Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-31 / 127. szám

fSGü: mií5»s Sí. fm.v\ wrcrrt vfiPOrsto S Fejlődik a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellátása Június 1-én életbe lépnek az új rendelkezések A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének befejezése óta el­telt néhány évben a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek politi­kai, gazdasági és szervezeti meg­szilárdításában jelentős eredmé­nyeket értünk el. Az elmúlt két évben azonban mindinkább nyil­vánvalóbbá vált, hogy a termelő- szövetkezetek további fejlődését néhány tényező kedvezőtlenül be­folyásolja. Ezért foglalkozott az MSZMP Központi Bizottsága 1965. decemberi ülésén — többek között — a mezőgazdasági felvá­sárlási árak egy részének rende­zésével, valamint a termelőszö­vetkezeti tagok szociális és egész­ségügyi ellátásának továbbfejlesz­tésével, mint olyan kérdésekkel, melyek megoldásával jelenlegi viszonyaink között meggyorsít­hatjuk a termelőszövetkezetek fejlődését. A Központi Bizottság decembe­ri határozatában indítványozott fontos intézkedések ez évben ke­rülnek megvalósításra. A termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi ellá­tásának továbbfejlesztésére vonatkozó rendelkezések jú­nius 1-én lépnek életbe. Fontos, hogy a tsz-parasztság kí­vánságának és az ország anyagi teherbíró képességének megfelelő rendelkezéseket az érdekeltek megismerjék. A most érvénybe lépő rendelke­zések értelmében a betegségi el­látásban a társadalombiztosítótól a tsz-tagok által igénybe vehető ingyenes és kedvezményes termé­szetbeni szolgáltatásokat ki kell egészíteni a gyógyfürdőkezeléssel és fogpótlással is. • A betegségi segélyt a betegség miatt keresőképtelen tagok ré­szére továbbra is közvetlenül a termel ős zövetkezetek adják, szo­ciális-kulturális alapjuk terhérz. A betegségi segélyt a keresőkép­telen tag előző évi egy hónapra jutó átlagos részesedése alapján célszerű megállapítani. A betegségi segély javasolt napi összege az így kiszámí­tott egy napra jutó részese­dés 50—75 százaléka, A tbc-ben megbetegedett ter­melőszövetkezeti tag részére — állami forrásból — a betegség tartamára rendszeres anyagi tá­mogatást kell nyújtani. Ha a ter­melőszövetkezettől kapott beteg­ségi segély az olyan tagnál, aki­nek eltartásra szoruló családtag­ja is van, nem éri el a napi 40 Ft-ot, az olyan tagnál pedig, aiki- nak eltartásra szoruló családtagja nincsen, a napi 30 Ft-ot, a betegségi segély összegét napi 40, illetőleg 30 Ft-ra kell kiegészíteni. A támogatás összege azonban na­pi 6 Ft-ná3 több nem lehet. A szülési segélynél a társada­lombiztosítótól járó dnyasági se­gély feltételeit az általános sza­bályokkal összhangban állapítot­ták meg. Annak a nőnek, aki a munkaviszonyban álló nők anya­sági segélyének feltételét — 270 napi biztosítási idő a szülést meg­előző két éven belül — a terme­népi ülnököt választottak tegnap i szekszárdi járási tanácsülésen 69 a lőszövetkezetben végzett mimiká­val teljesíti, ugyanolyan összegű anyasági segélyt kell adni, mint amennyi a munkaviszonyban álló nőknek jár. (Első szülésnél 700, második és további szüléseknél 600 Ft.) A jelenlegivel azonos összegű — 500, illetve 400 Ft — anya­sági segély jár annak a nőnek, aki az előző két évben 150 na­pon át: két, vagy ennél többi 10 éven aluli gyermek gon­dozása esetén legalább 50 na­pon át, részt vett a közös ' munkában. A termelőszövetkezetekben tag­ként