Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-22 / 120. szám
I9űő. május ÍZ. TOLNA MEGYE! NEPŰJ8AG 9 Holnap nélkül élnek Az eredés, a múlt bizonytalan és homályos. Mintha egy láthatatlan centrifuga működne, s mintha a benne működő erők lif csapták volna ki ide András- pusztára az egyformákat — nagyon enyhe kifejezéssel — az él- V. ni nem tudókat. Mindenesetre összeverődtek szép számmal. Arra is gondolhatunk, szerepe lehet az összeverődésben a szégyenérkezetnek és az ösztönös mene- dékkeresésnek. Többségben olyanok ők, akik mindenütt kilógtak a normális és |m fegyelmezett munkaközösségek- bői. A folyamatos munkát elvisel- H ni képtelenek. „Dolgozik egy hó- ; ■—s napban két-három napot és neki ; ennyi elég.” — mondja a tanácselnök. Az egy-két napos alkalmi munka után, amig futjg a pénz- r bői, hetekig tart a lődörgés, a tétlenség. Hogy mi lesz holnap? András-pusztén ez nem kérdés. Ez a dolog, az ottaniak többségét egyáltalán nem izgatja, de még az sem. hogy mi volt teg- , nap. A paksi járásban Bölcske köz- | ség határában van András-puszta ,, v Régebben Szentandrásnak nevez- ték. Idők során a szent jelző el- kopott róla. Tulajdonképpen nem lehet azt mondani, hogy a világ !»;•:<«• -< végén lenne, autóbusz köti össze Bölcskével, Bölcskén keresztül Pakssal, Dunaföldvérral, Dunaújvárossal. Egyébként Dunaújváros vonzáskörzete, legtávolabbi peremének is tekinthető, mert sokan, ha néhány napra is, de oda járnak alkalmi munkát keresni. Vagont kirakni, kertészkedni, stb. Az értelmetlenség és a céltalanság láttán először arra gondoltam, deklasszált elemek, olyanok, akik a Horthy-rendszerben valakik voltak, majd a felszabadulás után lesüllyedtek, el- ZÜllöttek, s kikötöttek András-pusztán. Bölcske község vezetői András-puszta szinte hivatásos , szociológusai azt mondják, hogy még véletlenül sem találunk a volt úri társadalomból kipottyant személyt. Mindez azért persze mégis inkább csak fel- tételezés, mert némelyik ember múltja teljesen homályos. Trepka László például Lengyelország-, ban született, a háborús évek zűrzavara itt vetette partra, magányosan, saját zárt világában él, s különcködése visszataszító, mert lakószobája egyúttal ól, csekély számú állatállományát ugyanis a lakószobájában tartja. Ennek az embernek a külvilág felé kizárólag jelene van. múltja nincs. A felszabadulást követő években a volt cselédek többsége addig gürcölt, amíg összehozta a házravalót. Amikor ez megvolt, elköltöztek a falvakba, A régi, nyomorúságos életnek minden szennyét maguk mögött hagyták és valóban új életet kezdtek. Viszont az üresen maradt cselédházak újból benépesültek, egymás után foglalták el tizesével, húszasával azok, akikből a szolgasors évszázadai nemzedékeken keresztül, kiöltek minden önállóságot. 1945-ben a maguk urai lettek, de számukra ez már a huszonnegyedik óra után történt, mert ezzel az önállósággal semmit sem tudtak kezdeni. Saját lábukon megállni képtelenek. Ilyen típusú emberek, körülbelül százan élnek András-pusztán. Valamikor még a szülői házban a vérükbe ivódott a parancsra kelés, a parancsra fekvés. Ha megálltak pihenni, az intéző rájuk ordított, erre újból meglódultak. Ha eljött a negyedév, kimérték nekik a kommenciót, s ezzel egy darabig ismét le volt a gond. Ezeknek az embereknek az élni nem tudásáról az ötvenes években nem volt illő beszélni. Nagy kár, mert talán akkor még jobban lehetett volna rajtuk segíteni. Sorsuk szívszorító tragédiája különben, hogy 1945 után az eszmélés ideje nekik nem jelentett semmit, mer.t már képtelenéit voltak a szó átvitt értelmében, talpraugrani. Enerváltságukat sajnos még ma is kihasználja az a vékony egyéni gazdákból álló réteg, amely éppen azért tartozik bele a holnap nélkül élő András-pusztaiak összességébe, mert a mában a tegnap törvényei szerint akar létezni. Kiszorultak, s bár sajátságos módon, de végeredményben itt mégiscsak ők azok, aki deklasszá- lódtak. Az egyéni gazdák száma nem nagy, de van közöttük még