Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-26 / 150. szám
TOLNA MEGYEI. VILÁG PROLETÁRTAL EGYESÜLJETEK i NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA r~. I a kom Moszkviccsal kombájnok nyomában 3. o. XVI. évfolyam, 150. szám ARA: 80 FILLÉR Vasárnap, 1966. június SS. Mi a kém Irodalmi melléklet 6—7. o. Magyarországon kémkedés rossz üzlet 9. o. ágon . sz üzlet Végétért az országgyűlés ülésszaka Fehér Lajos beszéde a szombati tanácskozáson — Az országgyűlés elfogadta a népgazdaság 3. ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot Szombaton délelőtt 10 órakor dr. Beresztóczy Miklósnak, az országgyűlés alelriökének elnökletével folytatta az országgyűlés a népgazdaság harmadik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülés első felszólalója Fehér Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese volt. — Népgazdaságunk fejlesztésének központi kérdése az ipar fejlesztése. Ez így helyes, sőt törvényszerű, hiszen iparosítási politikánk eredményeként gazdasági életünk fő bázisa ma már az ipar. Minél nagyobb eredményeket érünk el az adottságainkkal reálisan számoló iparfejlesztésben, annál megalapozottabban és gyorsabban juthatunk előre egész szocialista építésünkben, — mondotta bevezetőben. 1 A harmadik ötéves tervben gazdasági erőforrásaink igen jelentős részét, a népgazdaság beruházásainak 46—50 százalékát — mintegy 120 milliárd forintot — az ipar és építőipar fejlesztésére fordítjuk. Ez a nagyarányú befektetés igen nagy kötelezettséget, felelősséget ró iparunkra, az ipari és építőipari vezetőkre, dolgozókra egyaránt. Gazdasági életünk fejlesztésének sorsa túlnyomó részt a munkásosztály kezébe van letéve: népünk életszínvonala, jövőnk nagy mértékben azon múlik, hogy az iparban hogyan gazdálkodnak az új befektetések csaknem felét lekötő eszközökkel. Nagy felelősség hárul a mező- gazdasági vezetőkre és dolgozókra is. A beruházások 16—18 százalékát — mintegy 44—45 milliárd forintot — a mezőgazdaság fejlesztésére fordítjuk. Az ország élelmiszerellátása — s bizonyos mértékben külkereskedelmünk egyensúlya is — attól függ: menynyire gazdaságosan és célirányosan használjuk fel ezeket az eszközöket a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megalapozására. Hazánk azok közé az országok közé tartozik, amelyek képesek arra, hogy saját termelésükből elégítsék ki a lakosság növekvő igényeit a legfontosabb élelmiszerekből, sőt ezzel egyidejűleg tekintélyes mennyiségű élelmiszert exportáljanak is. Ez igen előnyös, s különösen azért kiemelkedő jelentőségű, mert ipari nyersanyagokban viszont szegények vagyunk. Lényegében a bauxit az egyetlen olyan ipari nyersanyag, amely viszonylag jelentős mennyiségben található hazánkban. A mezőgazdaság szinte népgazdaságunk egyetlen fő . ága, amelynek aránylag kevés importból származó anyagot kell felhasználnia termelése növeléséhez. A mezőgazdaság — amelynek adottságai hazánkban viszonylag kedvezőek — a lakosság élelmiszerrel s az ipar nyersanyaggal való ellátásán kívül exportjával fontos szerepet tölt be a népgazdaság más ágainak fejlesztéséhez szükséges vásárlásaink fedezésében is. A fejlett tőkés országokban vásárlásaink igen jelentős részét a mezőgazdasági és élelmiszerexporton nyert devizával fedezzük. A múlt esztendőben a mezőgazdasági és élelmiszer-kivitel révén mintegy 2,3 milliárd devizaforint aktív egyenleghez jutott népgazdaságunk. A gazdasági előrehaladás fő bázisa hazánkban az ipar. Gazdasági építésünk azonban akkor áll mindkét lábával szilárd talajon, ha sikerül megtalálnunk a legmegfelelőbb arányokat a gazdasági életünk alapját képező két fő ágazat, az ipar és a mezőgazdaság között. Sem az ipart, sem a mezőgazdaságot nem önmagáért fejlesztjük. Az iparnak,' a városnak szüksége van élelmiszerekre, mezőMegvalósítása a gazdálkodás további belterjesítését, ezzel összefüggésben a2 erők összpontosítását követeli meg, a legkülönbözőbb posztokon álló mezőgazdasági vezetőktől, s fegyelmezett, jó munkát kíván a mezőgazdaság valamennyi