Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-14 / 139. szám

4 totTtsCa wrrypt NfiptlísÁG T5SS. Junius h; ff Megérdemlik, hogy törődjünk velük Egy nyugdíjelőkészítő albizottság munkájáról A SZOT még 1959-ben határo­zatot hozott az öregségi nyugdíj- igények üzemi előkészítésének és felvételének bevezetésére. Ezt kö­vetően a vállalati szakszervezeti bizottságok megalakították a te­rületükön működő nyugdíj­előkészítő albizottságokat, ame­lyeknek aktivistái társadalmi munkában végzik feladatukat. 1962. november 1-től a nyugdíj­előkészítő munkát új rendelke­zések szerint kell végezni. Ennek célja: fokozni az idős dolgozók és a társadalmi aktívák biztonsá­1965-ben ismét 21, és 1966. első fél évében 15, s a második fél év­ben még további 17 nyugdíjazást készít elő az albizottság. E kis statisztikából kiolvasható, szívvel-lélekkel dolgozunk értük. Azt akarjuk, hogy később is em­lékezzenek vállalatunkra. Nekünk minden köszönetnél többet ér az, hogy szívesen keresnek fel ben­hogy a vállalat dolgozói közül nünket idős dolgozóink és jóleső egyre többen tartanak igényt az érzéssel nyugtázzák a velük való albizottság munkájára. törődést. — Valóban így van. De az is az fey summázza _ munkájukról al- igazsághoz tartozik, hogy az első kötött véleményét Majzik László- lépést minden esetben mi tesszük Á teljesség érdekében el kell meg. Minden év elején — január 10-ig — összeírjuk a nyugdíj- korhatárt elért dolgozókat és írásban értesítjük őket, hogy ke­gat. Ezzel párhuzamosán lehető- ressék meg, nyugdíjazásuk elő- sef: nybt arra, hogy az előzetes készítése érdekében az albizott- szamitasok alapjan a dolgozo ság valamelyik tagját, aki szí- szempontjabol a legkedvezőbb időpontban szüntessék meg a munkaviszonyt. Az eddigi ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a nyugdíjelőkészítési rendszer el­érte célját és jelentős mértékben csökkentette az ellátatlanság ide­jét. vesen áll rendelkezésükre. A munkanapló, amely teljes részletességgel tartalmazza az előkészítés menetét, arról is árul­kodik, hogy az albizottság az ország szinte valamennyi SZTK- jával kapcsolatban áll. Olyan dolgozó nevével is találkoztunk, mondanunk; hogy az albizottság a nyugdíjelőkészítésen túlmenően intézi a rokkantsági nyugdíjakat, — az elmúlt évben négy esetben, ez év első felében két esetben — és az özvegyi, valamint árva­ellátás megállapításához is segít­séget nyújtanak. Mátai Ferencné, a Tolna me­gyei Társadalombiztosítási Ta­nács nyugdíjosztályának előadója, így értékeli az albizottság mun­káját: — Míg az elmúlt években volt egy-két hiányos adatközlés, addig ebben az évben szinte hibátlanul ..A Tolna megyei Tanács Építő- £5^5 ÍT dolg^.'^ Rendszeresen ipari Vállalatánál nagyon jól és eredményesen dolgozik a szak- szervezeti bizottság nyugdíj­előkészítő albizottsága”. E megállapítást az SZMT közel­múltban megtartott ülésén hallot­tam, s ennek nyomán kerestem fel az albizottság vezetőjét, Maj­zik Lászlónét. Jóleső érzéssel hallgatta az SZMT megállapítását és moso­lyogva csak ennyit mondott: — A nyugdíjazás előtt álló dol­gozók rászolgáltak több évtizedes munkájukkal arra, hogy érezzék jegyzett munkahelye volt. Ez pe dig azt jelentette, hogy ennyi helyről kellett beszerezni a nyug­díjazáshoz szükséges iratokat, önkéntelenül is arra gondolok: vajon mennyi idő alatt tudta volna ez az idős munkásember, egyedül, magára hagyva össze­szedni a szükséges iratait. Lehet; hogy belefáradt volna az iratok beszerzésébe, ami