Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-12 / 111. szám
I960. május 12. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Beszélgetés a brigádokról Elkészült a szekszárdi tömMűtőmű Határjárás Lengyelben A két traktoros befogta a csikókat a lőcsös kocsiba, Góg Lajos elnök kézbe vette a gyeplőt, s elindultunk megnézni a lengyeli termelőszövetkezet határát. A va_ lóban aranyat érő májusi eső nemcsak a port verte el, hanem megitatta a szomjas földet, a növényzet pedig szinte felélénkült. Az esőszagú határ szemet gyönyörködtető kitárulkozása, a domboldalak zöldje, mind csupa ígéret. Hegynek fel, ügetésbe vitték a kocsit a csikók és a tetőn az elnök a major felé húzta a gyeplőt. Jobbra, lent a völgyben a falut, a házak tetejét, a fák alatt kígyózó utcát, és az udvarokat láttuk. — Hajnalban, amikor ideáitok, a kéményfüstről és a világosságról még azt is meg tudom állapítani, hogy ki mikor ébred. — mondta az elnök és intett, hogy nézzük meg a fiaztatót Mi látnivaló van abban? Még jól emlékszem; néhány évvel ezelőtt ebben a gazdaságban a tél elpusztította az összes malacot. A kár három jégveréssel is felért. Az épületekkel és feltehetően a téüiesítéssel volt hiba. S még ki tudja mivel? Sok mindennel, mert tavaly ez a tsz már a teljes szét- züllés állapotába került. Akkor arra kellett gondolni, hogy nincs az az erő, amelyik képes összetartani. Most látom, ilyen erő mégis csak létezik. Mielőtt indultunk volna a határba, benéztünk a műhelybe. Amberger Mihály szerelő és kovácsmester éppen egy kultivátort gyártott össze, a traktorosok segédletével. A mester tartotta a kalapácsot, és hol az egyik, hol a másik traktoros ugrott oda. rácsapni az üllőn tartott munkadarabra. Uj a műhely. Tavaly még nem volt. „Lassan minden tönkrement.” Most meg majd mindent rendibe hoznak. A műhelyben dolgozó emberek is „újak”. A mester a szomszéd községből. Dudás Károly, aki máris a tsz legjobb traktorosa, az erdőgazdaságból jött ide. Rendetlenséget, gazdátlanságot találtak. Való igaz, hogy mindent elölről kell kezdeni. de igazságszerető népek. Lehet tőlük kérni, követelni, utasítást adni, de nem szabad igazságtalannak lenni. Régi igazság, s kár, hogy sokszor kell feltalálni mégis. Pontosabban, kár, hogy nem mindig sikerül egy község élére olyan embert találni, aki ezt az igazságot már a kezdet kezdetén érvényesíti. Továbbmegyünk. A tehénistállókban sajnos nagy a zsúfoltság. Valamelyest javul majd a helyzet a nyáron, amikor a jószágot a karámban tartják. A karám oszlopait nemrég ásták le. Itt is mindent elölről kezdtek. De még mennyire, hiszen szakszerűnek mondható trágyakezelés ebben a tsz-ben soha nem volt. Lesz, sőt, már van! Megmutatják a szarvasokat. Csoboth Piusz, a trá- gyaszarvas-készítés mestere. Ha most meg lehet csinálni, miért nem lehetett ugyanígy dolgozni régebben? Ilyeneket kérdeznék, de úgy látom az emberek nem szívesen beszélnek arról, ami elmúlt, vagy restellik, vagy feleslegesnek tartják. Megint jobbra indulunk: az istrángok meglazulnak, az enyhe lejtőn magától gurul a kocsi. Köröskörül jól elmünkéit földek, szépen díszlő növényzet. Az elnök felsóhajt: Hát még mi volna akkor, ha nem tavaszi, hanem őszi szántásba kerül a mag. No, de sebaj, egy év alatt nem lehet mindent megcsinálni. Őszre majd másként lesz. Mutatja a frissen szántott földet; — íde silót vetettünk. Lekerült a zöldtakarmány, nyomban következett a szántás, magágykészítés és a vetés. Látni, hogy a még lábon álló zöldtakarmányt csak egy keskeny, pár méter széles tarló választja el a friss vetéstől. Szóval, ahogyan megy a zöld befelé, úgy követi a kaszálást a szántás, a vetés. Kocognak a csikók, s távolabb a napraforgótáblát látjuk. Közelebb érve feltűnik, hogy szép, egyenletes