Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-27 / 124. szám

1966. május 21.

TOLVA MEGYEI VÉPÜJSÁG

3

Uj erőket követel az élet

KÖZÉLETÜNK több területén megfigyelhető, hogy a különböző rendezvényeken, értekezleteken, esetenként ugyanazokkal az arcokkal találkozunk. Több funkciót viselnek idős, elfáradt emberek, s négy-öt funkciója van néhány aktívabb párttagnak. Elismerés és dicséret jár azoknak, akik helytállnak, s képesek arra, hogy néha erejükön felül dolgoznak. Ugyanakkor nyugtalanító, hogy néhány emberre a saját munkája mellett, — amiért fizetését kapja — sok társadalmi beosztás és az ezzel járó munka nehezedik, míg mások visszahúzódnak.

Benkő János elvtárs, a Sirnom tornyai Bőrgyár tervcsoportjának vezetője 45 évével fáradtságról panaszkodik. A beszélgetés közben látszott is rajta, hogy fáradt. A néhány évvel ezelőtt nyugodt derűsnek ismert ember idegesen szívta egyik cigarettát a másik után. A közös ismerősök kerültek szóba.

— Sajnos múlnak az évek — mondta nagyot sóhajtva. — Akikkel valamikor együtt kezdtük a pártmunkát, közülük többen nyugalomba vonultak.

— Úgy hallottam Benkő elv- társ még azok közé tartozik, akinek több közéleti funkciója van. Hány van és hogyan győzi a társadalmi megbízatásokkal járó elfoglaltságot?

— Ha pontos választ akarok adni, egy kicsit számolnom kell. Az utóbbi időben könnyítettek a helyzetemen, két beosztás alól mentesítést kértem, de még így is van bőven — rriondta — s papírt, ceruzát fogott.

SORRENDBE VETTE a funkciókat, s ahogy eszébe jutott egymás alá írta.

— Pártvezetőségi tagság. Ez a legrégibb. Idestova húsz éve vagyok tagja az üzemi pártszervezet vezetőségének. Ha jól emlékszem nem volt beosztás, amiben ne funkcionáltam volna.

— Járási tanácstagság — írta. és hozzáfűzte: — A második ciklusban vagyok járási tanácstag, s ezen belül az ipari és kereske— Műszaki és gazdasági bizottsági tagság.

— Szakszervezeti és kulturális bizottsági tagság.

— Nincs több — mondta és elégedetten hátradőlt székén'. — Mint említettem két beosztás alól a mentesítésemet kértem. A munkásőrségben tartalékos vagyok. És ha igazán őszinte akarok lenni, nehéz tudomásul venni, hogy most már kevesebbet bírok, mint régebben.

— Időben mennyi elfoglaltságot jelent Benkő elvtársnak a jelenlegi négy társadalmi beosztás?

Kicsit furcsállhatta a kérdést, mert így válaszolt:

— Aki órákban, percekben méri a társadalmi munkát, nem is önzetlenül csinálja. A 20 év távlatából még papíron is nehéz lenne összeszámolni. Leginkább akkor vettem és ma is akkor veszem észre, hogy mennyi a társadalmi munkám, amikor munkahelyemen még idő után is bent kellett maradnom, hogy a kiesést pótoljam. Előfordult, hogy nem tudtam részt venni a járási tanácsülésen. Lelkiismeret-furdalást éreztem, pedig tudtam, igazoltan maradtam távol. Éppen a gyár negyedéves tervén dolgoztunk. Hozzá vagyak szokva, ha valamit elvállalok, annak eleget is teszek. Az ember összeütközésbe kerül néha önmagával, mert érzi, hogy mindkét dolog nagyon fontos lenne.

— Mi az oka. hogy néhány ember sokat, mások úgyszólván semmilyen társadalmi munkát nem vállalnak?

— Vannak, akik a saját kényelmüket helyezik előtérbe, s emiatt nem vállalnak társadalmi munkát. A másik oldala viszont az lehet, hogy nem is igyekszünk bevonni az embereket. Emlékszem az ellenforradalom után, amikor megválasztottuk az új pártvezetőséget. elhatároztuk, hogy a jövőben nem leszünk funkcióhalmozók, s ez ellen mi párttagok fellépünk. Mi történt? Egy ideig hadakoztunk ellene, majd ahogyan múltak az évek, néhányunk funkciója úgy szaporodott. Szálén, de azt mondták az elvtársak: Neked rutinod van. Nálad jobbat nem találunk, mert tudjuk és ismerünk arról az oldaladról, ha elvállalod, elvégzed. És hogy van az ember? Csiklandozza az önérzetét az elismerés. Vállalja, és bár nehezére esik. de csinálja.

