Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-17 / 142. szám
TOLVA WEG YET \tfl»ŰIS4G 5 1S6C. június IT. Legfőbb törekvésük: helyt állni Ambícióval telve indul el a legtöbb fiatal életútján. Az iskola padjaiból kilépve, fiatalos lelkesedés, nagy tenniakarás fűti többségüket. Ha nem is tudják még — megfelelő élettapasztalat híján — mit hogyan tegyenek, megvan bennük a törekvés. A problémák következtében egyik nehezebben talál magára, a másik megedződve Iából ki belőlük. Megfogják-e kezüket a helytállás sokszor rögös útján? Eligazítják-e őket, fokozzák-e ambíciójukat ezeknek a fiataloknak? Mind megannyi kérdés, mely nagy jelentőséggel bin A pincehelyi általános iskola tantestületének négy fiatal nevelőjével beszélgetünk a pedagógus pályájának szépségeiről és nehézségeiről. Különböző temperamentumú, más-más zsánerű lányokkal találkoztunk, de minden különbözőségük ellenére egy dologban egyformák: hivatásuknak tekintik a nevelői pályát. Érettségi után képesítés nélküli nevelőként falun kezdtek dolgozni. Nagykónyiban kezezett Takács Zsuzsa, aki harmadik eve pedagógus. Két esztendeje történelmet és testnevelést tanít, miközben főiskolai tanulmányait folytatja* A magyar, és törlénelemszaiknak a szerelmese Rózsás Ildikó, aki nem is tud hév nélkül szólni munkájáról, a nyelvtanításnak és az iro. dalom megszerettetésének pedagógiai eszközeiről; A főiskolán előfelvételit nyert Tóth Hona, korábban Pakson volt napközis nevelő, idén Pincehelyen tanított, az alsó tagozatban; Gimnazistának nézné az ember, külsejéből ítélve, a szőke hajú Zsubori Emőkét, aki a leg_ kisebbeket, az óvodásokat neveli, istápol ja. Őszinte beszéd a nehézségekről A sebtiben, különös szervezés nélkül létrejött kis „kerekasztal- konferencia” nagy élénkséggel zajlik. Meg is állapítja egyikőjük, hogy a látszatból ítélve sem közömbös a téma számukra. Ezek a fiatal 19—22 esztendős lányok rácáfolnak a tanév végi fáradtságra. Őszintén, a fiataloktól megszokott nyíltsággal beszélnek a híva. tás, a nevelés fontosságáról, a képesítés megszerzésének, a hétköznapi munkának nehézségeiről; Milyen gondokkal küzdenek a fiatal, képesítés nélküli nevelők? Ez az első téma, amely élénk vitát vált ki köztünk; Először is azt nehéz megvalósítani, hogy tanítsanak, neveljenek — lehetőleg egyre jobban — és egy- egyidejűleg tanuljanak ők maguk is. sebb mértékben ugyan, de még most is meg kell küzdenünk a bizalmatlansággal. Mi kell a bizalom megszerzéséhez ? Ildikó szerint, a bizalom megteremtésében döntő a biztos szakmai tudás. Tanulni, tanulni és egyre többet tudni is. Hozzáteszik a többiek, hogy nem csökkenti a tekintélyt, ha azonnal nem válaszol mindenre kapásból a nevelő, hanem utánanézve, később tisztázza a kérdést tanítványaival; Hosszabb vitába bocsájtkozunk, elegendö-e az oktatás és nevelés sikeréhez a szaktárgy alapos ismerete. Rendkívül fontos, de nem elegendő. Szó esik a szocialista elvekről, az egységes nevelésről; „Legyünk minél többet tanítványainkkal a szünetekben is, ismer, jük meg egymást” — így az egyik. „Fiatalok vagyunk mi is. Fontosnak tartom, hogy a nevelés dolgában körültekintőek, meggondol- taöbak legyünk” — mondja a másik. Óvónőnk sokoldalúan, konkrét példákkal bizonyítja a pedagógusi, szülői következetességnek, az egy nyelven beszélésnek fontosságát; Tudással, türelemmel, államdó tanulással lehet csak a bizalmat megszerezni és fokozni — összegezik; A segítségnyújtásról Mennyiben könnyítik meg nehézségeik leküzdését a vezetők? Egyöntetű véleményük, hogy nekik sokat segítenek egyénileg is tapasztalt vezetőik; Szerintük, igazgatójuk és a szakfelügyelők tán velük törődnek a legtöbbet. Erre nem lehet, nincs is panasz; Schwáb