Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
4 TOT.VA ^‘FOYT'T NÉPÚJSÁG T9BB, június rt: ÉJJELIŐR A SIÓNÁL SÁRKÖZI NAPOK A vízügyi igazgatóság palánki telepén teljesít éjjeliőr-szolgálatot Verényi Ferenc. Hatvankilenc éves lesz októberben, de senki sem mondaná annyinak. Arca naptól, széltől, levegőtől piros, — Sokat kerülgetem, körüljárom a telepet a szabadban — magyarázza. Attól is az egészséges szín. — Meddig tart a szolgálat? — Hétköznap tizenhat, vasárnap huszonnégy órán át. Minden második napon, s ugyancsak második Vasárnap vagyok szolgálatban. — Milyen a telepőr élete? Történik-e valami érdekes a szolgálat idején? — Különös eset még nem volt. Éjjel rendszeresen jönnek a rendőrjárőrök, ennyi az egész. Azazhogy: amint a beszélgetésből később kiderül, mégis történt valami Valakit vitt a víz Az egyik hajnalban — a jó múltkoriban — egy emberi holttestet sodortak a Sió csendes hűl. lámái. Amint a töltésről jobban szemügyre vette, látta, hogy nő volt. A haja és a háta látszott ki a víziből. Szólt az egyik munfcástársának, s egy ladikon utánaeveztek. A két hid közt kitolták az evezővel a parthoz. A lábát dróttal odarögzítették egy bokorhoz, hogy ne vigye tovább a Sió. Értesítették a rendőrséget. Azonnal kijöttek orvossal együtt. Aztán elvitték a tetemeit. Vajon, milyen tragédiára tett pontot a Sió? Szomorú történet. Lám, mégsem izgalom nélküli az éjjeliőrség. Pedig Verényi bácsi nem szereti az izgalmat. Tolnai hajóscsalád sarja, de nem kedvelte a csavargóéletet. Ezért inkább hentes lett. Izgalomból volt elege mind a két világháborúban; — Miért dolgozik még? — Feleségem beteges, sokba került a gyógyítási költség, s a patika. Az olvasás öröme így aztán az őrködést választotta idős korában, s jelenleg ezerszáz forint a havi fizetése; A fenti kivételes esettől eltekintve nyugalmas a beosztása. Annyira, hogy meg is unja a nagy csendet. Ilyenkor aztán a könyvekhez folyamodik. Nagyon szeret olvasni. Az életben nem, de a könyvekben annál inkább szereti a kalandokat. Az írókra és. a művek címére nem igen emlékszik. Nem szokta megjegyezni. — Legutóbb valami hadifoglyokról szóló történetet olvas tam,.. — próbálja elmondani, de sehogy, sem sikerül a szerzőt és a címet felidéznie. A megye úthálózatának Az elmúlt öt év alatt a megye úthálózatának karbantartásában és felújításában lényeges változás nem történt; A kiépítetlen és a pormentes utaknak az aránya az országos adatokhoz képest Tolna megyében igen rossz. Az Útügyi Kutatóintézet által az 1964. évben összeáll) tott 15 éves közútbálózat-fejlesz- tási terv szerint az utak 61,2 százalékát korszerűsíteni kell. Baranyában 47,7, Bács-Kiskúnban 51, Fejér megyében 43,7 és Somogybán 58 százalékát kell csupán az utaknak korszerűsíteni. A második ötéves terv időszakában a korszerűsítési és felújítási munkáknál 55 millió forintos költség nem került felhasználásra, elsősorban kivitelezői lemaradás miatt, A második ötéves tervidőszakban előirányzott 229,9 kilométer hosz. szúságú felújítási és korszerűsítési programból a tervidőszak végére a Pécsi Közúti Igazgatóság 82,1 ki-, loméiért valósított meg. Ez az eredeti program csupán 36 százaléka. Az elmúlt öt év alatt 303 kilométer hosszúságú út került portalanításra. Sajnos e portalanítás nem hozta meg a kívánt eredményt. A munkálatok előtt nem