Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-27 / 124. szám
4 / TOLNIA MEGYÉI NÉPÜJSAÖ 1966. május 21. Ami még nem volt Gyünkön Általános iskolai diákotthon. Kurucz Antallal, az otthon vezetőjével járjuk végig. Egy évvel ezelőtt még a kőművesek „uralták” az épületet, de azóta már beköltöztek az otthon első lakói, s most már a diákotthoni rend, tisztaság honos itt. Feltűnik, hogy mindenütt megannyi kézimunka teszi változatossá, hangulatossá a berendezést. — Ezeket az otthon lakói készítették — tájékoztat Kurucz Antal. A fiúk ,és lányok egyaránt szorgalmasan kézimunkáztak, tehát egyetlen darabot sem kellett vennünk, valameny- nyi házi készítmény. Külön foglalkoztató terem, könyvtár, számos szórakoztató eszköz, mosdó, zuhanyozó hideg, meleg vízzel. A konyha korszerűen felszerelt, mellette a szükséges kiegészítő helyiségek. Az ebédlő tisztaságban, korszerűségben kielégít minden igényt. A falon versenytábla: ez mutatja' hogy a kulturált étkezés szabályait melyik asztaltársaság hogyan tartja be. Az udvart szépen parkosították, középen szökőkút, a medencében halak úszkálnak. így halomba öntve, körülbelül ilyen a 'gyönki általános iskolai diákotthon képe. Tulajdonképpen így nem is sokat mond, de. ha kiragadunk a halomból egy-egy részt, azt kicsit elemezgetjük, megpróbáljuk felállítani az ösz- szefüggéseket, érdekes dolgokra figyelhetünk fel. Először is nézzük talán, hogy egyáltalában kik is lakják ezt a diákotthont. Kültelki gyermekek. A diákotthon 35 lakója Alsópél- ről, Felsőpélről, Szabatonból, Bikádról, Rudolfmajorból, Farkasvölgyből jött össze. Ezek közigazgatásilag más-más községekhez tartoznak, sőt, az egyik állami gazdasági, a másik termelőszövetkezeti terület. Van ugyan iskola ezeknek a településeknek egy részén, de a kis tanulólétszám miatt ezek nem lehetnek olyan magas szintűek, mint a nagyobb községiek, különösen a felső tagozatot illetően. Megfelelő számú és képzettségű szakoktató beállítására nyilván csak ott van lehetőség, ahol ehhez adott a kellő tanulólétszám is. A kültelki iskolák többségében minden osztály csak néhány diákból áll és a diákok a nevelők legnagyobb erőfeszítése ellenére sem tudnak mindenben olyan eredményt elérni, mint a falusi, nagyobb iskolákban. Márpedig ez nem megnyugtató, bármilyen is legyen az életcél. A gyönki diákotthonnak, ami a decsi után másodiknak kezdte meg működését Tolna megyében, éppen az a célja, hogy a kültelki gyermekek számára is lehetővé tegye azoknak az ismereteknek az elsajátítását, ami a falusiaknak megadatik. Mivel legtöbb helyről bejárni sem tudnak a faluba, így csak az a megoldás mutatkozott elfogadhatónak, hogy megteremtik számukra a bentlakásos, tehát diákotthoni lehetőségeket, így a kültelki helyett a falusi iskolába járhatnak. Á rendszeres kézimunka, azon túl, hogy fejleszti a kézügyességet, s alkalmas a szobák díszítésére, nagyon fontos nevelő hatással is jár: fejleszti a gyermek esztétikai képességeit. Igaz, kültelken is lehet kézimunkázni, de rendszerint nincs hozzá megfelelő szakirányító, mint nagyobb községben, az ilyen jellegű igény is nehezebben fejlődik ki. Érdemes betekinteni a néhány száz méterrel odébb lévő gimnáziumi diákotthonba is, s Kaspari János vezetőt megkérni egy kis tájékoztatásra. Annál is inkább, mert ez is új. Itt is körülírhatnánk a korszerűség megannyi jellegzetességét, mint az általános iskolaiban, legfeljebb azt tehetnénk hozzá az egyes részeknél, hogy a lakók korának megfelelően magasabb szintű. Például a könyvtár, vagy a napirend. A napirend erőteljesebben tükrözi a nagyobb felelősségérzetre, önállóságra és az igazi kollektíva kialakítására való törekvés jegyeit. A tanulmányi eredmények ugyanis szervesen kapcsolódnak a napirendi szabályokhoz. A cím azt jelzi, hogy ilyen még nem volt Gyönkön. Valóban. Középiskolai diákotthon ugyan működött már régebben is. A jelenlegi általános iskolai diákotthon tulajdonképpen középiskolai volt. De