Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-07 / 133. szám

1966. június 1. TOLNA MEGYE! NÉPtJSAO 3 Tízmilliós érték az enyészetnek Mi le — Maguk is csak megnézik, és minden marad a régiben. Heten­ként jár itt három autó is, ki­szállnak az utasok, csóválják a fejüket, elmennek. Én nem értek hozzá, mit ér, de látom, napról napra, hogy megy itt minden ve­szendőbe! Ilyen gazdag az orszá­gunk, hogy tétlenül nézzük ezt a pusztulást? Wusching József, a volt mázai centrálé csökkentett üzemelésű te­lepének dolgozója háborog. Ügy vezet körbe, mint egy gyakorlott idegenvezető, csalt a hangja csüg­gedt. Az épület körül gyom, tyúkok kapirgálnak a szanaszét heverő betonelem mellett. Kétszázötven kéményelem. Még áll a 40 méte­res kémény és épségben van a közel 20 méteres épület külső fa­la és kövezete. Belül azonban minden pusztul. Ügy fest a volt centrálé belülről, mintha bomba­támadás rombolta volna. Leszag- g' t vasdarabok, kőtörmelék; tég.ahalom. Első ránézésre is: le­hangoló látvány a hatalmas csar­nok belseje. Mennyit ér jelenlegi állapotá­ban, hivatalos becslések szerint? Az É. M. Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, a Népi Ellen­őrzési Bizottság számára készített átiratából idézünk: ,,A mázai ingatlanok és beren­dezések értéke még ma is több mint 10 millió forint, évi 330 000 forint értékcsökkenése a vállalat önköltségét károsan befolyásolja”. Hat évvel ezelőtt, 1960. feb­ruárjában vette át a volt mázai erőművet az akkor még Komlói Építőipari Vállalat a DÉDÁSZ- tól. öt év óta több mint másfél milliót fizettek ki a fenti adatok szerint, értékcsökkenésre. Másfél millió forintot — miért? Milyen formában térül vissza ez a pénz számukra? Semmi­lyenben, mert az épületet nem hasznosítják. Terveztek ugyan egy betonüzemet, nem készült el. öt év alatt mindössze az épület lett elhanyagoltabb és az udva­ron heverő vasalkatrészek, gépek rozsdásodtak. Milyen intézkedé­seket tett ez alatt az idő alatt a telep jelenlegi gazdája? Legelőször 1961-ben két és fél­millió forint hitelt biztosított az É. M. 2. Igazgatósága a mázai blokképület megvalósítására. A későbbiek folyamán ezt a hitelt nem engedélyezték. Ugyancsak 1961-ben elköltötték 200 000 forintot a mázai salak vizsgálatára, műszakfejlesztési ke­retből. Megállapították, hogy az itt felhalmozott, mintegy 200 000 köbméter vörös salak hazánk egyik legjobb, betonkészítésre al­kalmas anyaga. Elkészítették a fel- használáshoz szükséges beton­technológiái vizsgálatokat is. Ezek szerint: a salak jó, fel­íz a mázai centrálé dolgozásra alkalmas, van épület is, amelynek átalakításával egy új üzem létesülhetne a parlagon heverő vörös salak feldolgozá­sára. Csakhogy; most ismét az át­irat szavaihoz kell folyamodnunk: „Vállalatunk a későbbiek folya­mán is állandóan sürgette felet­tes hatóságunkat a blokküzem megvalósítása miatt”. I ! Másfél évig j a sürgetés állapotában 1961. júliusától, amikor tényle­ges könyvjóváírással átvette az É. M. Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat a telepet, egészen 1963. augusztusáig egyfolytában „sürgette”. Ekkor a vállalat Szék - szárdra áttelepült és a megyei pártbizottság ipari osztályával folytatott beszélgetés után sor került végre a mázai beruházás kérdésére is. I j Program program j után 1964. novemberében készült az első beruházási program, 3 mil­lió 888 ezer forint értékben. Nem jó, át kell dolgozni a fel­sőbb hatóságok utasítására, olyan formában, hogy nagy biokküzem létesülhessen. Elkészül ennek a beruházási programja is: 4 millió 620 ezer forint értékben. I Program már van, de minek? Közben a főigazgatóság utasít­ja a vállalatot, hogy függetlenül a felterjesztett beruházási prog­ramtól, adják át a mázai telepet az ott lévő állóeszközökkel és az ott tárolt salakkal együtt az É. M. Betonelemgyártó Vállalatnak, kézifalazó blokküzem építésére. Kinek kell egy centrálé ? A betonelemgyártó vállalat az átirat szerint: Ki mit Érdekes vetélkedőre kerül sor szerdán reggel kilenc órai kez­dettel Szekszárdon a KISZÖV- székházban. A kisipari szövetke­zetekben — hat hónapon keresz­tül — tizenegy előadásból álló ifjúsági munkásakadémiát tartot­tak. Az előadások a legaktuáli­sabb gazdasági és politikai kérdé­sekkel foglalkoztak. Most szerdán három csapat — sorsa ? „Több alkalommal felhívást kapott vállalatunktól a mázai te­lep átvételére, de a mai napig nem intézkedett. Közben a Tolna megyei Tanács ipari osztálya is olyan irányban járt el, hogy eset­leg átvette volna a mázai telepet. Főigazgatóságunk az ipari osztály felterjesztett javaslatától mere­ven elzárkózott és ragaszkodik ahhoz, hogy az üzemet az É. M. Betonelemgyártó Vállalat vegye át”. || Mindent elkövettek ? Folytassuk tovább az átiratból vett idézeteket? Azt hiszem fe­lesleges. Talán még ennyit: „Meg kell jegyezni, hogy vál­lalatunk által átvett állóeszközök mintegy 25 éve semmilyen kar­bantartásban nem részesültek és így azok állaga napról napra romlik. Vállalatunk — megíté­lésem szerint —, a rendelkezésre álló ügyiratok, levelek birtokában mindent elkövetett annak érde­kében, hogy az eredeti célnak megfelelően használják fel a má­zai, volt erőművet. Megítélésem szerint a volt mázai erőmű fel- használásának kérdése további halasztást nem tűr... Aláírás: Miklós Dezső, a beruházási cso­port vezetője”. Nemcsak az É. M. Tolna me­gyei Építőipari Vállalatának be­ruházási csoportvezetője szerint, hanem minden ember szerint, aki felháborodik pusztuló értékek láttán, magunkat is beleértve, úgy érezzük: A volt mázai centrálé felhasz­nálása valóban nem tűr halasz­tást. Az eltelt öt év alatt több mint másfél millió forintot fi­zettek ki értékcsökkenésre, pon­tosan egyharmadát az új beruhá­zás 4,5 millió forintos összegének. Ilyen értékűre tervezték az új üzem átalakítását, amely munka- alkalmat biztosíthatna sok em­bernek. Ha továbbra is minden marad a régiben, — már csak a kidobott milliókon sajnálkozha­tunk. Kár, hogy ezért senki nem érzi magát felelősnek. MOLDOVÁN IBOLYA tanult ? Paks, Bonyhád és Szekszárd ktsz- es fiataljai — tizenöt tagja vetél­kedik: Ki mit tanult? A vetélke­dőn egyébként érdemes vissza­emlékezni majd a tizenegy elő­adásra, mert az első helyezettek értékes jutalmat kapnak. Az első helyezett külföldre utazhat, a második a Balaton valamelyik üdülőjében tölthet két hetet, míg a harmadik helyezett 350 fo­rint értékű kis könyvtárat kap. Magyar— Sokáig emlékezetes lesz Szek- szárdon és Bátán a vasárnap, ami­kor lengyel vendégek látogatására került sor. Dr. Stanislaw A. So- chacki és dr. Mitlkiewicz Micezys- law, a Lengyel Kultúra vezetőhe­lyettese a népfrontirodán vasár­nap délelőtt meleg baráti fogad­tatásban részesültek. Hunyadi Ká­roly megyei népfronttitkár üdvö­zölte a vendégeket, s ismertette a népfrontmunka tapasztalatait. Részt vett a fogadtatáson Ka­szás Imre megyénk országgyűlési