeretettel, s szelídült szökevény, összekötve egyre jobban megismertem őket. igen megkötözve egy olyan kö- Kertemben meglestem a békák, téllel, ami első látásra is alkal- csigák, dongók, verebek életét, s más lett volna arra, hogy ökröt amint mondtam, bensőséges ba- vonszoljnak vele a vágóhídra, rátságot kötöttem egy teknőssel Félóra múltán a kutyám ott és mindenek előtt egy Tigris aludt a lábamnál, névre hallgató macskával. És És elkezdődött egy, eddig nem most itt volt ez a kutyahistória, tapasztalt, egészen új élet. Miután meghallgattam a kutya- Nyugtalanság, öröm, zavar, dicsérők vélekedését, nem ma- romantika, zsarnokság fűződött radt hátra egyéb, mint kivé- a kutyához, név szerint egysze- lasztaní a megfelelő fajtát. Vala- rűen Basához, aki felfordította ki. ezt mondta: „Farkaskutya a ház csendes nyugalmát, ahol való neked.” Az igazat megvall- pedig ezelőtt meg lehetett halva, nem tudtam, miért éppen iani egy légy zümmögését, vagy farkaskutya való nekem. Kéz- a toll percegését is. detnek jobban szerettem volna Minden darabjaira esett, a egy kevesbe jelentős kutyát. De verskéziratok a földön hevertek, minden ellenvetésemre kész volt s néha evett is belőlük. Ilyen a valasz: „Nem is kutyát akarsf formdn a költészet élvezete alig te, hanem valami csecsebecset, különbözött a póráz szétrágásá- De gondold meg, kolto vagy, td|. err5] jut eszembe, hogy egy neIJ?, ho7j11 kls^sszony. ■ .... hónap alatt öt pórázt falt fel a Elfogadtam hat az ajándékot, . , k amely mint a tiszteletre méltó . ' ,, ajándékok általában, távolról legjobban az kedvetleníteti jött, messziről, és vonaton, egy el, hogy az uj jövevény nehez ládácskában, melynek fogantyúja helyzetbe hozta hazam hallga- volt és szűk nyílása, amelyen át ta§> s szamomra kedves vende a megalázott fogoly zavaros kép- §eit- A teknősbéka eltűnt. A zeteket szerezhetett az utazásá- macska a tetőn élt vagy a keltről, anélkül, hogy szabadulásában reménykedhetett volna. Érkezése napján ezt a táviratot kaptam: „Express csomagként érkezik a címedre egy Basa nevű kutya, öthónapos, kedves, kicsit félénk, levél megy, ölellek.” S megjött a levél is: ,,A kutyus szép, de bátortalan szeben egy fügefa ágától figyelte az érdekesebb eseményeket. Úgy érzem, hogy Basa végül mindazokat elüldözi a házból, akikhez ragaszkodtam, övé volt a ház, övé volt minden, s úgy tűnt, engem is birtokába vett. Nem volt más hátra, mint a lehető leghatásosabban véde- gény. Egész mostanáig mamája hezni az ember hagyományos és testvérei körében élt. Egyedül haratja ellen. maradt, utaznia kellett, kitéve a Most azt mondják, türelemre vasutasok és hordárok goromba- iett. volna szükség, tűrni kellett ságának, mindez szomorúvá tét- volna gyerekes nyugtalanságát, te és zavarttá. Ezért, ha megér- hisz végül kutyává fejioaott vol- kezett hagyjad egy kicsit ma- na s fgy Basa könnyen alkal- gára, a szabadban. Kenyeret és mazkodott volna életmódomhoz, tejet adj neki. Azt ajánlom, sem- j}e erre nem volt időm, s Basát mi hüst, inkább valami keveré- égjük ismerősömnek ajándékoz- ket, sok főzeléket, sárgarépát, tam, akinek több érzéke volt zöldbabot, egy kevés darált spe- mindehhez, a megértő szeretethez nótot, pótkávét. Ajánlom továb- js gs eljött a reggel, amikor Tig- bá, hogy legalább az első napok- rjs a cjca_ kedvesen bebújt az ban ne kiabálj vele. Basának ajtón, amely félig nyitva maradt hívják, s azzal a kéréssel adták mögötte, s úgy tért vissza a azt el, hogy ne változzék meg a neve.” Mindez, ahogy így elhangzott, csak megerősítette a kutyus szánalmat keltő megrázkódtata