egyben azt is jelenti, hogy számára több hó- ipari napos késedelemmel kézbesítették szítő volna az első nyugdíjat. De nem így történt, mert az albizottság nem egész két hónap alatt, ezt a meg­tartják havi üléseiket, amelyeken értékelik eredményeiket és meg­beszélik a következő hónap mun­katervét, elosztva, ki, milyen ügyet intéz. Felelősségteljesen végzik társadalmi munkájukat, s megérdemlik a nyilvános dicsé­retet. a szakszervezet segítőkészségét, -nem mindennapi feladat is sike- Megérdemlik, hogy törődjünk resen megoldotta. velük. Közben vaskos füzetet tesz elém. Az albizottság munka­naplóját. Ennél a vállalatnál 1963. óta Tovább is sorolhatnám a példá­kat annak bizonyítására, hogy a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalatánál működő nyugdíj­előkészítő albizottság tagjai sok működik nyugdíjelőkészítő ál- esetben fáradságos munkával, bizottság. Méghozzá évről évre eredményesebben. Ezt bizonyítja a következő kis statisztika, amely évenkénti összesítésben tartal­mazza az előkészített ügyek szá­mát: 1963-ben 10, 1964-ben 21, A Tolna megyei Tanács Építő- Vállalatának nyugdíjelőké- albizottsága — Majzik Lászlóné, Novák Jánosné, Steiner Gyuláné, Gyenes Zoltánné és Tóth Istvánné — eddig közel száz idős építőipari szak- és segéd­munkásnak tette gondtalanná a jól kiérdemelt pihenés első hó­napjait. Éppen ezért úgy gondo­lom, most, amikor az építőket ünnepeljük, róluk sem szabad megfeledkezni. Arról az öt asz- szonyról, akikre egyre többen utánjárással, levelezéssel tudják gondolnak hálás szívvel. csak megszerezni a nyugdíjazás­hoz szükséges iratokat. Ennek el­lenére szívesen teszik azt, amit társadalmi munkában vállaltak. — Szeretjük az embereket, és <iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiii SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Közel négyezer éves település feltárása Bölcskén Lapozgatás a Föld történelemkönyvében Régi korok embereinek életét az itteni emberek. A fél-, egy- megismami mindig izgalmas ol- méteres üregek fölé faágakból vasmány. A történelemkönyvek font és sárral, növényi rostokkal lapozgatása az érdekfeszítő olvas- betapasztott oldalfalra tetőt húz- mányon túl rengeteg tanulsággal tak. Már ékkor is tudták, hogy a is szolgál a késői kor emberének tapasztás tartósabb, ha a sár közé A könyvek azonban csak részben növényi rostokat kevernek, adhatják vissza a megismerés va- — Szerencsére — mondja mo- rázsát, az igazi az, amikor maga solyogva — elég rendetlen em- a legilletékesebb, a régész a hely- berek lehettek, mert rengeteg színen, a régen élt emberök tele- püléshelyón, a föld mélyén „la­pozgatja” a történelmet. Egy ilyen röpke órát lestünk el Bölcskén dr. Novák Gyula régész társaságában. — A Magyar Me­zőgazdasági Múzeum részére vég­csontdarabot, cserepet találtunk itt, szétszórva, s eléggé világosan megállapíthatjuk, még a tüzetes vizsgálat előtt is, miként folyt az életük. Találtunk sok magot is. Főként búsát, árpát és lencsét' Első látásra a lencse sokkal ki­zünk itt ásatásokat — mondja. — sebb, mint a ma termesztett. Már tavaly megkezdtük a kuta­tást egy hatszor kilenc méteres területen. Ez évben tovább foly­tatjuk. — Mi nak? a célja a kutatások­— Célunk minden korszak me­zőgazdasági vonatkozású emlé­— A közel 4 ezer évvel ez­előtt élt emberek eszközeiből mit találtak? — A kőeszközök mellett csak csonthegyet találtunk — mondja: — Ez univerzális eszköz lehetett akkoriban. Használhatták az álla­tok nyúzásánál, de az akkori kez­detleges