huszonkét holdas is. A jóté- konykodók szerepében tetszelgők: egy bögre zsírral, egy szakajtó liszttel fizetik ki a hálálkodó szerencsétleneket, akik silány munkát végeznek és kizárólag akkor dolgoznak, amikor végképp kifogytak az ennivalóból, de munkájuk egyáltalán nincs megfizetve. A teljességhez tartozik még, hogy ebben rendhagyó, szinte rezervátumszerű pusztában néhány család teljesen elhatárolja magát a többségtől, szívósan, kitartóan dolgozik, kupor- gatja a forintokat, s azért spórol, hogy minél előbb elköltözzön innét. Talán még nem árt megjegyezni: egy cigány- család sincs András-pusztán, Táplálék szempontjából a gyomrok ugyan nem válogatósak, mindent bevesznek, ami megemészthető, viszont szellemi táplálkozásra jóformán nincs semmilyen igény. Erkölcs, morál és humánum szempontjából András-puszta úgy ahogy van, pluszmunkát és speciális gondot ad Bölcskén a község vezetőinek. Olyan eredménytelen mégis az egész, mintha a tengerből akarnák kimerni a vizet. Mindenesetre, amikor Kasztner Istvánnal, a községi tanács elnökével, a pusztai állapotokról beszélgettünk, nyíltan, kertelés nélkül mondta el szívszorító gondjait, —* hátha ez is segít valamit — azt sem titkolta, attól tart, hogy őszinteségének ára lesz. Feltételezése szerint egyesek ezek után a helyi tanács vezetőit el fogják marasztalni, tehetetlenséggel, nemtörődömséggel fogják vádolni. Igyekeztem a tanácselnököt megnyugtatni: az elmarasztalás a lehető legnagyobb ostobaság lenne. 1965 nyarán „a kinti helyzetről” hosszasan elbeszélgettünk az általános iskola igazgatójával és már az akkori eszmecseréből is nyugodtan arra lehetett kö vetkeztetni, Bölcske vezetői a J puszta életének minden rezdülését ismerik és a jó irányba hatni akaró befolyásolás részükről szünet nélkül tartó folyamat. Konkrétabban, a gyakorlatban ez úgji néz ki, hogy például a közelmúltban az egyik András- pusztai fiatalasszonyt elcsábította egy idős And- rás-pusztai „öregúr”. Az is lehet persze, hogy a csábítás fordítva történt. Nem is ez az érdekes. Inkább az, hogy a fiatalasszony néhány éves gyerekét teljesen elhanyagolta, annyira, hogy az alapvető higiénia hiánya miatt a gyerek valósággal életveszélybe került. A tanács vezetőinek kellett ezt észrevenni, mert az András-pusztai erkölcsökre jellemző, hogy ott nem veszik észre. Állandóan napirenden tartja különben a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság „a kiskorúak védelmét, szüleik bizottság elé való idézését’ Nincs abban tehát semmi túlzás, hogy jórészt a gyepnek- és ifjúságvédelmi bizottság, az egészségügyi állandó bizottság áldozatos munkájának köszönhető, hogy ezen a közegen eddig ~ még olyan tragédia nem történt, aminek az elburjánzásához éppen ez a romlott talaj kedve? legjobban. Ha nem is cél, de mindenesetre eredmény, hogy a gyakori ellenőrzés és az ügyekre való következetes visszatérés következtében annyit azért a tanács két bizottsága mégis elért, hogy az érintett pusztai lakosok tartanak gyermekeik elhanyagolásának várható következményeitől. Nem lelkiismereti kérdésből, egyszerűen 'azért, mert félnek a büntetéstől. A nyugtalanító szorongás ébrentartásának egyik fáradságos módszere az, amit az együtt dolgozó két bizottság már az idén is megcsinált. Családlátogatás során szűrik ki a legpiszkosabb, legelhanyagoltabb lakásokat, és a megszeppent, javulási szándékot mímelő delikvenseket megidézik a bizottság színe elé. Sajnos úgy kell bánni velük, mint a gyerekekkel, pedig felnőtt emberek. Fejükre olvassák vétkeiket, emlékeztetik őket arra, hogy mikor mit fogadtak meg és szemükre hányják, hogy lám, ismét visszaestek. •Jellemző, hogy ilyenkor újból a fogadkozás, a magyarázkodás, meg a megbánás következik. A legutóbbi ülés jegyzőkönyvéből írtam ki ezt a néhány megrendítő sort. „Bölle Lászlóné: mentegetőzik, hogy a gye rekekkel nem goromba, a tisztaságot kielégítőnek tartja. (A bizottság véleménye más, a bizottság tagjai meg is mondják az asszonynak.) Rozsos