sait, amit az jelentett, hogy kiragadták a családi körből, s nem is tudom leírni, hogyan éreztem magam ebben a megalázó pillanatban. Kinyitottam a lá- dikót: összeszorult a szívem, amint megpillantottam az élettelen gombolyagot s anyjára és testvéreire kellett gondolnom, akik ott maradtak Rómában, a Vantaggio utcában. Amikor megfogtam ezt a puha, meleg valamit, amely mozdulatlan volt, szíve sem dobbant, lélegzetemet is visszafojtottam, mint amikor az embernek egy szerencsétlenségnél kell tanúskodni, s amikor nincs jelentősége semmilyen buta derűlátásnak. Mit lehet tenni? Mit lehet tenni? És íme, az a valami fölkapta a fejét, kiugrott a kezemből, a kapu . felé iramodott és eltűnt. Az volt az érzésem, hogy valami morgást hallottam közben, mintegy köszöntésként, amely sietős búcsú is ... Fölugrottam a kerékpárra, s nyargaltam a szökevény után, s m^r el is értem, de amikor leszálltam a kerékpárról, hogy fülönfogjam, nekivadult és ... nincs sehol. Elrepült a fürdő felé vezető úton, a parti homokdombokhoz, ahol a járhatatlan úton két mezítlábas gyerek jött felém, akik kagylót szedtek a parton, s ezeknek mondtam el fájdalmamat és szégyenemet, miről ismerik fel a kutyát és hazamentem. S most mihez kezdjek? Ki mondja meg, hogv folytassam az az íMftzést. s széllon-e valaki a rendőröknek, ámbár kételkedem a sikerben, mert őszintén megszobámba, hogy még csak sem mondta, jó napot. Olaszból fordítottat Csányi László Béke — nyugalomból, hangulatból, ritmusból Portrék: egy osztálytárs* egy rész szimbolikusan segíti estö a formai és tematikai meghatározó. kolléganő, a nagymama, meg a teljes kibontakozást. leánytestvér... Nők, férfiak, fiatalok meg idősebbek. Olajba mártott ecsettel készült valamennyi. Meleg, meg mélabús, égő és komor színekkel — ahogyan Szily A diplomamunkáról van szó, amely jelenleg kartonra rajzolva, a tolnai tanácsháza tanácstermékat kellett figyelembe vennem. A terem plasztikus díszítése erős plasztikájű, nagyterű és élénk térjátékú kompozíciót kívánt. A ben van a falon. Oda készült í*™“ meghatározó Pedig a 2|q terem funkciójában rejlik. Feltet- u lenül mindenkit érdeklő és érintő BEBESI KAROLY: Géza érzése szerint a modell 1CT1UJ- '»uuauui. eiuouu emu egyéniségéhez, legjobban megfe- témát kellett terveznem egy táléi. Finom, elegáns, meg markáns f j ^jd eredeti szüleiben Homo- Mesterembe. így próbáltam a bé- VOna1^ £Ä ábráéi. Hatalmas köteg vádat. Toll- és a Képzőművészeti Alap lektora- A falkép kapcsolódik a főisko- ceruzarajz. Aktok és portrék Tá- tusa kivitelezésre elfogadhatónak Iái munkákhoz, melyek java részét jak — házak, utak, fák, kerítések találta munkáját, azonnal jelent, stúdiumok teszik. Tulajdonképpen néhány jellemző vonallal meg- heaett ajánlatával a tanácsnál, ez a mű Szily Géza főiskolai évei- elevenítve. Egy-két röpke perc örömmel fogadták; nek, az ott tanultaiknak összefogszülöfte valamennyi. iS mégis akad ...... , ,, lalása, lezárása. A felső mezőszép szómmal közötök, amelyik . “ ,epE^. ebbe a ^ négy nőalak áll. Egy háttal, valóságos kis kép. Passe-partout £elj^gbe tervezte diplomáimul- Az oldalt álló galambot tart a papírkeret. Benne toUrajz és gra- Ka.iat. kezében. Az alsó mezőkben a tufifea. A tolnai és a mözsi táj szép- — Részben mert tolnai vagyok, domány, a művészet és a munka sóge tárulkozik a néző elé. Részben meg ez az eklektikus szimbóluma, a t:.L^,xL^n w terem- “ Plasztikus kereteivel, _ a háttal álló nőalak statimélyen bMgnS ablakaival, ajtói- kus. két lábon álló figura. A va]’ 32 aítók feletti gazdag dí- másik három kontraposztban