Tolna Megyei Népújság, 1966. június (16. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-15 / 140. szám

1966. június IS. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Biztonságosabb, jobb a megye áram­ellátása az országos átlagnál Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még többnyire „szűz területeken” dol­goztak a hálózatépítők, az el­látatlan vidékekre juttatták el az áramot. Ma azonban már itt ta­láljuk őket a városközpontban, a községekben. Rendszerint a már meglévő hálózaton dolgoz­nak. Vagy azok mellett állítják az oszlopokat, húzzák ki a veze­tékeket, vagy éppen árokba fek­tetik a kábelt. A fogyasztók ta­lán nem is tudják, hogy mikor következik be a „váltás", mikor kapják már az új vezetéken az áramot, öt éve, hogy befejező­dött megyénkben a faluvillamosí­tás és — bár még ma is épülnek új vezetékek, új lakónegyedekbe juttatják el a villanyt —, a hálózatépítő tevékenység zömét a biztonság fokozása és a feszült­ség javítása tes. ki. Gyakran együtt jár a kettő, hiszen az új vezeték mindenképpen — ha az ellátás biztonságának megjavítása céljából is készült —, egyben ja­vítja a „minőséget” is. MIKOR JÖ MINŐSÉGŰ AZ ÁRAM? — Sokféle minőségi előírás nincsen — mondja Pintér Sándor, a DÉDÁSZ szekszárdi üzletigaz­gatóságának főmérnöke. — Egy, az ötvenes évek elején született szabvány szerint akkor jó az áramellátás, ha a feszültség el­térése a névleges értéktől nem haladja meg az öt-öt százalékot. Ezt azonban hamarosan korri­gálni kellett, sok milliárdos be­ruházás szükséges még ahhoz, hogy elérjük. Ezért aztán be­vezették az ideiglenes jellegű „szükségszabványt”. Ennek elő­írása az, hogy felfelé öt százalék lehet az eltérés, lefelé pedig tíz százalék. Tehát ha a kétszázhúsz helyett 198 volt a feszültség, vagy 231, ez még elfogadható. Egy gazdasági bizottsági döntés sze­rint 1970-ig kell elérni azt, hogy az ország egész területén biztosí­tani lehessen a szükségszabvány érvényesülését. Mi ennél kicsit tovább akarunk lépni, néhány körzet kivételével be tudjuk tar­tani az eredeti szabványt 1970-re. CSAK A SZAKEMBER VESZI ÉSZRE Ha a feszültség magasabb, ak­kor a lámpák erősebben, fehéreb­ben világítanak, ha alacsonyabb, akkor sárgábban. De ha az áram feszültsége még megfelel a „szükségszabványnak”, a tíz szá­zalékos esés nem okoz gondot, a háztartási készülékek zavartala­nul üzemeltethetők, még a tele­víziókészülék sem veszi észre. A lámpa fényéből pedig csak a szakember — mondjuk az üzem­viteli osztály vezetője, vagy a körzetszerelő — észleli az el­térést. Egyébként azért van engedé­lyezve az eltérés felfelé is, mert egy-egy trafókörzetben a trafó­hoz közel a legmagasabb a fe­szültség és a „végponton” a leg­alacsonyabb. A szabvány szerint a végpontokon kell mérni a fe­szültséget. Ilyen mérést mi vég­zünk minden év végén. Azért de­cemberben, mert akkor a leg­nagyobb a terhelés, a fogyasztás. Ezeket a méréseket aztán össze­sítjük, kiértékeljük és ennek alapján határozzuk meg a követ­kező évi feladatokat, hol végez­zünk vezetékcserét — kereszt­metszet-növelést —, hol pedig trafóbesűrítést, azaz új trafók beállításával csökkenteni egy-egy trafóállomás ellátási körzetét. Megjegyzem, négy évvel ezelőtt rájöttünk, hogy minden külön beruházás nélkül is lehet sok helyütt javítani a feszültség- viszonyokat, csak a transzformá­toron kell állítani. Ma azonban már helytelen beállításból, tehát lényegében üzemviteli hibából nem fordul elő a szabványt meg­haladó feszültségesés. 