képviselője is, akinek a vendégek „Az ezeréves Lengyelország” cí­mű kitüntetést nyújtották át azért a fáradhatatlan munkáért, amely- lyel a megyében a magyar— lengyel barátság elmélyítésén dol­gozik. Segítségére volt ebben Ka­szás Imrének, hogy országgyűlé­si delegációval járt Lengyel- országban, s így személyes élmé­nyein keresztül tudta bemutatni a baráti lengyel nép életét, mun­káját, érziéseit irántunk. lengyel baráti A lengyel vendégek délután Báta községbe látogattak el. A pártszékházban Horváth Józseí párttitkár köszöntötte őket, majd T. Sümegi István tanácselnök is­mertette a község helyzetét. A vendégek számára felejthe­tetlen élményt jelentett Czencz János megyénk bátai festő ha­gyatékának megtekintése. Az el­ragadtatás és csodálat hangjain szóltak róla, különösen akkor, amikor a művészi csendéletek „modelljeiben”, a bátai határ szépségében gyönyörködtek. A gazdag művészi élmény a gyűj­temény előtt párosult a valóság elragadó varázsának elismerésé­vel. A képek megtekintése után ugyanis Marczy Tivadar, a tsz elnöke kalauzolta a vendégeket a község határában, bemutatva a szövetkezeti gazdaságot. Este a művelődési házban ta­lálkoztak lengyel barátaink a köz­ség népével. Dér István népfront­est Bátán elnök megnyitója utón Báli Zol­tán, országgyűlésá képviselő be­szélt a magyar és lengyel nép év­százados barátságáról. Gomulka elvtársnak a XXIII. kongresszu­son elmondott beszédéből idézve mondta el mennyire közös a har­cunk. s mennyire egységesek va­gyunk, különösen a vietnami nép elleni amerikai agresszió elítélésé­ben. a hős szabadságáért küzdő nép segítésében. Sohacki elvtárs is a két nép barátságáról beszélt, s részletezte miként dolgozott, dolgozik a két nép, hogy e barátság egyre job­ban megtöltődjék szocialista tar­talommal. A baráti est méltó befejezése­ként a helyi úttörők adtak szín­vonalas műsort. Nagy hatással volt a résztvevőkre a két film bemutatása. Egyik Varsó pusztu­lását és újjáépítését, a másik a lengyel tájak szépségét mutatta be. Kulturális vetélkedő 1966. Megyei döntőt tartottak Szekszárdon a művelődési házban Szekszárdon a művelődési ház­ban került sor szombaton az es­ti órákban az 1966. évi kulturális vetélkedő döntőjére. A járási mű­velődési házak között megtartott páros vetélkedőkről továbbjutott három műkedvelő együttes, a szekszárdi, bonyhádi és a decsi járási művelődési házak csoport­ja volt. A döntőben harminc műsorszám szerepelt. A zsűri — amelynek elnöke Pártái Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak népművelési csoportvezetője, valamint Deutsch Pétemé, dr. Nádori Péter és Végvári Rezső, a Népművelési Intézet külső mun­katársai voltak — pontozással ítélte meg az egyes produkciókat Döntésük alapján 11 arany, 12 ezüst és 7 bronzérmet osztottak ki. Aranyéremmel jutalmazta a zsűri a szekszárdi pedagóguskó­rus, a bonyhádi Erkel Ferenc ve­gyeskórus, a decsi színjátszó cso­port és a decsi irodalmi színpad, valamint a szekszárdi Sárközi Táncegyüttes produkcióit. Az egyéni műsorszámok közül dr. Horváth Lajos, Tóth István és Teleki Éva versmondók, Blasko- vics Erzsébet művészi tornász, Szabó Ferenc néptáncos, Theisz György népdalénekes kaptak aranyérmet A pontverseny végső eredmé­nye a szekszárdi együttes győ­zelmével végződött. Második helyre a bonyhádiak, harmadik­ra pedig a decsiek kerültek. Szombaton az esti órákban mu­tatkozik be a győztes együttes a szekszárdiak műkedvelő művé­szeti