Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
I Szabó Pál: Mostanában történt O még összeszólalkozott a főagronó- rnek, sasok és más madarak mussal, és bizony, durvább eszik őket, eszik, de annyi van volt, mint ahogy az igazság és a mocsarakban, ’tavakban, hogy becsület megengedte volna. Most mindet nem lehet megenni. Még- már érzi, tudja, bánja, de hiába, hogy harminc forint kilója o “F0*1/** S MéSh°gy szeretik a franciák! S L h 01“' A ^hene* Hallott már erről, hallott, de szebből áttették a m^ogazdasag- iiyen közvetlen közelről ba. Kapálhatja a cukorrépát, de soha annak is a forgóját, ahol a gép kőkeménnyé tapodta, vágta. Vagy — Hát a... magyarok miért villázhatja a szénát, rághatja a nem szeretik? sárgarépát... De nem rágja, ö, _ Miért szeressau? Tr>hh a nem úgy született, hogy hagyja ' , J<?bb a magát. Most itt ül az állomás vá- I™1. Ambff’.? rótermében, várja a vicinálist és 'h -kS va” oyan vendeglo, megy a városba. Vele aztán nem ?h°‘ a van et,aP°n babrálnak ki “ ha külföldiek jönnek, izeee... Tűnődik, gondolkozik, s néha ~ A SZ° ®layaUk’ ™ert a vonat Vigyorgásra rándul a szája, kicsi híja, hogy el nem röhögi macsattogva befut az állomásra. Az idegen ember hirtelen felkapja a gát. Aztán nagyon is megkomo- szatyrot. ,Baka Imre ellenben lyodik. Talán mégse becsületes tetovan acsorog az ajtóban, s dolog, hogy egyszerűen csaík úgy hogy a. mozdonyból alól otthagy csapot, papot... Legalább is> felül is> szinte mérgesen lö- a kicsi asszonykától elköszönhe- ködik ki a gőz. Méghogy har- tett volna! De majd ír neki, hogy minc forint kilója, méghogy őt hagyja a fenébe azt a hólyagot, tették által a mezőgazdaságba, vagy, hogy csak ő csinál ebből az Persze egyáltalán nem biztos, egészből nagy ügyet. hogy Kóró Andrásné utána jönEzt a fiatalembert, aki itt a ne a városba, hiszen melyik asz- váróteremben ül magánosán, Baka szony az, aki minden körülmé- Imrének hívják. Huszonnégy éves. nyék között állja a szavát, va- Az történt, hogy Pintyéné, a fejő- gyishát... asszony, bevitt az irodába egy A vonat indul, s Baka Imre nagyon érdekes, sőt izgalmas női is indul _ visszafelé, fehérneműt, hogy ott találta a . ... . _ ,, . szálláson. Le volt takarva vele A Vllág°n semnu sem fenékig az asztali égő. Neki nem kell, de tejfel, vagyis meg kell fizetni a nem is tudja, hogy kié. Mindenki tandíjat, bármilyen új munkám-*Smiflt naf? ,az aba~ hoz kezd hozzá az ember. Csűrni gazdasag, sok az alkalmazott, ... . ... ., . ... ., és elég pontos és szakszerű mo- tor toki napon történt, délután soda is működik, de meg kell egy óra tájban, amikor Bakó ^ölni monogrammal, vagy kéz- Imre biciklivel s a biciklire ködobetuvel a fehérneműt. Az ___+ « txó „, 'i / • i -i , ,, tött vesszokosarral ment a. vá** egesz iroda par pillanat múlva derült, ^ hiszen, ez a ruhadarab ros télé. a Kóró Andrásnéé, a zootechni- A kosárban tizenöt, ha ponto- kus feleségéé! san mérik, tán tizenhat kiloBaka Imrét pár nap alatt le- pramm kecskebéka s a zsebben Váltották, s most indul a város gramm kecskebeka’ s a , felé. hátha ott lesz