Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. május lí. Huszonegy rendezvény, hatezer néző áprilisban Egy gyors számítás, statisztika: áprilisban a szekszárdi Soós Sándor művelődési házban ösz- szesen 21 rendezvényt tartottak, amelyen közel hatezren vettek részt. Négy ismeretterjesztő élőadást tartottak. Az ifjúsági klubban hetente 150—200 fiatal töltött hosszabb-rövidebb időt. Húsz szakkör, művészeti együttes, tanfolyam működik heti egy, vagy két alkalommal, körülbelül 200— 250 taggal. És mi van a statisztika mögött? TELT HÁZAK SOROZATA Az Állami Bábszínház vendégjátékával kezdődött a hónap. A legifjabbak — óvodások és általános iskolába járó alsótagozatos fiúk és lányok — tapsolhattak két előadáson is az Andersen- mese nyomán írt Bűvös tűzszer- szám bábuinak és színészeinek. A két nagy sikerű bálon — a tavaszin és a húsvétin — voltak vagy nyolcszázan. Elegáns vonalak, nőies formák, praktikusság — jellemezhetnénk röviden a KISZÖV szervezésében megrendezett, műsorral egybekötött divatbemutatót. És talán még néhányat a legsikeresebbekből. éppen csak felemlítésként. A munkavédelmi kabaré, a „Nő a veszély” két előadására is elkelt minden jegy. A lottósorsoláson meg szinte ember ember hátán szorongott a teremben. És az ifjúság majd széttombolta a helyiséget a hónap utolsó napján, amikor a The Davis elegáns nevet viselő budapesti középiskolásokból álló zenekar látogatott le Szekszárdra. Nemcsak a gitárhoz értettek ezek az „ördögök” — így nevezik magukat — hanem kitűnő hangulatteremtő és kedélyeket lecsillapító érzékükből is adtak Ízelítőt. FELLENDÜLT AZ IFJÚSÁGI KLUB Az Ismerjük meg Tolna megyét sorozat keretében két ismeretterjesztő előadást tartottak április hónapban. A sikerük — látogatottságuk megoszlott. Másik két ismeretterjesztő előadást a nőtanács rendezett. Az ifjúsági klub kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap tartja foglalkozásait. Ilyenkor kötetlen beszélgetés, társasjátékozás, rexezés zajától hangos az épület. Magnetofonról zenét hallgatnak a fiatalok, szombat-vasárnaponként pedig a művelődési ház tánczenekara fújja, üti, pengeti a talpalávalót. Sokan nézik végig a televízió műsorait is. Most időszakos szünetet tartanak az ifjúsági klub eredeti helyiségében. Más teremben kénytelenek találkozni a fiatalok. Igazán nagy lelkesedéssel, akarással és tettrekészséggel fogtak a rendcsinálás, nagytakarítás fáradtságos munkájához. Majd egy kis ízléses dekorálással csinosítják a termet. ZSÚFOLT PROGRAM A NÉHÁNY HELYISÉGBEN Van olyan nap, amikor a nagyteremben előadás folyik, az oldalsó kis helyiségben pedig a fúvószenekar próbál. Van fúvósötös is, meg a tánczenekar sem tudja hangtalanul gyakorolni új számait. Ä Sárközi Táncegyüttes tagjainak dobogása és ízes, jókedvű éneke veri fel a csendet. Zeng a kamarakórus, s az ének- szólisták skálázása is messzire hangzik. Szóval ezek a hangos csoportok, fennen és hangosan hirdetik, hogy van élet a művelődési házban. Aztán vannak csendesebb foglalkozások is szép számmal. Néhányat közülük is. A bélyeggyűjtők — igazán nagyon lelkes és már összeforrott társulat. A filmstúdió és a fotoszakkör is biztos látogatókkal, tagokkal dicsekedhet. A legfiatalabb talán a díszítő művészeti szakkör — de szégyenkeznie nem kell a többi mögött. Vannak sakkozók, képzőművészek, horgászok, színjátszók és két tanfolyamnyi hallgató jár a német oktatásra. A felsorolás nem telies, csak éppen ízelítőt kíván nyújtani egy, helyiségeiben nagyon is szűkre szabott, művelődési ház hétköznapjairól. Méry Éva uiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiimiimmmmiimimiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii ÖSSZHANG A CSALÁDBAN MEGLÁTNI, MEGSZERETNI valakit pillanatok műve is lehet. Az udvarlás és a házasságkötés közötti szakaszt is szinte napokra le lehet rövidíteni, maga a házasság azonban egy életre szól. Gyakran hallani, hogy a mai házasságok azért bomlanak fel könnyebben, mert egyesek túl könnyen, túl gyorsan és meggondolatlanul állnak az anyakönyvvezető elé. A villámházasság, a gyorsaság kétségkívül számottevő tényező. Sok elrontott házasság kiindulópontja az elhamarkodottan, túl fiatalon, felelőtlenül kötött, időnap előtti esküvő. Számtalan példa bizonyítja azonban ennek ellenkezőjét is. Nem feltétlenül vezetnek váláshoz a fiatalon kötött házasságok, és megfontolt, kivárt házasságok is végződhetnek rosszul. Minden attól függ egy házasságban, hogy mennyire állja ki a hétköznapok bosszúságait, összekoccanásait, mennyire tudnak alkalmazkodni, hasonulni egymáshoz a házasfelek, mennyire sikerül kialakítani a családi otthon melegét és harmóniáját. Az ismerkedés, az udvarlás romantikus napjai alatt egyik fél sem mutatja ki teljesen igazi énjét, apró, rejtett hibáit, — tényleg csak lakva lehet megismerni valakit. Türelem és nagy-nagy megértés kell ahhoz, hogy a mindennapok apró kompromisszumain keresztül kialakuljon a mindkét fél számára elfogadható módus vivendi, amely lehetővé teszi, hogy egyéniségének, megszokott életrendjének feladása nélkül azonosuljon párja szokásaihoz, elveihez, életfelfogásához. A bimbózó szerelem tovasuhanó napjaiban könnyű megfogadni, hogy teszem azt az esküvő után minden szabad idejüket együtt töltik és ki-ki lemond a maga megszokott, kialakult programjáról. Aztán elmúlnak a mézeshetek, és az újdonsült férj egyszeresük hiányolni kezdi a legénykori barátokat, a munka utáni, egyébként ártatlan söröz- getést, a vasárnapi meccset, ráadásul az asszonyka ízlése szerint esetleg olyan programokat kell végigunatkoznia, amelyekhez semmi kedve sincs. Ilyenkor csak kompromisszum és a türelem segít. Ha férjuram valóban szereti a focimeccset, akkor lesz annyira találékony és türelmes, hogy feleségével is megszerettesse a sportot, maga pedig igyekszik megismerni és megszeretni felesége kedvteléseit. Nem hagyja ott mondvacsinált ürüggyel a hangverseny első szünetében. Nem bóbiskol el, ha felesége — irodalomkedvelő lévén — kedvenc verseit felölvassa neki. A KOMPROMISSZUMOK sorsa és lényege, hogy sohasem oldják meg tökéletesen a problémát, de utat nyitnak a megoldás felé. Az asszonykának például meg kell értenie, hogy férje, aki legénykorában megszokta a szülői ház mindig túlzott kényelmét; nem szívesen lát hozzá a házasságkötés után a takarításhoz, a favágáshoz és a házimunkával járó sok más foglalatossághoz. Időt kell hagyni számára, amíg megszokja az új helyzetet. Feltétlenül meg kell osztani a házimunkát, nekünk férfiaknak is tudomásul kell vennünk viszont, hogy egyenjogúság van. Egyáltalán nem esik le fejünkről a „teremtés koronája”, ha a házimunkában is segítünk feleségünknek. Egyesek ezt a házasság gépesítésével vélik elintézni, — mondván, hogy — „ott a mosógép, a centrifuga, vagy a porszívó gép — annyit igazán megtehet a feleségem, hogy bekapcsolja a motort”. A háztartási gépek valóban sokat könnyítettek az asszonyok helyzetén, de a gép nem végzi el teljesen a munkát. A mosógép mellett azért csak be kell áztatni, szappanozni a ruhát, a csavarás sem valami könnyű munka. A porszívó gép nyelére görbedve bizony egy-kettőre megfájdul az ember dereka, nem is beszelve stoppolásról. a vasalásról, a fa- aprításról, fűtésről, főzésről, amely mind, mind nehéz fizikai munka. Voltaképpen mégsem emiatt kell a férj