Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Í96& JfinTtis TZ. TOLVA WFGTFt NEPŰJSSG 3 IDEGENFORGALOM ÉS ÖNBECSÜLÉS Lassan hozzászokunk a milliós nagyságrendű turistaforgalomhoz, s ahhoz is, hogy nyugatiak százezerszám keresik fel hazánkat. Vendégeink általában elégedetten, jó véleménnyel távoznak tőlünk, saját szemükkel bíráljájc felül azt a kedvezőtlen képet, amit az ellenséges propaganda festett és fest rólunk még ma is. Terjed a világban a magyarokról, vendégszeretetükről alkotott hízelgő vélemény. S ha most, az idénykezdet után pár nappal mégis az árnyoldalakról beszélünk, nem ünneprontásból tesszük, hanem mert komolyan fontolóra kell vennünk, milyen magatartást tanúsítunk az idegenforgalommal kapcsolatban is gyakran hallott fogalommal — a fellazítással — szemben. Egy orvos mesélte, hogy 70 dolláros útlevelével Francia- országba járván megismerkedett, majd összebarátkozott egy ottani famíliával. Elmesélték, hogy egy társasutazással korábban már voltak Magyarországon, igen jól érezték magukat, s meghívták az orvost, nézze meg azt az amatőrfilmet, amit a társaság hazánkról készített. A képek előbb a határt, Győrt, a Balatont mutatták, majd Budapest következett. Az orvos csaknem elérzékenyült, amikor a filmen megjelent egy képsor a Royal-szálló épületével a háttérben. A csoporthoz tartozó franciákat jólöltözött magyar fiatalok gyűrűjében lehetett látni, ahogy egy kis csomagot — kiderült rágógumit — osztogattak. A magyar fiúk tülekedve rohantak hol az egyik, hol a másik ajándékosztogatóhoz, marakodtak a filléres ajándékért, és boldogan mutatták a felvevőgép felé zsákmányukat. A filmet itt kínos zavarral leállították és kellemetlen magyarázkodás kezdődött, hogy a képeket más csinálta, mert voltak, akik vadásztak hasonló „érdekes” jelenetekre ... Egy „emigráns magyar” grófnő nemrég régi birtokára visszatérvén összegyűjtötte a hajdani cselédeket (akik közül, ki tudja, hánynak jár ma már egyetemre a fia, s hánynak megbecsült ember a rokona), szóval a grófnő ezeknek a süveg nélkül álló volt cselédeknek férje közeli visszatértéről és földtulajdoni kérdésekről tartott zavartalanul előadást. A jelenlévő hallgatók nem verték meg a grófnőt, sőt megdöbbentő zavarodottságukban el sem kergették. Máshol az évenként hazalátogató disszidens érkezésekor egyes emberek szinte versengenek, hogy vendégül láthassák, mert csecsebecséket: golyóstollat, nylonkendöt osztogat. Ez már nem politikai józanság kérdése, hanem egyszerűen emberi mivoltunk megcsúfolása. Talán felesleges is hangoztatni: senki nem esik olyan esztelen túlzásba, hogy e kirívó eseteket akár a vendégekre, akár a vendéglátókra általánosítsa. Nyugati vendégeink közül kevesen jönnek hozzánk ellenséges céllal, egyszerűen pihenni, világot látni jönnek, nem pedig nekünk valamiképpen is ártani. Mégis, a világ másik oldaláról jönnek, s így legyen bár szándékuk a legártatlanabb, sokan akaratlanul is részesei, eszközei lesznek annak a politikai törekvésnek, amit a világ felőlünk nyugatra első felén, ártó szándékkal, lélektani megfontolással irányítanak. Itt minden nyugati barátunk is otthon érezheti magát addig, amíg tiszteletben tartja törvényeinket, szokásainkat, munkánk eredményét, s az életünkről alkotott elképzeléseinket. A vendégnek elsőrendű kötelessége, ha már idejön, s amíg itt van, ezeket magára nézve is irányadónak elfogadnia. De ez még nem elég, nekünk, akik fogadjuk őket, szintén éreznünk kell ezt. Vendégszeretetünk csak ezután következik, csak ezután igyekezhetünk vendégeink kedvében járni. Elsősorban magunknak élünk, s csak azután vagyunk vendéglátók. Ezt azok sem vehetik rossznéven tőlünk, akik hozzánk jönnek, mert ők sem tesznek másként, ha mi hozzájuk látogatunk. E. P. ra gondolunk, hogy egy községben is