csoportja a közönség előtt — kiket hiába vártak az elmúlt szombaton a döntőn a művelődési házban. Búcsúztak a nyolcadikosok Tegnap délelőtt Szekszárd ösz- szes iskoláiban nyolcadikosokat búcsúztattak. Az I. számú iskolában ötven nyolcadikost kétszáz szülő és érdeklődő, búcsúztatott A rádióban sikerrel szereplő ka­marakórus tagjainak ballagási ének közben bizony megcsuklott a hangja ... Tarisznyájukban a szokásos kispogácsa és kétfillér mellett ott lapult egy parányi magnószalag is. A különös emlékről az iskolai hangoshíradó jut majd az eszébe a volt szerkesztő bizottsági tagok­nak, ifjú riportereknek. Kicsit fá­jó szívvel nyugtázzák, hogy a jö­vő csütörtöki adást már az ő utó­daik készítik.... A II. számú iskolában Négy évig kísérték figyelemmel felavatott kisdobosaik sorsát a mostani nyolcadikosok, őrsveze­tőik voltak, együtt tanultak, ját­szottak velük. A most már piros nyakkendőt viselő hajdani első­sök búcsúzáskor nem feledkeztek meg avató szüléikről: Kis ajándékcsomagokkal, sok virággal, ágaskodva, hogy puszit adhassanak, köszöntek el a „fel­nőtt” nyolcvan nyolcadikostól a régi kisdobosok, és kérték őket, hogy ne feledkezzenek meg ró­luk máskor sem, visszavárják mindnyájukat.... A III. számú iskola nyolcadikosai az első végzett osz­tály ebben az iskolában. Amikor ide elsősként beléptek, egy vado­natúj iskolának voltaic a birto­kosai. Velük együtt alakult ki a megszokott iskolarend, és velük nőttek gombamódra a város új iskolái. Tegnap ballagott 116 nyolcadi­kos, az első fecskék ebben az is­kolában. Vitték a pajtások és az/ iskola számos szép emlékét ma­gukkal, s úgy érzik, iskolába lépés óta olyan rövid idő telt el, hogy a nyolcéves épület nekik még most is: Uj iskola ... (-n -a) Tamási fűrésztelep Hétfőtől két műszakban dolgoznak Sók irányú munkát végez a pári erdészet tamási fűrésztelepe. A bányaipar részére bányafát, az építőiparnak havonta legalább 60 nagyobb méretű szoba lepabket- tázásához parkettát, az írószer- gyárnak ceruzafát, a házi i pori szövetkezetek részére seprőnyél- lécet, a tsz-eknek szénaszárító állványokat készítenek. A máso­dik negyedévre a fűrésztelep ex­porttervet is kapott. A vasúti ra­kodón 100 köbméter gyertyánfa áll készen depóba rakva, amelyet rövidesen Milánóba szállítanak. Havonta 350 köbméter fa érke­zik a fűrésztelepre. A feldolgo­zásra kerülő fát a pári erdészet biztosítja. Az alapanyag-szállítás meglehetősen tervszerűséget igénylő munka. A szállítóknak számolniok kell az időjárás vi­szontagságaival. Az erdőben nincs kövesút, s néhány napos eső után az erdei út úgyszólván járhatat­lan. Ahhoz, hogy a fűrésztelep munkája folyamatos legyen, ezek­kel a tényezőkkel számolni kell úgy is, hogy legalább néhány napra való tartalék legyen a ter­melés zavartalan biztosítására. A faanyagot szállító pári erdészet­ben számolnak ezekkel a terme­lést befolyásoló tényezőkkel. Úgy intézik az alapanyag-szállítást, hogy a termelés folyamatos le­gyen. Hétfőtől kezdve a fűrésztelepen áttérnek a két műszakos terme­lésre. A pári erdészettől 15 — ed­dig fakitermelésben foglalkozta­tott — dolgozót irányítottak át a fűrésztelepre. A két műszakra való átállás nem okoz különösebb gondot. Az alapanyagot szállító erdészetben csakúgy, mint a fű­résztelepen, idejében gondoskod­tak a két műszakra átállással kap­csolatos feltételek megteremtésé­ről, hogy a munka valóban zavar­talan legyen

Next

/
Thumbnails
Contents