Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-12 / 111. szám

I960. május 12. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 Beszélgetés a brigádokról Elkészült a szekszárdi tömMűtőmű Határjárás Lengyelben A két traktoros befogta a csi­kókat a lőcsös kocsiba, Góg La­jos elnök kézbe vette a gyeplőt, s elindultunk megnézni a lengyeli termelőszövetkezet határát. A va_ lóban aranyat érő májusi eső nem­csak a port verte el, hanem meg­itatta a szomjas földet, a növény­zet pedig szinte felélénkült. Az esőszagú határ szemet gyönyör­ködtető kitárulkozása, a dombol­dalak zöldje, mind csupa ígéret. Hegynek fel, ügetésbe vitték a ko­csit a csikók és a tetőn az elnök a major felé húzta a gyeplőt. Jobbra, lent a völgyben a falut, a házak tetejét, a fák alatt kí­gyózó utcát, és az udvarokat lát­tuk. — Hajnalban, amikor ideáitok, a kéményfüstről és a világosság­ról még azt is meg tudom állapí­tani, hogy ki mikor ébred. — mondta az elnök és intett, hogy nézzük meg a fiaztatót Mi látnivaló van abban? Még jól emlékszem; néhány évvel ezelőtt ebben a gazdaságban a tél elpusztította az összes malacot. A kár három jégveréssel is felért. Az épületekkel és feltehetően a téüiesítéssel volt hiba. S még ki tudja mivel? Sok mindennel, mert tavaly ez a tsz már a teljes szét- züllés állapotába került. Akkor arra kellett gondolni, hogy nincs az az erő, amelyik képes összetar­tani. Most látom, ilyen erő mégis csak létezik. Mielőtt indultunk volna a határba, benéztünk a műhelybe. Amberger Mihály sze­relő és kovácsmester éppen egy kultivátort gyártott össze, a trak­torosok segédletével. A mester tartotta a kalapácsot, és hol az egyik, hol a másik traktoros ug­rott oda. rácsapni az üllőn tar­tott munkadarabra. Uj a műhely. Tavaly még nem volt. „Lassan minden tönkre­ment.” Most meg majd mindent rendibe hoznak. A műhelyben dol­gozó emberek is „újak”. A mes­ter a szomszéd községből. Dudás Károly, aki máris a tsz legjobb traktorosa, az erdőgazdaságból jött ide. Rendetlenséget, gazdát­lanságot találtak. Való igaz, hogy mindent elölről kell kezdeni. de igazságszerető népek. Lehet tő­lük kérni, követelni, utasítást ad­ni, de nem szabad igazságtalannak lenni. Régi igazság, s kár, hogy sokszor kell feltalálni mégis. Pontosabban, kár, hogy nem mindig sikerül egy község élére olyan embert talál­ni, aki ezt az igazságot már a kezdet kezdetén érvényesíti. Továbbmegyünk. A tehénistállókban sajnos nagy a zsúfoltság. Valamelyest javul majd a helyzet a nyáron, amikor a jószágot a karámban tartják. A karám oszlopait nemrég ásták le. Itt is mindent elölről kezdtek. De még mennyire, hiszen szakszerű­nek mondható trágyakezelés eb­ben a tsz-ben soha nem volt. Lesz, sőt, már van! Megmutatják a szarvasokat. Csoboth Piusz, a trá- gyaszarvas-készítés mestere. Ha most meg lehet csinálni, miért nem lehetett ugyanígy dolgozni régebben? Ilyeneket kérdeznék, de úgy látom az emberek nem szí­vesen beszélnek arról, ami elmúlt, vagy restellik, vagy feleslegesnek tartják. Megint jobbra indulunk: az istrángok meglazulnak, az enyhe lejtőn magától gurul a kocsi. Kö­röskörül jól elmünkéit földek, szépen díszlő növényzet. Az elnök felsóhajt: Hát még mi volna ak­kor, ha nem tavaszi, hanem őszi szántásba kerül a mag. No, de se­baj, egy év alatt nem lehet min­dent megcsinálni. Őszre majd másként lesz. Mutatja a frissen szántott földet; — íde silót vetettünk. Lekerült a zöldtakarmány, nyomban követ­kezett a szántás, magágykészítés és a vetés. Látni, hogy a még lábon álló zöldtakarmányt csak egy kes­keny, pár méter széles tarló vá­lasztja el a friss vetéstől. Szóval, ahogyan megy a zöld befelé, úgy követi a kaszálást a szántás, a vetés. Kocognak a csikók, s tá­volabb a napraforgótáblát látjuk. Közelebb érve feltűnik, hogy