Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-26 / 150. szám

1966. Június 26. TOLNA MÉGVEf WEPTTJSÄG 3 Véget ért az országgyűlés ülésszaka ('Folytatás a 2. oldalról) lenség mind a bűnügyek, mind a terheltek, mind pedig a meg­vádolt és a bíróság által felelős­ségre vont személyek számának növekedésében jelentkezik. Ha a terheltek számát 1959-ben 100 százaléknak vesszük, akkor 1962- ben ez az arány 80,7 százalékra csökkent, majd a fokozatos emelkedés eredményeként 1965- ben már 92,5 százalék. Legna­gyobb emelkedés 1965-ben a nép­gazdaság elleni bűntettek kate­góriájában volt. Itt a terheltek száma 1964-hez viszonyítva 1965- ben 38,2 százalékkal, a bűntet­tek száma pedig 57,2 százalékkal emelkedett. A turistaforgalom fellendült és ezzel összefüggésben több' volt elsősorban a csempé­szés, a vámbűntett, az üzérke­dés és az embercsempészés. — Figyelmet érdemel, hogy 1965-ben — 1964-hez viszonyítva — 16 százalékkal emelkedett a társadalmi tulajdon elleni bűntet­tek száma, amely az összes bűn­tettek 60 százalékát teszi ki. A laza ellenőrzés miatt még mindig akadnak olyanok, akik éveken át büntetlenül dézs­málják a társadalmi tulajdont. Dr. Szénási Géza ezután arról beszélt, hogy a bűnüldöző ható­ságok továbbra is fontos felada­tuknak tekintik az állam bizton­ságának védelmét. — Ifjúságunk túlnyomó része becsülettel megállja helyét a szocializmus építésében, szám­belileg csekély hányada azonban a bűnözés útjára tér — folytatta. A bűncselekményt elkövető fiatalkorúak száma ugyan az ifjúság egészéhez viszonyítva elenyésző — körülbelül 0,8 százalékos, — káros hatása mégsem becsülhető le. Továbbra is szükséges tehát a fiatalkorúak bűnözése elleni küz­delmet következetesen folytat­nunk. Megállapítható, hogy a fi­atalkorúak bűnözésének szám­szerű alakulása 1959—1964 kö­zött alig mutat változást. Ezzel szemben az elmúlt évben az elő­ző hat év átlagához viszonyítva a fiatalkorú bűnözés körülbelül 23 százalékkal emelkedett. A közlekedési balesetekről szól­va Szénási Géza hangoztatta: 1965-ben — 1964 adataihoz viszo­nyítva — 23,7 százalékos emelke­dés állapítható meg. 1965-ben, az előző évekhez ké­pest az üzemi balesetek száma 2 százalékkal, a halálos baleseteké pedig 10 százalékkal csökkent — mondotta, majd a közeljövőben hatályba lépő törvénymódosítá­sokkal foglalkozott. Dr. Szénási Géza ezután is­mertette, milyen munkát végez­tek és milyen fontosabb tapasz­talatokat szereztek az ügyészsé­gek az állami és gazdasági élet egyes kiemelkedő területein a törvényességet illetően. Az országgyűlés dr. Szénási Géza beszámolóját jóváhagyólag tudomásul vette. Ezután került sor Kántor La- josné Borsod megyei képviselő interpellációjára. Az ülésszak ezzel befejezte munkáját. Vass Istvánné erőt, egészséget kívánt a képviselők­nek, s az ülést bezárta. (MTI). MOSZKVICCSAL A KOMBÁJNOK NYOMÁBAN Talpas Istvánt, a Nagydorogi Gépállomás igazgatóját pénteken reggel hét órakor már az irodá­ban találtuk. — Megy már valamennyi kom­bájnunk — újságolja. — Sőt, Török Sanyi ma reggelig tíz vagon árpát csépelt el. Ha az idő nem szól közbe, körzetünkben a hónap végére befejezzük az árpa aratását. Úgy látszik, a búzaaratás megkezdéséig lesz közben néhány napunk, az alatt pedig a borsókat rendezzük el. — Alkatrészhiányunk pillanat­nyilag nincs, feltöltöttük a raktá­rát. Hétfőtől kezdve a szervizko­csink pontos terv szerint megy a kombájnokhoz, segíteni a karban­tartást. A rövid