Sándor: A továbbiakban elmondja, hogy felesége léha életű, iszákos. Csak azért, hogy borhoz jusson, képes munkát vállalni. A családnak ebből semmi haszna, sőt. szeszes állapotban lefekszik. elhanyagolja a családot, nem törődik velük.” A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság Rozsos Sándor Bölcske, András-pusztai lakos részire egyhónapos türelmi határidőt állapított meg, . Leimszider István a tanács vb megbízott titkára néhány héttel később meglátogatta Rozsosakat és megállapította: nincs semmi javulás. Megrendítő. Az italboltban a fogyasztás nem nagy. Már szóba került, hogy érdemes-e egyáltalán az italboltot fenntartani. A néhány napos alkalmi munkával szerzett keresetet jobbadán a zugkimérésekben isszák el. A községi tanács elnöke gondterhelten mondja: „Jóformán azt sem tudjuk, hogy mihez kezdjünk. Most valami kultúrház- félét építünk, hátha majd ez is segít valamit.” Talán. A bizakodáshoz itt már az is elegendő, hogy Meszlényiné visszahozta az állami gondozásba adott gyerekeit, gondoskodik róluk, s a /elek szerint meg tudott változni. Egy fecske nem csinál nyarat, de araikor az ember az első fecskét meglátja, mégis nyomban a nyárra gondol. SZEKULITY PÉTER Gyomorfekély „Kedves Négyszemközt! Nagyon szeretjük u fűszeres ételeket és zz italt sem vetjük meg. Állandó gyomorpanaszaink vannak. Sokat szenvedünk és nagyon félünk a rákbetegségtől. A szives választ nagyon hálásan köszöni egy olvasójuk.” A gyomorfekély lényege: az életképességében valamely okból gyengült, sérült gyomorfal önemésztése. A sérülés viszont lényegileg vérkeringés! zavar, amely az erek elágazódási területére lokalizálóink. Lokallzálódik: ha sérült falat rétegenként emészti meg a gyomomedv. Innen van a fekélyek Jellemző, tölcsérszerű szűkülő, rétegezett alakja és élesen metszett széle. Röntgenvizsgálatkor a gyomorfekély közvetlen tünete a „fülke” (tedődési plusz), amit a sugárfogó anyagnak, a fekély űrébe való behatolása okoz. (Mélyreható, kérges fekély.) A beteg panaszai évek óta fennállhatnak, de időszakosak. Ritka a Jólét közepette beálló hirtelen kezdet. Legjellemzőbb tünete a fájdalom (nyomás, görcsös, fúró fájdalom) ami a hátba is kisugároz- hatik és étkezés után, pár éra múlva, vagy üres gyomorra jelentkezik. (Éhség, fájdalom.) Az emésztési zavarok közül a hányás, savanyú íelböfögés és a székszorulás jellemzőek. A vérzés, mint vórhányás (haematemesls), mint. szabad szemmel látható szurok (fekete szék) melaona es mint a székből csak vegyileg kimutatható rejtett (occult) vérzés jelentkezik. A gyomortartalom többnyire több sósavat tartalmaz (szabad sósav fokozódása), bár Igen ritkán savhiányt mutat. A gyomorfekély tüneteit, idült gyomorhurut, epelió- lyagbefegségek, Idült vakbélgyul- ladás és gyomorkörüli sérvek Is utánozhatják. Daganat alakjában tapintható ^kérges gyomorfekély rákot utánozhat. Ilyenkor a kór- előzmény, a gyomorsavtúltengés hiánya, és az erőbeli állapot döntő. A gyomorfekélyben szenvedő beteg eröbeli állapota jó és a legtöbb esetben sok a gyomorsava, jó étvágya van. A gyomorfekély belgyógyászati betegség és » legtöbb esetben az egyedüli racionális módszer a belgyógyászati gyógykezelés. Az. esetek egy részében azonban a sebészeti gyógykezelés is szükségessé válhat. Ezek szerint gyomorfekélynél a műtét a következő esetekben javasolt: Gyomorszükület, krónikus elgyengüléssel Járó fekély, heves vérzés, amely belgyógyászati gyógykezelésre nem szűnik és a kilyukadás (perforátio). Tanácsunk: Gyomor- panaszával mindenki forduljon orvoshoz. Idejében minden betegség gyógyítható. Mi a módja a szeplők eltüntetésének ? Kaptuk a következő levelet: „Igen tisztelt Négyszemközt az orvossal! Családunk minden tagja vöröses szőke. Gondolom ennek oka lehet az a szomorú valóság, hogy mindannyian nagyon szeplősek vagyunk. Szeplőlnk télen eltűnnek. Annál jobban ellepik testünket, nemcsak arcunkat, nyáron különösen azokat a területeket, amelyek ki vannak téve az erős nyári