történt meg az útfelületek kellő karbantartása, a portalanítás után pedig a padkák, árkok rendezése. A megye adottságai szükségessé teszik a közúthálózat gyors ütemű, megfelelő fejllllllllllllllllllllllllllllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIilllllllllllllillllllllllllHIII FILMKOCKÁK EGY LEÁNYJAV ÍTÓ INTÉZET ÉLETÉBŐL A kis szolgálati szobában most is egy nyitott könyv fekszik az asztalon. — Főleg az eseménytelen vasár, napokon jó társ egy-egy könyv. S a hosszú éjjeleken át is. A szolgálatot nem gátolják. — így jött rá az olvasás örömére, túl egy emberöltőn. — Miért nem iratkozik be a könyvtárba. Jóformán ingyenbe kerül, aztán bőven válogathat a könyvekben. — Igaz... Ebben maradtunk. B. L. korszerűsítése érdekében lesztését. Ez azért is fontos feladat, mert a megye vasúti hálózata elenyésző. A legfontosabb munkák elvégzése érdekében fontos lenne, ha minél előbb létrehoznák az önálló megyei közúti igazgatóságot, hogy a harmadik ötéves tervben előirányzott, elengedhetetlenül szükséges 105 kilométer hosszú bekötő és összekötő utakat gyors ütemben elkészítsék. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Közúti Főigazgatóságához fordult, hogy az eredetileg beütemezett út-híd felújítási és korszerűsítési hitelek a tényleges szükségletnek megfelelően végleges rögzítésre kerüljenek. Kérte a vb., hogy a főigazgatóság egyben olyan kapacitást is biztosítson, amellyel megoldható a hitelek maradéktalan felhasználása, a munkák jó minőségű elvégzése; A HAJDANI SÁRKÖZ Koppány igen vad népe — A kun miatyánk SÁRKÖZ neve először 1459-ben bukkan elő egy régi oklevélben, az akkori helyesírás szerint Sár- keznek írva. Annak, aki csak egyszer is járta errefelé a határt, tavaszi hóolvadás, vagy kiadós őszi esőzések idején, nincs szüksége Lőrincze Lajos segítségére a név elemzésénél. Pontosan az a jelentése, amit a kéttagú szó elemeinek ma is tulajdonítunk és legfeljebb csak a nyelvészeket érdekli, hogy a „sár” csuvaszos török eredetű, míg a „köz” ugor származású. Ma Decs, Öcsény, Sárpilis és Alsónyék községeket soroljuk ide, de a régiek részére a Sárköz sokkal nagyobb terülejelzik, ugyanúgy, mint a kabaroké is, akik mind már az Árpádkorban felszívódtak a magyarságba. Rokonaik, a kazahok, kirgizek, kalmükök máig is élnek a Szovjetunió területén. Ferde szemükről, kiugró arccsontjaikról és kreolos arcbőrükről már a XIII. században megemlékezett Frey- singeni Ottó püspök és ezt az arctípust máig megtalálják a néprajzosok a Sárközben. A besenyő kunok, akiket ugyanez az egyházi férfiú „igen vadaknak” minősített, nem véletlenül vetődtek a legelőben, vízben igen gazdag vidékre. Egy ugyancsak középkori utazó, Nuredin Mohammed Aufi, tét jelentett. A középkorban Tol- megírta, hogy „barmaik és egyéb na megye területe is nagyobb volt a mainál. Volt időszak, amikor idetartozott a pécsváradi járás és Somogy egy része, a Sárközhöz pedig Tolna és a Fejér megyei Vajta is. Decs neve a Géza, Décse személynév átformálódásából származik. Öcsény családi kapcsolatot, öccsöt, ecsémet jelöL Sárpilis szláv eredetű, a pilis kopasz fejtető, papoknál, barátoknál ton- zura, Nyék pedig a hét törzs egyikének emlékét őrzi. ELŐKELŐ VIDÉK volt egykoron. Anonymus szerint Ond vezér fiai, Ete és Vajta szállták meg 898 tájékán. Mindketten a magyarsághoz csatlakozott