tájékoztató után útnak indulunk, az igazgatóval és ör- dögh Árpáddal, a gépállomási igazgatóság munkatársával. Az útirány: a pusztahencsef határ. — Na, ott vannak.., rend, hogy a gépek csak egyes se­bességgel haladhatnak. — A Foster Matyi tizenhat éve dolgozik a gépállomáson, de az idén ült először kombájnra —• jegyzi meg az igazgató. A Szabadságnak kétszáz hold árpája van. Harmincat levágtak rendre, a többit „egyből” aratják. Akcióba lép majd még egy kom­bájn, a négynek nem okoz majd különösebb gondot. Bikáeson az igazgató Ulbert Mihályt, az elnököt „rohanja le”: A lerohanást nem kell komolyan venni, hiszen jól ismerik egymást. — Úgy hallom, nektek nem kell két kombájn? — Hogyhogy nem kell? De még mennyire kell... A jövő hét de­rekán a búzát lehet rendre vágni. És kézzel kell aratnunk nyolcvan­száz hold rozsot... A nagydorogi szigetben hiába keressük a kombájnokat. Hiába érünk újabb és újabb táblához, csak Mese, népdal, párostánc A nagyközönséget elmosta az eső, így csak a bátrabbak ültek párosával, vagy kisebb csopor­tokban a deési filmszínházban az előadó népművészek bemutató­ján. A műsort K. Kovács János bá­csi kezdte, aki a Sárpilisi Népi Együttes tagja. Mesét mondott a királykisasszonyról, meg a király­firól és a szegénylegényről. ízes hangulatú, vidám kedvű, szívet derítő volt a mese. János bácsi a műsor későbbi részében még S Á R NAPOK • • 0 z 1 táncolt is, amúgy legényesen, nyolcvanegy éves korát meg­hazudtolom Ezután a decsi Békás Jánosné került sorra. „Oda várlak én té­ged, két ölelő karommal” — éne­kelte, majd vidámabb nótába csapott át: „Olyan vékony a pen- döly rajtad, mintha hagyma hár­tya volna”. Az alsónyékiek köz­kedvelt Sári nénijét, Lengyel Jó- zsefnét is nagy-nagy tapssal kö­szöntötte a kevés számú közön­ség. Csendes hangon, mozdulat­lanul egy széken ülve énekel Sá­ri néni. Olyan szívet indítóén, olyan ter­mészetes szépséggel és egyszerűséggel, amelyből sok neves művész is tanulhatna. Majd a madocsai- ak következtek. A zenekar prímása Se­regi Lajos, csak sor- ba-sorba húzatta a talpalávalót és a madocsai táncospá­rok andalítón és fris­sen egymásután jár­ták. Bódog István és Rácz József né, Bán Ferenc és Törjék Li­dia, Tárcái István és Laposa Éva, Se­reg István és Árki Julianna — időseb­bek és fiatalok. És hogy a madocsai nép­tánc nincs veszendő­be, azt Sereg Pisti és Koszorús Aranka mu­tatta be. Olyan ma­gabiztosan, olyan fel- nőttes ügyességgel és tefi gyerekes bájjal táncolták ki a rit­must, meg cifrázták a figurát, mintha en­nek tudásával szület­tek volna. A folklór jegyében A szekszárdi járásban minden­ki ismeri, de a megye, az ország más-más vidékeire is jócskán ju­tott a Sárközi Napok-at hirdető plakátokból. Tervezője: M. Szabó István. — Hogyan készült, hogyan szü­letett meg ez a plakát? — Ha már a Sárközi Napok plakátjáról van szó, olyan dolgot véltem felkeresni, ami ennek a tájnak a folklór művészetében túlteng. A kérdés az: mit rak­junk a plakátra? Véleményem szerint egy plakát célja nem az, hogy leltározzon, programot ad­jon. Célja: ízelítőt mutatni ab­ból, hogy mivel találkozik majd a közönség. Valami olyant, ami­nek köze van a népi díszítőmű­vészethez. A figurákkal, mozgá­sukkal utalni akartam arra, ami Sárközben még néphagy omány- anyag. Ennek kifejezésére for­máltam olyanra amilyen a pla­kát, vagyis: díszítő spanyolozott pásztorfaragások transzporálásá- val. A kompozíció linóleummet­szet. Sordísznek a sárközi