Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

ílGC. május 12.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Régi^nóta^ré^i^tzöveggeh

Ismét sületlen a szekszárdi kenyér

Körülbelül fél évvel ezelőtt nagyobb cikket jelentettünk meg a szekszárdi kenyér minőségével kapcsolatban. A fogyasztók véleménye mellett természetesen nyilatkoztattuk a sütőüzem illetékeseit, de a kereskedelem képviselőit is. Mindenki elmondta a véleményét. A panaszok leglényegesebb része az volt, hogy sületlen a forgalomba kerülő kenyér, néha képtelenség elfogyasztani. A kereskedők azzal érveltek, hogy így kapják a sütőüzemtől, amit nyilván nem is lehet vitatni. A sütőüzem pedig „megmagyarázta” a bizonyítványát Először azzal érveltek, hogy ha akad is néha egy-egy nem egészen sült kenyér, az elenyésző, lényegtelen. A valóságban tömegesen került az üzletekbe sületlen kenyér. Végül kiderült, hogy valami új sütési eljárást vezetnek be, ami azt fogja eredményezni, hogy jobban megsül a kenyér.

Talán mondani sem keli, mindenki várta, hogy megjavul a minőség. Egy ideig úgy is mutatkozott, hogy van javulás* a kenyérgyáriak megszívlelték a figyelmeztetést. Mostanában azonban ismét kezd tűrhetetlenné válni a helyzet. Nem egyszer megesik, hogy az üzemi konyhán sületlen kenyér kerül az asztalra. Az sem egyszer fordult már elő, hogy az üzletben félig sült kenyeret tesznek a vásárló elé, s ha az kifogásolja a minőséget, azt felelik, hogy nem tudnak más- inilvet adni, mert nincs. Valóban, hiába nézi végig az eladó az egész polcot, a kenyér mind egyformán sületlen.

I

Nem lehet ezen változtatni ?

Nem lehet elérni, hogy legalább tisztességese« megsüssék a kenyeret?

A szekszárdi üzem ű§, néhány

éve épült, tehát semmiképpen sem arról van szó, hogy elavult a berendezés. A liszt minőségénél — igaz — vannak eltérések, de a malmokba kerülő gabona általában jó minőségű, s az onnan kikerülő liszt is az. De különben is, a sütőüzem megfelelő laboratóriummal rendelkezik, vizsgálatokkal tehát már eleve megelőzhetik a rossz minőségű liszt feldolgozását. De az, hogy a kenyér megvan-e sülve, egyébként sem azon múlik, hogy milyen a2 alapanyag, hanem, hogy megsütik-e, tehát végeredményben a sütőüzem személyzetén. Miért nem lehet végre elérni, hogy legalább kellően megsült kenyér kerüljön a fogyasztókhoz? Ez nem beruházást igényel* hanem egy kis lelkiismeretes munkát. Az orvosok a megmondhatói, hogy a sületlen kenyér mennyire ártalmas az egészségre, de van egy takarékossági oldala is a dolognak: a sületlen kenyér nagy része szemétbe kerül. Igaz, hogy ez, mint anyagi kár, nem jelentkezik a sütőiparnál, mert hiszen az ,.rásózza” az árut a kereskedelemre, illetve fogyasztóra, de

Cikkünkre válasz

Május 5-én megjelent „Garázs a vármegyeháza kapubejáratánál” című cikkükre válaszolva közöljük, hogy magángépkocsik részére a garazsírozást megszüntettük, továbbá „Tilos” figyelmeztet" táblát helyeztünk el.

Tolna megyei Tanács VB szervezési és gazdasági osztálya

azért közellátás szempontjából mégsem lehet közömbös, hogy a nálunk fő eledelnek számító kenyérből mennyi pocsékolódik el.

| Mit kellene tenni?

Mindenekelőtt felelősségre vonta — természetesen anyagilag is

— azt a boltost, aki a vásárló elé odateszi a sületlen kenyeret. Ezzel elérhető, hogy a bolt nem veszi át az üzemtől a rossz minőségű árut, hanem visszaküldi. Ez valószínűleg azzal jár, hogy a sütőüzem nem is próbálkozik a sületlen kenyér „elsütésével” hanem ügyel.a minőségre. Ha pedig nem ezt teszi, akkor felgyülemlik nála a rossz minőségű kenyér, s természetesen az üzemet is felelősségre kell vonni. Az nem megoldás, hogy beszélünk, beszélünk a kenyér minőségéről,

— a sületlen kenyérről — de közben marad minden a régiben. Wert eddig ugyanis ez történt.