közben elavult. Ezt az épülettömböt éppen ezért átalakították, korszerűsítették drága költséggel. Az általános iskolai — ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni — a lehető legkorszerűbb, minden igényt kielégít az átalakítás eredményeként. Még középiskolás diákotthon sem volt ilyen magasszintű sosem Gyönkön. NEM VÉLETLEN, hogy a kültelki gyermek esztétikai fejlettsége általában alacsonyabb szintű, mint a belterületen lakóké. De a hátrányok más téren is megmutatkoznak, ugyanilyen különbség mutatkozik az általános intelligenciánál, magatartásnál, viselkedésnél is. Ezeknek a különbségeknek az áthidalását nagyszerűen tudja segíteni a diákotthon. Nem egyszer olyan apróságnak tűnő dolgokkal, mint az étkezési kultúrával kapcsolatos versenytábla. Nem egy gyermeket például itt kellett megtanítani a kés, villa használatára, leszoktatni a csámcsogásról, hozzáidomítani az étkezés előtti kézmosáshoz stb. Jelentéktelennek tűnő dolgok, de közvetve, közvetlenül nagyon is kihatnak az általános emberi tulajdonságok fejlődésére. fTTfVWfTffífTTTTTTTTTtTTTTTTlyTfTTmfTfTfffTTfTTTTTTTTfTTfTTTfTT A KÖZÉPISKOLÁS diákotthon számára a volt járási tanács épületét alakították át — ugyancsak nagy költséggel. így végre az is megfelel a mai követelményeknek. A mai középiskolás diákotthon lakói legfeljebb már csak az elbeszélésekből tudják, hogy 16— 18 évvel ezelőtt például milyenek voltak a viszonyok. Akkor ugyan két diákotthon volt, egy népi kollégium és a most átalakított. A népi kollégium egy régi kocsma épületében nyílott meg. Két hálószobája volt, de mindegyikben 30—40-en szorongtak. Mosdó? A folyosón és az udvaron mosakodtak a diákok. Fürdő? Ilyen nem volt. Berendezés? Ahány ágy, annyiféle. Mint kidobott, kiselej- tezett holmit szedték össze. Tankaré? Az egyiknek dunna, a má- ^ síknak pokróc, aszerint, hogy hazulról mit tudott hozni. De nem 5 is folytatom... Ez a kezdet volt, s í azóta hol tart már a gyönki diák- 5otthoni ellátás! Nyugodtan rnond- 3 hatjuk, hogy ilyen még nem volt 5 Gyönkön, Boda Ferenc * HEGEDŰS LÁSZLÓ; OZORAI ÉVFORDULÓRA Vár magaslik a tér fölé, komor, megkopva erősen, de még szilárdan, Öt század óta áll a dombtetőn. Ezerhétszáz-hatvanhat májusában, török, labanc és kuruc múlt után, mikor már úgy látszott: a falu békés, szorgos rabsorsnak él, — váratlanul, mint lappangva növő erdőégés futótüze emészti az avart, majd fákba kapva, egyszerre lcilobban, úgy terjedt szét a lázadás tüze Ozorán és a környező falukban. Akkoriban a hajdan-volt erőd jobbágyot nyúzó uradalmi székhely, ■ robotra hajtó, dézsmát beszedő hajdúval, ispánnal, tolvaj cseléddel. Mert megúnta a gyűlő robotot , s dézsmát a sanyargatott falunépe., s a lázadáshoz vezér is akadt, füstös présházak meghitt rejtekebe, jobbágy-szobákba gyűlt, s tervet szövött, a férfinép fiatalja és bátra. Járt a hírnök Szokolytól Bedegig, s le Szakályig a füzes Kapós-tájra. A régens lopva, éjjel érkezett, félve a nép hevétől. Virradatra ott tolongott a fölbuzdult fala, s leírt kívánalmait fölmutatva bebocsájtást követelt. Csalárd volt a válasz. A nép dúlva berontott, át a kitárult vaspántos kapun mit megnyitottak fejsze és dorongod;. Bizony, elpáholtak szolgát, urat, ki rászolgált a büntető verésre. Nem esett halál, vér se folyt nagyon, s este derűs láng vetődött az égre. A piactéren hordókat csapolt az ünneplő nép. Itta a sajátját, mit kapzsi-módon tőle vettek ék Mulatott egész nap és éjszakán át. Majd katonaság tört a falura, s húsz kézre bilincs szorult. Bujdosókat 1 rejtettek erdők, pincék és fahik. S kire nem ítélet várt: silány holnap. Volt, ki sosem látta már faluját, ki nehéz vasban sínylődött halálig. Század se telt, s a vén vár látta még hadat-verőn a bátrak unokáit! Az r,Ozorai Napok’’ emlékére és alkalmával, 1966. májtts 23—2S—2X FTY1 imnmwwwi i nmTWwmmmnm I - 91 Crawford félrevonta a fészer ajtajába akasztott takarót és belépett. Két viharlámpa égett a helyiségben. Nyomozók