szőt­tesből egy mintát tettem a kép alá. így a plakát tükrözi e táj jellegzetes folklór hagyományait: a néptáncot, faragást és a szőt­teseket. Kerekasztal körül Vendéghönyvben A kiállítótermekben az asz­talon vendégkönyvek vannak. Mindegyikben sűrűn írva egy­mást követik a nevek. A decsi kiállítást a vendégkönyv tanúsá­ga szerint már közel hétszázan nézték végig. Sok külföldi ven­dég fordult meg Sárpilisen. És az őcsényi fotókiállításnak is szép számmal akadt nézője. Né­hány bejegyzés a vendégköny­vekből: „Szívből kívánom, hogy a Sár­pilisi Népi Együttes a múlt szép hagyományainak ápolásával gaz­dagítsa tovább Sárpilis mai éle­tét, jövőjét és öregbítse Sárpilis és Sárköz hírnevét országszerte. Péter János külügyminiszter” „A Magyar Kábelművek Par tizán szocialista brigádja nevé­ben köszöntőm a kiállítást és a Sárközi »Népi Együttest Bikfalu Sándor” „Mindig sok szeretettel gondo­lunk a sárpilisi együttesre és a szívélyes, kedves vendégszeretet­re. A Vasas Központi Művészegyüttesének, néptáncosai’’ „A kiállítás csodálatos szép­sége örök emlék marad számunk ra és felejthetetlen élményt nyúj tott.” — írják a decsi népművé­szeti kiállítás vendégkönyvébe a tassi kézimunkaszakkör tagjai. Igaz, hogy a kerekasztal négy- szögletes volt, de a beszélgetés jellegéből ez semmit sem vont le. Decsen a filmszínházban megren­dezett szakemberek beszélgetésé­nek témája a Sárköz, múltja, je­lene és jövője volt. A szakembereket Czakó Sán­dor, a decsi művelődési ház ve­zetője köszöntötte. A beszélgetést dr. Braun Mihály közgazdász és agrármérnök vezette. Partnerei pe­dig Papp László erdőmérnök, Pa­taki László agrármérnök, Bacsá- nyi György kultúrmérnök, dr. Pataky József gimnáziumi tanár és geográfus, valamint Hargittai Sándor agrármérnök voltak. Közvetlen kötetlen társalgás formájában szó esett Sárköz me­zőgazdasági, állattenyésztési prob­lémáiról, a szakemberképzésről. És nagyon sok gondolatot mond­tak el a résztvevők a táj szőlé­szeti rekonstrukciójával kapcso­latban. Bíborvégmintával A nehéz, tömör hímzéseket, a csigavonal gyakori alkalmazása teszi könnyedebbé. Szinte vala­mennyi díszítmény mértani jel­legű. A kézimunkáért kiadott aranyfokozatú oklevelet Cser Má­ria (Kurd) és dr. Németh Pálné (Szekszárdi kapták. Cser Mária bíborvégmintás futóját értékelte a zsűri a kiállítás egyik legszebb példányának. Finom, elegáns mintavezetése, szép kidolgozása jogosítja elkészítőjét az első díj­ra. Dr. Németh Pálné kézimun­kái hasonlóan szép kidolgozású ak. Az ő erénye azonban főként abban van, hogy ezeket az ősi mintákat — jegykendő bíborvég- minta — mai, modern blúzra, ru­hára hímezte. Kísérletezése iga­zán aranyfokozatot érdemel. MÉRY ÉVA A mai program 18 óra: Sárközi dalostalálkozó öcsényben a művelődési házban, Baranya, Somogy, Fejér, Tolna megyei és budapesti kórusok részvételével. *• Utána ifjúsági bál. Két kombájn dolgozik a hencsei Kossuthnál. A tábla szé­lén élhúz mellettünk a magot szál­lító vontató.