Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-17 / 142. szám

19Ő6. június 17. TOLNA MEGYEI NÉPCJSAG 3 Aprólékos, sokoldalú politikai munka Mozaik a szakszervezeti életből Sokak előtt nem túlságosan ismert terület, ahova el­visszük az olvasót. A sajtótermékek közül leginkább a vicc­lapok foglalkoznak velük. Élcelődve lélektelen, szőrös szívű bürokratáknak jellemezve a közhivatali dolgozót. Hogy mennyire nem így van, azt az alábbi epizódok igazolják. Nem kitalált történeteket a dunk közre úgy jegyeztük le, ahogy hallottuk. Azt szeretnénk érzékeltetni, mennyi minden belefér a szakszervezeti bizalmi munkájába. — 0O0 — Pilisi Ferenc, a miszlai tanács adóügyi dolgozója így beszélt: — Akár hiszik a kartársak, akár nem, véleményem szerint nem törvényszerű, hogy a községben az adóügyest utálják az emberek. Az a fontos, hogy az ügyfelekkel meg­találjuk a megfelelő hangot. Ehhez természetesen ismerni kell az embereket, s főleg tudni kell, kivel, hogyan lehet beszélni. Akinél erélyre van szükség, erélyesen, de akinél látjuk a jó szándékot, jó akaratot,' azzal szemben ne alkal­mazzuk az erőszakot, ne fenyegetőzzünk a kényszerintéz­kedésekkel. A miszlai tanács adóügyese végrehajtó nélkül is telje­síti az adóbevételi tervet. — 0O0 — Dr. Farkas Lászlóné a megyebíróság nőfelelőse. Mint közalkalmazotti dolgozó többféle szakszervezeti funkciót viselt az elmúlt években. Amíg kultúrfelelős volt, azon dol­gozott, hogy a hivatali munkán kívül összehozza a családo­kat Közös kirándulásokat, összejöveteleket rendezett a szakszervezet. Hat év óta nőfelelős a bíróságon. A nők ér­dekvédelmével, munkaügyi és egyéb problémákkal foglal­kozik. A hivatalvezetés támaszkodik a nőfelelős munkájára. Kikérik véleményét, a jutalmazásoknál, előléptetéseknél és figyelembe is veszik javaslatait. — 0O0 — Gallai Lajos Hőgyészen, a községi tanácsnál gazdálko­dási előadó. Harmincnyolc évi, közigazgatásban végzett munka áll mögötte. Sokak úgy vélekednek; ez nagy hely­zeti előnyt jelent számára. — Könnyű neki — jegyzi meg az egyik fiatal. — Vajon tényleg könnyű a bizalmi dolga? — kérdeztük. — Ha úgy nézzük, hogy milyen nálunk a munkatársi kapcsolat és a munkafegyelem, valóban könnyű dolgom van — válaszolt Aztán arról beszélt de csak úgy mellékesen, hogy mint gazdasági előadónak hatáskörébe tartoznak a köztisztasági dolgozók. — Felfigyeltem, hogy egyik dolgozónk soha nem jött be személyesen a fizetéséért, hanem . rendszerint a gyereket küldte. Valami közbejöhetett, nem tudta beküldeni a gye­reket, s így kénytelen volt maga jönni. Ekkor derült ki, hogy az illető nem tudott írni. Mint mondta, szégyellte be­vallani írástudatlanságát, s inkább ilyen megoldáshoz fo­lyamodott. A dolgozónak már nem kell szégyenkeznie. A gazdál­kodási előadó megtanította írni, csak úgy, magánszorgalom­ból. Most már nincs probléma a napszámjegyzék aláírásá­nál. Szép munka volt, kimondottan szakszervezeti bizalmi feladat. — 0O0 — Énekes Béléné, a bonyhádi járási tanács szakszervezeti bizalmija. Neki kérése volt, amely ha teljesülne, növelné a szakszerveZfeti bizalmi tekintélyét. A községi tanácsnál dol­gozó kolléganő érdekében beszélt, az ő nevében kérte Föl­des Imréné megyei titkárt. Az illető júliusban tartja eskü­vőjét és a fiatalok nászúira szeretnének menni. Számukra kért üdülőbeutalást A kérés teljesítve lesz. — ooo — Az