Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-05 / 105. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 196$. májüs 5. Ritka mesterségek Május 20-án nyílik az idei Budapesti Nemzetközi Vásár Átűzoltó készülékek karbantartói Négy és fél ezer kü­lönféle kézi tűzoltó ké­szüléknek viselik gond­ját. Rendszerint reggel hétkor indulnak a Rá­kóczi utcai kis műhely­ből és este térnek visz- sza. Meghatározott prog­ram szerint dolgoznak, ma például a helybeli AKÖV-főnökség és a népboltok vannak so­ron, holnap Hőgyészre látogatnak, holnapután Tamásiba . .. — Csak így tudjuk félévenként mind a négyezer-ötszáz készülé­ket átvizsgálni, a hibá­sakat megjavítani .— mondja Wugrik Walde­mar, a részleg vezető­je —, ha pontos menet­rend szerint látjuk el a feladatot. Szabály az, hogy időnként felül kell vizsgálni a kézi tűzoltó készülékeket, különben akkor derülne ki. hogy hibás egyik-másik, ami­kor éppen használatba akarják venni. Pedig olyankor nincs idő szerelőért szaladni. Három megye üzemeit, boltjait látogatják rendszeresen, imrnár ötödik esztendeje. Tolna, Baranya és Somogy megye az ő területük. A legtöbb esetben csak „sima” ellenőrzésre van szükség, a ké­szülék hibátlan. Előfordul azon­ban, hogy elillant belőle a gáz, vagy eltömődött a fúvöka, vagy más meghibásodás következett be. Ilyenkor, ha lehet, helyben megjavítják, ha pedig ez körül­ményes lenne, hazahozzák ide, a Bonyhádi Vasipari Ktsz Rákóczi utcai kis műhelyébe, üzlethelyi­ségébe. Innét aztán, ha vissza- karüi eredeti helyére, a raktár, vagy a bolthelyiség falára, olyan, mintha új lenne. Mert ha már „nagyjavításra” szorul, át is fes­tik, szép pirosra. Lőwy Ernő, a brigád egyik tag­ja éppen egy köteg készüléket bont ki és vesz „kezelésbe”; — Ezeket a legutóbbi túrón szedték össze? — Nem, ezek egy helyről valók. És soron kívül jöttek. A szekszár­di autójavítóból. Használták őket, azért kell mindet újratöl- teni. Azt mondják, ha nincsenek ezek a készülékek kéznél, leégett volna az egész üzem.., (J) HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimi A kerítés a régi — mondja dr. Vitéz András, a BNV igazgató­ja —, ugyanazt a területet hatá­rolja körül, mint tavaly. Sajnos. Holott az érdeklődés, a kiállítók száma néhány év alatt majd a kétszeresére nőtt. Az idén már 25 ország képviselteti magát hi­vatalosan vásárunkon, s további 10 országból jelentkeztek még cégek — önálló kiállítóként. Űj ki­állítók: Spanyolország, Tunézia és Szíria. Az önállóan kiállító cégek közé az idén feliratkozott néhány norvég és görög vállalat is. Ezek tavaly még csak megfigyelőket küldtek hozzánk. Az egyéni ki- állítóknaik több fedett kiállító- helyet már nem tudunk biztosí­tani. Novemberben minden hely elkelt... A fejlődést bizonyító adatokat — amelyekből egyben tekinté­lyünk gyarapodására is következ­tethetünk — mór a vásár statisz­tikáiból böngészem ki. A cente­náriumi vásár óta — 1948 — már nem a résztvevők toborzása jelen­ti a fő gondot a rendezők számá­ra, hanem évről évre a jelentke­zők elhelyezése. 