segítsége, hanem, mert idegileg tarthatatlan, hogy az üzemben, hivatalban ledolgozott negyvenkét óra után, szombat, vasárnap szinte megállás nélkül tovább kell dolgoznia asszonyaink, nak. Ez a taposómalom, ez a mindig készenlétben élés, a folyamatos munka a nehéz. Kétszeresen segít tehát a férj, ha éppen a szombati mosás, takarítás idején veszi le a gondot, végzi el felesége helyett a munka egyik, vagy másik fázisát. „Ott a bölcsőde, a napközi a dolgozó nőnek — végeredményben semmi gondja a gyerekekre.” — Ez is gyakran hangoztatott érv, a feleségük helyzetét meg nem értő férjek részéről, pedig maguk is tudják, láthatják otthon, hogy egyáltalán nincs igazuk. Nagy állami költséggel, gonddal fenntartott gyermekintézményeink valójában gondját viselik, vigyáznak, foglalkoznak gyermekeinkkel, de csak addig amíg az anyák a munkahelyen dolgoznak. Öt óra után, este, szombat délután és egész vasárnap otthon van a napközis gyerek. Tehát éppen akkor igényli a szülői gyengédséget, foglalkozást, segítséget, amikor édesanyja is fáradt már. Az iskolából, napköziből rendszerint a gyerek is fáradtan jön haza, mégis tanulnia kell, mert az anyag elsajátításához nem elég az iskolai foglalkozás. Megint csak a szülőkre, és sajnos, nagyon sok családban egyedül a feleségre vár a gond, pedig maga is fáradt, legszívesebben ott aludna el ültő helyében gyermeke írását, számtanleckéjét ügyelve. EZEK A GONDOK objektívek. Túlzottan sokait fejlődésünk mai stádiumában már nem tudunk javítani a helyzeten. Nem marad tehát más, minthogy a házastársak megosszák maguk között a leckeügyelet, a gyerekkel való esti foglalkozás, vasárnapi séta, kirándulás gondjait. Gondokról beszéltem, de azért mi — szülők — nemcsak gondot, terhet, feladatot látunk a gyermeknevelésben, hanem a gyermekek okozta örömöt, a családi életet, a gyermeknevelés megfizethetetlen sok szépségét, amely mindenért kárpótol bennünket. A gyermek nevelése szent ügy, Ha tőlem függne, házasságköltés után külön tanfolyamon tanítanám és minden szülő számára kötelezővé tenném, hogy elvégezze azt. Ez így persze valószínűleg megoldhatatlan, de valahogy mégis csak többet kellene tenni legdrágább kincsünk jövőjének biztosítása érdekében. Annyiszor szó esik a nőtanácsról, a szülői munkaközösségekről. Nem hiszem hogy fontosabb feladatat kaphatnának, mint a szülőkkel való foglalkozást, a nevelési tanácsadást Államvizsgát követelünk attól, akire egy tsz állatállományát rábízzuk, de még elképzelésünk sincs arra, hogy miként tanítsuk meg a fiatal házasok tízezreit a gyermeknevelésre, a családi élet rendjének, harmóniájának kialakítására!!! A HÁZASSÁGOKRÓL ma már bizonyosan tudjuk, hogy nem az égben köttetnek. Többé-kevésbé az is világos előttünk, hogy milyen alaptényezők teszik boldoggá, vagy boldogtalanná a házasságot általában, de a pontos receptet, saját boldogulását minden házaspárnak saját magának kell kialakítania. A legfontosabb persze mégiscsak a kezdet. Ha a fiatal házasok megbecsülik egymást, akkor a megszokottság sohasem ronthatja le házasságuk harmóniáját, hanem éppen ellenkezőleg, boldogító kincsükké válik. V. F. .. .........Illlllll.....................II III III IIIIIIMIII III III IIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIItlItlHIItflVfll llllll Ilii mill III lllllll — 49 — — Igen, tudja, hogy jövök — mondta Crawford. — De a hölgyről nem üzent semmit. — Miféle hölgyről? — Egy hölgy is várja őt odafent — halkította le a hangját a néni. — Valami doktornő vagy mi, nem értettem jói a nevét. — Legalább nem unatkozom majd! — felelte Crawford és nesztelen léptekkel felsietett a lépcsőn. • Néha bizony hasznos dolog