Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
1966. május 11. ‘ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Miért vezették félre a központi pártlapot ? Tavaly kora ősszel Tolna község dolgozói tanácsülésen foglalkoztak ismét a vízműépítés körül meglévő huzavonával. Nem szakértőként, de érdekeltekként tették meg kifogásaikat. Az a helyzet ugyanis, hogy a vízmű átadásának első határideje már 1964-ben lejárt. Azóta sok idő eltelt és jelenleg napjainkban tulajdonképpen még most sincs rendeltetésének átadva a létesítmény. Szauter Mihály községi párttitkár és Orosz György, a községi tanács vb-elnöke jóformán semmit nem tud mondani a lakosságnak. Naponta sokan tesznek fel kérdést a két vezetőnek mert mintegy 270 család sürgetné a víz bekötését. Erre azonban egyelőre még nem kerülhet sor, sem Szauter elvtárs, sem Orosz elvtárs nem tudja megmondani, hogy a víz bevezetésére majd mikor kerülhet sor. A körülbelül 16 millió forintos költséggel épülő vízmű körüli huzavona joggal idegesíti Tolna község vezetőit és dolgozóit. A kifolyókból sem kap mindig a lakosság vizet. Legutóbb, április 30-án fordult ez elő. Kérdőre vonni, felelősségre vonni azonban senkit sem lehet. Tavaly a már említett tanácsülés határozatot hozott. A feltétlen bizalom nyilvánult meg abban, hogy a határozat azzal bízta meg a községi tanács végrehajtó bizottságát, hogy a vb a község dolgozói nevében kérjen segítséget és közbenjárást a Népszabadság szerkesztőségétől. Ez meg is történt. Levelet írtak a Nép- szabadság szerkesztőségének és vázolták a szóban forgó gondokat. S mi történt? 1965. decemberében a Népszabadság egyik munkatársa arról értesítette a községi tanácsot, hogy „Úgy értesültünk, XII. hó 3-án üzemképes állapotban át lett adva a vízmű”. Közli a levélíró, hogy ennek ismeretében most már nem szükséges foglalkozni az üggyel. Hangsúlyozza, ellenkező esetben a Népszabadság szerkesztősége megtette volna a kellő intézkedést. A tanács vezetői meglepődtek és felháborodva könyvelték el, hogy valahol, valakik nem átallották még a központi pártlapot is félrevezetni. A vízmű ugyanis tavaly december 3-án nem tett üzemképes állapotban átadva, s még most, május első felében sem történt meg az átadás. Sok tehát a kérdőjel. Egy azonban bizonyos, Tolna község dolgozói elégedetlenek, a vezetők pedig tanácstalanok. Sz. P. Speciális és szép feladatuk yan a Vöröskereszt-alapszeryezeteknek Elnökségi ülés Szekszárdon A Vöröskereszt megyei elnöksége kedden délelőtt ülést tartott, a volt megyeháza kistermében. Az ülést dr. Gujás János, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Köszöntötte a Vöröskereszt Országos Központja részéről megjelent Füy Boris és Kovács Erzsébet elvtársnőt, valamint az elnökség tagjait. Ezután dr. Pánczél Gé- záné, megyei titkár tartott beszámolót Ismertette a január elseje és április 20-a között lezajlott vezetőségválasztó és járási küldöttértekezlet tapasztalatait. A beszámoló mértéktartóan foglalkozott az eredményekkel, kifejezésre juttatta az alapszervezetekben végzett munkát. A beszámoló utáni vitában részt vett Varga Sándorné, Följük, akkor mi sem hagyjuk a miénket — mondták. A házhelyek kiparcellázása nem okozott különösebb bonyodalmat. Senkivel nem tettek kivételt. Most már az ágálok is úgy vélekednek, szép az új telep és nem lehet, de nem is szabad útját állni a falufejlő- désmek. Utoljára kérdeztük meg Mózes Györgyöt, a tanácstitkárt, mint közvetlen munkatársa hogyan vélekedik a tanácselnökről. így beszélt: — Előrebocsátom, hogy csak jót mondhatok Kovács elvtársról. Nem a