időről időre mennyi tennivaló, mennyi probléma jelentkezik, amelyek megoldásában segítséget kell adni. Körzetében öt pártszervezet van, köztük gépáliomási. községi és tsz-pártszervezet. Ebből következik, ákár a párt, a lömeg- szervezeti, vagy a közélet más területét nézzük, különbözőképpen jelentkeznek a gondok, tennivalók. A munkától függően, egyik helyen több időt kell eltölteni, mint a másikon. A Várdombi Gépállomáson a műszak befejezése után tartották a taggyűlést. Amikor itt végzett, este Alsónánára vezetőségi ülésre ment. Fontos volt, hogy itt is részt vegyen. A pártszervezet belső ügyét tárgyalták. Az egyik helyen családi ügyben kellett eljárni, hogy az idős szülők megkaphassák a hazatelepülést. A másik helyen a vezetők közötti villongást, civakodást kellett megszüntetni, s közöttük igazságot tenni. Az egyik helyen rendeződnek a dolgok, a másikon újabbak jelentkeznek. Az elmúlt években sokszor volt szükség bátor kiállásra, amikor a népszerűtlennek látszó feladatokat is vállalni kellett. Mit nézett ilyenkor a pártmunkás? A közösség, a termelő- egység érdekeit nézte! A statisztika nem mutatja ki, hogy Setella elvtársnak milyen szerepe van a gépállomáson elindult szocialista brigádmozgalom szervezésében. A mázsákban, literekben, kilókban kifejezhető számadatok nem mutatják ki, mennyi rész tulajdonítható neki, az ő munkájának. A tsz-vezetők mégis úgy vélekednek, hogy sokat segített, benne van a pártmunkás közvetlen segítsége az eredményekben, amit elértek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni segítségét, melyet a politikai hangulat kialakításában, formálásában adott. A pártszervező munkájának mérésére nincs számokban kifejezhető norma megállapítva. Mun. kaideje kötetlen. Emberségére, lelkiismeretére van bízva munkaidejének kihasználása, mikor és hogyan dolgozik. A pártmunkás akkor térhet nyugodtan pihenőre, ha mindennap számadást csinál és felteszi magának a kérdést: vajon megtettem-e a magamét? S erre úgy válaszol, ahogy Setella elvtárs. „Ha ma jól dolgoztam, holnap még többet kell tennem, mert sokasodnak a tennivalók.” POZSONYI IGNÁCNÉ Küszöbön az aratás Kombájnokkal takarítható be az összes ősziárpatermés Uralkodjon a komplex jelleg A közelgő aratásra való tekintettel arra kértük Horváth József elvtársat, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjét, hogy értékelje a felkészülés eddigi eredményeit és mondja el, milyenek az idei lehetőségek, valamint adottságok. — Ha felállítunk valamilyen fontossági sorrendet, akkor Horváth elvtárs véleménye szerint ebben a felállításban mi szerepeljen az első helyen? Az esztendő egyik legnagyobb munkájáról, a gabonabetakarításról van szó, amely még mindig nagyfokú erőkifejtést jelent. — Mindenképpen az emberekről való gondoskodást kell az első helyen említeni. Ez természetes és érthető. A gabonabetakarítás sikere az embereken múlik, ezen belül egyáltalán nem túlzás, hogy a kombájnosokra, a traktorosokra hárul a feladat oroszlánrésze. Tolna megye határa nagyon szép. A mezőgazdasági üzemek dolgozói ez év tavaszán, s most a növényápolási munkák idején is megtették a magukét, szorgalmas munkájukkal bizonyították be helytállásukat. A közös gazdaságokban a tagok hangulata jó, bizakodó. Azokban a termelőszövetkezetekben is ezt tapasztaljuk, amelyekben tavaly nem tudtak úgy előrehaladni, ahogyan szerettek volna. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a gép- és gépjavító állomások dolgozói joggal várhatják el tehát, hogy most, az aratás idején is a róluk való maradéktalan gondoskodás álljon a vezetői intézkedésbe középpontjában. — Mire goncfolulk? A kombájnotok és a traktorosok, ha a.mun- ka úgy kívánja, elhagyják otthonukat és más távoli falvak határában dolgoznak. Ilyen esetben a termelőszövetkezetek és az érdekelt szervek tartsák kötelességüknek az emberek meleg étellel, hűsítő itallal történő ellátását. A földművesszövetkezetek végeredményben akkor segítik megfelelően a földeken kezdődő nagy munkát, ha gondoskodnak arról, hogy mindig legyen elegendő mennyiségben hideg üdítő, hűsítő ital es mindaz, ami élelmiszerből ebben az időszakban feltétlenül szükséges. — A szervezettség szemszögéből nézve hogyan ítéli meg Horváth elvtárs a megyei vezetés a felkészülést, és mire lenne cél-, szerű felhívni a figyelmet? nyári gépszemlék megkezdődtek és folynak. A műszaki felkészülés az eddigi tapasztalatok szerint, jónak mondható. Itt is kiemelném a javításban részt vevő dolgozók helytállását. Tekintettel arra, hogy az aratás ideje „előre jött”, legtöbb mezőgazdasági üzemben kettő-négy órával megtoldottak a javítást végzők a napi munkaidőt. — Ha már itt tartunk, akkor érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy vajon szükség lesz-e a vasárnapi műszakok bevezetésére? — A megye mezőgazdasági üzemeiben körülbelül 147 ezer ka- tasztrális hold kenyér- és takarmánygabona vár az idén betakarításra. Ezenkívül le kell aratni körülbelül 45 ezer hold repcét, borsót, fűmagot stb. E hatalmas feladat lebonyolításához 418 kombájn és 180 aratógép áll a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére. Az állami gazdaságok a kalászosok 100 százalékát kombájnnal tervezik betakarítani. A tervek szerint "a termelőszövetkezetekben 75 százalék jut a kombájnokra, 18 százalék az aratógépekre, 7—3 százalék kézi erőre. Az arány itt természetesen attól függően alakulhat kedvezően és kedvezőtlenül, hogy milyen lesz az időjárás. Esős nyár esetén feltehetően a kézi erőre több jut majd a betakarításból. Megfelelő időjárás esetén a kézi ©rö kizárólag ott lesz igénybe véve, ahol a gépekkel lejtők stb. miatt nem lehet dolgozni. / — Mindezt előre kellett boesáj; tani a vasárnapi műszakkal kapcsolatos kérdés tisztázásához. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóit nem kell bíztatni: a gépek maximális kihasználására törekednek, továbbá azon iparkodnak hogy minden időt kihasználva, gyorsan fedél alá kerüljön a termés. Ebből kiindulva ón úgy gondolom, - ott, ahol a szükség megkívánja, ott még vissza sem lehet fogni az embereket. Mennek vasárnap is. Ebben az esetben inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy feltétlenül fizessék ki az előírásoknak megfelelően a vasárnapi műszakra járó többletmunkabért. — Mennyire gépesíthető az idén, Horváth elvtárs, az őszi árpa betakarítása? Az elmúlt években a kombájnok áz őszi árpát többnyire csak csipkedték. Nem kellene ezen változtatni? — Lehet is, kell is. Az lenne a kívánatos, ha az őszi árpába valamennyi kombájn „belemernie”.! Részben ez lehetne a gabonabetakarítás főpróbája, másrészt a gazdaságok számára nagyon értékes takarmánygabona jó minőségben és gyorsan betakarításra és fedél alá kerülne. Az árpaaratást az előbb elmondottak szerint a termelőszövetkezetek 100 százalékig gépesíthetnék. Kizárólag a szervezésen múlik. Felvetődik ugyanis, hogyha valamennyi kombájn rááll az őszi árpa aratására, akkor a tsz-ek ezt nem győzik szállítókapacitással. Kellő utánjárással és szervezettséggel a szállítókapacitás biztosítható. — Horváth elvtárs, évről évre visszatérő gond, hogy általában az aratást nem követi a vetőszántás, a nyári mélyszántás. — Sajnos ez így igaz. Itt újból a komplex jelleg érvényesítésére hívnám fel a figyelmet. Fogas- kerékszerűen kapcsolódjanak egymásba a munkák. Emlékeztetném szakembereinket arra, hogy 1964. őszén 40 ezer hold, 1965. őszén 60 ezer hold szántaitlan területünk maradt. Nem akarom részletezni az összefüggéseket. Egy azonban bizonyos.: őszre kevesebb lesz a gond, ha a gabonabetakarítást