Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

I Szabó Pál: Mostanában történt O még összeszólalkozott a főagronó- rnek, sasok és más madarak mussal, és bizony, durvább eszik őket, eszik, de annyi van volt, mint ahogy az igazság és a mocsarakban, ’tavakban, hogy becsület megengedte volna. Most mindet nem lehet megenni. Még- már érzi, tudja, bánja, de hiába, hogy harminc forint kilója o “F0*1/** S MéSh°gy szeretik a franciák! S L h 01“' A ^hene* Hallott már erről, hallott, de szebből áttették a m^ogazdasag- iiyen közvetlen közelről ba. Kapálhatja a cukorrépát, de soha annak is a forgóját, ahol a gép kő­keménnyé tapodta, vágta. Vagy — Hát a... magyarok miért villázhatja a szénát, rághatja a nem szeretik? sárgarépát... De nem rágja, ö, _ Miért szeressau? Tr>hh a nem úgy született, hogy hagyja ' , J<?bb a magát. Most itt ül az állomás vá- I™1. Ambff’.? rótermében, várja a vicinálist és 'h -kS va” oyan vendeglo, megy a városba. Vele aztán nem ?h°‘ a van et,aP°n babrálnak ki “ ha külföldiek jönnek, izeee... Tűnődik, gondolkozik, s néha ~ A SZ° ®layaUk’ ™ert a vonat Vigyorgásra rándul a szája, ki­csi híja, hogy el nem röhögi ma­csattogva befut az állomásra. Az idegen ember hirtelen felkapja a gát. Aztán nagyon is megkomo- szatyrot. ,Baka Imre ellenben lyodik. Talán mégse becsületes tetovan acsorog az ajtóban, s dolog, hogy egyszerűen csaík úgy hogy a. mozdonyból alól otthagy csapot, papot... Legalább is> felül is> szinte mérgesen lö- a kicsi asszonykától elköszönhe- ködik ki a gőz. Méghogy har- tett volna! De majd ír neki, hogy minc forint kilója, méghogy őt hagyja a fenébe azt a hólyagot, tették által a mezőgazdaságba, vagy, hogy csak ő csinál ebből az Persze egyáltalán nem biztos, egészből nagy ügyet. hogy Kóró Andrásné utána jön­Ezt a fiatalembert, aki itt a ne a városba, hiszen melyik asz- váróteremben ül magánosán, Baka szony az, aki minden körülmé- Imrének hívják. Huszonnégy éves. nyék között állja a szavát, va- Az történt, hogy Pintyéné, a fejő- gyishát... asszony, bevitt az irodába egy A vonat indul, s Baka Imre nagyon érdekes, sőt izgalmas női is indul _ visszafelé, fehérneműt, hogy ott találta a . ... . _ ,, . szálláson. Le volt takarva vele A Vllág°n semnu sem fenékig az asztali égő. Neki nem kell, de tejfel, vagyis meg kell fizetni a nem is tudja, hogy kié. Mindenki tandíjat, bármilyen új munká­m-*Smiflt naf? ,az aba~ hoz kezd hozzá az ember. Csű­rni gazdasag, sok az alkalmazott, ... . ... ., . ... ., és elég pontos és szakszerű mo- tor toki napon történt, délután soda is működik, de meg kell egy óra tájban, amikor Bakó ^ölni monogrammal, vagy kéz- Imre biciklivel s a biciklire kö­dobetuvel a fehérneműt. Az ___+ « txó „, 'i / • i -i , ,, tött vesszokosarral ment a. vá** egesz iroda par pillanat múlva derült, ^ hiszen, ez a ruhadarab ros télé. a Kóró Andrásnéé, a zootechni- A kosárban tizenöt, ha ponto- kus feleségéé! san mérik, tán tizenhat kilo­Baka Imrét pár nap alatt le- pramm kecskebéka s a zsebben Váltották, s most indul a város gramm kecskebeka’ s a , felé. hátha ott lesz a leváltásnál- egy levél> cégjelzéssel; amely- küli jó világ... ben az áll, hogy mától kezdve Óráját nézi. A vonat érkezéséig bármennyi mennyiségben átveszi meg jo húsz, vagy huszonöt perc... - ' ée „ uAkät harminc Ha ugyan nem késik, a fene egye g ' narmi meg... forintért kilónként. , ,, Tízszer harminc, az három­^ ^roterem ajtaja nyitva, s ^ hatszor harminc az... bent amyek es huvosseg, de , , 1 •kint ragyogó a nyári ég. Messze a száznyolcvan..negyszaznyolc- falu tornya látszik, itt a betonon van.. ha... tizenhat kiló... SÄ SgaXik 7-Ä *>*» »»rad a »te»«.*. So„­aztán felröppennek, megint jön- dolkodás, mert egy falu középén nek. s közben habzsolják a csór- jár már ekkor és andalítóan hal- gást. S már azt nézi. Milyen ér- jjk, hogy hivogatóan csobog az I • SÄifu^’ ÄTS -tézikút. Megáll, lelép a bicik- világosságról. Kissé balfelé ugrik. Uröl, s egy akácfának támasztja, aztán jobbfelé, és a csorgástól jó Megy a kúthoz, s közben zseb­arasznyira megáll. Tokáját gyor- kendővel törölgeti az arcát, hom- san meglebegteti, szóval nyeli a , , éhkoppot, aztán csak egy pará- l°kat. Kutya meleg van. nyit illeszkedik előrébb és szá- ü léggé néptelen az utca, hí­jat kitatja. Ebben a pillanatban í-j szen doiogidö járja szélté­a szélső legy_ nem is repül, ha- Csupán az apróbb gyerme­nem egyszerűen belepattan a , , , szájába. S utána a másik, har- kek hancuroznak valamivel madik, mintha zajtalan kis gép- odább, rongycsomóból labdát gön- fegyver lőné ki őket. A béka to- gyöltek kötöztek, azt rugdossák, vábbmegy és pillanatok alatt