dolgozó nők szülési szabad­ságát a munkaviszonyban állóké­val azonosan, 20 hétben kell meg­állapítani. A terhességi-gyermek­ágyi segélyt helyettesítő szülési segélyt továbbra is a termelőszö­vetkezetek fizetik. Azoknak a szü lő nőknek, aikik a közös munká­ban az előző évben legalább 150 (8 órára átszámított) munkanapot dolgoztak, a szülési szabadság idejére az előző évi átlagos részesedésük arányos részét kell folyósítani, az ennél kevesebbet, de legalább 100 napot dolgozó nők a szülési szabadság minden hónapjára elő­ző évi átlagos havi részesedésük 75 százalékát kapják. A szülési szabadságra járó segély legkisebb összege napi 30 Ft lehet A módosító rendelkezés értel­mében igen jelentős az előrehala­dás a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékának kiterjesztésé­ben. A termelőszövetkezeti tagok jelenleg családi pótlékot három, 10 éven aluli gyermek után kap­nak. A családi pótlék összege 210 Ft, s ez minden további gyer­mek után 70—70 Ft-tal emelke­dik. Az idevágó határozat elő­írja, hogy Bányász a föld felett Az enyhén ereszkedő dombok lábánál álmosan nyújtózik Kismányok.Bányászok élnek üt, akik életük egy részét a föld alatt töltik: viaskodnak a szénnel, a természet erőivel. Bábát, öröm egyaránt megtalálható itt: bánat a családi ka­tasztrófák miatt, amelyek ma már szerencsére mind rit­kábbak és örömök, mert egyre szebb, egyre boldogabb a bányász élete is. — Valamikor nagyon nehéz volt a bányász élete — ‘me­séli Loósz Henrik. — Dolgoztunk, mint az álhit, s a pénzt is bizony kiskaríállal mérték, A precíz rendű, kertes kis családi házban új, modern bútorok, a házigazda mélyet szippant a tiszta levegőből. — A munka persze most sem könnyű. Különösen nem a vájároknak. Nekem most már könnyebb, mert gépkezelő vagyok. Ezért ni! — és mutatja a feltúrt ingujjá bal karját. A lcaron nagy törés helye látszik. — Visszagurult egy csille. Szinte feküdt a tenyerem a kezem szárán. Egyébként az egészség még szolgál valahogy. Ha nem fulladnék néha, rá se hederítenék az életre. De a szilikózis időnként fullaszt. Mert mi gondom lenne nekem? A havi átlagom megvan úgy 220% a karomért is kapok fravi nyolcszázat... Poharat vesz elő. 33öU. — Saját termés! Koccintunk. — Öröklődik-e a szakma? Halkan koppan a pohár az asztalon. — Nem. Pedig wem ellenezném. A fiam Boriyix'tdort gimnazista, a lányom meg most hetedikes. Mosoly bujkál a szemében. — Nem fél a mélyben, Henrik bácsi? — Nem kell ott félni. Olyan az. mint egy gyá*. Csak­hogy a mélyben van. — Igen, de... — Hát néha izgalmasabb, az biztos. — Ezt bizonyítja a kartörés is. -I — Az nem is volt olyan nagy dolog. Egyszer leestem az egyik aknába, Két bordám eltörött. A társaim kimentettek. Néhány másodpercen múlott az életem. Vigyázunk mi na­gyon egymásra. És segítjük is egymást. Szóval: bányászok vagyunk... Azt kérdi, hogy szeretem-e a bányát? Erre csak azt válaszolhatom: nem tudnék megtenni nélküle. Az utcáról vidám beszélgetés hallatszik. Moziba mennek az emberek. Szépen kiöltözve, úgy. ahogy egy mai bá­nyászhoz illik VARGA JÓZSEF Minden szintű és hatáskörű bí­róság 1949 óta első fokon egy szakbíróból és két népi ülnök­ből álló tanácsban tárgyal, a tár­gyalás anyaga alapján hozza meg határozatát, oly módon, hogy a részt vevő népi ülnökök azonos jogokat gyakorolnak a tanácsokat vezető szakbírókkal. A járásbíró­sági népi ülnököket utoljára 1963. májusában választották meg. Megbízásuk ebben az évben le­járt. A