Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-31 / 127. szám
4 ToOfÄ KffiÖYEÍ STEPUJSAG 1966. május 31. 160 éves a gyönki gimnázium A magyar iskolák hányatott nem lévén — Mányoky a maga Ekkor már több — öt — pro történelmében egyáltalán nem nagyon is szabadgondolkodó esz- fesszor tanított Gyönkön, köztük ritkaság, hogy egy tanintézet méit plántálja növendékei fejé- több haladó, nemzeti szellemű. A máshol kezdte meg működését, be. Két év múlva ő is elment, szabadságharc utáni évek taná- mint ahol később folytatta. A egyenesen Sárospatakra, ahol a rai között volt Kiss Gábor, aki budapesti egyetem is Nagyszom- Mikszáth által megírt híres Kövy részt vett a pákozdi és ozorai csabairól került a fővárosba. A professzornál hallgatta a jogot és tában és a három honvéd egyike gyönki gimnázium pedig Nagy- végzett fiskálisként tért vissza volt, akik felvitték a parlament székelyben született, természete- Gyönkre. A múlt század első har- elé az Ozoránál zsákmányolt esése11 igen szerény körülmények kö- madában ő volt Tolna megye leg- szári zászlókat. Tóth József, a 65. zött. Tulajdonképpen egyszerű híresebb ügyvédje. honvédzászlóalj hadnagyaként családi kezdeményezés volt, két A kis iskola állandó anyagi ne- szolgált és Világosig végigvere- prédikátor — azaz református lel- hézségekkel küzdött. Bár Mányoky kedte a háborút. Ugyanígy Dö- kész — taníttatni akarta a gye- mellett már két segédtanár is mű- mény József, aki már tizenöt- rekeit. A kezdet kezdetéről így ír ködött, a tanítványok létszáma a évesen huszárnak állt és egész a néhai Gángol István, múlt század kezdeti időben alaposan hullám- komáromi kapitulációig küzdött elején élt pedagógus: zott. 1806-ban tizenegy, 1807-ben Dr. Heiszler József pedig, aki a ,M°gy Nagy-Székelyben ^ deák hat, majd nyolc, 1809-ben már ti- piarista rendet hagyta ott, hogy Oskola légyen, annak első gon- zenhét, a következő évben húszon- református lelkész lehessen, Jel- dolására alkalmatosság válaaz, kilenc, 1811-ben pedig hatvanhat lasics ellen harcolt és később a hogy Csitsvay András Ságvári gyerek tanult itt. Ma el sem kép- csornai ütközetben szerzett láb- Predikátor Ür és azon időben zelhetően vegyes korúak, héttől sebe miatt egész életében sán- Tractualis Nótárius, Nagy- tizenöt évesek. Az iskolának azon- tított. Székelybe vivén fiát német szót ban már híre lehetett, mert a Még egy adat a gyönki gimná- tanulni, midőnn esztendig ott növendékek a legkülönbözőbb zium XIX. századbeli múltjáról. tanulna, a’ deák nyelvre is kelle községekből jöttek. Száz esztendővel ezelőtt az iskola már taníttatni”. A megszaporodott diáksereg- mellett „Tápintézet” működött, Deák, azaz latin nyelv nélkül nek nehéz volt helyet biztosítani ahol a diákok havi öt forintért akkoriban egy művelt ember nem és se Nagyszékely község, se reggelire egy „jó részlet kenye- élhetett. így Csitsvay uram ősz- földesura nem is nagyon töreke- rét”, ebédre két-három tál „íz- szeszövetkezett Keck Dániel oda- dett erre. A gyönkiek annál in- letes ételt”, uzsonnára nyáron valósi lelkésszel, akinek szintén kább. Sorra gyűltek a legkülön- ugyancsak egy jó részlet kenyeret, volt két neveletlen fiúgyermeke bözőbb adományok és a nagy- vacsorára pedig ismét két tál ételt és: _ székelyi iskola 1812-től márGyön- kaptak. A lakás és mosatás — >,. • .arról kezűének gondolkodni kön folytatta működését, harminc- vagyis a kollégiumi elhelyezés — és beszéllni egymás között 1805- két diákkal, ahol később egy bi- havi 15—20 akkori értékű forint- ik Esztendőben Martiusban, zonyos