1963: 15,6% 1965: 3,8 % Mint megtudjuk, 1963. végén még az összes trafókörzetek 15,6 százalékánál mértek 10 százalék­nál nagyobb feszültségesést, volt három olyan körzet is, ahol a fe­szültség 20 százalékkal volt ala­csonyabb a névlegesnél. A kö­vetkező méréskor már a „szab­ványon aluli” körzetek száma 10,1 százalék volt, 1965. végén pedig mindössze 3,8 százalék. Ez egyéb­ként nem azt jelenti, hogy az összes fogyasztónak 3,8 százaléka kapott 198 voltnál alacsonyabb feszültségű áramot, hanem csak a trafókörzet egy, vagy több le­ágazó vezetékének a végpontján lévők. A haladás szembetűnő, hiszen 4—5 évvel ezelőtt még a „25—35 százalékos” körzeteknél kellett a feszültségjavítást elvégezni, ma pedig már ott tartanak, hogy az éves programba a „7—8 százalé­kosok” is bekerülnek. Egyébként az idén hetvenhét kilométernyi vezetéket cserélnek ki nagyobb keresztmetszetűre, négy kilomé tér kisfeszültségű hálózatot pedig kábelesítenek. A program össze­állításánál az év végi mérések ké­pezik a kiindulási alapot, figye­lembe veszik a körzetek várható fejlődését, úgy készítik a terve­ket, hogy az új hálózat legalább tíz évig ki tudja elégíteni a nö­vekvő áramszükségletet. ELLÁTÁS — TÖBB OLDALRÓL A megye áramellátása ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint öt-tíz évvel ezelőtt. Abban az időben még bizony gyakran elő­fordult, hogy egy-egy nagyobb fo­gyasztású háztartási készülék - például villanytűzhely — vásár­lásánál előzőleg engedélyt kellett kérni, mert nem volt biztos, hogy a hálózat „elbírja” az így je­lentkező nagyobb terhelést. Ma már legfeljebb csak néhány he­tet kell várni, hogy bekapcsol­ják. Áramot mindenképp kaphat hozzá a fogyasztó. A biztonságot pedig az fokozza, hogy a trafó­állomásokat több oldalról látják el magasfeszültségű árammal. Ha az egyik vezeték megsérül, azt kikapcsolják és a következő pil­lanatban már a másikon kapja az áramot a trafó. A fogyasztó mit sem vesz észre. Jelenleg há­rom ilyen nagyobb beruházás készül — Kaposvár—Dombóvár közt egy 35 20 kilovoltos gerinc­vezeték, Szekszárdon kábelesítik a magasfeszültségű körvezetéket, a Mezőkomárom és Iregszemcse közti 20 kilovoltos távvezeték pe­dig Tamási körzetének ellátását teszi biztonságosabbá. — Tolna megye villamosenergia­ellátása régen is sokkal jobb volt az országos átlagnál, ezt az „elő­kelő” helyet továbbra is fenntart­juk — fejezi be a beszélgetést a főmérnök. J. J. Budapesten megnyílt az ENSZ-szeminárium Kedden, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében ün­nepélyesen megnyílt az ENSZ- szeminárium. Huszonnégy ország mintegy 70 küldötte — az ENSZ európai tagországainak és szako­sított intézményeinek képviselői — a magyar kormány meghívá­sára Budapesten ült össze, hogy szeminárium keretében vitassa meg „A helyi közigazgatásban való részvétel, mint az emberi jogok előmozdításának eszköze” című témát. Dr. Dallos Ferenc, a Miniszter- tanács tanácsszervek osztályának vezetője a magyar kormány ne­vében üdvözölte az ENSZ euró­pai regionális szemináriumának résztvevőit. Ezután Vass Istvánná, az or­szággyűlés elnöke mondott be­szédet: — Az állampolgároknak a helyi igazgatásban való részvétele s demokratikus igazgatás egyik legfontosabb követelménye. — Ügy vélem — mondotta Vass Istvánná —, hogy a helyi igazga­tásban való részvétel, mint az emberi jogok érvényesülésének módja tárgyában tartott ENSZ- szeminárium jelentősége túl­mutat a napirend formai hatá­rain: a különböző társadalmi rendszerű államok képviselőinek találkozója, véleménycseréje — jelen esetben a helyi igazgatás je­lentős kérdéseiről — általában is hasznosan szolgálja a népek, a különböző társadalmi rendszerű európai kormányok közötti haté konyább együttműködést — min­den nép, a békés együttélés, a béke javára. Az ENSZ főtitkárának képvise­letében Edward Lawson, az ENSZ emberi jogok bizottságá­nak helyettes igazgatója emelke­dett ezután szólásra. Beszédében tolmácsolta at ENSZ főtitkárának köszönetét, hogy a szemináriumot a magyar kormány meghívására Budapes­ten rendezik meg. A tanácskozás résztvevői ez­után megválasztották a szeminá­rium tisztségviselőit. Szerez-e :.. Háromezer autóalkatrész fo­rogna közkézen, ha volna. így csak ennek igen kis része forog — anyagbeszerzők kézén. ... Van egy porszívó a javító­ban. Fél éve várja a tulajdonos. Nincs hozzá alkatrész. ... Egy teherautó rézszalag