1954-ben 40 ezer négyzetmétert, 1957-ben 150 ezret, 1959-ben 220 ezret, s tavaly már 260 ezer négyzetmétert kellett: el­keríteni a Városligetből. Többet elvenni azonban már nem lehet. Pedig 1958-ban 230 külföldi ki­állító volt csak, 1964-ben 1100. s tavaly már a külföldieké volt a kiállítási terület nagyobb része. A főtér Az idén már kisebb lesz és — szebb. Ide kerül a magyar alu­míniumipar új, impozáns csarno­ka. Üveg és alumínium — a leg­korszerűbb építőelemekből. A fő­tér jobb oldalán — ha szemben állunk a Petőfi-csarnokkal — ta­lálhatjuk majd a Tudományos Akadémia új pavilonját. Hatal­ma#' üveglapokból állítják össze: Be sem kell lépni, ha csak körbe­járja az ember, meglát benne min. dent. Evekig ez a pavilon volt a vásár legzártabb épülete. A régi pavilonépítkezési szokás és ki­állítási koncepció mindent a csar­nokok belsejébe szorított, szinte légmentesen elzárva a külvilág­tól. Az új vásárrendezési elgon­dolás alapja: legyen minden a kirakatban, sőt: maga a pavilon se legyen más, mint egy nagy ki- 2rakat. E A nagy ablakokból, az üveg­falak mögül több fény áradhat — majd a vásár esti forgatagára is. 2 Fény... Fényújság is lesz. A ter- 2 vek szerint a Petőfi-csarnok tete- 2jén helyezik majd el. A főtér új- Edonságai közé tartozik még az ralumíniumipar csarnoka mellett 5felépített könnyűfém, szerkezetű, 240 méteres torony is, amelynek 2tetejére az Egyesült lzzó xenon­töltésű kísérleti lámpatestjeit he­lyezik el; 61 Üj, korszerű az Akadémia pa­vilonjához hasonló csarnokot kap a bútoripar és az élelmiszeripar is. Sok ‘kis pihenőparkot építenek a pavilonok közé, szökőkutakkal, csobogóikkal, s valamennyi pavi­lonhoz pormentes aszfaltút vezet majd. A foglalat szebb lesz te­hát, mint volt — de mi kerül a „foglalatba”? Made in — 1966 Az áruk nagy része még a lá­dákban van, de a prospektusokba már belelapozhattam. Minden termék ismertetésében, az első mondatban ott olvashattam ezt a szót — tucatnyi nyelven meg­fogalmazva — új. Ha a márka­jelzés mellett — mint a jó borok­nál — az évjáratot is feltüntet­nék, mindenütt ott állhatna ez a mondat: Made in 1966; Készült 1966-ban. A csehszlovákok például új ve­zérlési rendszerű. önműködő program szerint dolgozó szerszám­gépek egész sorozatát állítják ki. Az olaszok legújabb élelmiszer- ipari gépeiket, az angolok lyuk- kártya-felszerelést, terilén textí­liákat. új textilkikészítő gépsoro­kat, az osztrákok modem mosó- és vegytisztító gépsorokat, a bel­gák nagy teljesítményű fafeldol­gozó gépeket, a japánok legújabb tranzisztoros híradástechnikai ké­szülékeiket és műszereiket, a finnek a könnyen és zajtalanul gördülő, nagy kényelemmel be­rendezett vasúti személykocsijaik­kal is bemutatkoznak, korszerű papír- és fafeldolgozó gépeik után. Megállja-e majd vajon helyét a magyar ipar a korszerű termékek e nagy versenyében? A „verseny’’ kezdete előtt érkezett hírek bízta, tóák, A KGM például 2200 termé­ket állít ki az idei BNV-n, és mindenből csak a legújabb, leg­fejlettebb termékeknek adtak be­lépőjegyet. Nézzünk részleteseb­ben csak egyetlen iparágat: az erősáramot. A Ganz-gyár például 1883- ban a bécsi villamossági ki­állításon az első helyen végzett, 1884- ben a torinói világkiállítá­son második díjat, 1887-ben az adelhedi világkiállításon első díjat nyert. Az idén egyebek között a terhelés alatti átkapcsolóberende­zésekkel, új vonalú szinkrongene­rátorokkal, robbanásbiztos moto­rokkal vonul fel az iparág. Ezek a termékek ma mindenütt a leg­korszerűbbnek számítanak az erősáramú berendezések világ­piacán — hiszen az sem véletlen, hogy jelenleg 20 ország vásárolja rendszeresen a magyar erősáramú berendezéseket. Bizonyosan „el­gondolkoztatja” majd a külföldie­ket a Magyar Hajó- és Darugyár gondolkodó daruja, és bizonyosan újabb megrendelőket „toboroz" majd magának a Láng Gépgyár Lipcsében aranyérmet nyert ter­méke. az Ajkó-féle szűrőprés. A könnyűipar csarnokában ott találjuk majd a ma legkorsze­rűbbnek számító különleges tulaj, donságú, tartós fényű, formatartó, vízlepergető és dombomyomású textíliákból készült ruházati cik­keket. A műszerkáállításon a ta­valy nagydíjat nyert MOM az idén új folyadékmérő műszereivel pályázik majd az újabb nagy- díjra. Ezek a műszerek egyéb­ként a közben megkötött KGST szakosítási egyezmény keretében készültek el. Tavaly nagydíjas termék gazdája lett a Chinoin is — most egy rákellenes szerrel, a Mamnogrannollal akar újabb si­kert aratni. A gyógyszeripar új nyugtató, vérkeringési zavarokat, szív. és idegrendszeri bántalma- kat szüntető szerekkel veszi fel a versenyt a külföldi gyógyszer- gyárakkal; A tavaly előtti vásár több nyu­gat-európai és magyar gyár koo­perációs tárgyalásával végződött.- Az akkori tárgyalások kézzelfog­ható eredményeivel már az idei vásáron találkozhatunk is. A Krupp- és a Csepeli Szerszámgép, gyár numerikus vezérlésű szer­számgépével. A Bányagépgyár és a Hormann & Schwarz cég fél- hidraulikus bányatámfájával. A Karl Schaf cég és a Vörös Csillag DR 50-es árokásó gépével és föld­egyengető jével. Ha e „koproduk­ciók” premierje jól sikerül — amire minden remény megvan —, bizonyosan jó üzleteket is köthe­tünk majd velük már az idei vá­sáron. A haszon Hatalmas munkát kell elvégez­ni a Városligetben — sok költ­ség, gond, fáradság, amíg egy ilyen nagy nemzetközi árubemu­tató megfelelő keretek között megnyithatja kapuit. Felmerülhet a kérdés: megéri? Vagy csak az erkölcsi elismerésért csináljuk, a jó véleményekért, amelyeket év­ről évre elkönyvelhettünlk már eddig is — nekem az a vélemé­nyem, hogy márcsak ezért is megérné, de van rajta haszon is. Egy négyzetméterért a helypénz 13 dollár. Tavaly a külföldi ki­állítói díjak a teljes rendezési költséget fedezték — pedig csak villamos energiából felhasznált a vásárváros majd 600 ezer kilo­wattórát. A tavalyi üzletkötések sem vol­tak lebecsülendők: másfél milliárd devizaforint értékben cseréltek gazdát kiállított áruink. Ifj. Gerencsér Ferenc =iiiitiiiimiiiiiiiiiiimiimimiimiiiiimiiHiiiiimiimiiiiimimiimmmimmiuiiiiiiiimiimmiiiiiiimi!iiiiiimiiiiiiiii — 34 — 3. CRAWFORD KAPITÁNY SZIMATOT KAP Crawford-nak nem kellett sokat várnia Dewers igazgató előszobájában. Alig tíz perccel három után a titkárnő beengedte a párnázott ajtón. Dewers hivatalos udvariassággal fogadta, majd hellyel kínálta. — Mivel lehetek a szolgálatára? A kapitány elővette az ajánlólevelet és szó nélkül átnyújtotta az igazgatónak. Dewers belemélyedt az olvasásba. Amikor vég­zett, hosszan végigmérte az elhárító tisztet. — Nézze — szólalt meg végül s elhallgatott, mert ismét belepillantott a levélbe. — Igen... Hm... Szép ajánló sorok, maga az ajánló is meglehetősein magas állású személyiség, de... Szóval én nem azt mondom, hogy nem használ­hatnék még egy-két értelmes embert, aki tudja, mi a munka. Higgye el, pillanatig sem haboznék, ha csak egy