Magyari Kossá Sámuel úr- ba került. hogy egy deák tanítót kellene tói emeletes épületet is kapott. O. L tartani, és egy kis Oskolát állí-' tani, reménylvén, hogy mások is igyekeznek annak hasznát venni”. Igyekeztek. Olyannyira, hogy az egyházi konzisztórium jóváhagyta a „kis oskola” alapítását és évi százhetven forintot szavazott rreg a tanítónak. Persze nem volt ez még a mai szóhasználat szerinti gimnázium, de Laky István, aki 1806-ban kezdte meg munkáját, latin nyelvet is tanított, ez lévén a gimnáziumi műveltség alapja. 1807. szeptember 9-én tartották az első vizsgát. 1'809-ben Laky már nem volt Nagyszékelyben, az uhujául kiszemelt Bajomi Nagy István pedig el sem jött, mert kevesellte a fizetést. Ekkor fogadták meg Mányoky Istvánt, akiben azonban az egyházi vezetés törököt fogott, mert rövidesen kiderült, hogy — előírt tanmenet iUlllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllHIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU Felvétel a bajai Bereczki Máté Kertészeti Technikumba Mezőgazdasági dolgozók felvételre gazdasági dolgozók, akik termelőjelentkezhetnek a bajai Bereczki Má- szövetkezetekben, állami gazdaságok- té Kertészeti Technikum levelező ta- ban, erdőgazdaságokban, kertészeti gozatának 1967. tanévében induló első vállalatoknál, gépjavító állomásokon, osztályába. Az iskola benépesítés! illetve gépállomásokon, a megyei, körzete nagy kiterjedésű. Ezért a városi, járási pártbizottságoknál, ta- hallgatók tanulásának megkönnyíté- nácsoknál kertészeti technikus-igé- sére az iskola az alábbi városokban nyes munkakörben dolgoznak, osztályokat szervez. Baján, Szekszár- Ezek közül a levelező tagozatra dón, Pécsett, Kiskunhalason. A tanulmányi idő 4 év. A tanév kezdete 1967. január 20, befejezése 1968. január 15. A tanulmányi idő két félévre tagozódik. Az utolsó éves tanulók sikeres osztályvizsga után a rendes korú tanulókkal egyenértékű képesítő vizsgát tesznek. Felvételre jelentkezhetnek Baranya megye, Tolna megye területéről, továbbá Bács-Kiskun megye bajai és azok kérhetik felvételüket, akik a. a 17. életévüket 1966. december 31-ig betöltik. b. elvégezték az általános iskola 8. osztályát, illetve ezzel egyenértékű középiskola 4. osztályát. c. a technikum szakirányának megfelelő, legalább 2 éves nagyüzemi szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Érettségizett jelentkezők tanulmákiskunhalasi járásaiból azok a mező- hyaik folyamán a közműveltségi tárgyakból nem kötelesek vizsgázni. Érettségizettek és kétéves szakiskolai _ és szakmunkás-képesítéssel rendel- ESkező dolgozók sikeres különbözeti Syizsgával a II. osztályba nyerhetnek 5j felvételt. 2 A felvételi kérelmeket, a .felvétel S iránti érdeklődő leveleket a bajai “Bereczki Máté Kertészeti Technikum S levelező tagozatához — Baja, Szamuely 52 u. 96 sz. — kell beküldeni. 55 Bővebb felvilágosítást az érdeklődj dőknek, szóban, írásban, telefonon Z (Baja 764) az iskola megadja. Z A felvételre jelentkezők november II hónapban felvételi vizsgát tesznek S magyar és matematika tantárgyakból. 2 A felvételi vizsga sikerétől függően 5 nyernek végleges felvételt. „Állástalan“ diplomás — és hét megjegyzés — Hol dolgozol? ~ Tegnap óta sehol. Tegnapig is csak ideiglenesen alkalmaztak. — Tulajdonképpen most mit csinálsz? — Llézengek az utcán. Nem tudsz valami jó állást? — De tudok. Csak azt már betöltötték 5—10 évvel ezelőtt. — Ne viccelji A legkomolyabban mondom, hogy kellene valamilyen állás. Miből éljek meg? Azzal nem keresek semmit sem, hogy ténfergek a korzón. Apropó! Már annyit írtatok a régi állástalan diplomásokról, akik valamilyen alkalmi munkáért kilincseltek. Nos? És én, 1966-ban? „ K. I. zsebe már kezd feszülni a diplomáktól, oklevelektől. Technikumot pégzett. Utána tanárképző főiskolára iratkozott be, amit ugyancsak elvégzett. Ezt követően egyetemre iratkozott, amit ugyancsak elvégzett, méghozzá — állítása szerint — kiváló eredménnyel. Majd beiratkozott egy másik egyetemre. Időközben doktori disszertációt készített, s védett meg, „mellékesen” gazdaságföldrajzi kutatásokkal foglalkozott — komoly eredménnyel. Mindemögött természetesen tudás, képesség is van, mert az oklevelet, diplomát sehol sem adják ingyen. Már-már sajnálkoznék, dehát K. I.-t régebb óta ismerem, tudom, hogy végzettségének megfelelően tisztes állása volt. — Nem értem. Ügy tudom, jó állásban voltál? — Igen, igen, dehát... A „dehát’ után következik a magyarázat. Valami okból munkahelyet akart változtatni, más megyébe hívták, ugyancsak jó beosztásba, s megegyeztek a feltételekben. Ebben nincs is semmi kivetnivaló. El is intézte az áthelyezési papírokat, de akkor kiderült, hogy számára mégsem megfelelők az ottani feltételek. Nem foglalta el új munkahelyét. Vissza akart menni eredeti helyére. Állását azonban időközben betöltötték. A legnagyobb jóindulattal is csak meghatározott időre, helyettesítőnek tudták visszavenni, s a helyettesítési idő lejárt. Voltaképpen égbekiáltó nagy baj nincs, K. I. képesítése olyan, hogy minden bizonnyal el tud helyezkedni valahol, ha akar. Tehát szó sincs arról, hogy K. I. komoly végzettséggel kénytelen lenne az utcán ténferegni. Ezzel le is zárhatnánk az ügyet, de két megjegyzés azért engedtessék meg. Az egyik: Ha egy tájékozatlan, minden képesítés nélküli ember keveredik ilyen áthelyezési bonyodalmakba, nem nagyon csodálkozik az ember. Egy diplomás embernek azonban mégiscsak illene ismerni a munkaviszonnyal, munkáltatással, áthelyezéssel kapcsolatos rendelkezéseket. A másik: Ha valakinek van ereje, energiája ennyi képesítés megszerzéséhez, illene a munkahelyét, a munkáját is legalább annyira becsülni, hogy azt nem kockáztatja megalapozatlan elképzelésekkel. Tudniillik, a végzettség akkor teljes értékű, ha birtokosa munkáját, munkahelyét is legalább annyira becsüli, annyira értékeli, mint a diplomáit. , Ehhez kapcsolódik aztán, hogy miért van arra szükség, hogy valaki halmozza a képesítést. Egyáltalában miért tesznek ilyet lehetővé az illetékes oktatásügyi szervek? Mert akárhogyan is vesszük, egy ember úgyis csak egy állást tölthet be, s ahhoz egyféle Végzettség kell. Az ilyen törekvést nevezik diplomavadászatnak, ami mögött semmiképpen sem a jó munkára, alkotásra való törekvés van, hanem a rongyrázás és ezzel párosuló álláshajhászás a „sok pénz, kevés munka” elv szemszögéből. Az ilyen ember elfoglalja másoktól a helyet az oktatási intézetekben, él a tanulással járó kedvezményekkel, de ha azt vizsgáljuk, hogy mindez hogyan térül meg a társadalomnak, bizony inkább elkeserítő az összkép, mint megnyugtató. BODA FÉRENC .....................................mii.min....................................................................................................................................................... — 100 — — Akkor hát fogjunk munkához. Hány óra? Negyed tizenkettő. West hadnagy! Menjen azonnal a Palmerston Place 27-es számú házhoz és figyelje a bejáratot. James Brown-nak, a White Club bármixerének most még otthon kell lennie. Figyelje meg, ki megy be hozzá s azonnal jelentse telefonon