Decemberben tartottak tanácskozást, amelyen a megyei párt- bizottság és a megyei tanács, valamint az érdekelt vállalatok és más szervek képviselői vettek részt. Ezen éppen a kenyér minőségéről, s benne a kenyér sütéséről volt sző. A Kereskedelmi Felügyelőség az elmúlt hetekben megvizsgálta, történt-e valami, javult-e a minőség. Az ő megállapításuk is az volt, hogy lényegében semmi sem történt. Bizonyságul néhány kenyeret vettek elő, amit az egyik szekszárdi boltból hoztak el. Még szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki megállapítsa, ez selejt. Viszőht a sütőüzemből nyugodt lelkiismerettel kiszállították a boltba, pedig ha azt bárki látja tudnia kell, hogy az selejt, nem szabad kiadni. Es „természetesen” a boltos sem küldte vissza, mint selejtet, hanem árusította.

Éppen

| a bajok gyökere.

Ez idő szerint nincs egyetlen szerv sem, amely komolyan érdekelt lenne a kenyér minőségének megjavításában. Megfelelő szankciók ugyan vonatkoznak az ilyen esetekre, de ezek mellett ott a kiskapu is. A vállalat elsősorban anyagilag abban érdekelt, hogy ugyanabból a lisztmennyiségből minél több kenyeret tudjon előállítani. A kenyér sütése közben veszít a súlyából, s ha például valamivel a tökéletes sü- lés előtt kiveszik a kenyeret, nagyobb súlyú. Ezért inkább kivessük a kenyeret korábban, mert úgy jobb a súlyeredmény. Ezt elNegyedmillió

RAJOKBAN JÁRJÁK a sekély tó vizét, élénken tickándozik valamennyi. Másfél -kétcentisek és bizony szakember legyen a talpán, aki megmondja, hogy melyik fajhoz tartoznak. Az avatatlan számára a kishal, amelyik csak két- három hete íréit ki, egyforma. Akár csuka, akár ponty, vagy keszeg. Ez azonban valamennyi ragadozó őn — ismertebb nevén bálin.

Dr. Jaczó Imre kandidátus, a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet tudományos főmunkatársa vizsgálgatja a vizet, a fiekán- dozó, kargetődző balinocskákat figyeli. Elsősorban az érdekli, van-e beteg köztük, talál-e a fenéken elhullott ivadékot. De nincs egy sem. A kísérlet, amely most már üzemi méretekben folyik, ered- I nényt ígér...

A ragadozó őn értékes sporthal ( - mondja. — Mesterséges szapo- I vitásával eddig nem fogialkoz- I fcak, márpedig fontos lenne azoklensúlyozná, hogy az át nem vett, rossz minőségű áru az üzemet terheli. Igen ám, csakhogy a boltban is átveszik az ilyen rosszminőségű árut nyugodt lelkiismerettel, mert abból indulnak ki, hogy legtöbb vevő nem szól a minőségért, de hiába is szól: „eszi, nem eszi, nem kap mást”. Sőt, amint Korsós István a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője mondotta, ha valamilyen árut kifogásolnak, akkor az illető vállalat — a sütőipari is — megannyi módon vissza tud ütni. De megtörtént olyan is a sütőiparral, hogy nem vették át az árut Szekszárdon, erre visszavitték az üzembe, s elszállították — másik boltba. Egyébként én magam is tapasztaltam, hogy továbbra is sületlen a kenyér, ráadásul nem is csak egy vagy kettő akadt közte minőségileg kifogásolható — mondta. De ha majd a boltost felelősségre vonják, ha a vevő elé teszi a rossz kenyeret, a következő alkalommal nem teszi meg. Az ilyen jellegű felelősségre vonás viszont nem divat sem a Népboltnál, sem a földművesszövetkezeteknél. Éppúgy, mint ahogyan a termelőüzemnél sem.