György igazgató sokszor leül velük beszélgetni, óralátogatások és egyéb alkalmak során, mindig sokat segít gazdag tapasztalataival. Hosszan sorolják a ki. sebb-nagyobb, kimondottan szakmai, számukra nagyon hasznos tanácsokat (óravázlatok közös ké,. szításé, egyéni korrepetálás, megbízatások bemutató órák tartására, szakkönyvek, szakcikkek ajánlása, szemléltető eszközök közös készítése, nevelési konzultációk stb.). Mindnyájunknak nagy gondét okoz a szocialista nevelés korszerű módszereinek alkalmazása, kevés az élettapasztalatunk — mondják. Bár ez tőlük elfogadható, — amint kiderül — mégsem becsülhetők le e téren szerzett, elért eredményeik. Gondosan elemeznek, végiggondolnak mindent; Elismerik, hogy ritkán fordulnak ilyen kéréssel kollégáikhoz, pedig mások tapasztalatát is lehet és kell hasznosítani, ha nincs is a nevelésben általános érvénnyel használható recept. Mi nem helyes, hogyan ne csináljuk — erről nagyon sokat tudnak beszélni. Sóhajtva mondja az egyik: — Mennyivel köny- nyebb a nappali tagozaton tanuló főiskolásoknak! — Részben eloszlatják a nosztalgiát. — Nekik sem könnyebb a nevelés. Minden egyes tanulónkhoz meg kell találnunk a helyes, szinte egyedi módszert. Nemcsak mi, hanem a 15—20 esztendős nevelői múltra tekintőknek is kell kutatni a legalkalmasabb, legcélravezetőbb módszereket — vitatja a másik; Erőt adó hivatástudat — Megbánták, hogy ezt a pályát választották? Gondolkodás nélkül, szinte egy. szerre felelnek: — Dehogy. Semmiképpen. Szó sincs róla. — Tán az előbb sóhajtozó a leghevesebb. Ildikó így indokol: — Régóta nevelő akartam lenni. Most is kérdezik még tőlem, hogy megéri-e? Nem találok más munkát? — mondják. Válaszom: megéri. Találnék én, de ehhez van kedvem és meg lesz a kitartásom is. Min. den nehézség ellenére pedagógus leszek — mondja nagyon határozottan. Zsuzsa még akkor határozta el, hogy nevelő lesz, amikor a gimnáziumban versenyszerűen tornázottElmondásuk szerint, kimondhatatlanul boldogító érzés az, amikor a nevelő észrevehetően lemérheti tanítványa tudásán és magatartásán saját munkájának eredményét is. Ez az alkotás örömé. Tapasztalható e fiatal, képesítés nélküli nevelőknél bizonytalanság. Foglalkoztatja őket, hogy szükség lesz-e rájuk később is, végig tudják-e járni a maguk választotta utat? Hátha közbejön váratlanul valami? Az aggályok megvitatása után, leszűrik a következtetést: „Rajtunk, a mi egyéni kitartásunkon, helytállásunkon múlik. Tani. tunk, tanítunk és jobban fogjuk igényelni tapasztaltabb kartársaink segítségét.” Ezzel zárjuk le beszélgetésünket; Nem „csitrik” ezek a fiatal nevelők. Komoly felelősségérzettel és lelkiismerettel bíró, gondolkodó, törekvő, szorgalmas fiatalok. Akaratukat tapasztalván, lehet bennük bízni. Kell is. SOMI BENJAMINNÉ EMBERSÉGBŐL JELES INTERJÚ A gépelosztási határidő betartásáról és az üzemanyag- tartályok teltöltéséről A gabonabetakarítás megkezdése előtt Szekszárdon megyei tanácskozáson beszélték meg a mezőgazdaság vezetői a tennivalókat. Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője előadásában egyebek között, felhívta a figyelmet arra, hogy június 15-ig, a betakarítás sikeres lebonyolítása érdekében a menetirányterveket és a gépelosztást el kell végezni. E határidő betartásával kapcsolatban kértünk felvilágosítást Kiss Antaltól, a Szekszárdi Járási Tanács vb. mező- gazdasági osztályvezetőjétől. — Tartottuk magunkat a határidőhöz. A menetiránytervek készek, a gépelosztás megtörtént. Mindezt a közös gazdaságok legnagyobb megelégedésére sikerült az idén megcsinálni. Más években jelentkeztek bizonyos problémák, főként abból a szempontból, hogy egyik-másik közös gazdaság kombájnigényét megnyugtató módon