napsütésnek. Megkérem, adjon tanácsot nekünk. Mit tegyünk? Van valamilyen biztos gyógyszer a szeplők eltüntetésére? Egy hűséges olvasójuk. Kedves Olvasónk! A szeplő elleni védekezésről — rovatunkban - többször Is írtunk, hosszú és részleteire terjedő cikkeket. Kedves olvasónknak Is válaszolunk kérdésére, de természetesen, csak a lényeget fogjuk megírni e témával kapcsolatban. A szeplők (ephelides) a nap hatására jönnek létre, tavasszal és nyáron, sokszor családi és öröklé- keny alapon. Családi hajlam alapján egyes testrészeken rendellenes módon festéklerakódás képződik, különösen a napsütés hatásának kitett helyeken. Ezek a festékfoltok főképpen az arcon, a kézhátakon s az alkarokon (az erős napsütésnek kitett helyeken) jelennek meg, különféle nagyságú, világosabb, vagy sötétebb bar- , na, a bőr felszínében fekvő festék foltok alakjában. A szeplőket végérvényesen eltávolítani nem lehet. Elhalványítani és „elrejteni” ellenben igen. Ennek igen sokféle módja van. Lassú, de néha eredményes a foltoknak, reggel és este bórax oldattal való dörzsölése. Sokan hidrogén-szuperoxiddal, vagy híg citromos lével igyekeznek el- halványltari. A hidrogén-szuper- oxidot csak orvosi megrendelésre használja! Ha az elhalványító eljárás nem járt megfelelő eredménynyel, úgy a hámlasztó kenőcsöket kell Igénybe venni. Ez a szeplőket teljes biztonsággal eltünteti. Az erélyes hámlasztást az orvosok nem szívesen veszik igénybe. Az így eltüntetett szeplők ellenben — sajnos — visszatérnek, s újból megjelennek a napsütésnek kitett helyeken. A szeplős nők védjék magukat a napfénytől napernyővel és nagy ltarimájú vörös és barna kalappal. Ezek a szeplőket kiváltó sugarakat elnyelik. Ma már Igen jő fényvédő kenőcsök állnak rendelkezésünkre. Kedves Olvasónk! Azt tanácsolom,- forduljon szakorvoshoz, (Bőr- nemigondozó Intézet, bőrgyógyász kozmetikus), aki a sok-sok eljárás közül a legalkal- masalabat fogja igénybevenni széniéinek eltüntetésére. Gyógvitható-e a süketnémaság? Kaptunk egy szomorúsággal telt panaszos levelet. A levélből a lényeget idézzük: „Van egy gyönyörű szép kislányom, akiről megállapították, hogy süketnema. Azt kérdezném, hogyan lett azzá? Mi az oka annak, hogy valaki süketnéma. Lehet-e gyógyítani? A válaszért előre fogadják hálás köszönetemet.” Süketnéma az olyan egyén, akinek embrionális (méhen belüli) vagy születése után. fiatal gyermek korában — mielőtt beszélni megtanulhatott volna — kóros fülelváltozások következtében hallóképessége annyira megromlott, hogy ez a beszéd eltanulására őt képtelenné tette. Olyan egyén is, aki a beszédet megtanulta ugyan, de süketsége folytán gyakorolni nem tudja, a beszédet teljesen elfelejti, vagy jellegzetes hibás hangsúllyal beszél. Magyarországon minden százezer lakosra 90,. Svájcban 245, Bernben, Luzemben 440 süketnéma esik. A süketnémák- . nak csak 30—-40 százaléka süket teljesen, 60—7-0 százalékban kisebb, nagyobb hallási maradék kimutatható. A süketnéma hallási maradéka harminchárom százalékban olyan fokú, hogy az különleges iskolában, szakszerű tanítás mellett az élő beszéd megtanulására elegendő. Éppen ezért olyan süketek, akik a beszéd megtanulására elegendő hallásmaradékkal rendelkeznek, különleges módon az úgynevezett Nagyothallók iskolájában*’ hallószer révén tanítandók. A többi süketnéma oktatására elsőrendűen vezetett állami intézetek állanak rendelkezésre. A magyar süketnéma-intézetek vezetői, a süketnéma-oktatásban alapvető és úttörő munkát végeztek már a múltban is. (Császár András a váci süketnéma-intézet- ben.) De újabban is olyan módszereket dolgoztak ki (dr. Bárczy Gusztáv), amelyek segítségével a teljesen süket növendékek is a hangos beszéd megértésére és értelmes hangos beszédre megtanít- hatók. így az ilyen intézetekből kikerült növendékek rendszerint a társadalom hasznos tagjaivá válnak, mert az oktatási rendszer a szellemi képességeid kifejlesztésére is súlyt helyez. A kislányt intézeti kezelésben kell részesíteni.