De hallgassuk meg ismét a kenyérgyárat tehát a legilletékesebbet is. Patyi Károly üzemvezető a következőket mondotta:

— Újabban a kenyérfogyasztás mintha csökkenő tendenciát mutatna, nincs az a nagy megterhelésünk, mint ami korábban nem egyszer volt. Uj technológiát vezettünk be, a kenyér először egy melegebb, majd egy kevésbé meleg kemencébe kerül, s ezáltal sikerült megjavítanunk a minőséget is. Kiküszöböltük a régi minőségi kifogásokat és nem is érkezett hozzánk mostanában reklamáció. A minőséggel kapcsolatban éppen a leglényegesebb problémát sikerült megoldanunk, megfelelően sültek a kenyerek. Azelőtt néha előfordult, hogy a 2 kilós kenyér nem sült meg rendesen, de most az új eljárással ez megszűnt. — eddig a nyilatkozat.

Tavaly ősszel a kenyérgyár képviselője azzal érvelt a sütéssel kapcsolatos panaszokra, hogy az új technológiával megjavul a helyzet. A kenyérgyáriak szerint meg is javult és ők nyugodtak, elégedettek. Csak éppen a fogyasztók szerint nem. Egyszerűen arról van szó, hogy a nagykapu mellett mindenki megtalálta a kiskaput, a köz érdekéberr senki sem tör borsot a másik orra alá, mert abban komolyan nem érdekelt — a kenyér minősége pedig marad a régiben.

BODA FERENC

balinivadék

ban a vizekben is elszaporítani, ahol különben nem található. Ugyanis rajta kívül nincs olyan ragadozó hal, amelyik a víz felszínén élő apróhalat, főként a küszt „fogyassza”. Talán most sikerül.

Persze, még sok a megoldatlan probléma. Mint megtudjuk, az ivadékok egészségesek, és most már... éhesek is. A legnagyobb gond, az „étrendjük” kialakítása. Mert eddig, pár száz, vagy pár ezer darabnak a felnevelése viszonylag könnyű volt, a kis ivadéknevelő tavakban találtak annyi apró állati, vagy növényi szervezetet, amivel megtölthették a parányi gyomrot. De ebben a pár száz négyzetméteres tóban most ne- gyedmillióan vannak, itt bizony már rendszeres etetésre lesz szükség a következő hetekben. Előfordulhat, hogy valami közbejön és elpusztul mind a negyedmillió. De lehet az is, hogy sikerül felnevelni mindet.

Cs iga konzerv,

e&igapőrkölt.

Képzeletbeli jelenet egy svájci szálloda éttermében.:

Vendég: Főúr, kérem, kaphatnék. egy adag csigát?

Pincér: Igen, uram. Kitűnő magyar csigánk van, valódi

kisvejkei...

Vendég: Nagyon jó lesz. -I

A pincér máris viszi a megrendelt adagot, öt, jól megtermett csigát.

*

Tolna megye már évek óta szállít csigát nyugati exportra, de az idei év az első, amikor közvetlenül Szeks&árdról indulnak útnak az exportszállítmányok. A földművesszövetkezet által felvásárolt csigát eddig Sopronban csomagolták, rakták vagonba. Tavaly már tíz vagon csigával iratkozott fel a megye erre a különös exportlistára — másodikként a megyék között.

A szekszárdi „csigaközpont'’ most a Bartina utcában van, Szíjártó István udvarában. Az ott tornyosuló ládahegyek közt húszegynéhány asszony bánik kesztyűs kézzel a különös exporttermékkel. A válogatást ugyanis gumikesztyűben végzik. Ideérkezik a megye különböző tájairól a csiga; nem az úgynevezett csigalassúsággal, hanem teherautókon.

A múlt hónap végén kezdődött a szezon. Azóta már egy vagonnal elküldték Svájcba, kettővel az NSZK-ba, eggyel Franciaországba, de az olasz Riviera is várja már a tolnai csigát.

Mint minden exportnak, ennek is megvan a szabványa, 30—38 milliméternél nagyobb példányok, felső határ nincs. A legtöbbet Bonyhád, Hőgyész, Tamási, Döbrököz, Simontor- nya környékéről szállítják. A húszegynéhány asszony, lány nem csupán válogatja, hanem vizes ruhával meg is tisztítja, úgy rakja ládákba. A legszebb példányokat eddig Kisvejkéről szállították. ..

