Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-12 / 111. szám
4 TOLNA KTTCVFT Nf?PŰ.I§Áfí 1956, maja?, 12. Népszerű szakmák A TÁRSADALMI MUNKA SZÉPSÉGÉ Laboratóriumi foglalkozás a különlegesen berendezett szerelőasztaloknál, a permi 5, számú műszaki tanintézetben “ Népújságban! iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiu Mairkovics Ernő lelkiismeretesen teljesítette a sokirányú társadalmi megbízatást. Erről köszönő levél is tanúskodik; — „Folyó év április és május havában a gyönki református gim. názium tanárai és növendékei számára tartott orosz nyelvtanfolyamon végzett körültekintő munkájáért fogadja hálás köszönetemet.” Az 1945. június 28-i keltezésű sorokat dr. Tüske Béla. a gimnázium akkori igazgatója írta. A gyönki gimnázium növendékei jóllehet nem is tudják, hogy 1945-ben a megyében elsőnek 8 héten keresztül orosz nyelvoktatás folyt Gyünkön; A nyelvleckét Markovics Ernő adta Munkahelyén az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalban beszélgetni permi 5. számú műszaki iskola a szovjet műszaki intézetek egyik átlagos intézménye. Falai között 500 növendék tanul: rádiószerelők, szabályozik és gépészek, valamint villanyszerelők kerülnek ki innen. A korszerű berendezésekkel és szemléltető eszközökkel felszerelt műhelyek és szertárak nagyban elősegítik a növendékek sokoldalú képzését. Szaktárgyaik mellett általános műszaki ismereteket is szereznek, és megismerkednek az üzemgazdaságtan alapjaival, s tanulmányi programjuk a humán tárgyakra is kiterjed. A tanulás ingyenes; a diákok szállást, ellátást és tankönyveket kapnak. ELSÁRGULT PAPÍROK, gondosan őrzött dokumentumok. Értékes valamennyi. Az is, amelyik arról szól, hogy Markovics Ernőt, községi pénztári tisztet a gyönki nemzeti bizottságba rendes tagnak delegálták. A másik írás 1948 júniusában kelt. A kétpecsétes írás tanúsága szerint a két párt egyesülése előtt az MKP és az SZDP megbízta Markovics Ernő tisztviselőt, hogy Gyönkön az új földhöz juttatottaknak az aratással, csépléssel kapcsolatban tartson tűzrendészet! előadást; Előnyös! Hasznos! Libára, kacsára, pulykára f •• •• kössön szerződési a földművesszövetkezettel Liba után darabonként 15 kg pulyka után 5 kg takarmányjuttatás előleg (4) tünk. Afelől érdeklődtünk, hol tanulta meg az orosz nyelvet, hogyan kezdődött és kinek az ötlete volt a nyelvtanulás. — A nyelvet tulajdonképpen Jugoszláviában tanultam meg. Törökbecsén dolgoztam a telekkönyvi hivatalban. A felszabadulás Gyönkön ért, ahol állampénztári tiszt voltam; A község fel- szabadulása után első dolgunk volt, hogy rendbe hozzuk a megrongálódott villany- és telefon- hálózatot; A helyreállítási munkákban a szovjet katonák is segítettek nekünk. Mint a szláv 'nyelvet jól beszelő ember, társadalmi munkában tolmács voltam. A villanyhálózat rendbe hozása nagy dolog volt. A község vezetői elhatározták, hogy írásban is megköszönik a szovjet katonák segítségét. A levél írását ream bízták. Valahogy a gimnázium igazgatójának tudomására jutott, hogy jól írok és olvasok oroszul. Megkértek, hogy az iskolában adják nyelvleckét. Tulajdonképpen így kezdődött; — A simontomyai harcok során kórháznak rendezték be a gimnáziumot; Ebben az időben hol tanultak a gyönki diákok? — Valójában így volt, de a gimnáziumban az oktatás az alatt az idő alatt sem szünetelt; A jelenlegi kollégiumban folyt a tanítás- A padokat, a tanításhoz szükséges kellékeket áthordtuk. Ideiglenesen