hibás elv miatt: „vezetőről jót, vagy semmit”, hanem azért, mert kommunista vezetőnek tartom. Kezdem, hogy amikor 1958 októberében megválasztottak szülőfalumban tanácstitkárnak, Kovács elvtárstól — aki régebb óta tanácsapparátusban dolgozott — rengeteg segítséget kaptam. Tulajdonképpen Kovács elvtárs vezetett be a tanácsi munkába. Véleményem szerint jó vezető, akitől sokat lehet tanulni. Nyolc éve együtt dolgozunk. Mint munkatársak tiszteletben tartjuk egymás hatáskörét. Barátok is vagyunk, de hozzáteszem, hogy elvtelen cimbodes Imréné, dr. Szelényi Béla, elnökségi tagok, Délczeg József, Magyari Lajosné, Hegyi Imre, Bán Andor és Esküdt Lajosné járási titkárok. Az országos központ részéről Fáy Boris mondta el véleményét. Hangsúlyozta: a társadalmi szervek között speciális és szép feladat jutott a Vöröskereszt- alapszervezeteknek, amelyek lel kés és áldozatkész aktívák százaival dolgoznak. Eddigi munkájuk azt igazolja, a jövőben is lehet számítani a Vöröskereszt tagságára — mondotta. A második napirendi pontban dr. Penczel Dániel, a megyei mentőállomás főorvosa az egészségügyi oktatás eredményeit és feladatait ismertette. Az elnökségi ülés dr. Gujás János elnök zárószavaival fejeződött be. raság nélküli a mi barátságunk. — Szoktak vitatkozni? — Hogyne vitatkoznánk. Elég sokat, sőt egy-egy politikai eseményt meg is szoktunk konzultál- ni. — Nem fordult rnég elő, hogy a vita hevében összeszólalkoztak? — Ilyenre még nem volt példa, mert nem adódott rá ok. A jó munkatársi és emberi kapcsolat nem Járja ki a vitát.' Más dolog, a hatalmi torzsalkodás és más az elvtársi kapcsolat alapján álló vita. Ahol vezetők között, vagy munkatársak között rosszul alakul a kapcsolat, legtöbbször azért van, mert mint mondani szokták nem fér meg két dudás egy csárdában. Mi jól megférünk, mert nálunk ilyen értelemben nincs dudás és nincs csárda. Akár hivatali munkáról, akár másról legyen szó, soha nem hivatkozunk egymásra, hogy az elnök így intézkedett, a titkár amúgy. A györed tanácsvezetők egy nyelven beszélnek. Munkájukban a szó és a tett egysége jut kifejezésre. Ez a „titka” annak, hogy úgy beszélnek róluk a faluban, népszerű, rendes emberek. P. M. A bonyhádi járás szövetkezeteinek fejlődése Mórágyon abbahagyják a sertéstenyésztést — MScsényben sok mákot vetnek — A tiszta vagyon növekedése: 31 millió forint — Sereghajtóból a legjobbak közé zárkózott fel a járás A bonyhádi járás közős gazdaságainak helyzetéről, az elmúlt év legjelentősebb eredményeiről, a fejlődés segítéséről Juhász József, a járási tanács vb-elnöke nyilatkozott. Szavait megerősítette és különböző adatokkal még nyilvánvalóbbá tette a fejlődést a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője és főagronómusa. Juhász József elmondta, hogy a szövetkezeti önállóság egyelőre nem hozott a gazdálkodás szerkezetében nagy változást, csupán Mórágyon és Möcsényben módosítottak az eddigi gazdálkodáson döntő mértékben. Az igen mostoha körülmények között dolgozó mórágy! szövetkezet abbahagyja a sertéstenyésztést és -hizlalást, mert adottságai nem engedik', hogy sok abrakot termesszen. Természetesen a szarvasmarhatenyésztésben viszont igyekeznek a mórágy iák továbbjutni. Mö- csényben mindig jól sikerült a máktermesztés, ezért az idén az eddigi 8—10 hold helyett 50 holdon vetettek mákot. Az elkövetkező években mindenképpen várható nagyobb fejlődés az eddiginél önállóbb gazdálkodás következtében, de a tavalyi esztendőben is sokat javult a bonyhádi járás szövetkezeteinek eredménye Sokkal jobb a munkakedv is, mint korábban. A járás