kis gyakorlata lenne az elektromér- nöki szakmában. De ahogy látom, nem igen foglalkozott ilyesmivel... — Nem, nem foglalkoztam, igazgató úr. — Ebben az esetben tisztán technikai gyakor­latlanság nem lenne akadály, mert az ilyesmit könnyen megszerzi az ember. Ellenben ajánlója szerint jól ért a nagyszabású munkák megszer­vezéséhez, bánni tud a munkásokkal, ami nem megvetendő dolog. Az igazgató újból belepillantott a levélbe, hosszasan elidőzött az aláíráson. Látszott rajta, hogy erősen tétovázik. — 35 — — Őszinte leszek, mr. Clark — folytatta az igazgató. — Én akár rögtön alkalmaznám, mert rokonszenves nekem, de nem tudom, mit szól hozzá az igazgatóság. Crawford nem is remélte, hogy ilyen szeren­cséje lesz, és nem kell neki magának odázgatnia a felvételét. — Nagyon köszönöm, mr. Dewers, a bizalmát. De annyira nem sürgős a dolog. Van még a városban egy-két elintéznivalóm, meg aztán megpróbálkozom másutt is. Csupán annyi a kéré­sem, igazgató úr, terjessze kérésemet az igazga­tóság elé és mondjon néhány jó szót az érde­kemben. Addig én körülnézek Gretley-ben. Az igazgatónak láthatóan tetszett, hogy. Craw­ford nem erőlteti az állásügyet. Crawford ki­használta ezt a kedvező alkalmat és ajánlóle­velet kért tőle a Belton—Smith Művekhez, mert a biztonság kedvéért ott is megpróbálkozna, ha mái' úgy hozta a sors, hogy Gretley-ben van. — Kérem, nagyon szívesen — felelte Dewers és máris behívta a titkárnőjét, lediktálta a leve­let. Amikor elkészült, aláírta és átnyújtotta Crawford-nak: — Tessék. Ügyét pedig előter­jesztem az igazgatósági ülésen. Csupán arra ké­rem, értesítsen, ha valahol sikerült elhelyez­kednie. Crawford megköszönte az igazgató jóindulatú segítségét és elbúcsúzott. A Lamb and Pole szálló halijában megivott egy csésze teát s elindult a kis varietészínházba, ame­lyet még a délelőtt fedezett fel. Épp kezdődött az — 36 — első előadás. Jegyet váltott s beült a sötét néző­térre. Kis zenekar visongott, zörgött, tagjai elhízott középkorú nők voltak. A színpadon hat platina- szőke lány ugrabugrált, mert produkciójukat a legjobb akarattal sem lehetett revűtáncnak ne­vezni. Aztán Harry Baker, a népszerű komikus következett. Szegény annyira igyekezett mosolyt csalni az emberek arcára, de az sehogy sem si­került neki. főképpen Crawford-ra nem tudott hatást gyakorolni, hiába rohangászott csálébb- nál csálébb kalapokban, meg lenge öltözékekben. Csak ha sikamlós megjegyzéseket tett Gretley-re vagy a város ismertebb polgáraira, visongott fel egy-két hölgy a karzaton. Donald és Davis, a két , bohóc sem tudták Crawfordot felvidítani, mert ezek mintha melan­kolikus álomkórban szenvedtek volna, oly bá­gyadtan. enerváltan végezték számaikat. Az éne­kesnő viszont elcsépelt slágereiket adott elő, a karzat, ki is fütyülte. Végre megjelent az est fénypontja, Bessy kis­asszony. Gyűrűhintán és trapézon produkálta magát. Crawford még a rossz világítás ellenére is túl erősnek és izmosnak találta a kisasszonyt. „Valóságos díjbirkózó!” Meglepetésére csodála­tosan hajlékonynak bizonyult,, mintha gumiból lett volna. Crawford önkéntelenül számolni kezdte, hányszor fordult át a trapézon. Először hétszer sikerült, másodszor tizenegyszer, aztán kilencszer, majd tizenötször. Felzúgótt a taps.:.

Next

/
Thumbnails
Contents