oda helyeztük át a gimnáziumot, — válaszolt. — Milyen emlékei vannak a nyelvoktatásról ? — Nevekre már nem emlékszem, de arra igen, hogy a tanárak együtt tanultak a diákokkal; Az első padsorban a tanárok ültek, mögöttük a növendékek sorakoztak. Ahogy visszaemlékszem igen lelkesen tanultak és jó volt a hangulat. Senki nem zavartatta magát amiatt, hogy nem nyelvtanár adja a nyelvleckét; Egyaránt törte magát a tanár és a növendék, hogy tudjon. Nyolc héten keresztül hetenként kétszer 2—2 órát tanultunk, s így sikerült átvennünk a nyelvkönyv anyagát; Megjegyzem, hogy módszeresen a könyvben előírt tematika szerint tanultunk. — Milyen volt az orosz nyelv- oktatás vizsgaeredménye? — Az év végi vizsgán ugyan nem volt beiktatva az orosz nyelv, mint tantárgy, de tartottunk „kis- vizsgát”. A „kisvizsga” eredménye felülmúlta a hozzá fűzött várakozásokat. A nyolc hét alatt a diákok közül mintegy ötvenan, a tanári karból valamennyien megtanultak ími-olvasni, sőt a többség 200—250 közhasználatú szókinccsel is rendelkezett. — Gondolom büszíkék voltak az eredményre? — El lehet képzelni mennyire örültünk, a nehéz munkával elért eredménynek. Elég talán, ha azt mondom, egy tankönyvünk volt, amiből valamikor mint diák magam is tanultam; Tessék elképzelni az olvasást, amikor egyetlenegy könyvünket kézről kézre adtuk. MARKOVICS, ERNŐ 1945-ben ismerte meg a társadalmi munka ízét, zamatát, de elsősorban a szépségét. Hivatali elfoglaltsága után szabad idejében úgy készült az órákra, mintha ettől függött volna további boldogulása, önzetlenül, fizetés nélkül tanította a fiatalokat; Mostani munkakörében is ezt teszi. Nem nyelvleckét ad, hanem gazdag szakmai tapasztalataival segíti a környezetében dolgozó fiatalokat; Vannak emberek, akik féltékenyek magúiknak tartogatják tudásukat. Nála szikrája sincs a szakmai féltékenységnek, sőt annak örül, ha a környezetében dolgozóknak tudásából minél többet átadhat. Amilyen önzetlenül tanította annak idején a gyönki diákokat az orosz ■ nyelv megismerésére, olyan önzetlenül segíti a körülötte dolgozókat. Életeleme a mások se- gítése, a társadalmi munka, amelynek szivet melengető szépségét valamikor a szovjet emberektől tanulta. P. M, Felújítják a yárongi művelődési házat Várongon 556 ezer forint költ- nácstitkár tájékoztatása szerint a séggel megkezdték a művelő- felújításhoz 250 000 forint állami dési ház felújítását. A fel- támogatást kapnak a várongiak, újított művelődési házban he- a többit községfejlesztési alapból lyet kap a könyvtár, a színpad, fedezik. A művelődési ház kör- egv nagy tanácskozó, illetve tánc- nyékét a falu lakosai társadalmi terem és ugyancsak itt lesznek munkában hozzák rendbe. — a klubszobák is. Bödő Lajos ta~ írja Grujber János. = ■lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllJIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIlilHIIIIIIIllllllllllllllllllllIllllllllltllllllllllllllllllllllillJC — 52 — — Még egyszer kérem, bocsásson meg. De én már ilyen kíváncsi természetű vagyok. — Ezt észrevettem ;— felelte a doktornő és vette a bundáját. Crawford rögtön felpattant és felsegítette a drága nercet. A doktornő a kezét nyújtotta és a következő pillanatban már kívül is volt az ajtón. Crawford egyedül maradt. De mi történhetett Mellon-nel? Már tízre járt az idő. Crawford nem bírta tovább a tétlen ülést, felállt és járkálni kezdett a szobában. Közben alaposan szemügyre vett mindent. Nem talált sehol