-— Wascher Pál és Horváth Jó­zsef dolgozik itt — közli az igaz­gatói Wascher kombájnja csaknem ki­ér a tábla végébe, amikor megszó­lal a jelződuda; megtelt a tartály: A kombájnos megállítja a gépet, majd a motort is. Tehát, a kiszolgálás nem éppen eszményi, egy vontató szállít a két géptől, értékes időt kell tétlenül elvesztegetni; — Később jön még egy — mond­ja a kombájnos —, az most a gyap­jút szállítja el a magtárból. Mu­száj helyet csinálni a magnak; Erre mondják, a kezdet nehézsé­gei A Moszkvics megiramodik is­mét, máris a györkönyi határban járunk. — Valahol itt kell lenni a Tö­rök Sanyinak; Am, egyelőre sehol, csak a tar­lón sorakozó szalmakupacok jel­zik, hogy itt járt. Aztán az első nyom; egy rendfelszedő. Tehát itt kell lennie a közelben: Ott is van egy fa alatt, a segéd­vezetőjével együtt szaporán tisz­togatja a gépet. Törok Sándor idestova tíz év óta a megye egyik legjobb gép­állomási kombájnosa. Év közben a gépállomás személykocsijának vezetője, de ilyenkor volánt vált. Jóformán haza sem megy, amíg az aratás tart. Talpas elvtárs nevetve meséli: — Amikor kiindultak, a segéd­vezető kezébe nyomta a zsírzót: ez lesz a te fegyvered. A tábla szélén két sátorlapból összegombolt sátor, benne friss szalma a fekvőhely. A sátor mel­lett sportszatyor, vödör, kenőcsös- doboz. Puritán egyszerűség, de itt tulajdonképpen a munka a fontos. — No, Sanyi, mi az eredmény? a szahmkupacok sorakoznak a tarlón. A homokos dűlőúton végre egé­szen friss nyomot találunk; tán félórája mehettek el másik határ­részbe. így megy ez az aratás; Egész táblákról tűnik el a gabona egyik napról, egyik óráról a má­sikra. Nagyon jellemzően áll Tal­pas elvtárs megjegyzése: — Azelőtt, ha egy cséplőgép egy szezonban elcsépelt harminc va­gon gabonát, az jó teljesítménynek számított. A Török Sanyi két nap "alatt csinált tíz vagonnal, Délutánba hajlik az idő, amikor Bölcskére érkezünk. — Egy kombájnunk kivételével valamennyi dolgozik — újságolja Petróczy Gyula főagronómus. — De az egy is csak azért áll, mert a vezetője, Benke Mihály ma vizs­gázik. Szakmunkás-bizonyítványt szerez; Mondjuk, mi újság a „szomszéd­ban”, a nagydorogi körzetben; — Nekünk is van olyan embe­rünk, aki már közel jár a tíz va­gonhoz: A Bakos Lajos... A bölcs­kei Petőfi tagja; onnan jött át; A főagronómust telefonhoz hív- iák, belelapozunk a Szovjet Hír- kdóba; Meglepetés; a Tolna me­gyei Népújságot idézi, hogy a ma­gyar—szovjet barátság legjobb propagandistái az SZK-kombáj- nok; De ezt látjuk később a bölcskei szigetben is, ahol majd nyolcszáz hold gabona vár, végeláthatatlan táblában a „propagandistákra”. Öt dolgozik belőlük, egymás nyomá­ban. Csóka Sándoré, Odor Dénesé, Höss Jánosé, Höss Sándoré, Pá­linkás Jánosé. Csóka Sándor gépe halad legelöl, messze, a tábla kö­zepén, Seprű-távíró Tíz vagon, 70 holdról Motorkerékpáron érkezik az Uj Élet agronómusa. — Az éjjel már szántani aka­runk ezen a táblán. — Ha kell, szívesen küldök egy Sz—100-ast — ajánlkozik az igaz­gató. Az agronómus arról beszél, hogy _ még hátra levő tizennyolc hold árpa aratásával várni kell, nem eléggé érett. Gyors megállapodás; addig a kombájn átmegy a szomszédos Szabadsághoz, ott két kombájn, Foster Mátyásé, és Braun Komá­dé rendről csépel. Olyan vastag a Egyszeresak azt látjuk, a gép megáll, a vezető egy cirokseprüt lenget a feje fölött. Hát ez meg mi? — A seprű-távíró — mondják a tábla végén várakozó traktorosok. — Azt jelenti; mehetünk, megtelt a tartály. Visszafelé, a faluba menet átlát­hatatlan porfelhőt kavar előttünk egy öreg G—35-ös vontató. Magot szállít. A főagronómus megjegyzi: — Ezeknek az öreg gépeknek köszönhetjük, hogy ilyen jó kom- bájnosaink vannak. A legtöbbjük még ezeken kezdte a szakmát: Most meg azt mondhatjuk, az ara­tás csak addig gond, amíg meg nem kezdődik. Utána már megy minden, mint a karikacsapás. Leg­feljebb az idő szól közbe. BI.

Next

/
Thumbnails
Contents