— Hogyan fogyasztják a megrendelők?

— Ahogyan a MAVAD átvevője elmondotta, részben „natúrban”, részben pedig konzerv formájában. A konzervgyárban kifőzik a házból, megdarálják, vajat, fűszereket adagolnak hozzá, majd vissza- töltik a lúgos vízzel tisztára mosott csigaházba. Az éttermekben öt csiga egy adag...

— magyarázza Szíjártó István.

— Egyébként már rászántam magam; én is megkóstolom. Azt mondják, gombával nagyon jó pörköltnek.

— Igen, gombával nagyon

jó — tanúsítja egyik válogató asszony.

— Én ugyan meg nem enném semmi pénzért — mondja a másik.

Szóval ízlés dolga.

De akár jó, akár nem, egy biztos; jól lehet keresni vele. A szedők öt forintot kapnak kilójáért, kedvező időben egy- egy személy húsz-negyven kilót összegyűjt naponta. A kútfőid pedig valutával fizet; svájci frankkal és dollárral.

— Meddig tart a szezon?

— A hónap végéig. De ha kedvező lesz az idő — lesz még néhány, kiadós eső, akkor tovább is.

A mostani eső tehát nemcsak a gabonának, a kapásoknak kedvezett, hanem a csigatermés növekedését is segítette.

— És mi lesz azzal, amely nem üti meg az exportmértéket?

— Kiengedjük „legelni”, hadd növekedjen jövő ilyenkorig. Vittünk már egy-egy szállítmányt Sötétvölgybe, Gemenc felé, de a felvásárlást végző földművesszövetkezeteknek is szállítunk, ha kérik. Gondoskodni kell a jövő évi „alapanyagról” is.

— Belföldi fogyasztásra is kerük?

— Nem. Kizárólag exportra szállítunk.

Tehát sehol nem árusítanak exportból visszamaradt csigát. ..

Azt hiszem, velem együtt a legtöbben úgy vélekednek; ha pörkölt, akkor inkább legyen az csirke, ha kakas, az sem rossz. A csigát vigyék csak exportra,

BI.

DR. JACZÖ IMRE két évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a ragadozó őn mesterséges szaporításával. Akkor — ősszel — Gödöllőről nyolcvan darab ujjnyi nagyságú őnivadékot hoztak és helyeztek ki itt, a tolnai holt ágban. Mivel megjelölték valamennyit, nyomon tudták követni fejlődésüket. Tavaly ősszel is fogtak ki belőlük néhányat és most, a napokban is került hálóba egy. Harminc és fél centis és negyvenkét dekás volt.

A múlt évben már hatezret keltettek és hoztak le ide. Az őszig hat centisre megnőtt halacskákból ötezer-nyolcszázat Délegyházára vittek, az ottani bágervájta tavakba. Igaz, hogy közel kétezer szállítás közben elpusztult belőlük (ez is mutatja, hogy még sok mindent kell megoldani addig, amíg üzemszerűen, biztonságosan lehet alkalmazni az eljárást), de a megmaradtak már húsz centiméteresek. A mostani negyed- milliónak a „szüleit”, az ívó bali- nokat paksi halászok fogták a Dunán. „Megfejésük” után a megtermékenyített ikra itt Tolnán, a

kísérleti telepen Zuger üvegekbe került, majd napokon keresztül, intenzíven áramló vízben érlelődött, az érett ikrából már itt, az ivadékneveiő tóban keltek ki az aprócska balinok.

— Mi lesz a további sorsuk?

— PÁR HÉTIG, egy két hónapig még itt lesznek, állandóan szem előtt, állandó ellenőrzés alatt. Különben, itt a tóban nemigen van ellenségük, inkább csak a táplálékuk biztosítása okoz gondot. Ha sikerül a felnevelésük — mondja a kutató — horgászegyesületeknek adjuk el őket. Mert elsősorban a horgászok érdeklődnek a ragadozó őn iránt. Igen fontos, hogy amint lehet, természetes körülmények közé kerüljenek, ahol már bőségben lesz táplálékuk, nem lesznek ennyien összezsúfolva egy kis tóban, akkor gyorsabban is fejlődhetnek. Most azonban még elsődleges feladat. megóvni az „apróságokat” az ellenségeiktől, az elkallódástól.,.

(J)

l