epizódokat a Közalkalmazotti Dolgozók Szakszerve­zete siófoki tanfolyamán jegyeztük fel. Egy tanfolyamon szerzett személyes benyomásokról nehéz összképet adni. Az ellesett beszélgetések mégis ízelítőt adnak arról, hogy meny­nyi minden belefér a szakszervezeti bizalmi munkájába, amit mások jóformán nem is tartanak számon. Munka­mozgalmi feladatok, érdekvédelem, politikai nevelés, az em­berek napi gondjaival való törődés. Akik végzik — a szak- szervezeti bizalmiak —, jóformán maguk sem tartják szá­mon és csak esetenként beszélnek róla. Amit csinálnak, magától értetődőnek tartják, s úgy könyvelik el, hogy ez természetes dolog, ennek így kell lenni. POZSONYI IGNÁCNÉ Felavatták Sxekszárdon a% új mentőállomást Ünnepség keretében avatták fel csütörtökön Szekszárdon az új mentőállomást, amely a déli kertvárosban épült három és fél­milliós költséggel. Ez a létesít­mény az egyik legkorszerűbb az ország vidéki mentőállomásai közt. "Az ünnepségen megjelentek a megye, a város párt- és állami vezetői, s természetesen az or­szágos szervek illetékesei is. A megjelenteket dr. Penczel Dániel, az állomás vezető főor­vosa üdvözölte, majd dr. Aczél György, az Egészségügyi Minisz­térium főosztályvezetője mondott ünnepi beszédet, s adta át a lé­tesítményt rendeltetésének. Dr. Aczél György beszédében hang­súlyozta egyebek közt, hogy a mentőszolgálatnak speciális feladatai vannak, amelyek annyira megnövekedtek, hogy a korábbi keretek, technikai feltételek már nem bizonyul­tak elégségesnek. Ezért vált szükségessé ennek az állomásnak a megépítése is. A mentőszolgálat jelenlegi formájá­ban éppen 20 éves Tolna megyé­ben, s az azóta tapasztalt nagy­arányú fejlődésre ezzel a mai avatóünnepséggel tesszük fel a koronát. Az új létesítményt dr. Orovecz Béla, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója vette át. Megköszön­te az építők jó munkáját, s el­mondotta, hogy a létesítmény minden tekintetben megfelel a mai követelményeknek. _ MUNKA, MINDENÜTT... Ezekben a napokban a mező­gazdaságban minden munkáskéz­re szükség van, de nem is pihen senki. A műhelyekben, az istál­lókban, kint a földeken mindenki megtalálja a maga elfoglaltsá­gát, munkáját. A fő figyelem most az aratásra irányul, látszó­lag mindenki csak ezzel van el­foglalva. De csak látszólag... Mert nem mindegy az sem, milyen ter­mést ad a kukorica, a répa és a többi más növény. A tamási Széchenyi Tsz-ben is ezt a látszólagos felszínt talál­juk. A majorban, a műhely előtt kocsi áll, új rúdszárnyat kapott, azt vasalják fel a kovácsok. Bár a szállítások zömét gépek végzik, de szükség lesz minden egyes lo­vas fogatra is Bent a műhelyben Bemáth László egy vágószerkezet össze­állításával foglalatoskodik. Job­ban mondva már az utolsó csa­varokat húzza meg. A majorból kilátni a falu fe­letti tetőre. A zöld táblában ap­ró pontok mozognak. Sok-sok tar­ka pont, asszonyok... Köztük egy- egy szürke, fekete; férfiak. A pontok megnőnek, ott van­nak előttünk életnagyságban. Tóth Pál, Tóth József, Perei Mihály... Kecskés Istvánné, Csajági Já- nosné, Brudnyik Jánosné, Szabó Jánosné, Kántor Józsefné, Császi Elekné... És még sokan mások a negy­ven holdas cukorrépatáblában. Csósziné férje traktoros, a kézi munka így az asszonyra vár. Szabóné, Kantomé a szövetke­zet tagjai. Kecskésné, Csajáginé kívülállók az előbbi férje Pesten dolgozik, az