— Mit gondol Benkő elvtárs? Hogyan lehetne változtatni a helyzeten? Sértődés nélkül hogyan lehetne mentesíteni azokat az elvtársakat, akiknek — mint Benkő elvtársnak is — több társadalmi beosztása van.

— Erről az utóbbi időben sokat beszélgettünk. A pártvezetéséi? olyan megállapodásra jutott, hogy felülvizsgálja kinek hány beosztása van, kiknél lehetne csökkenteni, s kiket lehetne bevonni. Bizonyos, hogy lesznek, akik továbbra is ragaszkodnak megszokott pozíciójukhoz. Viszont látnunk kell. hogy vannak friss erők, tettrekész emberek, csak utánuk kell nvúlni. A fejlődés, az élet követeli meg a friss erőket. Természetesen ennél a munkánál igen sok tapintatra lesz szükség. Az emberek sértődéke- nyek. Az idősebbeket sem szabad teljesen félreállítani, mert tapasztalataikra szükség van — mondta elgondolkodva s pillantása az utcára tévedt.

— Nézze, ott megy Horváth Lajos bácsi. Valamikor együtt kezdtük a mozgalmi munkát. Most már nyugdíjas, de nem tud meglenni anélkül, hogy ne dolgozzék. Lefogadok, most is társadalmi munkát végez a földművesszövetkezet megbízásából. Az ilyen embereket nem lehet és nem is szabad mellőzni, félreállítani. így vagyunk a társadalmi munkával. Csináljuk akkor is, ha néha úgy érezzük, fáradtak vagyunk és nehezünkre esik.

EZ NEM IS BAJ, sőt jó dolog, főleg akkor, ha Benkő elvtárshoz hasonlóan észreveszik, hogy a régiek mellett az új erőkre is szükség van. Megköveteli a fejlődés, az élet.

POZSONYI IGNÁCNÉ

Konferencia a párttitkárok részére

Az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága csütörtökön délelőtt Szekszárdon a megyei pártbizottság kistanácstermében párttitkárok. részére konferenciát tartott.

A konferencián Molnár Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának munkatársa tartott bevezetőt A párt belső helyzete címmel. Foglalkozott a IX. pártkongresz- szusra való készülődés jelentőségével, a pártszervezetek vezető szerepével, politikai munkájával, megnövekedett felelősségével, a párt és a tömegszervezetek közötti kapcsolat néhány fontos kérdésével.

A vitában részt vevő párttitkárok nagy aktivitással foglalkoztak a saját területükön szerzett tapasztalatokkal. A konferencián részt vett és felszólalt Putics József elvtárs, a párt Központi Bizottságának munkatársa, al^i többek között a párt vezető szerepének helyes értelmezésével, az új gazdasági mechanizmussal és az ideológiai munka hatékonyabbá tételével foglalkozott.

A konferencia Kerekes Miklósnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének zárószavaival fejeződött be.

Ma kezdődnek az ozorai napok

ötszázötven és kétszáz éves évforduló fémjelzi a ma kezdődő ozorai napokat. Az 1766-os ozorai jobbágyfelkelés és a vár építésének ötszázötvenedik évfordulóján, a háromnapos ünnepségsorozaton szinte az egész község lakossága részt vesz, úgy is mint szereplő, és úgy is, mint néző. Ugyanis a ma esti megnyitón, majd azt követően a Húsz óra című film vitájában, amelyre eljön a megfilmesített regény írója, Sánta Ferenc is, a rendezőség a lakosság aktív részvételében bízik.

A szombati nap bővelkedik eseményekben. Nem kevesebb, mint négy kiállítás nyűik. A jobbágyfelkelésről fennmaradt vármegyei iratok, egyéb dokumentumok kiállítását dr. Hadnagy Albert nyitja meg. Majd kézimunka-kiállítás — a falu aszszonyainak, lányainak munkáiból állították össze — úttörő és grafikai kiállítás is nyílik.