egyetlen könyvet, egyetlen darab papírt sem, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy aki itt él, nem egyszerű repülőgépgyári művezető. „Érti a dolgát, a fiú!” — állapította meg magában elégedetten és most még inkább akart volna beszélni Mellon-nel. Lassan telt az idő. Már negyed tizenegy volt. Crawford még egyszer órájára pillantott, aztán mivel Mellon még mindig nem jött, felvette felöltőjét és elhagyta a lakást. Kilépett a dermesztő hideg éjszakába. Az elsötétítés miatt koromsötétségbe burkolódzott a város. Crawford örült a sötétségnek, mert így legalább senki sem ismerheti fel. Ugyanakkor bosszankodott, hogy nem tudott beszélni Mellon- nel és megmyújtotta lépteit. Azzal vigasztalta magát, hogy mégsem töltötte el hiába az estét, megismerkedett a kis doktornővel, jazzel a helyes teremtéssel, akiről az első pillanatban azt hitte, hogy ellenséges ügynök. No persze még most — 53 — sem volt. vele teljesen tisztában, furcsállotta ideges, sőt néha már izgatottá váló viselkedését. Vagy fél valamitől, vagy valami takargatni valója van. Még most is maga előtt látta riadtan ide-oda cikázó tekintetét. Valami nincs rendben ezzel a nővel. Ha Mellon-nel sikerült volna beszélnie, bizonyára megtudott volna a nőről is egyet és mást. De kár, hogy Mellon nem jött haza... A következő nap már rosszul kezdődött. Hideg, borús idő volt, jeges eső esett. A reggeli lapok csupa rossz híreket közöltek a frontokról. Amikor Crawford kilépett a szálló étterméből, ahol reggelijét fogyasztotta, a portás figyelmeztette, hogy letelt a két éjszaka és ki kell költöznie, mivel még a mai napon megérkezik állandó lakójuk, aki ideiglenese^ volt távol. Crawford azt felelte, hogy szívesen eltávozik, de még nem talált lakást. Tíz óra felé felhívta a Belton—Smith gyárat és Mellon felől érdeklődött. Azt mondta,' hogy közeli ismerőse és sürgős dologban szeretne beszélni vele. Hosszú várakozás után a központ telefonos kisasszonya közölte vele, hogy Mellon még nem jött be, valószínűleg nem jól érzi magát, a közelmúltban is néhány napig beteg volt. Crawford látta, hogy neki kell vágnia a munkának, különben pótolhatatlan időt veszít. Taxiba ült hát és a Raglan Street 15-be vitette magát. Amikor kiszállt, azt mondta a sofőrnek, várja meg. Szerencsére mrs. Elliot odahaza volt. De most — 54 — még jobban élsápadt, mint tegnap este. — Én csak azt teszem, amit szabad, nem akarok a törvény ellen tenni — motyogta Crawford után csoszogva. — Tudom én azt, mrs. Elliot™ De mondja csak, mát akar ezzel mondani? Az öregasszony riadtan nézett a férfire, aztán csak ennyit mondott: — Menjen csak fel a szobába. Crawford azt hitte, Mellon hagyta meg az asszonynak, hogy küldje fel őt, amint megérkezik. De azért még mindig az öregasszony furcsa mondatán töprengett. Gondolatokba merülve ment fel a lépcsőn. Legnagyobb meglepetésére Mellon szobájában egy nagydarab, vörös képű férfit talált, aki hatalmas termetével szinte az egész szobát betöltötte. — Bocsánat — szólalt meg Crawford zavartan, — hol van mr. Mellon? — Miért érdekli ez magát, uram? — kérdezte az idegen. — Mert látni szeretném. Beszélni akarok vele. Tegnap este már kerestem, de nem volt idehaza. — Maga kereste? — Igen, én. Délután a gyárban találkoztunk és megbeszéltük, hogy este fél tízkor feljövök hozzá — felelte Crawford. A vastag férfi bólintott. — Ez legalább őszinte beszéd — mondta. — Thompson felügyelő vagyok. Kihez van szerencsém?