áll. Tisztara mosott üvegek, hatalmas sziteseivel — szinte kívánja a fái- így a kompozíció vertikális ielle^ keverékre szoltól 3 feStekek képet- iUetve falképeket gű. A békét képi eszközökkel, * — Milyen meggondolás alapon kompozíciós renddel és megfogal, . , készült ilyennek, amilyen ez a fnazással igyekeztem kifejezni. — Négy mezőre osztottam a kép Nem a galambot tartó no a felületét. A felső kompozícióban ' központi figurája a kompozíciófejtem ki a témát. Az alsó három — A falikép megtervezésekor nak, hanem a háttal álló. A karok, a lábak mozgásával, az ebből adódó pozitív és negatív ritmussal irányul a galambra a figyelem, éppen csak annyira, hogy az megmarad másodlagos motívumnak és a tematika kibontakoztatásának egyik eszköze csupán. A kép klasszicista jellegű beállítása, az alakokból áradó nyugalom, a formák ritmusa, az egész hangulata az. amivel alkotója megfogalmazza a béke fogalmáit — Az alsó mezők leegyszerűsödnek színben és térben egyaránt, Méreteiben is jóval kisebb, mint a felső tér. Mindhárom itt ábrázolt fogalom: — tudomány, művészet. miünka — a békében virágozhat teljességében, annak sajátja. Ezért úgy érzem, így együtt jobban szimbolizálják a békét, mint maga a felső mezőben lévő galamb. * Szily Géza tavasszal vette át diplomáját Budapesten, a Képző- művészeti Főiskolán. Jeles érdemjeggyel bocsátották útnak. Hazajött, Tolnára a régi otthonba, a szüleihez. Itt akar gyökeret verni. Festőművészi elismerést vár az élettől és ezt sok-sok tartalmas és művészi munkával akarja megszerezni. HALA Patanyomok vezettek a forráshoz. Lovasokéi, kik látták a naplementét. Kezükhöz nőtt a 't hajtó ostor, és vér lüktetett benne. Köszönöm nekik visszanyert lehetőségeimet. Köszönöm az előttem fekvő út porát. Majd köveket gyűjtök, s kirakom nevük kezdőbetűjét a sivatagban. — majd megszólítom az éjszakát, melyben elvesztek nyomtalanul. VÉGH MIKLÖS: Emlékeztető magamnak Járatok, házszámok. telefon jelek. találkahelyek dzsungelében. olykor csaknem elfelejtem: a jeltelen arcok az én szeememben lesznek, Emberek. WÉRY ÉVA Nápolyi múzeumőr Csaknem minden teremre jut Kpndp SlíllílOF I egy. Egyenruhában, állami sáp- * kában, s a legtöbbjük állandó készenlétben, hogy magyarázzon, s vezesse az idegent, — különösképp, ha észreveszi, hogy nincs a nézelődő kezében valamiféle Qi0ttot majd megnézi otthon a nyakkendő fogja össze, — alkuszmindentudó könyvecske. Altálá- fényképről, — ha sikerült a fel- nak, mutogatnak, ban jóarcúak, — tisztségük nem vétel. (Biztosan sikerült: látszik, — Hiszen ez ö: a délelőtti tea kiöregedett állami alkalmazót- mnyen drága, speciális gép lehet), remőr a múzeumban! — ismetak nyugdíjpótló, kegyeletes ’ rém fel, és hallom, hogy Ernes„megtűrőhelye”. Nagyobbrészük A fiatal teremőr arca megnyú- tonnák hívják a zenészek. középkorú férfi, de sok köztük lik, színt változtat, mint a gye- A két gitár ^g a hegedű íra“!>vK' ura muiva kuu sewa húsz-harmincéves fiatalember, reké, mielőtt elsírná magát. Le- tüstént játszani kezd újra: O . ,.a„ Vurton, két kilométerre a _ r- j--------„o~ái ,, T.'