szekszárdi járási tanács há­rom évvel ezelőtt 70 ülnököt vá­lasztott meg a szekszárdi járás- bírósághoz. Jelenleg is ' 69 ülnö­köt terjesztettek elő a követke­ző hároméves időszakra, melyet a tegnap délelőtti járási tanács­ülésen megválasztottak. A vá­lasztásokat jelölések előzték meg, melyek a járásbíróság területén működő üzemek, vállalatok, ál­lami gazdaságok, termelőszövet­kezetek és egyes lakóterületek dolgozói részéről történtek. A népi ülnökök kiválasztása és jelölése munkáiban részt vettek a járás- bíróság bírái, a szakszervezetek, a Hazafias Népfront és a járási tanács dolgozói. A korábban megválasztott 70 népi ülnökből mintegy 55 fő ismételt megválasz­tásra került, 14 személyt pedig új jelölés alapján választottak. A választás ismét három évre szóló megbízást jelent, Az új ül­nököket, ütemterv szerint, a já­rásbíróság elnöke hívja majd be évenként egyszer, egy-egy hóna­pig tartó munkára. A jogszabá­lyok értelmében ez a munka to­vábbi időre is áthúzódhat olyan visszatérő ügyekre, amelyeket egy hónap alatt nem sikerül el­intézni. A bírósági elnök a lehe­tőségek keretei között figyelem­be veszi az ülnökök elfoglaltsá­gát és lehetőleg olyan időszakra hívja be őket, amikor a terme­lő-, vagy hivatali munkában való részvételük nélkülözhető. Változatlanul sok a tanulóbaleset Az iskolában még mindig a tornaóra a legveszélyesebb A most záruló tanévben csak­nem 27 ezer baleset után fizetett az Állami Biztosító kisebb-na- gyobb kártérítést a diákoknak, il­letve szüleiknek a tanuló-baleset­biztosítás alapján; a néhány fo­rintos biztosítást az elmúlt tan­évben csaknem másfél millióan kötötték meg. Az iskolában továbbra is a tor­naóra jelenti a legtöbb baleseti veszélyt; több mint 3500 sérülés történt a testnevelési órákon, és sportoktatás közben, — az összes iskolai balesetek csaknem 45 szá­zaléka. Megnyugtató viszont, hogy a politechnikai oktatás keretében — mivel az oktatók betartják és a gyerekekkel is betartatják a munkavédelmi előírásokat — alig egy-két sérülés adódott, Igen elterjedt, a biztosítás az ipari ta­nulók körében, kevesebben kötik meg viszont az egyetemisták, fő­iskolások; pedig őket is elég sok baleseti veszély fenyegeti, első­sorban a saját járművel való köz­lekedés közben, másrészt az üze­mi gyakorlatokon. Az Állami Biztosító Tolna me­gyei Igazgatósága tájékoztatása szerint 488 tanulónak fizettek ki kártérítést 89 300,— Ft értékben. Az iskolákban különben ezek­ben a napokban lehet megújítani az 1966—67-es tanévre az 5 fo­rintos (az egyetemeken és főisko­lákon szemeszterenként 10 forin­tos, s az iparitanuló-iskolákban is félévenként 10 forintos) tanuló­balesetbiztosítást, amely már a szünidei balesetekre is kiterjed. június 1-től a termelőszövet­kezeti tagoknak két gyermek után is jár családi pótlék, a korhatár pedig tíz évről ti­zennégyre emelkedik. A családi pótlék összege tovább­ra is gyermekenként 70—70 Ft. A termelőszövetkezeti tagok egészségügyi és szociális ellátott­ságának továbbfejlesztése népgaz­dásági szinten, éves viszonylat­ban igen jelentős, mintegy 300 millió forint többletjuttatást je­lent. „Elfújta a szél” a horgászversenyt A Szekszárdi Horgászegylet va- csúnya időjárás közbe nem szól. sárnap délelőttre nagyszabású A Duna vizét korbácsoló szél horgászversenyre készült fel, me- olyan hullámokat kavart a vízen, lyet a taplósi holt Duna-ágban hogy a versenyt egy későbbi idő­akartak megrendezni. A verseny- pontra kellett Halasztani. A hor- re mintegy 200 szekszárdi hor- gászegylet vezetősége úgy hatá- gász nevezett és igen érdekesnek rozott, hogy jövő vasárnap tehát ígérkező küzdelemnek lehettek júnuis 5-én rendezik meg a pecás- volna szemtanúi a nézők, ha a küzdelmet. 