Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
a Az utóbbi időben sokat gondolkodom. Tudom, hogy ez szokatlan eset, különösen az én esetemben, dehát a külföld megváltoztatja az embert, ott gondolkodik, mert ott kell, otthon nem gondolkodik, mert otthon nem kell. Majd talán otthon is kell, de ha belegondolok, nem egyhamar, mert akik- nek gondolkodniok kellene azon, hogyan is kell majd á jövőben önállóan gondolkodniok, egyre azon gondolkodnak, hogyan ne kelljen nekik önállóan gondolkodniok. Szóval én most gondolkodom. Ezen is, meg máson is. Azon például, hogy lehetne elérni azt, hogy az emberek helyesen ejtsék ki az idegen neveket. Nos, támadt nekem egy korszakalkotó ötletem. írjunk minden nevet magyarul, vagyis fordítsuk le magyarra, akkor nem kell azt mondanunk az előkelő és szép filmdívára, hogy Elisabeth Taylor, mert ő magyarul egyszerűen Szabó Böske, William Shakespeare Lándzsarázó Vilmos, Jean Racine Gyökér János, Charles Baudelaire Károly, a levegő szépe, Bedrich Smetana, Tejszínhab Frigyes, Franz Hals Nyak Ferenc, Bene- dictus Spinoza Paraj Benedek, a filozófus, Rolf Hochhut Magas Kalap, azaz Cilinder,,. Jó az ötlet, mi? így mindenki ki tudja ejteni az idegen neveket és jobban lehet röhögni rajta, mint mostanság, amikor nem tudják kiejteni. A nevekről jut eszembe, Baden-Württembergben jártam. Ebben a városban olyan cigarettát hoztak forgalomba, amelyen rajta van Hitler Adolf képe. Ezen sokan felháborodtak. Én nem. Minek ezen háborogni? Szerintem a legjobb helyre tették. Mert mit csinál az ember a cigarettával? Meggyújtja, elégeti és közben krákog, köhög, sőt köp is tő 1°. Tehát köpnek, krákognak. köhögnek Hitler arcképétől, meggyújtják, füst alakjában a levegőbe engedik... Most jutott eszembe, hogy ez a magyarázat otthon nem lesz jó, mert otthon néhányon azt kérdik majd: Ja, ja, de mit csinálunk mi a Kossuth-tal, meg a Terv-vei? Legjobb lesz, ha ezt a Hitler-részt a szerkesztő úr kihúzza, mert még képesek lesznek megváltoztatni otthon a cigaretták nevét és akkor ez esetleg áremelkedéshez vezethet. Ezt pedig a világért sem akarom. Inkább azt akarom, hogy mindenki minél több jövedelemadót fizessen, illetve valljon be. Persze ne úgv, mint ahogy ezt Floyd Miller, amerikai kereskedő tette. Ö úgy gondolta, ha már be kell vallania^a iövedelmét, akkor megnehezíti az adóhivatali tisztviselők dolgát. A iövedelme felől érdeklődő rovatot ezért így töltötte ki: MCJV-szer CXI. A kaján vigyorgás azonban az arcára fagyott, amikor néhány nap múlva megkapta az adófelszólítást. A hivatalos okmány ugyanis a legtisztább latin vvelven adta tudtára, hogy ezek szerint CCCLIV-szer CLXXIX dollár adót kell fizetnie. Nálunk ilyen magas adó nincs. Szerencsére, mert\ megeszem a csákóm, ha a mi adóhivatalunk ezt római számmal ki tudná számítani. Azért csak a csákóm, és nem eny autri. mint ahogy ezt Leon Samson ausztráliai polgár vállalta. Én erre nem lennék kévés. Ö viszont képes. Az eddigi edzései legalábbis ezt bizonyítják. Edzésként eddig bnroivanennét és villanyégőket evett, most vedig kijelentette: hajlandó tízezer ausztrál fontban fogadni, hoov öt év alatt felfal egy autót, ha előzőleg kis darabokra zúzzák. Ha iól belegondolok — ez nem is olvan nany teljesítmény. Vannak nálunk is emberek, akik öt év alatt felfalnak egy autót, persze csirkékre, rántott szeletekre bontva. Ebből ved in világos a következtetés- a gyomor a mi autóbontónk, tehát nem kell félnünk attól, hogy elhasználódott kocsikkal egyszer betemetjük a Balatont. Végezetül hadd írjak arról, aminek Párizsban, nontosah- ban az Orlv repülőtéren voltam a szemtanúja. Szokatlan öltözékül fiatalember szállt ki az Angliából érkező repülőgépből. Naav bozontos haia volt és egyetlen öltözéke egy párduc- alsónadrág volt. Szóval majdnem úgy jött Párizsba, mint ősapáink Mnavarországr". csakhomi 6 nem várduckacagámiban. hanem párduc-alsónadrágban. Es