Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-06 / 106. szám
4 TOTKA MEGYEI NÉFŰJSXÖ 1066. májú« 6, MAGUKRA MARADTAK... MIÓTA MEGHALT szakács, amint elmondták nekem rös, mikor a féléves bizonyít— feledi. — Tudja, nemigen akar- vényről, a tanulásról érdeklő- az édesanyjuk, Pityu az iskolába tam én férjhez menni, elegem volt döm. Azt fogadja, kijavítja, rendnem vitt magával tízórait. Ez nekem kétszer. Nem jól sikerültek be hozza a visszaesést, ismét né- alatt a két esztendő alatt legtöbb- korábbi házasságaim. De amikor gyes átlag fölé kerül... Felnőtször nem is reggelizett. Egy-egy a férjem sógora — volt munka- tek módjára, kézfogással búcsútársa a sajátját megfelezte vele, társam — elmondta, hogy itt van zunk. mert nagyon segítőkész, jó barát- a három gyerek magában, nem tvtT?M m\ÍDí u t \ ír nak ismerik őt a tolnai gimná- volt lelkem azt mondani, hogy dArtiVl j VIA, ziumban. nem megyek hozzá — mondja kis- , sé elmélázva. hogy segíteni kéne rajtuk? A Ez a három gyerekember — Sebbel-lobbal megérkezik And- to,nai gimnázium tantestületémióta az anya örökre lehunyta a tás _ becenevén Bandi — a kö- ne*c n®hány tagja ismerte a 17 s zemét — hétről hétre egyedül, zépső fiú. Megjött a tizennégy ®ves Grósz Pista helyzetét. (Ne- vagyis együtt rendezte saját dől- esztendős nyolcadikos kis szakács lci azért mas a vezetékneve, mert gait. Az apa, Horváth Szabó 1st- minden este melee vacsorával édesapja az anyjának első férje ván, Bonyhádról járt hetenként várta a hat ^ra után megérkező Volt' ahárom gyerek így féltestr. r* rt.w-1 U - g . g . ® ITAT* lrXrrXr nrt áártnr.rAriiili. \ An szombaton haza és vasárnapon tizenhét éves” bátyját Gyuri a v®r’ közös az édesanyjuk.) Az azt sem tudta, mihez kapjon. Leg- legkisebb fiú még csak tizenegy osztalyfőnöknek fel is tűnt, hogy többször a mosással telt el napja, esztendős, rá lehetett legkevésbé ?z,a, nem vesz részt az ismert egesz heten at, a négytagú számítani az otthoni munkában. családnál bizony összegyűlik a szennyes. SZŐKE, KÉKSZEMÜ Faddon, az Uj utca 16. számú házban most az asszonykéznek f®hér bőrű, kerek arcú fiú Bandi. kolabálokon. ök, ahogy tudtak, külön is segítettek a kiválóan tanuló, másokat is szívesen tanító fiúnak. Grósz Pista franciaszakos tanárnak készül, különlemég"T kezdet“^™ Büszkén húzza ki “magát d^ LTÄff pasztalhatók. Az őszes hajú, nagy “j nadrágjában. Könnyen barát- ma Szeremé - ha lehetne - szemű, kissé hervadt arcú „új asz- tekintetű gyerek. Be- "ancia egyetemen megtanulni a szony csak nehány hete viseli 5ZBlgelunK- nyelvet.) Szóba került korábban, gondját a még népesebbé vált — Tudták, hogy egyedül vagy- hogy a kisebbeket állami goncsaládnak. Két felnőtt és hat gye- tok? Kik segítettek? — kérdezem, dozásba vegyék, de erről a nagyrek. O is három gyermeket ho- — Tudták hát. Ki segített vol- fiú és az apa hallani sem akarzott ebbe a házasságba. na? — kérdez vissza. — Apukám tak. Ebédfőzés közben találom, ami- én..m*g Ne™ se~ Hol, maradt el ennél a csakor otthonukban felkeresem őket. gltett-. 'n.eku.nk eddlS s“*1 ~ ladnal a helyi társadalom humá- Az udvar kis kertje frissen ásva, gondos kezek virágot telepítettek oda. A ház mögött, a gazdasági mondja határozottan. numa? Miért hagyták őket ma — Ki tanított meg főzni? gukra a faddiak? Hol voltak a-Régebben, még anyukámtól Pedagógusok, a szomszédok az általános iskola szülői munkaudvarban kiskacsák totyognak, né- is tanultam, majd aztán magam- f i !Tlu/1Ka" hány tyúk kapirgál, az ólban rí- tói rájöttem mindenre. (Zuhannak közössege? Meg apjuk testvere dogál a napokban vásárolt malac- a szavak, de mintha csak számom- ka. A négyszáz öles kert is kezd ra lennének keservesek, mert rendeződni. Horváth Szabó 1st- Bandi láthatóan senkire nem neel-elnézett