a leváltásnál- egy levél> cégjelzéssel; amely- küli jó világ... ben az áll, hogy mától kezdve Óráját nézi. A vonat érkezéséig bármennyi mennyiségben átveszi meg jo húsz, vagy huszonöt perc... - ' ée „ uAkät harminc Ha ugyan nem késik, a fene egye g ' narmi meg... forintért kilónként. , ,, Tízszer harminc, az három^ ^roterem ajtaja nyitva, s ^ hatszor harminc az... bent amyek es huvosseg, de , , 1 •kint ragyogó a nyári ég. Messze a száznyolcvan..negyszaznyolc- falu tornya látszik, itt a betonon van.. ha... tizenhat kiló... SÄ SgaXik 7-Ä *>*» »»rad a »te»«.*. So„aztán felröppennek, megint jön- dolkodás, mert egy falu középén nek. s közben habzsolják a csór- jár már ekkor és andalítóan hal- gást. S már azt nézi. Milyen ér- jjk, hogy hivogatóan csobog az I • SÄifu^’ ÄTS -tézikút. Megáll, lelép a bicik- világosságról. Kissé balfelé ugrik. Uröl, s egy akácfának támasztja, aztán jobbfelé, és a csorgástól jó Megy a kúthoz, s közben zsebarasznyira megáll. Tokáját gyor- kendővel törölgeti az arcát, hom- san meglebegteti, szóval nyeli a , , éhkoppot, aztán csak egy pará- l°kat. Kutya meleg van. nyit illeszkedik előrébb és szá- ü léggé néptelen az utca, híjat kitatja. Ebben a pillanatban í-j szen doiogidö járja széltéa szélső legy_ nem is repül, ha- Csupán az apróbb gyermenem egyszerűen belepattan a , , , szájába. S utána a másik, har- kek hancuroznak valamivel madik, mintha zajtalan kis gép- odább, rongycsomóból labdát gön- fegyver lőné ki őket. A béka to- gyöltek kötöztek, azt rugdossák, vábbmegy és pillanatok alatt Fél sze’mmei sandít rájuk! Iszik, beszívja az egeszet. Mintha hip- , r notizálta volna a legyeket. aztan rágyújt, s az y — így szokta — áll meg egy húzódva fújja a füstöt, idősebb ember az ajtóban. Pil- Egy szippantás, még egy, még, lanatig az is a békát nézi, aztán már valamiolyas. szatyorjat leteszi a padra, majd 01 . melléje ül. S közben tovább mit sejdített, hogy baj van, igen mondja: — Ehető. Kilója har- nagy baj, s szinte félt oldalt for- minc forint. Kivitel. A franciák dítani a fejét, ahol a gyermekek is nagyon szeretik. r,rH;tri7tnk ..háltak— Mit? — kérdezi Baka Imre ordlt°ztak, ugranak. meghökkenve. — Itt is van egy! Itt isi Elébe! — Hát azt a... békát. Mocsári Hóha, hó! békát. A békacombot. Tudja, magam is nagyon szeretem, Csak akkor ijedt meg így, amd- rántva... — magyaráz, s közben kor egyszer a Ráró bika mega két keze ide-oda jár. vadult, mert az állatorvos mesDaka Imre a békát nézi, a terséges megtermékenyítés előze- U békát, ami egyet fordult tes ügyében kerülgette. A bicikli a betonon, és szinte büszkén ld61t_ kosár lefordult, a celougrál kifelé, miután rendet esi- , . , . , ,. .. . nált. S Baka Imre a tegnapi és fan kipukkadt, es a tizenha tegnapelőtti derengő estékre és béka sugarak alakjában szóródott hajnalokba hallgatózik, amikor szét. De olyan is akadt, amelyik is felzendül tavasztól őszfeléig errefeié jött, mert megszagolta, Ä W Kt nóta, ezrei rákezdenek. Gólyák, gé- a víz.