kielégíteni nem lehetett. — Mi a helyzet a termelőszövetkezeti aratóegységek menetirányterveivel ? — Elmondhatom, hogy a gabonabetakarításban részt vevő emberek mindegyike ismeri a helyét és a feladatát. Ez nemcsak a kombájnvezetőkre, a kiszolgáló személyzetre is vonatkozik. — A nyári gépszemlékről szeretnénk még érdeklődni, Kiss elvtárs. — Mindenütt befejeződtek. A szerelők, a javításban részt vevő dolgozók kitettek magukért, jó munkát végeztek. Ennek alátámasztására legalább egy példát el szeretnék mondani. A tengelici Petőfi Tsz-ben a hiányzó alkatrészt a közös gazdaság szakemberei maguk gyártották le, „házon belül”. A megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetője éppen az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve az előbb említett tanácskozáson az üzemanyagtartályok feltöltésére, a tartalék készle-* tek biztosítására is felhívta a közös gazdaságok vezetőinek figyelmét. Ezzel kapcsolatban. Puszpán. Istvántól, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya gépesítési előadójától kértünk tájékoztatást. — Első kérdésünk az lenne, Puszpán elvtárs, hogy az ÁFOR-telepek ki tudják-e elégíteni a mezőgazdasági üzemek tartalékolására szolgáló üzemanyag igényét? — Tudomásom szerint nincs fennakadás sehol, eddig még legalább is egyetlen tsz sem jelezte, hogy volna. Magam is jártam két ÁFOR-telepen és azt tapasztaltam, hogy a közös gaz- dagágóknak módjukban áll az üzemanyagtároló edényeket feltölteni, tartalékról gondoskodni. — Ehhez azonban tárolókra van szükség? — Igen, természetesen. Tolna megyében a termelőszövetkezetek 45—50 százaléka már rendelkezik nagyobb, lő—35 köbméter üzemanyag befogadására alkalmas tárolóedényei. Más közös gazdaságok elegendő számú hordóval. Ez tehát nem okozhat gondot. — A termelőszövetkezetek élnek is a lehetőségekkel? — Általában igen.. Ma már a tez-ek minden különösebb bíztatás nélkül beszerzik mindazt, amire a gyors gabonabetakarítás érdekében szükségük van. Egyébként az ezzel kapcsolatos problémákat június 20-án az ÁFOR illetékes vezetőivel még külön is megtárgyaljuk. Most a betakarítás egész időszakára és az őszi munkákra is gondolok — mondotta Puszpán István. — ir — Egy hónappal előbb kész lesz a kliséüzem Megírtuk mór, hogy a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építi a Szekszárdi Nyomda részére a klr sóüzemet, amelynek elkészültével lapunkat frissebb képekkel tudjuk ellátni. Bíró Györgytől, a vállalat főmérnökétől kértünk tájékoztatásit, hogyan halad a mimika? — A megyei tanács építési osztálya által 'ütemezett módon, jó ütemben halad az új üzem építése. A 400 000 forintos mnnka most már anyaghiány nélkül a tervezett idő előtt elkészülhet. Úgy tervezzük, hogy a felettes hatóság álltai adott október 30-j határidő helyett egy hónappal korábban átadjuk a létesítményt. Amennyiben azonban a még szükséges anyagoik gyorsabb ütemben érkeznek, akkor még előbb át tudjuk adni a nyomda új üzemét. Egyébként a munka fele már elkészült. Még mindig vannak háremek Az alsó tagozatokban a sok. számukra új tantárgy tanítása külön küszködést jelentett, mert „minden a nyakába szakad az embernek az alsó tagozatban, egyszerre”. Akik mér túljutottak rajta, örömmel konstatálják, hogy mint főiskolások ez évben már szakuknak megfelelő tárgyakat taníthattak. Mind a négynek van hozzászólni valója ahhoz, hogy milyen nehéz megküzdeni az előítéletekkel. Megríkatták egyikőjüket nem. régiben, amikor gondjait látva, megjegyezte egyik kollégája: „Nem csoda, képesítés nélküli!” Azóta még inkább igyekszik munkájával cáfolni és bizonyítani. A második éve tanító nevelőről az első esztendő-ben az egyik szülő így beszélt gyermekének: „Ugyan, miért