hozzájuk, kormányoz- gatta őket, de ez bizony kevés volt számukra. Na és az apa? az apa helyben is megélhetést, — ha nagyon akar — és akkor ő sem hagyja ilyen soká magukra gyerekeit. Korán, nagyon korán meg1 ; Gondolom, biztosan talált volna vanne mentegetőzve monoja, hogy heztel.) - Meg a kacsat is le tu- az aDa hplvhpn is mpe(ilhptfSst meg nincs teljes rend, mert csak dom am vágni — büszkélkedik. — néhány hete van ő itt e háznál. APU vasárnaponként kiadta a Amint beszélgetünk, sorra meg- kosztpénzt és megvoltunk. érkeznek az iskolából a kisebb — Akkor te Bandi, biztosan jól XXXJlall lla „„ iwian gyerekek, rendesen öltözöttek, tudsz gazdálkodni — jegyzem meg ismerték ezek^a*Werekek az^élet tiszták. A szobából táskarádió Elpirul: - Nem főztem óm én nehézséged é m!gukra maradás szolgáltatja a harsány zenét. hétköznap különös kosztot. Hogy keserves érzését! Szerencsére, el_ Ki viselte gondiát a evere- rr^ike,t tűztem? Hát bablevest, pap- rendezték magukat és úgy tűnik k eknek két esztendőn keresztül’ nkaskrumplit, meg ilyeneket. Zsír, most, hogy lelkileg is kiegyen- - kérdezem ' Horváthnét. - Ki SrÍtik-SSt eSi “ maradni. Marnék.,«*»,, és «.kar,« rá- f.r.^.iSdnS’SV'S? miHden este mondja köz- hiszem. Szerencsére nem történt — Hát az apjuk mosott, nap- lékenyen. katasztrófa, jóvátehetetlen muközibe jártak, meg Bandi volt a Elrestelli magat, mar langvö- lasztús, „csupán’’ annyi, hogy ez lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllla család vergődések közepette jjtudott elindulni másodszorra is 5 a tényleges családdá válás útján. Kozmikus őrjárat Tovább tart a világűr ostroma. Uj feladatok, kísérletek várnak megvalósításra, s ezek végrehajtásához tökéletes kozmikus „szemekre" és „fülekre", különleges antennaberendezésekre van szükség. Milyenek lesznek ezek? Az utóbbi időben az építőipar új ágazata alakult ki: az antenna berendezések fémszerkezeteinek iparága. Örményország hegyei között rövidesen hatalmas rádióteleszkóp építését kezdik meg. A hegy lejtőjén 100 méter átmérőjű fémtükröt helyeznek el. A reflektor alján 500 köbméter befogadóképességű tartályt helyeznek el, hogy a berendezést megvédjék a havazással, esőkkel, olvadással együttjáró nedvességtől; a berendezésből minden víz a 1 tartályba kerül, s onnan szivattyúk segítségével távolítják el, A teleszkóp főantennájának van egy ún. „főszirma”. Erre a tudósoknak azért van szükségük, hogy a nagyméretű tükörből összegyűjtsék a rádióhullámokat. Ezt a „szirmot” — vagy kis antennatüknöt — fémtartókra függesztik fel a mozdulatlan, száz- méteres reflektor fölé. Nemrégiben elkészüli a forgatható gigantikus rádióteleszkóp terve. Csészéje függőleges és vízszintes tengely körül forog a térben, mégpedig labdarúgópálya nagyságú átmérővel! A reflektor váza nagy kiterjedésű rácsos fémköpeny. A szakemberek szerint a rádióteleszkópoknál az ilyen váz biztosítja a mértani forma stabilitását és az egész berendezés tartósságát. Szemre is tetszetős a rádióteleszkóp tükre. Sima és tömör visszaverő felülete plusz— mínusz 1 mm pontossággal készült; úgy fest, mintha kipolírozták volna. A „szirom” élesen beállított fénysugarával az antenna képes kifürkészni az égbolt bármelyik pontját és jeleket küldeni , sok. milliárt kilométer távolságba, a világűr mélyére. | TÁLÁN MOST .»