1Hinditek, akik iáini tanulnak — A jobb lábat térdben meg­hajlítjuk. A balt előrenyújtjuk. Egy, kettő, három, négy... — hangzott a vezényszó, de annyira halkan, hogy csak azok hallották, akiknek szólt, a bordásfal mel­lett állók. Kosztolányi Zsuzsi gyógytor­nász vezényel, ő adja az utasí­tásokat. Akiknek szól, nyögve, ve­rejtékezve tornásznak. A bordás­falon végzett gyógytornát néhány perces pihenés követi, majd újra ismétlődnek az utasítások; térdhajlítás, egy, kettő, három, négy... A szekszárdi fürdőben néhány év óta bevezették a reumagyógy­kezelést, az iszappakolást, gyógy- masszázst. Elkészült a súlyfürdő is. Üzemeltetését rövidesen meg­kezdik. Sokan nem tudják, hogy a fürdőben a gyógytornát is igénybe vehetik a rászorulók. Kosztolányi Zsuzsi gyógytornász­nak jelenleg nyolc-tíz olyan sé­rültje van, kiknél az orvos ré­széről befejeződött a gyógyítás. A tört testrész, a láb. a kar, össze­forrt, a seb begyógyult, de a bal- esetes még erősen biceg, sántikái, vagy arról panaszkodik, hogy a keze erőtlen, nem tud fogni, uj­jait nem tudja mozgatni. Az ilyen sérülteket gyógytornára írják ki, hogy az izmok, idegek funkciói teljesen helyreálljanak. A gyógytornászát, mint foglal­kozás, nem nagyon ismert. Zsu.si úgy tudja, hogy vei? együtt 45-en végeztek a gyógytornász-szakon A megyében egyelőre egyedüi dolgozik ezen a területen. Egyéb­ként a megyei kórház állományá­ban van, s amikor ott ledolgozta munkaidejét, siet a fürdőbe, ahol várják i,betegei”. Az ő dolga, hogy az orvosi gyógykezelés be­fejezésével utókezelésben része­sítse a sérülteket. Megtanítja a betegeket járni, mozogni, hogy a sérült visszakerülve munkahelyé­re, ismét dolgozhasson. A gyógy­tornát az orvossal történt meg­beszélés szerint alkalmazza. Kez­detben elővigyázatosan, egysze­rűbb mozgásgyakorlatokat végez­nek. Később módosulnak a gya­korlatok és időben is hosszabbod­nak. Zsuzsi szereti betegeit, de a be tegek is ragaszkodnak hozzá. Gyakran kap tőlük virágot, de a legjobban annak örül, amikor t gyógyulás jeleit látja, azt, hogy betegei mind élénkebben mozog nak a gyógytornán. Marika Bony- hádról utazik be hetenként há­romszor. Gizi néni a világért sem hagyna ki egyetlen ^nőnapot'1. (Hetenként háromszor, hétfőn, szerdán és pénteken van a nők részére gyógykezelés.) — Elsősorban a saját érdekünk­ben tartjuk be az utasítást, meit észrevesszük, hogy a tornáztatás után jobban érezzük magunkat — mondják a betegek. Zsuzsi halk hangon vezényel, hogy ne zavarja a pihenőket. — A jobb lábat térdben meg­hajlítjuk, a bal lábat előrenyújt­juk. Feszítjük, majd lazítjuk az izmokat, egy, kettő, három, négy... A néhány perces torna után a pihenés és a szokásos kérdések következnek. — Mit gondol Zsuzsika, rendbe­jön a lábam annyira, hogy nem fogok bicegni? — Rendbe jön Gizi néni — hangzik a megnyugtató válasz. — Ha továbbra is ilyen állhatatos és kitartó lesz, annyira rendbe hozzuk a lábát, hogy hibátlanul eljárhatja a csárdást a fia lako­dalmában. Zsuzsi most is halkan, hatás- keltés nélkül beszél. Mégsem maradt el a hatás. A Gizi néni­nek szólított asszonnyal vala­mennyien együtt derültünk. POZSONYI IGNÁCNE

Next

/
Thumbnails
Contents