utóbbié az erdőgazdaságban. Az ő fizetésüket egészíti ki a szövetkezetben vállalt munka utá­ni kereset. — Elég sokat vállaltunk — mondja Kecskésné. — öt hold kukoricát — igaz fele vegysze­res — háromezer-ötszáz öl napra­forgót, ezerkétszáz öl cukorrépát. Kukoricából a termés tizenöt szá­zalékát kapjuk, a cukorrépáért készpénzt, és minden mázsa után egy kiló cukrot. — A kapásokat aszerint osz­tattuk ki, ki mennyit vállalt — mondja Somogyi József brigád­vezető. — De nincs is velük gond, nem marad műveletlenül egyetlen öl sem. Érdekük, hogy jól megműveljék. „.az asszonyokra pedig a növényápolás gondja hárul. BI—BJ„ Nem keresik a nyilatkozót, de... Gyorsan terjed a hír kis me­gyénkben, kis városunkban. Szer­dán alig jelent meg lapunk, már­is hozta Faddról a hírt a nyár- eleji szél: Keresik a nyilatkozót. Már azt, aki a dombori üdülő­telep ellátásával kapcsolatban elmondotta, hogy kevés a sör, stb. Mi sem természetesebb, mint­hogy az, akit a lapban bírálat ér, keresi az útját a hiba kija­vításának, de hogy a nyilatko­zót felelősségre vonják?^ Ritkán van erre példa. Horváth Jánost, a MÉSZÖV elnökhelyettesét kerestük meg ebben az ügyben. — Nem nyomozunk a nyilat­kozó után, de keressük, hogy megtudjuk, ki mondott mást, mint amit nekünk jelentett... Egyébként a cikkben közölt dolgok teljesen fedik a való­ságot. És akkor hogyan mondhatott, jelenthetett mást és mást a nyi­latkozó? Sehogy. Csak úgy van a MÉSZÖV is ezzel, mint a fad- di, vagy éppen a tolnai fmsz. vezetősége — mint Horváth Já­nos mondotta: — Az ilyen nyilat­kozatoknak zsarolás íze van, egyébként, ha én vagyok az elv­társak helyében, magam is így tennék. Különben az ügyben máx lé­nyeges előrehaladásról adhatunk számot: cikkünk után a MÉSZÖV tanácskozásra ült össze az fmsz- ek vezetőivel. Megtalálják így a módját annak, hogy hűsítő italt, fagylaltot és más „nyári” cikket vigyenek a hét végi üdülők el­látására Domboriba. A jövőben a KISZ-tábomak külön keretet állapítanak meg, italféleségekből, sajnos a többi szolgáltatás bevezetéséhez megfelelő házra, barakkra volna szükség, ami egyelőre nincs. Csütörtökön százhúsz Tolna megyei iskolás gyerek utazott SZOT-üdülőkbe. Az első két cso­portban: ötvenkilenc kislány Ba­latonkenesére, hatvanegy fiú pe­dig a Zala megyei Csehimind- szentre érkezett nyaralásra. A to­vábbiakban ~ amint azt Böröcz kés vezetői adjanak utasítást a MESZÖV-nek, hogy más közsé­gekből csoportosítsa át az árut Domboriba. (Honnan? Tudomásunk szerint a községekben is hiány van. A szerk.) Nem volna szabálytalan az sem egyébként, hogy a vendéglátó- ipar is adna át készletéből. (A vendéglátó italboltjaiban sínes bor, sör, hetek óta. A szerk.) János, a Szakszervezetek megyei Tanácsának főkönyvelője közöl­te — még mintegy kétszáznegy­ven megyebeli iskolás gyereket részesít üdülésben öt csoportban: Balatonszabadiban, Zamárdiban és Csehimindszenten a Szaleszer­vezetek Tolna megyei Tanácsa, A közönség ellátása vái-hatóan egész évben nem mindenből lesz kifogástalan. Üdítő ital, fagylalt van elegendő, sör, bor már kevés­bé. Horváth János véleménye szerint a kérdést úgy lehetne megoldani, hogy a megye illeté­Mert a város lakói teszik ki a2 üdülőtelepi fogyasztók nagy több­ségét ... Szóval nem keresik a nyilat­kozót, de azért majd csak lesz valahogy?- Pj ­Elutaztak az üdülő gyerekek

Next

/
Thumbnails
Contents