. o * . .. J . ír?Tcnfnhnmn-nftnl IVfón inn.vn.n. rtinv égül pedig kegyesen a zsebébe csúsztat, néhány érmét a tarisznyából. — Va bene, Ernesto! Ciao! — atyásan mosolyog, jól van, mehetsz már. Ernesto pedig boldog, annyira nevet, hogy pelyhes bajsza elnyúlik: — Grazié, signore! — kiáltja és futásnak ered. * Másfél óra múlva lánt sétácara mia hajú fiú meghajtja magát, s lám, ő énekel most a trikót viselő pos ezek mindegyike úgy beszél a hunyja szemét, bólint egyet, s terem festményeiről vagy a kö- visszaül az ablak sarkában álló zéppontban álló szoborról, olyan székére. — hévvel, mintha épp abban a 9 percben pillantotta volna meg először, s az elragadtatástól nem "...Este. Tengerpart. A vendégtudna mozdulni előle. lobén neonfény világít, s az asz— Giotto, il magnificol — tár- tolok előtt hullámok csapdossák ___ ___^ _ _______ j a szét karját, és szinte megemel- a kőtöltést. Tengerjáró hajó mar asztalnál pihen a kanál, inkább kedik a: kép felé. , nem köt ki ilyenkor, csak. motor- a hOTOS pohár emelkedik, — csathoiin 1 n ioketp kikötöközponttól. Még igazán ninoeua... a je/ceie csen túlságosan késő. A fények idáig nyúlnak, autók is rohannak cakos helyett! Milyen szolid és ™ás is morajlik a város felől, - -.„7* ,7.47-7/0*7 _ «c azért csend van. méltóságos volt délelőtt! — most meg száll'a hangja, s tűz villan a szeméből! A pincérek halkabban váltják a tányérokat, sok Emberpár imbolyog messziről. A háttér, a holdverte tengercsík kicirkalmazza a körvonalukat. Ideérnek. A fiú a vállát szorítja a kislánynak, — nem is' egymáscsónakok berregnek, s fáradt ki- tan a taps, az amerikai nevet ra néznek hanem a partnak az tu, Az antilopkabatos férfi eközben rándulókat hoznak vissza a he- hozeá a német izzadt arccal, „„ épp olyan ütemben orli fogai közt íyj járatok. A halleves nem pap- dósan figyel, a hazaiak brávóza rágógumit, mint amikor bele- rikás> de csiga kagyló, rák, oszt- ^ csapkodják az asztalterítőt, ... , _ ,, , , , pett. Útikönyvet fegyelmezett, riga> p^tott kenyérbél magaso- ’ késsei intenek a dalos öve- rodnek. azzal- ho3V elfordulok-e Isimért mnyrhlln.tt.nl énnlc.prhríip.n j r I. i.z ----7 . .... ”w Útjukból Vagy nem. e gyik, s föfelé a másik. De bármilyen sötét lenne is: csillog a boldogság az arcukon, s nem töÖ az egyik, igen! Ernesto! Eljött volna A randevúra, terkimért mozdulattal, egykedvűen di/, kt tíz centire a tányérból, reknek• _ mééég1 á tnyújtja feleségének, majd le- és szalmás üvegben áll az aszguggol, hogy mély szögből fény- taion a vino rosso. A zenekar _ A harmadik dal után az öreg képezze le a nagyszerű festményt, összetétele: két gitár meg egy énekes, akié az itteni dalolásra a mészetesen el. akkor is, ha nem. Érdekli is őt, hogy Giotto vagy hegedű. Nápolyi dalok: — az szerződés, visszaér. Zeneszünet, énekelhetett volna előbb a néniéi festette! — eszelősen és min- énekes kopasz már. s a csíkos A kopasz tányérozni kezd, meg- déglőben, — el hát, s akkor is ra- den helyzetből fényképez. Gépét frikó sem mih pocakos méretei- hajol, mosolyog. Ernesto is, per- gyogott volna a szeme, ugyanígy: talán evés közben sem akasztja hez, hangja pedig túlságosan ma- sze> ° is köszön, s hátrál az idő- — de most fagylaltot is vesz le nyakából, csak este „veti le”, gas’ mint a fáradt embereké. Tíz sebbel kifelé, ahová a neon már majd, s futja arra is, hogy hazamint a ruháját. S ha megválik perce énekel _ még nem Udo- nem őr, hanem csak a tenger, a felé beülnek ketten valahová egy t őle, nyilván el is alszik rögtön. mos tányérozni... hold, meg a csillagok világítanak, limonádéra, s amikor elbúcsúzFél perc, és kész a felvétel! — ‘" Itt kint a szerződéses énekes nak, bedob az utcán tíz lírát az az antilopkabátos már megy is Egy pillanat szünet, — fiatal- kis tarisznyába önti az aprópénzt, automatába, mint az idősebbek, tovább: A fényképezőgéppel, a ember lép oda. fekete hajú, fehér aztán kezet fog a dalos fekete akik vaktában nyúlnak a zsebük- rágógumival és a feleségével, ingben, bomlott gallérját csak a fiúval és megveregeti az arcát, be pénzérL