a kelés, a sorok jól látszanak, gyom sehol. Néhány parcella kivételével az első kapálás kész. Földbe szúrt karók jelzik, hogy családokra osztották a területet. Az egyik magaslatról át és szinte bele lehet látni a cukorrépatáblába. Messziről is jól kivehetők a sorok. A sarabolást befejezték és ha nincs ez a mai, de rég várt eső, reggel az egye- lést is megkezdik. Az eső miatt maradt abba a lucemakaszálás. Mindegy, ez az eső felér egy közepes terméssel. Később gabonaföldek mellett halad velünk a szekér, a növényzet tűrhető, a talajerő-állapot gyengesége viszont letagadhatatlan. A növény megkapta ugyan a fej trágyát, de ez még nem minden. Szerencsére a határban ez az egyetlen olyan látvány, ami a rossz évekre emlékeztet. A szénakazal viszont legjobban mutatja a változásokat. Nincs már sok, de még van. Tavalyi. Dekára mérték. Azt mondja az elnök, akkor sem túloz, ha kijelenti, hogy úgy mérték, akár a patikában az orvosságot. Arra kértem, hogy most, miután már láttuk az ígéretes határt, beszélgessünk az emberekről, a növénytermesztési brigád tagjai., ról. Lazábbra ereszti a gyeplőt, a csikók lassan lépkednek a falu felé, s az elnök egy történettel kezdi. Valamelyik nap, ott volt a gyenge tsz-ek tanácskozásán. Egyik-másik résztvevő ahelyett, hogy figyelte volna a vitát, vagy éppen részt vett volna benne, békésen szunyókált. — Ezt azért hozom fel — mondta Góg Lajos —, hogy elmondjam mi nem alszunk. Ennyi az egész. Ezt mondhatom Csoboth Antalról, Balázs Piuszról, Fábián Józsefről, Katona Mihályról, Fábián János- néról, Fábián Ferencnéről, ömbö- li Lajosnéról, de nem is folytatom tovább, mert felolvashatnám az egész tagnévsort. Mosolyog. Erős, igen rokonszenves ember az elnök. SZEKULITY PÉTER beruházási Elkészült a beruházási programja a szekszárdi tömbfűtőműnek. A tervek szerint majd a laktanya mögötti településen kezdik meg építését. A tömbfűtőmű a második, valamint a harmadig ötéves tervben megépült és épülő lakások, középületek hőenergiáját szolgáltatja. Az előzetes tervből kitűnik, hatósugara egészen a Garay-téri középületekig terjed. Elkészülése után az új Kisprogramja pipa vendéglő épületének udvarán létesített kistömb kazánház a Béla térig bezárólag biztosítja majd a középületek központi fűtését. A tömbfűtőmű, olyan létesítmény lesz, amely egy helyről oldja meg több épület fűtését és így 30—40 százalékos évi megtakarítást eredményez. Kiviteli terve még ebben az évben, teljes felépítése pedig 1970-re készül el. Napirenden AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM A Közalkalmazottak Szakszervezete megyei választmányi ülést tartott szerdán délelőtt, a köz- alkalmazottak szekszárdi klubjában. A társadalombiztosításról, az egészségvédelemről szóló beszámolót Kertai József, megyebizottsági tag ismertette. Beszélt az egészségvédelemmel kapcsolatos rendelkezésekről, a társadalombiztosítási igazgatóság munkájáról. A beszámoló után sokoldalúan vitatták az elhangzottakat. Nagy Zoltán, a szakszervezet képviseletében, a társadalmi bizottságok munkájáról beszélt. Dr. Matzon Károly főorvos a túlzott gyógyszerfogyasztás, illetve a gyógyszertartalékolás ártalmairól emlékezett meg. Bakos Ferencné az ügyintézéssel kapcsolatban elmondta, hogy az igazgatóság dolgozói az igények kielégítésén és az ügyek gyors elintézésén fáradoznak. Az értekezleten részt vett és felszólalt dr. Vígh Dezső, a megyei tanács elnökhelyettese, aki többek között a szakmaközi bizottságok munkájáról beszélt. A Közalkalmazottak Szakszervezete Országos Központja képviseletében Kőrösy Tibor vett részt a választmányi ülésen. Az ülés résztvevői intézkedési tervet fogadtak el, amelyet a májusi szakszervezeti taggyűléseken széles körben ismertetnek a dolgozókkal. Ötven