tudia ki volt ez a fiatalember? Sutch angol dzsesszénekes. Wilson miniszterelnök ellen felölt je. a legutóbbi kerületi iiá1 osztásokon, A francia rendőrök udvariasan felszólították: váltson öltönyt.. Eny órai gondolkodás után öltönyt váltott. Sárga sávokkal csíkozott, kék ingben, haragoszöld nadrágban hagyta el a repülőteret. A színeket csak azért írtam le. hogy ezzel is megmentsem. a magyar névet egy kiadástól. Igt/ most nem kell elmen- niök a magyar divat szakembereinek Párizsba, nmtgodtan megtervezhetik az új divatot, e néhány sor alapján is. Egy dolgot viszont hiányoltam ezen a fogadáson. A fogadáson nem jelent meg Edouard, a párizsiak új eszményképe. Haja egy méter hosszú, és hangversenyein tarka alsónadrágban, meg pumisarubon jelenik meg. Eddig négy dalát vették lemezre. Az egyiknek a címe: Hallucinációk. Csodálatos látvány. Érdemes egyszer direkt ezért Párizsba utazni. De, ahogy én a mi hazánkfiait és a szűk valuta-keresztmetszetet ismerem _ lesznek nálunk is ilyen énekesek, akik még a televízióban is fellépnek forintért. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: MEGYEI VÉPÜJSAG 1966. május 22. H7 fi a < a” tfi au ép n p Fumnnii fiL „ULtil U ILI üi C5 ii r [HIHuUBl Sötét titkok nyomában 1945 februárjában egy éjjel „különleges rendeltetésű” vonat érkezett az eldugott Dorndorf német városka pályaudvarára. A szerelvény két személykocsiból és 24 leplombázott tehervagonból állt. Még mielőtt befutott volna, az állomást körülvették az SS- legények. ök rakták ki a vagonokat is. A kirakott ládákat és zsákokat, mint utóbb kiderült, a „Kaiseroda” kálibányába (Türin- gia) küldték. A nácik itt, 800 méter mélyen, rejtették el a rablóit javakat, számítva a „rossz napokra”. Miért éppen ezt a vidéket választották ki? Megvoltak az okaik erre. Még 1944. augusztus 10-én, Strassburgban, az előkelő Maison Rouge szállóban találkoztak a náci párt, az SS és a Wehrmacht vezetői a Rajna- és Ruhr-vidéki iparbárókkal, a monopolista „istenek tanácsának” vezéreivel. Az értekezleten elhatározták, hogy „gondoskodnak a Harmadik Birodalom vagyonának biztos elhelyezéséről”. Szóba került az „01ga”-akció végrehajtása is. Ezt a fedőnevet adták annak a tervnek, hogy To- nasthal-ban nagy földalatti bunkert építenek Hitler, a Wehr- macht-főparancsnokság. s „a párt és az ipar vezetői” számára. Ebből az óvóhelyből akart a náci vezetőség különtárgyalásokat folytatni az angol—amerikai képviselőkkel. A titkos kincstárt, a leendő óvóhelytől mindössze 40 km-re létesítették. A buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai építették a földalatti kincstárat, „különleges” SS-parancsnokság felügyelete alatt. Ebben a „különleges parancsnokságban” a birodalmi bank tisztviselői is helyet foglaltak, Emil Puhl alelnök vezetésével. A munkálatok 1944. decemberében kezdődtek és 1945 március végén fejeződtek be. Ez alatt ezer meg ezer láda drágakövet és aranyrudat rejtettek el a bánya járataiban és aknáiban. Az építkezés folyamán és utána a foglyokat tervszerűen megsemmisítették. De a hitlerista Németország végórája könyörtelenül közeledett, s néhány fogoly életben maradt. Ök jelentették azután, hogy a „Kaiseroda” bányában náci titkos kincstár van. Ezt a körzetet az Egyesült Államok csapatai szállták meg. George Patton amerikai tábornok „A háború, amilyennek láttam” című könyvében ezt Írja erről: „Eddy telefonon közölte, hogy a 90. hadosztály Mőrkehrs- ben megtalálta a német arany- készletet. Körülbelül egymilliárd dollár értékű értékpapír már előkerült és az arany feltehetőleg egy alagútban, acélajtó mögött van. Utasítást adtam, hogy robbantsák fel az ajtót. A 90. hadosztály parancsnok^ csakhamar közölte, hogy megvannak az első becslések az arany értékéről. Az adatokat igyekeztünk titokban tartani. Az ajtó felrobbantása után Eddy a már emiatt értékpapírokon kívül 4500 darab, egyenként 35 font súlyú aranyrudat talált. Ezek értéke kb 57 600 000 dollár lehetett.” Eisenhower, az Egyesült Államok hadseregének főparancsnoka nem akart hinni a hírnek. Elhatározta, hogy személyesen megtekinti a kincset. 