■már révbe jut ez a hányatott § család. Ezek a gyerekek remél- Ehetőleg meg fogják most már 5 kapni a régóta nélkülözött, tel- Ejesebb értékű szülői szeretetek a E rendszeresebb gondoskodást és a s családi tűzhely melegét. = SOMI BENJAMINNÉ A Föld várja a kozmosz üzenetét iiiiiiniiiiiiiiiii ..... — 37 — Crawford a szünetben távozott. Negyedórányi ácsorgás után sikerült elcsípnie egy taxii és el- vitette magát a White Club-ba. Kis ideig lézengett a termekben, aztán észrevette, hogy mindenki a bárba csődül. Ö is lesétált. Jóformán minden hely foglalt volt az asztaloknál éppúgy, mint a hosszú bárpultnál. Végre a sarokban felfedezett egy üres fotelt az egyik asztalnál. Engedelmet kért a társaságtól és leült Körülnézett. A vörös fényben úszó nagy terem berendezése annyira modem és új volt, hogy Crawfordnak valósággal szemet szúrt. Nem volt hozzászokva rövid gretleyi tartózkodása alatt ilyen pompához. — Helló, mr. Craw... Crawford összerezzent, de nem fordult bal szomszédnője felé, hisz ő most nem Crawford itt, hanem Clark. — Helló, mr... — Hozzám szólt, asszonyom? — fordult meg Crawford. — Henry Clark vagyok... — Ekkor ismerte meg a fiatal nőt. — Maga az Betty? De rég láttam? Hogy van? Hogy kerül ide? — Ejnye, érám, azért ennyi kérdésre mégsem tudók egyszerre válaszolni... Bocsánat, mintha az előbb Clark-et mondott volna... — Igen, Henry Clark építészmérnök vagyok... — Igen, igen, bocsásson meg, de a nevekre soha sem szoktam pontosan emlékezni — csicseregte a nő. — Engedje meg, hogy bemutassam a társaságomnak. — A nő Crawfordra mutatott. — Mr. Henry Clark építészmérnök, régi ismerősöm... Ezek itt, mr. Clark, a jóbarátaim... — 38 — Mrs. Tedder^ a bártulajdonos neje, miss Goddard, a repülőtér parancsnokának leánya... — sorolta mind az öt barátnőjének a nevét. Crawford meg sem jegyezte a neveket. E pillanatban, amint tekintete a parkettre siklott, megpillantotta az ajándékbolt tulajdonosnőjét, miss Simpsont. A szőke nő egy testes repülős tiszttel táncolt. „Ma este nagyon szép” — állapította meg magában Crawford. És eszébe jutott, hogy amikor ezt a bárt említette előtte, miss Simpson csupán annyit mondott, hogy hallott róla, de azt nem árulta el, hogy még ma este ő is ide készül. 1 Betty, aki időközben már befejezte ismerőseinek bemutatását, észrevette, hogy Crawford nem is figyel rá, és követte a férfi tekintetét. — Ez az a nő abból a mütyürkeboltból? — kérdezte Crawfordtól. — Mütyürkebolt? — mímelte a csodálkozást Crawford. — Éppen az járt az eszemben, vajon ki lehet. — Csak úgy hívjuk, hogy Mütyürke néni — nevetett Betty. — Elárulom magának, hogy sokkal vénebb, mint amilyennek ilyen messziről látszik. Ki nem állhatom! Crawford őszintén felnevetett. — Miért, mi a baja vele? — pőkelősködik, mint valami hercegnő. Meg aztán hazudik, mint a vízfolyás. Már nem egyszer rajtakaptuk. „Hát igen, hazudni azt tud” — gondolta magában a kapitány. — „És hogy előkelősködik? — 39 — Bánja az ördög. Az ő dolga. Nálunk ez nem oly ritka jelenség!’’ — Ennyi az egész? — mondta hangosan. — Nem tetszik nekem az egész nő — mondta Betty. — Néha, amikor megfeledkezik magáról, gonoszság tükröződik a szemében. Pláne, ha közelről néz az emberre. — Most közelebb hajolt Crawfordhoz és a szemébe nézett. — Ne higgye, nem vagyok bolond, — mondta, amikor észrevette a férfi arcán az elnéző mosolyt. — Persze néha az ember elbolondozik, de az más. Én irtózom ettől a nőtől... — Én azt hiszem, Betty, hogy maga eltúlozza a dolgot — felelte Crawford komolyan. — Vitathatatlanul szép nő, és a szép nőknek mindig vannak irigyeik. Elég ha egy nő csak egy hajszállal csúnyább a másiknál, akaratlanul is felébred irigysége, ami aztán rosszindulatot szül... Persze, ez nem vonatkozik magára, Betty, hisz maga, ha nem is olyan csillogó szőke hajú, mint miss Simpson, de barnában még nála is szebb... — Köszönöm a bókot, mr. Clark, de akkor sincs igaza, mert én bizony egy cseppet sem vagyok irigy erre a nőre ... Betty arcáról eltűnt a vidámság. Felhajtotta az utolsó korty whyskijét és ismét Crawfordhoz fordult: — Táncoljunk — mondta. Crawfordnak semmi kedve sem volt táncolni, de aztán arra gondolt, hogy a parketten szabadabban beszélgethetnek, mint itt az asztalnál, a sok kíváncsi nő között és felállt.