holdon maglucerna A mezőgazdaságban évek óta gondot okoz a pillangós takarmányok termesztése; ez a takarmányféle majd mindenütt kevés, és az új telepítésnek is akadálya az immár idült vetőmaghiány. A teveli Kossuth Termelőszövetkezet ezt a hiányt az idén pótolni akarja. A községben a harmincas években nagy hagyománya volt a lucernamag-termesz- tésnek, volt olyan év, amelyben 11 vagonnal termelt a község. A régi gazdákban a tapasztalat most is megvan; dűlő szerint ismerik, melyikről mit lehet várni. Az elmúlt évben 50 hold kapás lucernát telepítettek, azzal a szándékkal, hogy az idén erről fognak magot. Bár ennek a módszernek sok ellenzője van; magtermésre a harmadik kaszálást hagyják meg. Holdanként nyolcvan kiló termésre számítanak, amelyből értékesítik a nagyobb részt — magas árat kapnak érte —, de emellett a saját szükségletükre is megtermelik a szükséges mennyiséget, s a következőkben nem szorulnak állami ellátásra. Ennek az elölről-kezdésnek van valami varázsa. Szekerünket még a falu orvosa is megállította, csak azért, hogy „a jelenlegi helyzetről” néhány dicsérő szót mondjon. Máskor a községet mindig csüggedtnek, lehangol tnak láttam. Most egészen megváltozott, derűsebb, élénkebb, szebb. Talán az emberek teszik ilyenné, akik szemlátomást vidámabbak, bizakodóbbak. A fiaztató sarkánál feltűnt Horváth György sertésgondozó. Látszott rajta, határozottan örül, hogy jön valaki, akinek végre megmutathatja a malacokat és az anyakocákat. — Nem hullott el ezidáig egy sem. Nézzék meg, milyenek. Szépek. Elevenek, egészségesek. A huszonöt anyakocától 232 malac vár leválasztásra. Gyorsan összeszámoljuk, hogy a három gondozó körülbelül tíz malacot prémiumként kap. Csak azt szeretném tudni, hogy mi történt itt tavaly óta? Minden össze akart dőlni, most meg minden épülőfélben van. Mondom is Horváth elvtársnak. így válaszol; — Rájöttünk arra elvtárs. hogy ami volt. annak nincs értelme. És Lajos bácsi az elnök, rajta tartja mindenen a szemét. Az elnök az állattenyésztésben dolgozó brigád tagjairól a legjobbakat mondja, ez is érdekes, hiszen régebben a bajokat Lengyelben azzal szokták magyarázni, hogy az emberek összeférhetetlenek. áskálódó természetűek. Góg Lajos másként látja azt. Szerinte a lengyeli tsz-tagok keményfejű, Antikor csak LUDAS ANDRÁS nevéről aligha emlékezik meg majd a későbbi krónika, talán csak a teveliek emlékeznek rá egy ideig. Legalábbis az az idősebb generáció, amellyel együtt fáradozott, küzdött a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért. És, ha kihal ez a generáció, elmúlik az emlékezet is... Idős, beteges ember ma már, évekkel ezelőtt elköltözött a faluból is, de a szíve, a sok emlék még mindegyre visszahúzza... Nem kapott magas kitüntetést, munkája nem volt olyan látványos, mint jónéhány más tsz-elnöké, a teveli szövetkezet sohasem emelkedett országos hírre. Mégis. Ludas András bácsit ma még úgy tartják számon Tevelen, hogy kétszer alapította meg a mostani szövetkezetét. Először még csaknem húsz évvel ezelőtt. 1949- ben. Az alakuláskor mindjárt őt választották elnöknek. Maroknyi csoport küszködött éveken keresztül, csak azért, hogy bizonyítson; csak ez lehet a falu jövője. A lelkesedés pótolta sokszor a jövedelmet... Ma, annyi idő után talán meg is lehet érteni, hogy egy pillanatra megtorpantak, belefáradtak az emberek, 1956-ban feloszlott a teveli Alkotmány Tsz. És ha a többiek megtorpantak is, Ludas András nem. Érvelt, vitatkozott, magyarázott az embereknek, és nem hiába. 