Szombaton este kerül sor az ozorai napok fénypontjára: Este a vár előtt — rossz idő esetén a művelődési házban — dr. Hadnagy Albertnak egy, a Sárköz folyóiratban megjelent tanulmányát felhasználva — a községi művelődési otthon műkedvelői felidézik a jobbágyfelkelést. Vasárnap a bonyhádi bábosok adnak műsort, majd sportműsor szórakoztatja a közönséget. Ezen a napon a könyvhéttel kapcsolatban könyvvásár is lesz, ugyanakkor könyv-tambolasorsolás. Este Illyés Gyula-estet rendeznek a szekszárdi művelődési ház együttesének közreműködésével. A háromnapos ozorai napok szabadtéri tánc- mulatsággal vasárnap este fejeződnek be.

delmi állandó bizottság elnöke.

nagy mélységben úszunk át alatta. Emiatt sokan bizonyos fokig úgy érzik magukat, hogy ők az Egyenlítő tengeralatti átszelésé- nek úttörői, s ezért különös gonddal készülnek rá. Külön bizottságot létesítettek. Annak „operatív csoportja” beszállásolta magát a társalgóba. Egyeztetik az ünnepség részleteit, szétosztják a feladatokat. Neptun szerepére egyöntetűen Jevgenyij Zajcevet javasolták, az egyik szelvény gazdáját, tapasztalt tengerészt, aki számos tengeralattjárón kitűnő iskolát kapott. De miért éppen őt? Nyilván azért, mert Zajcev vidám, éles eszű ember, ami pedig a legfontosabb, pompás, valóban neptuni_ szakáll borítja ábrázatát. A bizottságban tehát nincs ellenvélemény: Neptun

csak Zajcev lehet.

A döntő tanácskozás után azonnal megindult a munka. Varrták a kosztümöket, készültek a szövegkönyvek, tanulták a szerepeket. Végre elérkezett a várva várt nap.

Az Egyenlítő átszelését gongütés jelezte. Utána induló har- sant fel. A közlekedőnyílásból, amely a főőrség részlegébe vezet, két tarajos gőte lépett elő. Hírül adták, hogy az atom-tengeralattjáróra megérkezett a tengerek és az óceánok parancsolója, a mélység birodalmának ura, Neptun.

Az induló újult erővel hangzott tovább, s a nyílásban megjelent a háromágú szigony, a korona és a szakáll. Nyomában... nyomában belibbent a sellő. A helyiséget nevetés és taps töltötte be. A tengerek ura felséges pocakján kissé feszülő alsóinget,

badkoztunk az újabb beosztás ellábszárig hasított fehér nadrágot, cipő helyett pedig túlságosan is modern kinézésű könnyűbúvár-uszonyokat viselt.

A sellő fiatal, elragadó lény volt. Karcsú derekára halpikkelyes kosztüm feszült. Igaz, vérpiros ajkai fölött bajuszka sötétlett, de erre senki sem fordított figyelmet.

Neptun évszázados szokásokhoz híven, háromágú szigonyával háromszor dobbantott a fedélzeten, és megkérdezte a parancsnoktól:

— Kik vagytok, mely államból jöttetek, hova mentek, és mit kerestek birodalmamban?

— Szovjet rakétahordozó atom- tengeralattjáró tengerészei vagyunk — válaszolta a parancsnok. — A parancsnokság utasítására víz alatti világkörüli utat teszünk. Kérünk Téged, tengerek Királya, bocsáss át bennünket birodalmadon.

— Nos, sellő — mordult fel Neptun — nézd meg csak a nagy könyvben, mikor tettek orosz tengerészek ilyen utat?

Meghallgatva a választ, Neptun parancsot adott, „kereszteljék” meg azokat, akik még nem jártak az Egyenlítőnél. Most kezdődött csak a haddelhadd! A keresztelő kicsit furcsán hatott: kerti locsolófecskendőkhöz hasonló készülékekből vették kezelés alá a delikvenseket. A két tarajos gőte nem sajnálta erejét. A fecskendőkből erős vízsugár tort elő, ahai esetleg fájhatott is, de azután gyógyírként sziporkázó tréfálkozások és csipkelődések közepette valamennyi „megkeresztelt” megkapta az Egyenlítő átszelését tanúsító emlékokmányt.

A hazai alumíniumipar gazdag választékú bemutatójából minden bizonnyal a vásár főterén felállított hatalmas csarnok kelti a legnagyobb érdeklődést. Egyelőre csak a kiállítási csarnok készült el, de bizonyos, hogy néhány év múlva már az ország különböző részeiben is találhatunk ilyen csarnokokat

A tégla rakodását, szállítását könnyíti meg ez az ügyes szerkezet, amit az Épitőipari Szállítási Vállalatnál készítettek, a szorítópofás gépi téglarakodó. Két változatban készült, hidraulikus, vagy mechanikus megoldással. A markolószerkezete gombnyomásra összeszorítja a téglarakást és felemeli a gépkocsira. Teljesítménye óránként 24 tonna