szép, egyenletes a kelés, a sorok jól látszanak, gyom sehol. Né­hány parcella kivételével az első kapálás kész. Földbe szúrt karók jelzik, hogy családokra osztották a területet. Az egyik magaslatról át és szinte bele lehet látni a cukorrépatáblába. Messziről is jól kivehetők a sorok. A sarabolást befejezték és ha nincs ez a mai, de rég várt eső, reggel az egye- lést is megkezdik. Az eső miatt maradt abba a lucemakaszálás. Mindegy, ez az eső felér egy kö­zepes terméssel. Később gabonaföldek mellett halad velünk a szekér, a növény­zet tűrhető, a talajerő-állapot gyengesége viszont letagadhatat­lan. A növény megkapta ugyan a fej trágyát, de ez még nem min­den. Szerencsére a határban ez az egyetlen olyan látvány, ami a rossz évekre emlékeztet. A szé­nakazal viszont legjobban mutat­ja a változásokat. Nincs már sok, de még van. Tavalyi. Dekára mér­ték. Azt mondja az elnök, akkor sem túloz, ha kijelenti, hogy úgy mérték, akár a patikában az or­vosságot. Arra kértem, hogy most, miután már láttuk az ígéretes ha­tárt, beszélgessünk az emberekről, a növénytermesztési brigád tagjai., ról. Lazábbra ereszti a gyeplőt, a csikók lassan lépkednek a falu felé, s az elnök egy történettel kezdi. Valamelyik nap, ott volt a gyenge tsz-ek tanácskozásán. Egyik-másik résztvevő ahelyett, hogy figyelte volna a vitát, vagy éppen részt vett volna benne, bé­késen szunyókált. — Ezt azért hozom fel — mond­ta Góg Lajos —, hogy elmondjam mi nem alszunk. Ennyi az egész. Ezt mondhatom Csoboth Antalról, Balázs Piuszról, Fábián Józsefről, Katona Mihályról, Fábián János- néról, Fábián Ferencnéről, ömbö- li Lajosnéról, de nem is folytatom tovább, mert felolvashatnám az egész tagnévsort. Mosolyog. Erős, igen rokonszen­ves ember az elnök. SZEKULITY PÉTER beruházási Elkészült a beruházási prog­ramja a szekszárdi tömbfűtőmű­nek. A tervek szerint majd a laktanya mögötti településen kez­dik meg építését. A tömbfűtő­mű a második, valamint a har­madig ötéves tervben megépült és épülő lakások, középületek hő­energiáját szolgáltatja. Az elő­zetes tervből kitűnik, hatósugara egészen a Garay-téri középülete­kig terjed. Elkészülése után az új Kis­programja pipa vendéglő épületének udva­rán létesített kistömb kazánház a Béla térig bezárólag biztosítja majd a középületek központi fű­tését. A tömbfűtőmű, olyan létesít­mény lesz, amely egy helyről old­ja meg több épület fűtését és így 30—40 százalékos évi megtakarí­tást eredményez. Kiviteli terve még ebben az évben, teljes fel­építése pedig 1970-re készül el. Napirenden AZ EGÉSZSÉGVÉDELEM A Közalkalmazottak Szakszerve­zete megyei választmányi ülést tartott szerdán délelőtt, a köz- alkalmazottak szekszárdi klubjá­ban. A társadalombiztosításról, az egészségvédelemről szóló be­számolót Kertai József, megye­bizottsági tag ismertette. Beszélt az egészségvédelemmel kapcsola­tos rendelkezésekről, a társa­dalombiztosítási igazgatóság mun­kájáról. A beszámoló után sokoldalúan vitatták az elhangzottakat. Nagy Zoltán, a szakszervezet képvise­letében, a társadalmi bizottságok munkájáról beszélt. Dr. Matzon Károly főorvos a túlzott gyógy­szerfogyasztás, illetve a gyógy­szertartalékolás ártalmairól em­lékezett meg. Bakos Ferencné az ügyintézéssel kapcsolatban el­mondta, hogy az igazgatóság dol­gozói az igények kielégítésén és az ügyek gyors elintézésén fá­radoznak. Az értekezleten részt vett és felszólalt dr. Vígh Dezső, a me­gyei tanács elnökhelyettese, aki többek között a szakmaközi bi­zottságok munkájáról beszélt. A Közalkalmazottak Szakszervezete Országos Központja képviseleté­ben Kőrösy Tibor vett részt a választmányi ülésen. Az ülés résztvevői intézkedési tervet fogadtak el, amelyet a má­jusi szakszervezeti taggyűléseken széles körben ismertetnek a dol­gozókkal. Ötven holdon maglucerna