1957. februárjában isentlékekbol c mét megalakult Tevelen a termelőszövetkezet. A sok erőfeszítés nem volt hiábavaló. Két év múlva már az egész falut felölelte, ösz- szefogta a szövetkezet. És aki tulajdonképpen csak tíz év után arathatta az elvetett magot, már nem tudott örülni az aratásnak. A kommunista tudat nem, de a test fáradt el... Gyermekei hívták, elköltözött a faluból, de azzal, hogy amit tett, nem volt hiába, helyébe jöhetnek a fiatalabbak, az életerősebbek. Énjéből egy darab mégis ottmaradt... ÖT ÉVEN KERESZTÜL jöttek- mentek a levelek Tévéiről Törökbálintra, és vissza. A régi harcostársak, az ismerősök időnként tollat ragadtak, beszámoltak arról, hogyan megy soruk, hogyan váltják valóra mindazt, amiről András bácsi álmodozott. A rendszeres levélírók közt ott van Jándi József, a szövetkezet jelenlegi elnöke is. A közelmúltban Herr Ferenc és Schweitzer Márkus levele eltért a megszokottól. A beszámoló helyett meghívót küldtek; látogasson el Tevelre, nézze meg, meddig jutott el a szövetkezet a hat év alatt, amióta András bácsi elköltözött. Hat év után még megtörtebb, reszkető kezű emberként érkezett meg a faluba András bácsi. A sok járkálás is nehezére esett már, de kimondhatatlan örömet jelentett a viszontlátás, a régi elvtársakkal, harcostársakkal. 7 az cwnber... Mint 1949-ben, 1957-ben is a semmivel kezdték. Az elmúlt hat év alatt épült fel száz férőhelyes új istálló, az új magtár, sertés- fiaztatók, hizlaldák, a hidrogló- busz, ott a sok saját gép — és a sok új élmény a látogatás után ismét tollat adott kezébe. (András bácsi hosszú éveken keresztül volt hűséges, szorgalmas levelezője lapunknak.) Ezeket írta: „LEVELET KAPTAM a teveli Kossuth Tsz tagjaitól, hogy hatéves távoliét után látogassak el Tevelre. Nem bírtam ellenállni, mert én is kíváncsi voltam arra a tsz-re, amelyben tíz éven keresztül dolgoztam együtt az emberekkel. Nem tudom leírni azt a jóleső örömet, amely a viszontlátáskor elfogott. Láttam a lelkesedést azokon az embereken, akikkel tíz éven keresztül együtt voltunk jóban, rosszban — elnökük voltam — mindig bizalommal voltunk egymáshoz. Még olyan, ismeretlen emberek is örömmel fogadtak, mint Kiss bácsi, a kertész, aki csak úgy hallott rólam. Ezúton mondok köszönetét azoknak is, akikkel nem tudtam beszélni. Nagyon, nagyon boldoggá tett, hogy még mindig gondolnak rám, és megnyugtató az a tudat, hogy nem volt hiábavaló az egy évtizedes küzdelmes munka, 2800 holdas gazdasággá fejlődött az a szövetkezet, amelynek kétszer voltam alapítója.” — András bácsira mindig szeretettel gondolunk vissza — mondja Herr Ferenc. — Sokat harcolt, az ő érdeme, hogy kétszer is összehozta a szövetkezetét, hogy most már ennyit gyarapodtunk* idáig eljutottunk. — Mindig igazságos volt, és azon fáradozott, hogy mindenki megtalálja a számítását — így vélekedik Berta Gyuláné, aki 1957, a második megalakulás óta tagja, könyvelője a szövetkezetnek. — Most, hogy itt volt, egy dolgon lepődtem meg nagyon — mondja Herr Ferenc — többen kérdezték tőle, mennyi nyugdíjat kap? Nagyon szomorúan, panaszkodva mondta, hogy semmit. Egy fillért sem. Nem értem meg, hogy lehet ez? Ö, aki annyit harcolt a közösségért, ő nem érdemel semmit? — Úgy tudom, valami ok miatt nem érte el a nyugdíjjogosultságot — jegyzi meg Jándi József elnök. — Ezért kegyetlenek sokszor a paragrafusok. Nyugdíjat kap a régi rend sok levitézlett embere, akik ezért a rendszerért nemcsak hogy egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, de gerendákkal torlaszolnák el legszívesebben az útját. Ugyanakkor olyan ember, mint Ludas András bácsid aki már akkor is meglett kora ellenére eszével, szívével, minden energiájával a párt, a nép ügyét szolgálta, semmit nem kap, mert nincs rá paragrafus? Nem volt rendelet arra sem, amelyet ő itt elkezdett.. Ha már arról beszélünk, hogy különös gonddal kell megbecsülni a munkából kidőlt, idős embereket, akkor miért ő a kivétel? Ö, aki igazán megérdemelné... BL