hirtelen benyitni egy szobába. Crawford is ezt tartotta, mert amint felsuhant az emeletre, valósággal berontott Mellon szobájába. Éles szeme rögtön észrevette, amint az állítólagos doktornő összerezzent és egy papírszeletet csúsztatott a táskájába. Oly gyorsan és oly ügyesei csinálta, hogy a legagyafurtabb kém sem tehette volna jobban. — Bocsánat, hogy ennyire megijesztettem — szólalt meg Crawford — de késtem egy kicsit. Mellon úr fél tízre várt, és annyira rohantam. — Crawford sűrűn lihegett, mintha valóban kilométereket futott volna. — Mr. Mellon még nincs idehaza — felélte a nő még mindig zavartan. — Én... én is őt várom... Harmincévesnek látszott. Hosszúkás, keskeny arcán a nagy csillogó zöldesszürke szemek sűrűn pislogtak, mint az olyan ember szemei, aki nagy zavarban van. Ideges is lehetett, mert kezeit dörzsölgette és szüntelen váltogatta formás lábait. (Keresztberakott lábakkal ült a fotelben.) Crawford levette felöltőjét, nagyon meleg volt a szobában. — 50 — A nő minduntalan az órájára pillantott, homlokát ráncola. — Csak egy pár szót kell beszélnem vele — szólalt meg kis idő múlva. — Este ugyanis felhívott, hogy nem tud eljönni a rendelésre s megkért hozzam el a receptet.... — Nyugodtan hölgyem. Van időm. tudok várni — felelte Crawford nagylelkűen. — Köszönöm... Azt mondta, elkésett. Fél tízre várta magát? * — Igen, fél tízre hívott ide. Rágyújt? — nyújtotta feléje cágarettatárcájá/t. — Köszönöm, nem dohányzom. Ezzel a kötelező udvariassági szabályoknak eleget is tettek. Crawford tehát rágyújtott és körülnézett a szobában. De olykor a nőre is vetett egy oldalpillantást. Orvos? Szép kis orvos! Reszket, mint a rajtakapott tolvaj, mert eltüntetett valami papirost a táskájába! — Megengedi, hogy bemutatkozzam? — szólalt meg ismét Crawford. — Elvégre nem ülhetünk itt, mint valami idegenek. A nevem Henry Clark. Kanadai mérnök vagyok. Munkát keresek. Ma délután kintjártam a repülőgépgyárban és ott ismerkedtem meg mr. Mellon-nel, aki megígérte, hogy tesz valamit az érdekemben. — Mr. Mellon nagyon rendes ember — mosolyodért el a nő. — De maga, uram, olyan hivatalos, mint egy rendőrségi tisztviselő. Kora? Családi állapota? Különös ismertetőjele? — A doktornő most már teljesen visszanyerte nyugalmát. — Téved, nem vagyok rendőr, csak katona — 51 — voltam, ott szoktam meg ezt a hivatalos hangot. Korom? Negyvenhárom. Családi állapotom? özvegy vagyok. Különös ismertetőjelem? Tudomásom szerint nincs. Ha csak... azt nem nevezem különös ismertetőjelnek, hogy amikor az egyik szemem sír, a másik nevetni tud. — Ó, ezt nem mondhatta komolyan — nevetett a doktornő. — No, azért van benne valami! Mindenki képes ilyesmire. Ilyen már az ember... Crawford elhallgatott, mert szerette volna hallani a nő adatait. És a doktornő alighanem megértette a kapitány hirtelen elhallgatásának okát, mert így szólt: — Dr. Carolina Becker vagyok. Orvosi rendelőm van itt Gretleyben. S elhallgatott. Kora? Családi állapota? Különös ismertetőjele? Semmi. Csak dr. Carolina Becker. — Nem tudom, van-e értelme, hogy tovább várjak — szólalt meg újra Carolina doktornő és nem nézett Crawfordra. — Mr. Mellon a betegem. Mondja meg neki, hogy itthagyom a receptet. Majd váltsa ki. — Ezzel kinyitotta a táskáját, elővette a receptet és átadta Crawfordnak. — Nem ez volt az a papír, amit a táskájába rejtett, amikor oly váratlanul berontottam? — kérdezte a férfi. — Nem, nem a recept volt — felelte a doktornő sértődöttén. — Amikor berontott, épp egy levelet olvastam... azt tettem a táskámba. Persze oly váratlanul nyitott be, hogy megijedtem és az csak egy olyan reflexszerű mozdulat volt... r %