ér­kezett a gyönki tűszelep üzembe. A réz félkemény. A félkemény szabványban viszont akkora a to­lerancia, hogy a puhább még al­kalmas feldolgozásra, a kemé­nyebb már nem.'a rezet lágyítani kellett. A kocsi visszavitte a rako­mányt a Csepel Vas- és Fémmű- vekbe Három érdekes dolog, az anyag- beszerzés százféle eseményeiből. Két emberrel beszélgetek. Mind­ketten túl a szakmában eltöltött másfél évtizeden. Értik csinját- binját, tudják hol, merre visz a tekervényes út és kihez, hogyan, mint jut el. Mert ez is fontos. Rendás Tamás, a Szekszárdi Vasipari Vállalat anyagbeszerzés­sel foglalkozó „hazai” szakértője. A fővárosi szakértő Schäffer Ernő. né. Mint minden valamire való vállalatnak, a szekrszárdinak is kell a fővárosban tartani anyagbe­szerzőt, aki gondoskodik a rende­lések sürgetéséről, anyagot maga is felkutat, naponta végigjárja a készletezőket, böngészi az anyag- börzék hosszú listáját... NEHÉZ AZ ANYAGBESZERZÉS? — Az a nehéz, amit az ember nem szívesen csinál — válaszol Scháffemé. — Ha tudjuk értékel­ni, hogy munkánk eredményétől a termelés függ, akkor mindjárt más a helyzet. Szaladunk, tárgya­lunk, de az anyagnak meg kell lenni. — Mégis sok a hiány. — Sajnos országos probléma, nem egyedi, tehát egy vállalati anyagbeszerzőn sok múlik. Mert a mostani anyagbeszerzés nem tö­kéletes. Talán az egyetlen követ­hető módszer a készletek tartásá­ra, raktározására, központosításá­ra, ajánlható volna az AGROKER- szisztéma. Itt a mezőgazdasági üzem megtalálja mindazt, amire A megye mezőgazdaságának helyzetéről tanácskozott a képviselőcsoport Kedden Szekszárdon ülést tar­tott a Todna megyei képviselőcso­port Kaszás Imre elnökletével. A megye képviselőin kívül részt vett az ülésen Somi Benjamin az MSZMP Tolna megyei Bizottságá­nak titkára, Tolnai Ferenc, a me­gyei tanács elnökhelyettese, Hor­váth József, a megyei pártbizott­ság, mezőgazdasági osztályvezető­je, Szűcs Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetője. Az ülésen Horváth József ismertette a megye mezőgazdaságának hely­zetét, problémáit, terveit. Beszá­molójában elmondotta egyebek közt, hogy a szövetkezeti mozga­lom évről évre erősödik. Ennek egyik lényeges mutatója, hogy az utóbbi időkben igen sokan kér­ték felvételüket, s az új belépők mintegy 50 százaléka 30 éven aluli fiatal. Legtöbb terményféle­ségnél — benne az alapvető ke­nyérgabonánál — sikerült lénye­gesen fokozni a termésátlagokat. Kukoricatermesztésben pedig or­szágosan is kiemelkedő a megye eredménye. Az állattenyésztés te­rén azonban nem sikerült elérni a kívánt szintet. Különösen a szarvasmarha-tenyésztésnél mutat­kozik lemaradás annak ellenére, hogy számos intézkedést tettek. Kétségtelen, hogy ehhez az utób­bi években a száj- és körömfájás is hozzájárult — mindenekelőtt a tejtermelés csökkenéséhez — de a lemaradásnak más okai is van­nak. örvendetes viszont, hogy az idei évben az eddigi felmérések már jelentős javulásról tanúskod­nak. Az előadó hangsúlyozta, hogy a megyében elsősorban az állami gazdaságokban mutatkozik lényeges előrelépés legtöbb terü­leten, de az állattenyésztés itt is a kívánt szint alatt van. Az idei évvel kapcsolatban a többi közt arról volt szó, hogy a különféle árintézkedések máris éreztetik hatásukat több terüle­ten. A terméskilátások úgyszól­ván mindenütt jók, betakarítási gondok elsősorban a kapásoknál mutatkoznak, mert ezek kevésbé gépesítettek, mint például a ke­nyérgabona betakarítása. Az őszi munkáknál az idén is politikai kérdésként, tehát súlyponti ténye­zőként kell kezelni a kenyérgabo­na-vetést. De ez összefüggésben áll a betakarítással is, ami ez idő szerint még nagyon kézimunka­igényes. Ezért kívánatosabb lenne, ha a mezőgazdaság több betakarí­tó géppel rendelkezne az ősziek­hez is, hogy csökkenteni lehetne a munkatorlódást. A szállítókapa­citás bizonyos mértékig növeked­ni fog. Mivel sok kézi munkaerő­re lesz szükség, ez évben is szá­mítanak a