szólítod őt tanárnőnek? Hisz nem az!” Érzékenyek? Törekvésüket látva, konkrét nehézségeiket megismerve, talán nem is ok nélkül. Sommázva a helyzetet, Zsuzsa a többiek helyeslése közben így fogatoaz: — Meg kellett és ki-. Ez a nap is ágy kezdődött mint a többi. A brigád tagjai röviden, néhány perces megbeszélésen értékelték a munkaverseny alakulását, majd ezt követően határozatot hoztak: ma vissza kell hódítani a tegnap elvesztett első helyet. Délig úgy tűnt sikerül is teljesíteni az elhatározást. Ekkor azonban észrevették, hogy a brigád egyik tagja, Tamási Imre, egyre nehézkesebben dolgozik. Többször is fájdalmas arccal tud csak megmozdulni. Először úgy tettek mintha nem vették volna észre. Titokban azonban valamennyien figyelték. A műszak vége felé látták, hogy ennek fele >em tréfa. Tamási Imrét leültették, s ők dolgoztak helyette. Amikor a váltóbrigád megérkezett, megbeszélték, hogy Tamási Imrét nem hagyják magára. Ketten, Gász József és Weigert János vállalták, hogy elkísérik őt az orvoshoz. így is történt. Ttt tudták meg a szomorú hírt: munkatársukra egyhamar nem számíthatnak. Az orvostól hazakísérték őt. Másnap a brigádmegbeszélésen újabb határozat született: segíteni kell Tamási Imre családjának. Ettől kezdve mindennap megjelent a háznál egy-két brigádtag. akik azért jöttek, hogy a ház körüli férfi-munkát elvégezzék. Tamási Imre, akit betegsége az ágyhoz kötözött összeszoruló torokkal hallgatta a fejszecsapásokat, a lánccsörgéseket stb. Helyette, érte, s nem utolsó sorban családjáért dolgoztak brigádtársai. így ment ez hétről hétre. Több mintegy hónapot volt beteg- állományban, s ezalatt az idő alatt a brigád tagjai emberségből jelesre vizsgáztak. Amikor meggyógyult, kérésére rögzítették a történteket a brigád naplójában is. A bátaszéki hengermalom I. számú szocialista címért küzdő brigádja megérdemli a szocialista címet. (szigetvári) TÖBB TEKINTÉLYES közelkeleti és nyugat-európai lap beszámolt arról a botrányról, amelyet a közelmúltban robbantottak ki a Dél-Arab Föderáció sejkjeinek háremeiből megszökött lányok. Az eset kapcsán bepillantást nyerhetünk a modem háremek világába. Az Aden Chronicel például a következőket írja: „Csábító mesékkel, a leánykereskedelem ravasz ügynökei ráveszik áldozataikat, hogy szolgálatukba szegődjenek. Mesés ígéretekkel és ajándékokkal tőrbecsalják Nyugat-Európa és Afrika szép lányait, akik közül a legtöbb még kiskorú. Az ügynökök a hálójukba csalt leányoknak pénzt adnak, ruhát, sőt néha még olcsó autót is vesznek nekik. Természetesen mindez rövid ideig tart. A leányok rádöbbennek végül, hogy az „ajándékként” kapott pénz: előleg, amelyet vissza kell fizetni. HZ ELŐLEGET rendszerint nem tudják visszafizetni, mire az ügynökök „megoldást” ajánlanak: a háremet. Ha valamelyik leány vonakodik tőle. akkor feljelentéssel és börtönnel fenyegetik meg. A lányok közül ezért sokan kötélnek állnak. Rendes szerződést kötnek, amely szerint a sejk udvarában heti fizetést kapnak, s altkor távozhatnak, amikor akarnak. Ez azonban csak elvben van így. A fizetést nem kapják kézhez, mert az az „előleg” visszatérítésére kell, megszökni rendkívül nehéz, a háremek szép hölgyeire ugyanis őrség vigyáz...” A Paese Sera római lap a kirobbant botrány ügyében ezeket írja: „A római patríciusokat a »legmodernebb« rabszolgatartók, a közel-keleti törpeállamocskák sejkjei váltották feí. A tudatlan lányok ezrei kerülnek a leánykereskedők hálójába. Nyugat- Európából évente 20 000 lány, köztük számtalan 18 éven aluli tűnik el nyomtalanul, és sokuk sorsa az arab félsziget felé vezet. Ezek a csinos, de szegény és tudatlan lányok egy szép napon valamelyik öreg sejk háremében találják magukat..