kunok származékai voltak. A kun, űz, besenyő, palóc nevek ugyancsak i a törzsnek különböző ágazatait javaik bőven vannak” melyekkel arra vándorolnak, ahol sok eső, bő víz van. A SÁRKÖZI NÉPVISELET méltán híres. A szövés mestersége már államalapító első királyunk idején elterjedt volt itt. Pókhálófmom anyagot szőttek a sárköziek és ezt az arcuk elé kötve viselték, alighanem a szúnyogháló őse volt. A kereszténységgel cseppet sem rokonszenveztek és sok gondot okoztak István király hithirdetőinek. Ezen a tájon robbant ki Koppány vezér felkelése, a poigányság megőrzésének utolsó nagy kísérlete, melyet a katolikusok által szentként tisztelt uralkodó cseppet sem szenthez illő, véres kegyetlenséggel fojtott el. Elkobozta a törzsi birtokokat és azokat a szekszárdi, bátai, bátaszéki és pécsváradi apátságoknak juttatta. A kunbesenyő nyelv fokozatosan eltűnt, bár még sokáig beszélték. Megfejteni csak az 1799-ben előkerült nagyszentmiklósi aranykincs rovásjeleinek kihüvelyezésével sikerült. A Sárközben azonban még sokáig imádkozták kunul a miatyánkot, mely a XIV. századi Petrarca-kódex alapján — és Varga Ádám közlése szerint — így hangzott: Bizim atamiz kim szem kökte, szentlésszen adun, dözünszen könglün nidsekim zserde ejle kökte bizsim ekmenizsmi bez bizsge küngön, al bizsim günemizsni nizsen bizsde. Zsermisz bizsge ötrü gyelgyengye ütme bizsni al zamanga, kutlcor bizsni al zamandan szén bar, szén izse tengri, Ammen. A kunok vad népének, a sárköziek őseinek nemi volt könnyű az imádkozás, mert nyelvükből egyformán hiányzott a „szent” és a „megbocsájtás” szó. Kénytelenek voltak a magyarból — némi módosítások árán — kölcsön BI. venni. O. 1. Ilii!ill Mill]llllllllllllllII!Ilii IliilllilllilllMillilllllllllllllilllllllllBIIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllMlilllllllll «1111111111111111111111111 Megfontolandó javaslat Az elkövetkező hetekben ismét megnő a szállítások forgalma; sok ezer tonna gabonát kell különböző járműveken rendeltetési helyére, raktárakba, malmokba eljuttatni. A termelőszövetkezetektől kezdve az összes érintett szerveknek szinte percnyi pontossággal össze kell hangolni a munkát, hogy ne legyen sehol fennakadás, A közelmúlt napokban az egyik járási értekezleten, amelyen az aratással foglalkoztak^ elhangzott néhány megfontolandó javaslat. Például, hogy ne a szövetkezetek alkalmazkodjanak a felvásárló vállalathoz, hanem fordítva. A javaslattevő pontosan úgy fejezte ki magát; a vállalatnál ne legyen szombat délután, mivel a földeken sem lesz, és az átvevők munkaideje se járjon le délután ötkor. Egy másik javaslat pedig eként szólt; nem árt, ha a szövetkezet, vezetői jó viszonyban vannak az állomásfőnökkel, mert nem mindegy, mikor és mennyi vagont kapnak a gabonaszállításhoz. Ez is lényeges szempont, olyan tanács, amit nem. árt megszívlelni. A gabonabetakarítás gyorsasága — mint a példa mutatja — nagyon sok mindenen múlik. Nemcsak a kombájnosokon, a szövetkezeti tagokon, a felvásárló vállalat átvevőin, hanem ezek szerint azon is, hogy a szövetkezeti vezetők milyen viszonyban vannak az állomásfőnökökkel? — ló — A bejegyzések különböző nevelőktől származnak. De igen egybehangzóak. Mit is kérdezzek én Marikától? Az ő ügye tiszta sor. Tizennégy testvér, iszákos apa, anya, a környezet... A Wechsler- féle