földművelésre, gödrök kelnek gyűjtése. A csontokból asásara is. Tavaly találtunk a megállapítjuk, milyen állatokat földműveléssel összefüggő két le­fogyasztottak, illetve tenyésatet- sorát is, amelyek Közép-Európa tek, a magvakból pedig, hogy legrégibb ilyen lelete, milyen növények termesztésével foglalkoztak, vagy egyáltalán fog^ _ — További érdekességek? ialkoztak e földműveléssel. _ [fj a talaj háborítatlanul A bölcskei határ Földvár felöli maradt meg, újkori beásások nem részén a hat és félméteres gödör voltaik, s az egyes korok feltárá- fala sok mindent elárul a szak- sa toi mutatja a fejlődésit. Az itt embernek- A falon világosan lát­szanak a különböző korok réte­gei. A hozzáértő szinte lapozgatva olvashat belőle. — Mit lehet az eddigiek alap­ján kiolvasni? — Az itteni település körül­belül időszámításunk előtt 1800— 1900-ban keletkezhetett. Az is látszik, hogy az élet itt 600—700 évig folyt — természetesen meg­szakításokkal. Nagyrészt földbe- i vájt üregeket készítettek lakásul Jégre helyezett okmányok FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAVÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL S Amikor Scott kapitány 1910— ^ 13-ban felfedezte a Déli-sarkot, jjj expedíciójának egyik tagja úti- = okmányul magával vitte Edgar E Allan Poe egyik novelláskötetét, Ház Everyman kiadó 1909-es ki- Eadásában. A könyvet ottfelej- E tette az expedíció egyik támasz­ul pontján, s azt utóbb, 1959-ben az s amerikai R. L. Nichols profesz- Eszor egy hóréteg alatt megtalálta. = A könyvet alaposan megvizs­gálták, sőt, összehasonlították E ugyanennek a kiadásnak két má­sik példányával, amelyeket Ang­liában szereztek be és „mérsé­kelt” kiimában vészelték át az évtizedeket. A manchesteri mű­egyetemen végzett összehasonlító kutatásokból kiderült, hogy a papír természetes elöregedése, akárcsak más szerves anyagoké, a hűtéssel erősen meglassúbbo- dik. Kiderült, hogy a Déli-sarkon elhagyott könyv belső lapjai sok­kal világosabbak és könnyebben olvashatók maradtak, mint az Angliában őrzött példányoké. élő első emberek még halászok. Vadászok voltaik. Ebből az időből — közel lévén a Duna — sok hal- pikkely, halcsont és vadállatok csontjai kerültek élő. — Aránylag hamar letűnt ez a korszak, mert. az összes csont- maradványok kis részét képezik ezek. A fal „könyvlapjain” tisz­tán látszik, mikor tértek rá a következő települők a növények termesztésére. Ezt mutatják a vermek, amikből 20-at tártunk fel, s találtuk benne a magvakat De ezt, mutatják a csontmaracf- ványok is. Kevesebb a hal, a vadállatcsont, s több a háziasí­tott szarvasmarha, juh, sertés; kecske maradványa. — Meddig tart a kutatás? — Július közepéig dolgozunk üti-; s jövőre folytatjuk. Ez a telep a leggazdagabbak közül való, kár; hogy a Duna felőli részét az ára­dások elvitték. S még egy vá­gyam volna —' teszi hozzá vége­zetül — szeretném megtalálni a temetkezési helyüket. Nem köny- nyű dolog, de így lenne teljes a kép az itteni emberek 4 ezer év előtti életéről. Ez már nekem is a legizgalmasabb feladat lenne. <*.