- Gyertek már, fiúk, gyertek már... — kiáltja csaknem rimán- kodva, aztán idekap, odakap.. A gyermekek jöttek, s diadal másán ordítoztak, mikor sikerült valamelyiket elkapniok. Nagy- nehezen összeszedtek vagy tíz kilónyit. Ez is valami. Háromszáz forint... S nem is olyan soká, tán jó három hét múlva, már motorbiciklivel száguldott a városig, meg vissza. Hogy az oldalkosárban mi van, inkább csak sejtették, mint tudták némelyek. Csupán egyszer ült a háta mögött egy nő, de azt is jóval az állami gazdaság központján túl ültette fel. A fiatal nő elhelyezkedett, s nagyon bájos mozdulattal és puhán ölelte át a derekát, s fejét a harmadik, vagy negyedik kilométernél ráhajtotta a vállára. Két hír járja mostanában a falut. Az egyik, hogy Baka Imre motorbiciklit vett, a másik, hogy Kóró Andrást otthagyta az asz- szony — gépírónő az állami gazdaság központjában —, és albérletbe ment egy özvegyasszonyhoz. Válni akar, és ha a válás meglesz, hozzámegy Baka Imréhez. Kóró András nem vesz be mindent olyan könnyen. Mert hát... hogyan is lehetne békából motorbiciklit venni, sőt, amint hallja, most meg házat akar építeni? Halból igen. De békából? Mondja ezt a bolondnak. p'gy szép koromsötét éjsza- kán messze nyúló fény feküdt a távoli tavak felett. A halászmester felkeltette Bagit, az itteni éjszakást: gyerünk, megfogjuk az orvhalászokat! Minél közelebb érnek, annál inkább zajtalanul. lábujjhegyen mennek, és ime, mit látnak. Vakító fényesség itt is, odább is, apró meredt fény csillog belé a messzeségbe. Víz csobog a gumicsizmák alatt, sok béka. özön béka áll mozdulatlanul, belémered- ve a fénybe. Nem tudnak megmozdulni. Egyenként, páronként potyognak beié az egymást váltogató kosarakba. — Ügyes ez a Baka... — suttogja Baginak a halászmester, s a fényen túl próbál tájékozódni. Ott a kosaraknál babrál még valaki, de az mintha, nem is férfi, hanem nőszemély lenne. SÓLYMOS IDA: Egy tévedés története Mert úgy tudtam, hogy jó volt. — törvény: tisztelnem kellett. Tisztaságával bókolt, nem tudok szebb szerelmet. Hadat viseltem érte. ellene marakodtam, mikor vonzáskörébe sodródni nem akartam. Most légterétől messze élek, ledöntött oszlop, a csöndre hengered ve dac-dühtol is kifosztott. Vakság, sötétség renget, (szólhatnék bármi másról?) E képtelen fegyelmet — kapar a szégyen — állom. Fejjel neki a falnak! Ütődni talptól állig! Az ész miről szavalhat? Üvölt és talpra állít, mert ablakomba lép ő, teleül minden széket, szeme azt mondja: késő és hahotája ébreszt és zenét fújdogál be az ajtóhasadékon. Holdudvaromba áll be pávának s lepke-vékony- magát becsukja hosszan, majd pislog tapsra várva. Csak undoromra moccan. Madár. De hol a szárnya? IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: KARIKAJÁTÉK Május. Sárgán lobognak a rétek, romlatlan örömükből szemünkre térítődik egy azonos-emlékű szomorúság. Messziró'1 egy kis falu képe kéretőzik a szívünkhöz; legelői, felett lebeg régi, gyerekes arcod, s egy pillanat szénceruzája odarajzol a kamaszfüttyös szél játékkarikái mögé... Látlak. A végtelen kék-bársony gyalogútján ma is hajtod naprendszer-átmérőjű karikádat. HERNER LAJOS FAMETSZETE >