vezetői, mezőgazdasági szakemberei minden évben értékelik a helyzetet a zárszámadás után. Ez a bizottság lényegében azonos azzal, amelyik a zárszámadási megerősítést végzi. A tavalyi eredményeket értékelve az a vélemény alakult ki Bonyhádon. hogy minden tekintetben előbbre lehet lépni 1966-ban, ehhez megvannak az alapok. Annak ellenére elmondhatjuk ezt, hogy a száj- és körömfájás nagy kieséseket okozott a tenyésztésben és a tejtermelésben. Néhány számadat a gyarapodásról. A szövetkezetek tiszta vagyona 31 millió 231 ezer forinttal nőtt egy év alatt. Az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés ugyancsak jobb a tervezettnél, 13 730 forint. A járási átlagot persze nagyban lerontja a sok gyenge kategóriába tartozó szövetkezet. A legnagyobb változást tulajdonképpen az je lenti, hogy az elmúlt félévben döntő fordulat mutatkozik a legtöbb gyenge szövetkezetben, igy várható, hogy a következő zárszámadáskor a járási átlag még jobb lesz. Érdemes megemlíteni, hogy Óikén nem tudták összehívni a közgyűlést egy évvel ezelőtt és a járási tanácsnak kellett megszervezni. Kiment egy agitációs csoport, végigjárta a falut, ennek hatására végül mégis csak megjelentek az emberek a közgyűlésen. Annyira megváltozott később (persze vezetőségváltozással együtt) a cikói tsz-tagok szövetkezethez való viszonya és munkakedve, hogy az idei tavaszon egyik-másik munkában megyei elsők voltak. Kukoricavetésről például elsőként Cikóról érkezeti jelentés. Ilyen és ehhez hasonló eset, mint a cikói közgyűlés-ügy, már egyáltalán nem fordul elő. Ennek oka többféle. Egyik az, hogy ahol vezetési probléma volt, rendezték a járási szervek a helybeli szövetkezeti gazdákkal közösen. A gyen- ge tsz-ekbe szakembereket küld* tek, illetve javasoltak elnöknek; így most már Szálka kivételével mindenütt van legalább egy vezető ember, aki szakképzett. A ka kasdi szövetkezet is szépen javul. Évekig rossz tsz volt és a legutóbbi zárszámadáskor 37 forintnál nagyobb munkaegység-értéket ért el. A járási tanács elnöke és mezőgazdasági osztályvezetője a fejlődés okát a következőkben látja: 1. Általában jobb eredmények 1965-ben, mint az előző években, s ennek kedvező a hatása. 2. Az állami támogatással lehetővé vált a gyenge tsz-ekben is a rendszeres havi előlegfizetés. 3. A köz* gyűlésen hozott határozatokat végre is hajtják. 4 Mindenütt alkalmazzák a legjobban bevált ösztönző módszereket. 5. Serkenti a szövetkezeti parasztokat, hogy „kaptak egy jó tavaszt és a vetések is szépek”. Néhány szövetkezet már a cukorrépa egyelését is befejezte és lassanként megkezdődik a járás közös gazdaságaiban a kukorica kézi kapálása. Örvendetes változás egyébként az is, hogy az eddigieknél 30 százalékkal nagyobb területen történik vegyszeres gyomirtás a kukoricákban. Az összes istállótrágyét ki hordták a tel végén és kora tavasszal, néhol több éves trágyákat is. A lucerna kaszálása 50 százalékban megtörtént. Bíztató tehát az előző évi fejlődés és az idei tavaszon kialakult helyzet, a nagy munkakedv, a példátlan szorgalom. Remélhetőleg az eredménye is meglesz, s nem ok nélkül bizakodnak a járás vezetőd. Jelenleg a legjobbak közé tartozik a bonyhádi járás a mezei munkában, bár korábban évekig sereghajtó volt. («- i.) NEHANH ÓRA egy párttitkárral A nnak bizony nincs sze- rencséje, aki délelőtt tiz- tizenegy óra körül keresi a Hogy észi Állami Gazdaság párt- titkárát. Ilyenkor ö már — amint mondják — hét határon túl van. És ez nem túlzás. Az összes területük több mint ti- zennyolcezer hold, dolgozóik pedig huszonhét községből verbuválódtak. Ekkora