követik a talajmunkát végző gépek, s ahova nem tudnak idejé- ben odaérni, ott tarlóhántással gátolják meg a talaj kíszáradá- sáü — A meteorológiai ., .előrejelzés szerint ezen a' nyáron kedvezni fog az idő a másodvetéseknek. A mezőgazdasági üzemék használják ki az e téren adódó lehetőségeket. S .főleg akkor használhatják ki jól, ha a talajmunkát végző gépek 40—45 százalékát két- műszakban üzemeltetik. — Ha csak nagyon röviden is, szólni kell a kongresszusi munka verseny lendületéről. A gabonabetakarítás idején a pártszervezetek a KISZ, a Hazafias Népfront a Nőtainács segítségével éljenek még jobban a kongresszusi munkaverseny mozgósító, lendítő erejével. — mondotta Horváth József, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője. Sz. P. „Mi búcsúzunk és elmegyünk...“ Ballagás a lengyeli szakmunkásképző iskolában — Mi évek óta azt tapasztaljuk, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben végzik el legkevesebb veszteséggel és legjobb minőségben az aratást, amelyekben már a felkészülés időszakában mindenki megtudja, hol a helye és mi lesz a feladata. Úgy gondolom tehát, nem árt erre felhívni az üzemi pártszervezetek és gazdaságvezetők figyelmét. Itt most a közelmúltban az érdekeltekkel megyei tanácskozáson beszéltük meg a gabonabetakarítással kapcsolatos feladatok részleteit. Foglalkoztunk már az őszi munkákkal is, de erre most nem térek ki. A feladatokat ezekben a napokban termelési tanácskozásokon beszélik meg az üzemek vezetői a dolgozókkal. Formai szempontokból tehát adva van annak a lehetősége, hogy mindenki, aki a gabonabetakarításban részt vesz, ismerje és tudja a helyét, a beosztását. Szóval azt, hogy hol és mi a dolga. — Fontos feladat: az egyes munkaműveletek szinkronban legyenek egymással. A gabonabetakarítás tehát komplex egységet alkosson. Mindez a vezetőktől alapos szervezői munkát igényel. A gépelosztás ezekben a napokban megtörténik, az érdekeltek bevonásával és részvételével. A (Tudósítónk telefonjelentése.) A máskor oly sürgetően tanítási órára hívó csengő, most bánatosan szól. Búcsúznak a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola végzős diákjai. 148 sírástól elfojtott hang énekli: „Ballag már a vén diák”. Nemcsak ők elfogódottak. A több mint 500 szülő, barát, termelőszövetkezeti, állami gazdasági vezető is meg- illetődve szemléli a jövő mezőgazdasági szakmunkásainak búcsúját iskolájuktól, tanáraiktól. Messze vidékről, az ország szinte minden részéből vannak itt, hogv együtt legyenek e fájó, de felemelő órákban gyermekeikkel, szerződött tanulóikkal. Rengeteg a virág, csillogók a szemek, ünnepélyes a hangulat. Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt — éneklik azokkal, akik nyomukba lépnek, az első évesek. Végigjárják a gyakorló gazdaságot, a tanműhelyeket. Sok-sok szép emlék fűződik minden helyhez. három év küzdelme, öröme, munkája. Elmegyek, ei megyek, hosszú útra megyek — zeng a búcsú szava. Fodor János igazgató búcsúszavaiban e hosszú és sokszor oly rögös úthoz kíván a tanulóknak kitartást, erőt, egészséget, míg Balogh András szakoktatási előadó a közelgő szakmunkásvizsgához kíván a megyei tanács mezőgazdasági osztálya nevében sok sikert és szerencsét. A végzős hallgatók nevében Gaszler István mezőgazdasági gépésztanuló adta .át az iskola KISZ-szervezetének zászlóját, Simon Zoltán első éves gépásztanulónak, azzal, hogy őrizzék meg a KISZ-szervezet eddig kivívott megbecsülését, legyenek igaz, hű és tevékeny* tagjai a szervezetnek. Az ünnepély után a szülők és barátok virággal, ajándékokkal halmozták el a hallgatókat és nagyrészt együtt is maradtak az éjfél utánig tartó ballagási bálon, ahol az országos mezőgazda- sági kulturális versenyen első díjat nyert iskolai zenekar húzta a talpalávalót. B. A.