és rendőrök között Crawford meglátta a felügyelő széles vállát. Háttal voltak feléje, körbe álltak valamit és lámpáikkal azt a valamit vizsgálgatták. Hogy mit, azt Crawford még nem láthatta. Közelebb ment a csoporthoz. A rendőrök hátrafordultak és, utat engedtek neki. Crawford pillantása a roldre szegeződött, ahol ócska zsákokon egy nö feküdt holtan. Crawford közelebb hajolt és jobban megvizsgálta a halottat. Majdnem felkiáltott meglepetésében. Betty Watson volt! 7. BESZÉLNI AKAROK A SÓGORÁVAL. DOKTORNŐ.” — Fél tizenkettő lehetett, amikor belehajtott a csatornába — mondta a felügyelő, amikor Crawford kérdő pillanást vetett rá. — Egy ember éppen erre járt. Hazafelé tartott a munkából. Felfigyelt a motorzúgásra, megállt és végignézte az egész jelenetet. Aztán telefonált a rendőrségre. Watsonné saját kocsiját vezette. Alacsony, szűk kis kocsi. Nehéz belőle kiszállni, pláne ká- ugrani. Hát belefulladt a vízbe. — Öngyilkosságra gondol, felügyelő úr? — kérdezte Crawford. — Valami olyasmire... — Nem hinném, hogy öngyilkosság. Ha már valaki vízbe akar fulladni, egyszerűbb, ha beugrik a vízbe. Nem kell hozzá kocsi. Meg aztán Watsionné, amennyire én láttam, nem is gon do't öngyilkosságra. A napokban elbeszélgettem vele — 92 — a White Club-ban. Sőt ma este is láttam ott— De mit keres itt Becker doktornő? — Éjszakai ügyeletes volt a kórházban. Én hívtam ki. Rendőrorvosunk sajnos súlyos betegen fekszik otthon. No persze Becker doktornő már csak a beállott halált tudta megállapítani. De miért kérdi? Talán már hazaindult? — Itt vagyok még — szólalt meg a doktornő Crawford háta mögött — és szívesen válaszolok a kérdéseire, ha felügyelő úr felhatalmaz rá. — Köszönöm doktornő — mondta Crawford, mert a felügyelő nem válaszolt, hanem rászólt az őrmesterre: — Őrmester, vizsgálják át alaposan a kocsit Van elég zseblámpájuk? De vigyázzanak a világítással, elsötétítés van! Szálljanak be a kocsiba és függönyözzék el az ablakokat. Siessenek. Az őrmester két nyomozóval elhagyta a fészert. Crawford pedig lehajolt, hogy jobban megvizsgálhassa a holttestet, — Nem ivott túl sokat a bárban? — kérdezte Thompson. — Nem figyeltem. De amikor utoljára láttam, józannak látszott. — Nem beszélt vele? — Nem. Amikor indulni akartam, eszembe jutott, hogy jó volna pár szót váltani vele, kerestem, de már nem láttam a bárban. — Lehet, hogy valamelyik ismerősénél folytatta az ivászatot. Tudom, hogy szereti az itókát és gyakran kimaradozik, házimurikra járogat. — Ez igaz, de hogy került ide a csatorna partjára? — kérdezte Crawford. — Ha részeg — 93 —■ volt... Nem, nem volt részeg. Az sem valószínű, hogy öngyilkosságot követett el. De azt is kizártnak tartom, hogy eltévedt volna a sötétben... Egy pillanatra, doktornő! — fordult dr. Becker- néhez. — Tessék — hangzott a sötétből a barátságtalan válasz. — Legyen szíves nagyon óvatosan megtapogatni a tarkóját — mondta Crawford. — Nagyon fontos, különben nem fárasztanám. Thompson intett a doktornőnek, aki várakozóan tekintett rá. Leguggolt a holttesthez. A két viharlámpát közelebb tolták. A doktornő gumikesztyűs ujjai végigkúsztak a halott tarkóján, aztán megálltak. Az orvosnő hirtelen feltekintett és Crawford tudta már, hogy sejtelme igaznak bizonyult. — Itt daganat van — mondta Becker doktornő. — Véraláfutás a fejbőr alatt. Érzem. Vagy erősen megüthette a tarkóját, amikor a kocsi a vízbe gurult, vagy... — Vagy fejbe ütötték — fejezte be Crawford a mondatot — Például gumibottal. Én a következőképpen képzelem a történteket. Ketten ültek a kocsiban és beszélgettek. Illetve a másik rá akarta venni valamire az asszonyt, de mivel az ellenkezett, leütötte. Az elalélt nőt benthagyta a kocsiban, a motort megindította, ő kiszállt és az autót beleengedte a csatornába. Felügyelő úr — fordult Thompsonhoz —, látja a két eset hasonlóságát? Egy és ugyanaz a módszer. Gyilkosság, de úgy látszik, mintha véletlen baleset történt volna.