dolgozójától. A második ötéves tervhez képest a következő öt évben körülbelül 10 százalékkal több befektetéssel fejlesztjük a mezőgazdaságot. Hatalmas összeg ez, s nagy lehetőséget biztosít, amelyet maximálisan ki kell használnunk. El kell érnünk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket a leglényegesebb feladatok megoldására koncentráljuk. Az olyan gyakorlat, hogy mindenüvé juttatunk egy keveset — igen alacsony hatásfokú lenne. Ennek ellenére látnunk kell, hogy mindent egyszerre megoldani nem tudunk. A régi, elavult termelési eszközök kicserélése, az új, korszerű gépek és nagyüzemi épületek megteremtése, a szocialista nagyüzemi rendszer teljes kiépítése hosszabb időt igényel. Euróba egyik legelmaradottabb mezőgazdaságát örököltük a tőkés földesúri rendszertől. Az évszázados elmaradottságot nem könnyű behozni. Ez is azt indokolja, hogy akkor cselekszünk helyesen, ha fő figyelmünket azoknak a feladatoknak a megoldására fordítjuk, amelyek a népgazdaság, a lakosság, az export szempontjából a legfontosabbak. Melyek ezek? Legfontosabb tennivalóink Fehér Lajos beszél. gazdasági nyersanyagokra, a mezőgazdaság viszont nem fejlődhet az ipar termékei nélkül. Kü- lönösen így van ez a kofszerű nagyüzemi mezőgazdaságban. A harmadik ötéves tervben például a mezőgazdaság által Igényelt ipari eredetű anyagok és eszközök felhasználása 32 százalékkal nő. A hazai iparnak különösen a gép- és vegyiparnak, az építőiparnak, a jövőben — mint a terv is számol ezzel — nagyobb figyelmet kell fordítania a mezőgazdasági igények jobb kielégítésére, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésére. Mit nyújt mindezért cserébe a mezőgazdaság? Több és jobb élelmiszert a lakosság és a külkereskedelem részére, továbbá több és olcsóbb nyersanyagot az élelmiszeriparnak és a könnyűiparnak. A harmadik ötéves tervben ugyanis a mezőgazdasági termelés 13— 15 százalékos növekedését tervezzük, s ez megfeleld alapot nyújt a törvényjavaslatban szereplő Igények kielégítésére. A mezőgazdasági termelés tervbe vett emelkedése kb. 2,6—3 százalékos évi növekedési ütemet tételez fel. Ez jóval magasabb annál, amit eddig a magyar mezőgazdaság fejlődésében elértünk. A mezőgazdasági termelés növekedését a harmadik ötéves terv feszítetten irányozza elő. — Az ország eVSátásában to* vábbra is egyik legfontosabb tennivaló a kenyérgabona-szükséglet fedezése hazai termésből. Második ötéves tervünk utolsó két esztendejében már ’ nem kellett kenyérgabonát importálnunk, sőt az 1965. évi termésből még jó egy hónapra elegendő készletünk is maradt. — Az állattenyésztés fejlesztése és az állati termékek termelésének fokozása érdekében a harmadik ötéves tervben is nagy gondot fordítunk a takarmánytermesztésre. Megfelelő mennyiségű, jó minőségű és olcsó takarmányok nélkül ugyanis elképzelhetetlen lenne, hogy az állat- tenyésztés színvonalát jelentősen fejlesszük és termelési költségeit csökkentsük. — A második ötéves tervben igen jelentősen előrehaladtunk a kertészeti kultúrák fejlesztésében: 81 ezer katasztrális hold szőlő és 101 ezer katasztrális hold gyümölcs telepítésével leraktuk a nagyüzemi árutermelés alapjait. Erőforrásainkból azonban lényegében csak az alapozó beruházásokra, a telepítésekre futotta. A termelés és felvásárlás növekedésével a technikai felszereltség, a járulékos beruházások kiépítése nem tudott lépést tartani. A rendelkezésre álló, korlátozott anyagi kereten belül mégis eljutottunk odáig, hogy a palántaigényes zöldségfélék korszerű palántanevelővel való ellátottsága 26—27 százalékos, a mezőgazdasági üzemek válogató-, csomagoló- és átmeneti tárolókapacitással való ellátottsága pedig mintegy 15 százalékos. A zöldség—gyümölcstermelés és felvásárlás terv szerinti növelése a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladata. A baráti országokkal eddig megkötött, hosszú lejáratú államközi egyezmények igen kedvező feltételeket biztosítanak a kertészeti kultúrák fejlesztéséhez. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk majdnem háromszorosára növekedhet, de 1970-ig a többi szocialista országba is 30—40 százalékkal több kertészeti terméket szállíthatunk, mind eddig. Éppen ezért a kormány nagy' figyelmet szentel a kertészeti kultúrák megfelelő fejlesztésének: A zöldség—gyümölcsprogram sikeres megvalósítására a terv a mezőgazdaság területén kereken 3,3 milliárd forint beruházást irányoz elő, a felvásárlás és feldolgozás területén pedig mintegy 4,2 mil- liárdot. A kertészeti cikkeket termelő üzemek gazdaságos működéséhez szükséges járulékos létesítmények, berendezések megvalósítása és a feldolgozói kapacitás bővítése jórészt a harmadik ötéves terv feladata. A kertészet fejlesztéséhez rendelkezésre álló erőforrásokat ezért főleg az elmaradt járulékos és kapcsolódó beruházásokra fordítjuk. Az elmúlt években, főleg 1963- ban képviselőtársaim közül sokan itt az országgyűlésen jogos türelmetlenséggel tették szóvá: a legsúlyosabb dolognak tartják, hogy a megtermelt értékek egy része a felvásárlás technikai felszereltségének hiányában, vagy szervezetlenség miatt, részben pedig a feldolgozókapacitás elégtelenségé következtében elpusztult, tönkrement. Nem azt mondom, hogy az említett 7—8 milliárd forint befektetés — bármilyen hatalmas összeg is ez —, a jövőben e téren minden gondunkat maradéktalanul megoldja. De azt bátran lehet mondani, hogy hasonló gondjaink nagyot fognak enyhülni, s jelentősen előre tudunk lépni e téren, mind a termelés. mind a felvásárlás és feldolgozás területén. Hogy csak az előbb említett példáknál maradjak: a palántaigényes zöldségfélék korszerű palántanevelővel való ellátottsága — amit tegnap két képviselőtársam is szorgalmazott felszólalásában —, a tervidőszak végére eléri majd a 37—38 százalékot. Az eddig telepített- és ezután létesítendő gyümölcsösökben a vízellátással, növényvédelemmel, kerítéssel, útépítéssel kapcsolatos járulékos beruházások száz százalékos ellátottságot biztosítanak 1970-re. Az állami gazdaságok a téli alma, téli körte termelésük 80 százalékát, a termelőszövetkezetek pedig mintegy 50 százalékát tudják saját maguk válogatni, csomagolni, átmenetileg tárolni. Kertészeti célkitűzéseink megvalósítása érdekében igen fontos az értékesítés biztonságának a fokozása is. Ezért a megfelelő üzémi anyagi érdekeltség biztosítása mellett egyre erőteljesebben javítanunk kell a felvásárlás és forgalmazás műszaki feltételeit, mindenekelőtt az átvevő raktár- hálózat létesítésével, technológiai hűtőterek létesítésével. A terv e célokra a SZÖVOSZ területén 1,3 milliárd forint befektetést mányoz elő. Korszerű, belterjes, mind több és több árut termelő mezőgazdaság megteremtése el sem képzelhető korszerű, fejlett élelmiszer- ipar nélkül. Az elmúlt tervidőszakban államunk a korábbinál nagyobb anyagi erőt fordított az élelmiszeripar fejlesztésére. Komoly erőfeszítés történt a felvásálás technikai fejlesztésére is: a tervidőszak utolsó két évében több állami gabonaraktár épült (ösz- szesen 42 ezer vagon), mint megelőzőleg húsz év alatt. Nőtt az állami szőlőfeldolgozó- és bortermelőkapacitás is. E számottevő és nagy anyagi eszközöket igénylő fejlesztés ellenére sem tudtuk behozni a megelőző évtizedek elmaradását. Emiatt nem egy területen, s nem egy ízben, valamivel jobb mező- gazdasági termés mellett a termények átvétele raktározása és feldolgozása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett és ez többnyire csak gazdaságtalan intézkedésekkel kényszermegoldásokkal sikerült. Jelentős összegek az élelmiszeripar fejlesztésére A tisztelt országgyűlés ezzel kapcsolatban is joggal vár választ arra: milyen lesz a tervezett fejlődés, mik az elgondolások a mezőgazdasági termékek átvétele, tárolása, feldolgozása terén. A felvásárlás a harmadik ötéves terv időszakában a terv szerint 28—32 százalékkal nő. A felvásárlás előirányzatai összhangban vannak a hazai fogyasztás, az ipar és a export szükségleteivel. Mint a törvényjavaslat indokolása hangsúlyozza: a tervidőszakban tovább bővülnek a (Folytatás a 2. oldalon) Al JQU?