A mezőgazdaságban évek óta gondot okoz a pillangós takar­mányok termesztése; ez a takar­mányféle majd mindenütt kevés, és az új telepítésnek is akadálya az immár idült vetőmaghiány. A teveli Kossuth Termelőszö­vetkezet ezt a hiányt az idén pó­tolni akarja. A községben a har­mincas években nagy hagyomá­nya volt a lucernamag-termesz- tésnek, volt olyan év, amelyben 11 vagonnal termelt a község. A régi gazdákban a tapasztalat most is megvan; dűlő szerint is­merik, melyikről mit lehet várni. Az elmúlt évben 50 hold kapás lucernát telepítettek, azzal a szándékkal, hogy az idén erről fognak magot. Bár ennek a mód­szernek sok ellenzője van; mag­termésre a harmadik kaszálást hagyják meg. Holdanként nyolcvan kiló termésre számí­tanak, amelyből értékesítik a nagyobb részt — magas árat kapnak érte —, de emellett a sa­ját szükségletükre is megtermelik a szükséges mennyiséget, s a kö­vetkezőkben nem szorulnak ál­lami ellátásra. Ennek az elölről-kezdésnek van valami varázsa. Szekerünket még a falu orvosa is megállította, csak azért, hogy „a jelenlegi helyzet­ről” néhány dicsérő szót mondjon. Máskor a községet mindig csüg­gedtnek, lehangol tnak láttam. Most egészen megváltozott, derű­sebb, élénkebb, szebb. Talán az emberek teszik ilyenné, akik szemlátomást vidámabbak, biza­kodóbbak. A fiaztató sarkánál feltűnt Horváth György sertésgondozó. Látszott rajta, határozottan örül, hogy jön valaki, akinek végre megmutathatja a malacokat és az anyakocákat. — Nem hullott el ezidáig egy sem. Nézzék meg, milyenek. Szépek. Elevenek, egészségesek. A huszonöt anyakocától 232 ma­lac vár leválasztásra. Gyorsan összeszámoljuk, hogy a három gondozó körülbelül tíz malacot prémiumként kap. Csak azt sze­retném tudni, hogy mi történt itt tavaly óta? Minden össze akart dőlni, most meg minden épülő­félben van. Mondom is Horváth elvtársnak. így válaszol; — Rájöttünk arra elvtárs. hogy ami volt. annak nincs értelme. És Lajos bácsi az elnök, rajta tartja mindenen a szemét. Az elnök az állattenyésztésben dolgozó brigád tagjairól a legjob­bakat mondja, ez is érdekes, hi­szen régebben a bajokat Lengyel­ben azzal szokták magyarázni, hogy az emberek összeférhetetle­nek. áskálódó természetűek. Góg Lajos másként látja azt. Szerinte a lengyeli tsz-tagok keményfejű, Antikor csak LUDAS ANDRÁS nevéről alig­ha emlékezik meg majd a későb­bi krónika, talán csak a teveliek emlékeznek rá egy ideig. Leg­alábbis az az idősebb generáció, amellyel együtt fáradozott, küz­dött a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért. És, ha kihal ez a generáció, elmúlik az emlékezet is... Idős, beteges ember ma már, évekkel ezelőtt elköltözött a falu­ból is, de a szíve, a sok emlék még mindegyre visszahúzza... Nem kapott magas kitüntetést, munkája nem volt olyan látványos, mint jónéhány más tsz-elnöké, a teveli szövetkezet sohasem emelkedett országos hírre. Mégis. Ludas András bácsit ma még úgy tartják számon Tevelen, hogy kétszer alapította meg a mostani szövetkezetét. Először még csaknem húsz évvel ezelőtt. 1949- ben. Az alakuláskor mindjárt őt választották elnöknek. Maroknyi csoport küszködött éveken keresz­tül, csak azért, hogy bizonyítson; csak ez lehet a falu jövője. A lel­kesedés pótolta sokszor a jövedel­met... Ma, annyi idő után talán meg is lehet érteni, hogy egy pillanat­ra megtorpantak, belefáradtak az emberek, 1956-ban feloszlott a teveli Alkotmány Tsz. És ha a többiek megtorpantak is, Ludas András nem. Érvelt, vitatkozott, magyarázott az embereknek, és nem hiába. 