területen, ennyi emberrel, sok a tennivaló; vesződni a termelési és nevelési jeladatokkal, de jusson idő az emberek ügyesbajos dolgaira is. Ürgeváron, a gazdaság egyik üzemegységében találom meg. Beszélget. — Mit jelent az, hogy agyafúrt? Miért mondták nekem, hogy agyafúrt vagyok? — kérdezi éppen tőle egy barázdált arcú, idősebb férfi. A kérdező nem párttag, mégis hozzá fordul a kérdéssel. A párttitkár először a szó jelentéséről magyarázza, nyugtatgatja az öreget: — így már más. Jó egészséget kívánok, titkár elvtárs! Továbbmegyünk. — Nincs az öregben semmi agyafúrtság, elsietve mondta ki valaki ezt a szót. Ellenkezőleg! Nagyon egyszerű ember, aki szorgalmasan és maradéktalanul elvégzi a rábízott feladatot. Inkább előbb, mint később úgy ismerjük — mondja Fodor Sándor párttitkár menet közben. Köszöntgetik, meg-meg- állítják egy percre. Látszik, gyakran találkozhatnak. A következő állomás egy családi otthon. Igazságtevésre várja a család asszonya. Arra kérte korábban a párttitkárt, beszéljen a férje ,Jejével", hogy az ne igyon és ne zargalássza a családot. — Ha maga beszél vele, biztosan használ — mondogatja. Egy pusztával odébb a kommunista helytállásról folytat eszmecserét egy párttag raktárossal, akire kisebb-nagyobb panaszok vannak. Károly bácsi délután fél ötkor azt mondta a traktorosoknak, hogy jöjjenek másnap üzemanyagért, neki már lejárt a munkaideje. Nem akar hozzájárulni ahhoz, hogy a különböző munkahelyekről jövők egy meghatározott időben, de naponta válthassanak nála ebédjegyet. JVem sajnálja az időt a 1 ' párttitkár, fehéren-fekeién bizonyít. Sorra veszi a raktáros napi elfoglaltságát — mikor mit kell tennie —, de any- nj/íra konkrétan, lépésről lépésre, hogy csodálom a türelmét. Később beigazolódik, hogy ez a helyes, így kell tenni. Kiderül, hogy a nyolc óra teljes átdolgozásával bizony vannak problémák, nem beszélve arról, hogy miféle eljárás az, ha egy kommunista a közért dolgozni akaró traktorosoknak azt mondja: gyertek másnap majd az üzemanyagért. A párttitkár beszél ezekről. Egyszerűen, közérthetően, de nagyon határozottan meg is mondja ezt Károly bácsinak. Az elrestelli magát. A megegyezésre parolázva elbúcsúznak. Van még egy levele, mellyel még ma szeretne foglalkozni. Ebben ugyancsak egy asszony kéri a segítségét. Idősebb, beteges férje van és kéri, intézze el problémájukat. Hogy mire gondol, nem tűnik ki a levélből. Majd kiderül kinn a területen. Mivel útközbe esik a gazdaság központi épülete, bemegyünk rövid időre az irodába. Csak kutyafuttában lehet beszélgetni, mert a párttitkár feliratú ajtó kilincsét szinte egymásnak adják az emberek. Egy magas, vékony asszony megjegyzésként szóvá is teszi: — De sokszor kerestem már titkár elvtárs az irodán! Sohasem találom. — Fodor Sándor párttitkár mosolyog: — Rosszkor jön biztosan. Olyankor jöjjön, amikor benn is vagyok, korán reggel. Pártirányítás, pártellenőrzés, a választott testület irányítása és segítségükkel, velük közösen, a kommunisták mozgósítása, nevelése — mind megannyi, napról napra adódó feladat. És a sok „aprómunka’’. Fodor Sándornak, a Szocialista munkáért érdeméremmel kitüntetett párttitkárnak arra is futja idejéből, hogy a gazdaság dolgozóinak ügyesbajos dolgaival, panaszaival is naponta foglalkozzék. Jó szóval, tanácscsal, esetenként figyelmeztetéssel is növeli a kommunisták, a pártszervezet tekintélyét. Szívesen végzi ezt a sokoldalú munkát. 1952-től dolgozik a pártapparátusban. TUagy tapasztalata és em1 ' bersége nagyban segíti őt, sokoldalú tennivalóinak egyre jobb elvégzésében. SOMI BENJAMINNÉ !