Fél sze’mmei sandít rájuk! Iszik, beszívja az egeszet. Mintha hip- , r notizálta volna a legyeket. aztan rágyújt, s az y — így szokta — áll meg egy húzódva fújja a füstöt, idősebb ember az ajtóban. Pil- Egy szippantás, még egy, még, lanatig az is a békát nézi, aztán már valamiolyas. szatyorjat leteszi a padra, majd 01 . melléje ül. S közben tovább mit sejdített, hogy baj van, igen mondja: — Ehető. Kilója har- nagy baj, s szinte félt oldalt for- minc forint. Kivitel. A franciák dítani a fejét, ahol a gyermekek is nagyon szeretik. r,rH;tri7tnk ..háltak­— Mit? — kérdezi Baka Imre ordlt°ztak, ugranak. meghökkenve. — Itt is van egy! Itt isi Elébe! — Hát azt a... békát. Mocsári Hóha, hó! békát. A békacombot. Tudja, magam is nagyon szeretem, Csak akkor ijedt meg így, amd- rántva... — magyaráz, s közben kor egyszer a Ráró bika meg­a két keze ide-oda jár. vadult, mert az állatorvos mes­Daka Imre a békát nézi, a terséges megtermékenyítés előze- U békát, ami egyet fordult tes ügyében kerülgette. A bicikli a betonon, és szinte büszkén ld61t_ kosár lefordult, a celo­ugrál kifelé, miután rendet esi- , . , . , ,. .. . nált. S Baka Imre a tegnapi és fan kipukkadt, es a tizenha tegnapelőtti derengő estékre és béka sugarak alakjában szóródott hajnalokba hallgatózik, amikor szét. De olyan is akadt, amelyik is felzendül tavasztól őszfeléig errefeié jött, mert megszagolta, Ä W Kt nóta, ezrei rákezdenek. Gólyák, gé- a víz.- Gyertek már, fiúk, gyertek már... — kiáltja csaknem rimán- kodva, aztán idekap, odakap.. A gyermekek jöttek, s diadal másán ordítoztak, mikor sikerült valamelyiket elkapniok. Nagy- nehezen összeszedtek vagy tíz kilónyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is olyan soká, tán jó három hét múlva, már motor­biciklivel száguldott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosár­ban mi van, inkább csak sejtet­ték, mint tudták némelyek. Csu­pán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gaz­daság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhelyezkedett, s na­gyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a har­madik, vagy negyedik kilométer­nél ráhajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a fa­lut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóró Andrást otthagyta az asz- szony — gépírónő az állami gaz­daság központjában —, és albér­letbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a válás meg­lesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be min­dent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne békából mo­torbiciklit venni, sőt, amint hall­ja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. p'gy szép koromsötét éjsza- kán messze nyúló fény fe­küdt a távoli tavak felett. A ha­lászmester felkeltette Bagit, az it­teni éjszakást: gyerünk, megfog­juk az orvhalászokat! Minél kö­zelebb érnek, annál inkább zaj­talanul. lábujjhegyen mennek, és ime, mit látnak. Vakító fényesség itt is, odább is, apró meredt fény csillog belé a messzeségbe. Víz csobog a gumi­csizmák alatt, sok béka. özön bé­ka áll mozdulatlanul, belémered- ve a fénybe. Nem tudnak meg­mozdulni. Egyenként, páronként potyognak beié az egymást vál­togató kosarakba. — Ügyes ez a Baka... — sut­togja Baginak a halászmester, s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha, nem is fér­fi, hanem nőszemély lenne. SÓLYMOS IDA: Egy tévedés története Mert úgy tudtam, hogy jó volt. — törvény: tisztelnem kellett. Tisztaságával bókolt, nem tudok szebb szerelmet. Hadat viseltem érte. ellene marakodtam, mikor vonzáskörébe sodródni nem akartam. Most légterétől messze élek, ledöntött oszlop, a csöndre hengered ve dac-dühtol is kifosztott. Vakság, sötétség renget, (szólhatnék bármi másról?) E képtelen fegyelmet — kapar a szégyen — állom. Fejjel neki a falnak! Ütődni talptól állig! Az ész miről szavalhat? Üvölt és talpra állít, mert ablakomba lép ő, teleül minden széket, szeme azt mondja: késő és hahotája ébreszt és zenét fújdogál be az ajtóhasadékon. Holdudvaromba áll be pávának s lepke-vékony- magát becsukja hosszan, majd pislog tapsra várva. Csak undoromra moccan. Madár. De hol a szárnya? IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: KARIKAJÁTÉK Május. Sárgán lobognak a rétek, romlatlan örömükből szemünkre térítődik egy azonos-emlékű szomorúság. Messziró'1 egy kis falu képe kéretőzik a szívünkhöz; legelői, felett lebeg régi, gyerekes arcod, s egy pillanat szénceruzája odarajzol a kamaszfüttyös szél játékkarikái mögé... Látlak. A végtelen kék-bársony gyalogútján ma is hajtod naprendszer-átmérőjű karikádat. HERNER LAJOS FAMETSZETE >

Next

/
Thumbnails
Contents