1957. februárjában is­entlékekbol c mét megalakult Tevelen a terme­lőszövetkezet. A sok erőfeszítés nem volt hiábavaló. Két év múlva már az egész falut felölelte, ösz- szefogta a szövetkezet. És aki tulajdonképpen csak tíz év után arathatta az elvetett ma­got, már nem tudott örülni az aratásnak. A kommunista tudat nem, de a test fáradt el... Gyer­mekei hívták, elköltözött a falu­ból, de azzal, hogy amit tett, nem volt hiába, helyébe jöhetnek a fiatalabbak, az életerősebbek. Én­jéből egy darab mégis ottmaradt... ÖT ÉVEN KERESZTÜL jöttek- mentek a levelek Tévéiről Török­bálintra, és vissza. A régi harcos­társak, az ismerősök időnként tollat ragadtak, beszámoltak arról, hogyan megy soruk, hogyan vált­ják valóra mindazt, amiről And­rás bácsi álmodozott. A rendsze­res levélírók közt ott van Jándi József, a szövetkezet jelenlegi el­nöke is. A közelmúltban Herr Ferenc és Schweitzer Márkus levele eltért a megszokottól. A beszámoló he­lyett meghívót küldtek; látogasson el Tevelre, nézze meg, meddig ju­tott el a szövetkezet a hat év alatt, amióta András bácsi elköl­tözött. Hat év után még megtörtebb, reszkető kezű emberként érkezett meg a faluba András bácsi. A sok járkálás is nehezére esett már, de kimondhatatlan örömet jelen­tett a viszontlátás, a régi elvtár­sakkal, harcostársakkal. 7 az cwnber... Mint 1949-ben, 1957-ben is a semmivel kezdték. Az elmúlt hat év alatt épült fel száz férőhelyes új istálló, az új magtár, sertés- fiaztatók, hizlaldák, a hidrogló- busz, ott a sok saját gép — és a sok új élmény a látogatás után ismét tollat adott kezébe. (András bácsi hosszú éveken keresztül volt hűséges, szorgalmas levelezője la­punknak.) Ezeket írta: „LEVELET KAPTAM a teveli Kossuth Tsz tagjaitól, hogy hat­éves távoliét után látogassak el Tevelre. Nem bírtam ellenállni, mert én is kíváncsi voltam arra a tsz-re, amelyben tíz éven ke­resztül dolgoztam együtt az em­berekkel. Nem tudom leírni azt a jóleső örömet, amely a viszont­látáskor elfogott. Láttam a lelke­sedést azokon az embereken, akikkel tíz éven keresztül együtt voltunk jóban, rosszban — elnö­kük voltam — mindig bizalom­mal voltunk egymáshoz. Még olyan, ismeretlen emberek is örömmel fogadtak, mint Kiss bá­csi, a kertész, aki csak úgy hallott rólam. Ezúton mondok köszönetét azoknak is, akikkel nem tudtam beszélni. Nagyon, nagyon boldog­gá tett, hogy még mindig gondol­nak rám, és megnyugtató az a tu­dat, hogy nem volt hiábavaló az egy évtizedes küzdelmes munka, 2800 holdas gazdasággá fejlődött az a szövetkezet, amelynek két­szer voltam alapítója.” — András bácsira mindig sze­retettel gondolunk vissza — mond­ja Herr Ferenc. — Sokat harcolt, az ő érdeme, hogy kétszer is összehozta a szövetkezetét, hogy most már ennyit gyarapodtunk* idáig eljutottunk. — Mindig igazságos volt, és azon fáradozott, hogy mindenki megtalálja a számítását — így vélekedik Berta Gyuláné, aki 1957, a második megalakulás óta tagja, könyvelője a szövetkezetnek. — Most, hogy itt volt, egy dol­gon lepődtem meg nagyon — mondja Herr Ferenc — többen kérdezték tőle, mennyi nyugdíjat kap? Nagyon szomorúan, panasz­kodva mondta, hogy semmit. Egy fillért sem. Nem értem meg, hogy lehet ez? Ö, aki annyit har­colt a közösségért, ő nem érde­mel semmit? — Úgy tudom, valami ok miatt nem érte el a nyugdíjjogosultsá­got — jegyzi meg Jándi József el­nök. — Ezért kegyetlenek sokszor a paragrafusok. Nyugdíjat kap a régi rend sok levitézlett embere, akik ezért a rendszerért nem­csak hogy egy szalmaszálat nem tettek keresztbe, de gerendákkal torlaszolnák el legszívesebben az útját. Ugyanakkor olyan ember, mint Ludas András bácsid aki már akkor is meglett kora ellenére eszével, szívével, minden energiá­jával a párt, a nép ügyét szolgál­ta, semmit nem kap, mert nincs rá paragrafus? Nem volt rendelet arra sem, amelyet ő itt elkezdett.. Ha már arról beszélünk, hogy kü­lönös gonddal kell megbecsülni a munkából kidőlt, idős embereket, akkor miért ő a kivétel? Ö, aki igazán megérdemelné... BL

Next

/
Thumbnails
Contents