KISZ segítségére. A kérdések és vita során még sok egyéb probléma is felvető­dött, így például a szőlőpermete­zéshez szükséges védőszerellátás, a termőterület csökkenése, a gép­alkatrész-ellátás. A vita során felszólalt Somi Benjamin, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának titkára és rö­vid tájékoztatót adott a megye várható fejlesztésével, iparosodá­sával kapcsolatban. az anyagbeszerző ? szüksége van. Mi meg mehetünk az AUTOKER-hez, a VILBÉRT- hez, a Csavarárugyárba, a MUÁRT- hoz, hogy csak ezt a néhányat em_ lítsem — mondja Rendás Tamás. Egyébként az anyagbeszerzésnek vannak kincsesbányái is. Arany­bánya a MÉH, azután a KOHÉRT. a FERROGLOBUS. — Az elfekvő készletek fel­ajánlása? — Az csak a legritkább esetben. Mire az újságban megjelenik a hirdetmény, az árut már el is ad­ták. A személyes kapcsolat a fon. tos, a terület alapos ismerete. Tudni kell, hogy mikor mi érke­zik az elosztóhoz, a készletezőhöz. Még azt is tudni kell, hogy mi­kor gyárt valamennyi üzem a so­kak által keresett cikkből. HARMINC SZAKMÁT KISZOLGÁLNI Egy ilyen vegyes profilú válla­latnál, mint a Szekszárdi Vasipari, nagyon sok múlik az'anyaggazdál­kodáson. A századfilléres szegecs, tői a háromezer forintos bojlerig mindenféle vas-, fém- és műanyag alkatrészre szükség van, ami har­minc — nem tévedés — harminc szakma árutermeléséhez és szol­gáltatási igényéhez kell. Sajnos azonban nem ritka, amikor a javí. tandó alkatrészt sokáig műhelyben kell tartani. A bajai porszívókhoz, amelyeket évekkel ezelőtt gyár­tottak, már nincs alkatrész. És az a legnagyobb baj, hogy amint megszüntetik egy termék sorozat- gyártását, azonnal leállítják az alkatrészgyártást is. És éppen ezért nehéz egy ilyen kis válla­latnál az alkatrész-ellátás. És az üzemek nem is szívesen foglalkoznak alkatrész-, szerel­vénygyártással. Kell colos csőösz- szefogó 5,60-ba kerül. Nem lehet kapni, mert munkaigényes, de a 2 colos hasonlót már igen, ez 29 forintba kerül és a gyártó cég erre tonnatervet kap ... Tehát ebből van készlet. Kilencven napos előrendelés szükséges a legtöbb alkatrésznél, anyagnál. Előfordul azután, hogy a rendelt anyagra nincs szükség — lévén az üzem szolgáltató te­vékenysége változó. Ilyenkor is el kell hozni az anyagot — mert ugye ki tudja. A legközelebbi szállít­mány mennyi és mikor lesz? És ha a bank a készlet növekedésé­ért szót emel, még mindig van mód, anyaghiányban szenvedő anyagbeszerzőt keresni, aki éppen az itt fölöslegben levő anyagot várja már hónapok óta. Mert eb­ben van a dolgok nyitja: Ha volna olyan készletező vállalat, ahova minden alkalommal bármily cik­kért be lehetne menni és azt azon­nal elhozni, nem volna ebben az országban hiánycikk. MA KELL — KÉT HÓNAP MÚLVA GYÁRTJÁK Mindenesetre nem könnyű az anyagbeszerzés. Amikor az üze­met járják a beszerzők, folyton kérdik tőlük: megjött- már az al­katrész, rendeltél ezt vagy azt? A válasz nem mindig egyforma. A rendelést feladják. S mikor re­alizálódik az? ... Műanyag horonylécet ren­deltek, villanymotorok tekercse­léséhez. Az anyagra már tegnap­előtt szükség lett volna. A gyártó cég nem fogadta el a rendelést, de majd csak néhány hónap múltán kezdi a terméket gyártani, addig az anyagbeszerzőnek azt mond­ják: „Nézzen be hozzánk többször is” ... S mit mond itthon? Hát beutazza az egész országot, hátha valahol talál műanyag horonylé­cet. És ha elfogadják a rendelést, akkor meg úgy is tudja, hogy nem kapja meg azt a mennyiséget, mint amennyit kért. ... A csavarárugyárnál rendel­tek százezer különböző méretű csavart, a cég harmincezret iga­zolt vissza. ... A művezető fogja a fejét, mert nincsen csavar. A porszívót javíttatni akaró ügyfél szidja a céget... pedig ha tudná mennyit szaladgálnak anyag után... Ha tudná mindenki, mit kell egy 35 milliós tervvel dolgozó vállaiatnál az anyagbeszerzőknek ügyködni.., Én csak gyanítom.- Pj -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents