Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-22 / 146. szám
1966. június 22. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 MEGJEGYZÉS MEGÉRI? A termőföldek védelmét rendelet írja elő. Magyar- országon évek óta indokolatlanul csökkent a szántóföldi termesztésre alkalmas földterület. Sok oka van ennek, de megfelelő magyarázatot aligha találhatunk rá. Legutóbb dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes is egy tanácskozáson arra hívta fel a résztvevők figyelmét, hogy a mezőgazdasági vezetők és szakemberek a maguk területén nagyobb gonddal vigyázzák a termőföldeket. Több százezer hold megmentéséről van szó. Esetenként sajnos egészen kirívó az a könnyelműség, ami e téren tapasztalható. Szélsőséges példája ennek az, amire a közelmúltban Daradics Ferenc, a Bonyhádi járási Pártbizottság első titkára hívta fel a figyelmet. Elmondotta, a járás területén, Paradicsom-pusztán üzemeltetnek egy 300 holdas halastavat, de oly módon, hogy ennek a halastónak a létezése következtében eddig körülbelül 500 hold szántó vált művelhetetlenné. Túlságosan drága az a hal, amit a paradicsom-pusztai halastóból kapnak a fogyasztók. Felvetődik a kérdés: miként lehetséges, és hogyan fordulhat elő a termőföldek védelméről szóló rendeletek létezése óta az effajta nagyvonalúság? Ha Paradicsom-puszta lenne az egyedüli, akkor is sok volna az 500 hold. Sajnos azonban másutt is megfigyelhető, hogy a kiváló minőségű, növénytermesztésre nagyszerűen alkalmas földterületet vonnak ki hanyagságból, vagy nemtörődömségből a „forgalomból”. Egy-egy közös gazdaság területén a szérűk, a szalmakazlak helyét elmulasztják takarmánytermesztésre, vagy másod vetésre hasznosítani. Vannak mezőgazdasági üzemek, ahol a majorok környékén évek, évtizedek óta futballpálya nagyságú területek hevernek parlagon. Ugyanakkor közismert, hogy a megye több termelőszövetkezete csak nagy üggyel-bajjal képes az állatállomány részére szükséges takarmányt megtermeszteni. Az elhanyagolt, a parlagon hagyott, vagy éppen pusztulásra ítélt földterületek egy-egy üzemen belül, ha nem is oldják meg, de mindenképpen enyhítik a takarmánygondokat. Esetenként a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságai jó szolgálatot tennének az ügynek, ha megvizsgálnák, miként tartja be a gazdaság a termőföldek védelméről szóló törvényt. Paradicsom-puszta esetében pedig jogos a kívánság, hogy szólaljanak meg az illetékesek és mondják el, mit tesznek az ottani állapotok felszámolása érdekében? — szp — Múzeumigazgatók tanácskozása A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumi Kabinet elnöke is. Múzeumban került sor kedden A résztvevők a múzeumi kiad- délelőtt a múzeumigazgatók or-, ványokról beszélgettek. Elmond- szágos tanácskozására. A tanács- ták egymásnak tapasztalataikat, kozáson részt vett Molnár János amelyeket a bevezetett új pénzművelődésügyi miniszterhelyettes ügyi intézkedések kapcsán sze- és Wacláv Pupál, a Csehszlovák reztek. teg lett és ápolta valaki, aztán ottmaradt annál az asszonynál — mit válaszolt vqlna neki? — Nem haragudtam volna rá; Megérteném a sorsát. — A maga sorsát megértik-e itt? — Igen, mindenki tudja, hogyan küszködtem végig ezt a húsz évet. — Huszonkettőt... — Már huszonkettő? Persze, negyvennégy június, hatvanhat... Kértek feleségül, de még csak meg sem fordult a fejemben. Idegen lett volna a gyerekeknek egy másik ember ... De nem is kellett senki... Egy asszony más. mint egy férfi. — Az asszony könnyebben elviseli a társtalanságot? — Nem, de azért elviseli. — És most? Nem ezért lesz halott Schmidt Ádám? _ Dehogy! Soha nem tudnám megt enni, hogy férjhez menjek. Tíz év óta tsz-tag vagyok, öt évig kapáltam, öt 'évig baromfit gondoztam, de most elvitték az utolsó csirkéket, több nem lesz. Kapálni már nem tüdők, reumás az egész testem, ötvenhárom éves vagyok és nem tudom, mi lesz öregségemre, mert ami pénzt összegyűjtöttem, rámegy a házra. Úgy vettem ezt a rossz házat és megint költeni kell rá. — A tsz-től, vagy a tanácstól nem leap segítséget? — Nem, — Máskor sem? Fát, vagy karácsonykor valamit? — Nem. — Soha a húsz év alatt? Az utóbbi tíz évben? — Soha. Háztájit is csak fél holdat kaptam mindig. Igaz, hogy nem is kértem semmit. Amikor felnőttek a gyerekek, ők is mentek napszámba, dolgoztak, jó gyerekek voltak. Az állam az segített, fölvették Pesten á fiamat diákotthonba. Géplakatosnak tanították. — Teljesen ingyen? — Teljesen ingyen. s Naponta kijár a temetőbe, a lánya sírjához. Délben, vagy este, amikor egyedül lehet. Beletörődött, hogy egyedül van, nem is próbál ezen változtatni. Vett rádiót, de ritkán hallgatja, tőlem tudta meg, hogy öregségére megint segíti majd az állam. Minden idős tsz-tagot, de különösen őt, aki már tíz éve dolgozik a közösben. Látom rajta, hogy örül. A búcsúnál mégis elszorul a szívem. Az asszony most majd visszamegy mosni a hátsó udvarba, emitt meg nyitva az ajtó, csönd, virágok, senki. GEMENCZI JÓZSEF Tábor az erdőben Egy éve még másfél méteres víz volt. A fáikon még látható a nyoma. Most négy sátor áll az erdőben, A,sátorban vaságyak, gépko- csi vezetők részére. Ennek a tábornak, csakúgy, mint minden hasonlónak, kialakult a rendje, amely lényegében a táborcélt is megjelöli: pihenőt nyújtani a munkában fáradt gépkocsivezetőknek. — A fene tud itt pihenni, a szerelők is zörögnek, meg itt a szomszédban ez a markoló úgy bőg, mint egy óceánjáró — Tóth József gépkocsivezető zsörtölődik így. Egy gépkocsi tizenkét órás műszakban 22—25 forduló földet visz a géptől a gátra. Húsz kocsi dolgozik egy műszakban. Szép kis koncert. Tessék e mellett nyugodtan aludni. A tábor parancsnoika Buko- vics József: — Olyan hirtelen jött ez a táborverés, nem is tudtuk a munkahelyet hol jelölik majd, a tábor az jó helyen van, árnyékban, jó környezetben. Pihenni lehetne. Csak hát a gépeknek menni kell! A parancsnok kemény, határozott ember. Nincs olyan tehergépkocsi-vezető, kalauz, aki ne ismerné a megyében. ő rendezte be a tábort. — Egy héttel előbb jöttem, mint az emberek. Ágy, tiszta lepedő, villanyvilágítás fogadta őket. Még rádiót is szereztem a vállalattól, minek oda az irodákba a táskarádió. Ide kell, mert úgy el vagyunk zárva mindentől. — Azt ígérték, hogy újságot is küldenek utánunk — mondja Vitéz Ferenc kocsivezető — hát csak ígérték. Nem baj. majd a hét végén egyszerre olvasunk hat lapot. A tábor, a kocsdvezetók otthona. Kényelmes ágyak, jó világítás. munkalehetőség, hanem esik az eső. A gátépítéshez más nem is kell. Meg jó kocsi. Arról meg szinte egy egész javítóműhely gondoskodik. Van is munkájuk bőven. Az erdei utak a hullámlemezhez hasonló, gumiként rugózó út töri a kocsit A tábort negyvenöt gépkocsi- vezető lakja. A 11-es AKÖV „billencs-gárdája”. Ezek az emberek tavaly megjárták már a nyugat-magyarországi végeket. Árvízi mentésre utaztak oda, azután hét hónapig Bátán ügyködtek, idén kora tavasszal meg Gyula város határában harmadfokú készültségnél gázpedálig érő vízben mentették a népet... A nagy dunai ártéri erdőség az idén nyáron egészen Keselyűsig hangos lesz. Az AKÖV brigádja dolgozik majd itt. Százezer köbméter föld gáttá építését negyvenöt sofőr, csaknem ennyi vízügyi ember őszig elvégzi. Itt Pörbölynél még körülbelül egy hónapig tart a munka, azután feljebb vonulnak, erősíteni, új gátat építeni. Hatvan centiméterrel magasítják és helyenként közel húsz méterrel szélesítik majd a Duna e szakaszán a töltést. Az Építőanyagipari Vállalat paksi telepére azonnali belépéssel felvesz 1—1 fő kis- és könnyűgépkezelői igazolvánnyal rendelkező munkaerőt serleges rakodógép, gép- j kocsidaru kezelésére. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Szekszárd, Marx j K. u. 11, (179) ! Éjjel, nappal, szünet nélkül rakják a kotrók a teherkocsikat földdel. Ötven mázsa földdel erősebb a gát. A friss földet százmázsányi súly döngöli kemény gáttá,