a felügyelőnek vagy helyettesének. West távozott. Crawford most Northon lakását hívta. De az ezredes nem volt odahaza. Végre a Charters Műveknél megtalálta. Azt mondta, feltétlenül beszélni szeretne vele állása ügyében meg más dologban is. Northon rendkívül udvarias volt s azt felelte, hogy egész napja el van foglalva, estére meg vacsorára hivatalos, de tízkor szívesen látja vendégül villájában. — Én meg időmilliomos vagyok, ezredes ur — mondta Crawford a telefonba. — Bármely időpont számomra megfelelő. — Majd így folytatta: — Az imént tudtam meg, hogy Hopkins úr a hadianyaggyártási minisztériumból volt szíves néhány }ó szót szólni az érdekemben, amikor az ezredes úr szerdán este telefonon beszélt vele. És ezredes úr válasza pozitív? Igen? Nagyszerű! Köszönöm. Tehát este tízkor. — Nem akarok beleszólni a dolgába — szólalt meg Thompson, — de miféle mese ez már megint? — Hát már elfelejtette, felügyelő ur? Hisz maga mondta, hogy szerdán este háromnegyed kilenc és kilenc között,’tehát éppen akkor, ami— 101 — kor Mellont meggyikolták, Northon ezredes magánbeszélgetést folytatott Londonnal. — Hogyne emlékeznék — felelte Thompson. — De csakugyan beszélt az a hogyishívják a maga érdekében? — Hallotta, épp az imént mondta Northon ezredes úr, hogy igen — felelte Crawford. — Mondja, felügyelő úr, kaphatnék egy kis fekete gépkenőcsöt? Tudja, amilyen a kerékagyban szokott lenni. — Mennyi kell belőle? És minek az magának? — Csak annyi kéne, amennyi egy levélborítékban elfér. — Rögtön szerzünk. — Van még valami óhaja, kapitány úr? — Wright őrmester mondta tegnap este, hogy Northon ezredes úr inasa, akit nyilván maga is ismer, Reston a neve, a múlt háborúban az ezredes tisztiszolgája volt. Szeretném, ha valaki kikeresné a régi jelentéseket és megnézné, ki is ez a Reston tulajdonképpen, hová ment a leszerelése után és a többi. Mégpedig sürgősen. Különben ezek a dolgok a rendőrség szem- pontjából éppoly fontosak, mint a miénkéből. — Gondolja, hogy itt van a kutya eltemetve? — kérdezte Thompson és nehézkesen felemelkedett a székből. — Nem gondolom, hanem tudom, felügyelő úr. Crawford rágyújtott és hátradőlt a széken. „Vajon mikor fog jelentkezni West?” E pillanatban, mintha csak gondolataira válasz lett volna, megszólalt a telefon. West hadnagy jelentkezett. — 102 — — James valóban otthon van — hallotta a kagylóból a hadnagy hangját. — Öt perccel ezelőtt egy elegánsan öltözött szőke hajú hölgy ment be hozzá... A bejáratot továbbra is figyelem! Thompson és Crawford riadókocsiba szálltak és elindultak a Palmerston Place 27-es számú házához. Kissé távolabb fékeztek le. Talán egy negyedóráig várakozíiattak az utcán, amikor Crawford észrevette, hogy Dianna Simpson jön ki a kapuból és elsiet az utca túlsó vége felé. Ekkor kiszálltak és bementek a házba. A földszintes ház negyedik ajtaján bekopogtak. James házikabátban nyitott ajtót. Arcán meglepődés. — James Brownhoz van szerencsénk? — kérdezte Thompson. — Az vagyok, uram, — felelte a mixer és beljebb eresztette látogatóit. — Thompson rendőrfelügyelő vagyok — hajtotta félre kabátja hajtókáját Thompson. Mind a hárman benyomultak James után a tágas szobába, amelyben eléggé nagy rendetlenség uralkodott. — Mit óhajtanak az urak? — kérdezte James és sápadtan fürkészte vendégei komor ábrázatát. De miután nem kapott választ, magyarázatképpen hozzátette: — Rövidesen munkába kell mennem, s amint látják, még fel sem vagyok öltözve. Thompson beletelepedett az egyik fotelbe. A két elhárító állva maradt az ajtó közelében.