1945. április 12-én Eisenhower, Patton és Bradley megérkezett a kálibányába. Ott volt Bennstein, az amerikai titkosszolgálat ezredese, aki beosztottjaival éjjel- nappal mérte az aranyat, osztályozta az órákat, az arany- és ezüsttárcákat és a drágaköveket. Eisenhower memoárjában ezt írja: „Először felnyitottuk a ládákat. Tele voltak különböző országok bankjegyeivel, közte dollárral és fonttal. A másik kamrában aranyrudak hevertek. Szakértőink megállapították, hogy az egész kb 250 millió dollárt érhet. Százszámra hevertek itt az értékes festmények. A legtöbbet nem csomagolták be és tönkrement a piszoktól és a nyirkosságtól”. Hova szállították innen a rablóit kincseket? Erről Edwin Sie- bert Eisenhower tábornok titkos- szolgálatának főnöke beszélhetne leginkább. Személyesen ő irányi- tóttá a kincsek „evakuálását”. De Siebert magától értetődően inkább hallgat. A helybeli lakosoktól sok érdekes dolgot tudhatunk meg. Egy Strohm nevű lakos, aki „Mőr- kehrsben élt és a bánya helyén épült Werra kálikombinátban dolgozik, a következőkre emlékszik vissza: „Áprilisban szállították el a kincseket, Már előbb máshová telepítették azokat, akik a bánya közelében laktak. Az aranyat az amerikaiak rakták gépkocsikra. Az egész idő alatt katonai repülőgépek keringtek a levegőben. Elkísérték a megrakott gépkocsikat is. Az oszlop Majna-Frankfurt irányába indult el.” „Egészen nyilvánvaló, hogy az SS aranya a Pentagon safejeibe került” — állapítja meg a Junge Wel című lapban Julius Mader, az ismert publicista. Mint Mader írja, 1945. október 3-án a New York Times egy kis hírt közölt. Ebben az állt, hogy „Rotterdamba repülőgépen jelentős mennyiségű, Németországban zsákmányolt arany érkezett. Az aranyat azután megfelelő óvintézkedések kíséretében elszállították az Egyesült Államokba.” Az újságíró elmondja még, hogy amikor azr Egyesült Államokban járt, találkozott Siebert tábornokkal, aki ugyan nem adott egyenes választ kérdéseire, de azért nem mulasztotta el dicsekvően megjegyezni, hogy a kincs nyomai a „Kaisero- da”-ból, az Egyesült Államok hadügyminisztériumába vezetnek, amely „gyorson és magabiztosan” cselekedett. „Nagyon is lehetséges, — hangsúlyozza Mader, — hogy a Pentagon az SS véres aranyával finanszírozta és finanszírozza az új tömegpusztító technika gyártását.” A. B. Disznózsír és a dinnye Délnyugat-Kínában található a „Hodgsonia macrocarpa” nevű kúszónövény, amelynek görögdinnye nagyságú termése hat tyúktojás nagyságú magot rejt belsejében. A magok olajtartalma 70—80 százalék, tehát lényegesen nagyobb minta diónak. Sok A és D vitamint tartalmaz, íze hasonlít a disznózsíréhoz. Termesztése könnyű, a 70 évig is elélő növény már másfél év után terem. Növényenként évi 2,5 kg étolajat ad. A sarkvidék fővárosa Murmanszk a Szovjetunió egyik legnagyobb tengeri kikötője. Az északon élő tengerészek és halászok „a sarkvidék fővárosának” nevezik. A murmanszki kikötő sohasem fagy be; egész évben a legkülönbözőbb országok zászlói alatt futnak be ide a hajók, amelyek útja azután Mmmanszkból Afrika, Ázsia, Amerika és Ausztrália partjai felé vezet. Az SZKP XXIII. kongresszusának irányelvei alapján, a Szovjetunió 1966—70-es ötéves tervében a kikötök forgalmának mintegy 40 százalékos növekedését írták elő; 90 százalékra kell emelni a rakodómurifea gépesítésének színvonalát. A Szovjetunió tengeri flottája tonnatartalom tekintetében világviszonylatban a hatodik helyen áll, bár nemrég még a tizenegyedik t'olt. Több mint 1000 hajója van, amelyek összbefogadó- képessége csaknem 10 millió tonnát tesz ki. A nagyarányú növekedés magyarázatát a Szovjetunió gazdaságának és külkereskedelmének fejlődése adja. 1- j iptön. Wt%f Hajók a murmanszki kikötőben.