—e.) IIIIIIIIIIIIflllllllllllllllllllllllllllllllllllll7IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII<lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillfftllIlllllllllllllllllllIIIHI Némelyik útnak „sohasincsvége” íze van. Ezt az ízt nem is a lábak érzik, inkább a gondola­tok. Azok a gondolatok, amelyek előre tudják, hogy nem fognak egészen végigmenni rajta, mert lehetetlen a végére érni, már az első lépé­seknél is „seholsincsvége” íze van. Rengeteg er­dővel kezdődik, fenyvesekkel és kopasz fákkal, tovább nézegetve is ilyennek látszik, persze azért kicsit változik is az a tíz méterrel előbbre bólo­gató terebélyes fa, már nem is hasonlít az elő­zőre. A talp alatt csikorgó göröngyök sem egy­formák, fehérek, mert havazik, de egyik nagyobb másik kisebb. És néha harangoznak és ez is olyan különös. A templomot ugyanis nem lehet látni, csak a szállingózó pihéket. Van aztán egy másik út, mely erre hasonlít. Nem azért, mintha ott ugyanilyen fák lennének. A göröngyök formája is eltérő. Ott nem is ha­rangoznak, de az is lehet, hogy harangoznak, csak nem hallani. Apró ablakszemek néznek az útra, egy pillanatra fel is falják az utat, de az út azért fut tovább, nem, szűnik meg, mert en­nek az útnak is „seholsincsvége” íze van. Az ablak mögül angyalok leskelődnek. Az egyik angyal oldalba böki a másikat: — Idegen palik a láthatáron. Kutyafrász, de­rítsd fel, kik azok! Kutyafrász, a másik angyal seprűre támaszko­dik, és nem mozdul. A harmadik angyal, göm­bölyű. szőke teremtés, hirtelen a szoknyája alá nyúl. Kutyafrász megrándul. — Mi vagy te, Pista vagy Pali? — 2 — — Nem, én Winnetou vagyok, az apacsok fő­nöke. Ezen mind a hárman röhögnek. — Winnetou se nem meleg, se nem hájas — mondja Kutyafrász és elindul a seprűvel. A két angyal magára marad Gömböc arrébb rúgja a vedret, kis tükördarabkát keres elő a kötényé­ből, és dióhéjjal kirúzsozza a száját. A dióhéj­nak furcsa vörösesbarna színe van. — Úgy nézel ki, mint a tehén feneke. — Te meg kopasz Rézi vagy. Az első angyal valóban kopasz, önkéntelenül is az egyeentisre kurtított fekete hajcsonkjaihoz nyúl. Széles orreimpái még kerekebbre tágulnak. — Tudod, hová bújj? — Tudom — helyesel Gömböc — te is...1 Gömböc belenyúl a vederbe és nagyot csattant a felmosóronggyal. A kopasz angyal is támadó­állásba helyezkedik. De aztán szinte vezény­szóra legörnyednek egymás mellé és elkezdik feltörölni a padlót. Egy emelettel alattuk ülnek az idegen palik. Az egyik én vagyok. Az angyalok ^ kartotékait nézegetem. A kartotékok is hasonlítanak egy­másra, csak úgy mint az utak és a fák; De itt is vannak különböző ágak és különböző görön­gyök. Azt, ami egyforma bennük, már sokszor végigjártam, kétszer hatvan perc, számtalan be­tűnyi lépés: Név és keresztnév ....................................... S zületésének helye és kelte ..................................... L akhely ............................................................................. F oglalkozás Atyja neve Anyja neve ....................... K i rendelte el a védőnevelést? A döntés száma............. A döntés megakolása ......... N evezettet az intézetbe adták ............................. A szabad mozgásban való korlátozás időpontja Mellékletek: Karakterisztika A pszichiáter jelentése Orvosi bizonylat A feleletek is többnyire egybefolynak. A dön­tés megakolása: csavargás, a döntés megakolása csavargás, a döntés megakolása: zsebtolvajlás. Néha egy-egy ritkább szó; oligofrénia, eroto­mania. Aztán tovább kopognak az egyforma lépések. A Köztársaság nevében. Az eperjesi járásbíróság, a bratislavai járás- bíróság, a besztercebányai járásbíróság tanácsa XY tanácselnök vezetésével a következőképpen döntött... A bíróság XY esetében javító nevelést rendelt el... Megokolás: a szülők a gyermek nevelésére képtelenek, a kiskorú szülei külön élnek. És megint egy külön ág, egy külön göröngy: *

Next

/
Thumbnails
Contents