intelligenciapróba (102) 66. Ha bizsereg a feje, férfiak után kell rohannia. De hiszen ez kész orvosi eset. Mit lehet vele itt kezdeni? Le- kopasztani és eldöngetni? A fák az ilyen kérdésekre nem válaszolnak, de én nemcsak tőlük tudakolom az intézet igazgatónőjétől is megkérdezem. Sőt azt is javasolom, hogy talán tompítószereket kellene adni Marikának. „Azt nem lehet, az előírásellenes volna. Marika még csak 15 éves. 15 éves lánynak nem szabad tompító gyógyszert adni”. De ha elszökik és férfival hál éjszakánként, az jobb? Erre az igazgatónő se válaszol. Már az ötödik cigarettát szívjuk. Marika is, én is. — Nem árt meg? — Ez? Á... Szeretek bagózni... Ha van többet is elszívok... Különösen ha a fejem bizsereg. Egyre szaporátlanabbul kérdezgetek. Minden olyan reménytelen. S a reménytelenség nem inspirál. v — Magának volt egy tanítónője... — Melyik? — Hát az, amelyik magukhoz is elment, meg 'írt is magáról... — Ja, az a vénkisasszany. — Szerette? — Szerette a halál... — És kit szeret? — 11 — — A vőlegényemet. — A vőlegényét? — Nem hiszi? Pedig van. Kérdezze meg az igazgatónőtől. Szvettert is vett nekem, meg fejkendőt. — Hová való? — Osztravába. — Az messze van. — Most is oda akartam menni... De útközben elfogtak. — Hol? — Egy padláson, egy zenésszel voltam... Szépen tudott hegedülni... Mi is áll abban a jellemzésben? „„.Betegesen hazudoziik. Egész történeteket gondol ki. A beszéde sose igaz, bár igen meggyőzően hangzik.” Ha egészen őszinte akarok lenni, örülök neki, hogy vége szakad ennek a céltalan kérdés és felelet játéknak. Uzsonnára hívnak. Utána a társalgóban közös megbeszélés lesz. Megismerkedem az összes angyalokkal. Kutyafrász is ott lesz, helyesebben Vecserka, az az érdekes kis angyal, akinek dióbarna színű szája volt. A társalgóban már elő van készítve a dobogó, azon egy asztal. Ide kellene ülnöm. Az angyalok velem szemben foglalnak helyet, s az egyik nevelőnő is közöttük ül. Megmagyarázom, hogy én szédülök a dobogón, különben som szenvedek do- bogómániában, egyszóval jobb lenne, ha egy ma. gasságban foglalnánk helyet. A nevelőnő i nem tiltakozik, összetoljuk aszókét, az angyalok egészen szorosan köróm tömörülnek. Aztán egy ideig — 12 — csend van. Zavartan bámulunk egymásra. Engem az öreg nevelőnő zavar, meg az ablakon túli világ, amely bekukucskál a terembe. Mindenki igyekszik szorosan mellém kérülni, csak Marika ül teljesen távol tőlem, a köténye csücskét-ránci- gálja. — Marika, nem jön közelebb? Csak a vállát vonogatja. A nevelőinő haragos szemmel néz rá. — Énekeljünk! — próbálkozom. — Valami Beatlest — kiabálják hárman is. — Énekeljen először maga! — ezt Vecserka süvíti felém, és megvetően hunyorog hozzá; — Közösen jobb lesz — védekezem. A nevelőnő bele is kezd egy népdalba, úgy véli koromhoz mérten ez jobban illik hozzám. Egyszerre háromfélét is énekelünk, rettenetes hamisan. — Máskor pedig olyan szépen énekelnek — mentegetőzik az öreg hölgy, — karénekük is van, minden két héten. Vecserka! Te máért nem énekelsz? — Én inkább beszélgetni szeretnék. De nem maga előtt — Az író űr egyedül alkar velük maradni? — ezt igaz kérdezi, de úgy nézek rá, hogy rögtön feltápászkodik. — És viselkedjetek rendesen! Csak azt várjuk, hogy az ajtó becsukódjék utána. Egyszerre húszféle mondattal telik meg a szoba. — Adjon egy csikket! — Nekem is!
