Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-22 / 120. szám

i9C6. május 22. JÓIM ÜtEGfü VEPtTJSÄÖ 3 KGST gépbemutató Csepelen 1962-ben szakosították hazánkra a KGST kéreíében a kon­fekcióipari varró- és vasalógépek gyártását. A feladatok jó részét a csepeli kerékpár- és varrógépgyár már teljesítette. A tervezett tíz típusból nyolcat már gyártanak, sőt egyes fajtákból 1000—1200 darabot szállítanak évente a KGST-ál- lamoknak. A Gépipari Tudományos Egyesület csepeli szer­vezete és a csepeli kerékpár- és varrógépgyár nemzetközi tudományos tanácskozást hívott össze, hogy a KGST-álla- mok szakemberei elmondhassák megjegyzéseiket az itt gyártott géptípusokról. A gépbemutatóval egybekötött ösz- szejövetelre a Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK, Lengyel- ország és Bulgária küldte el delegátusait, továbbá kilenc magyar nagyvállalat 80 szakemberét. < A kiállítás egyik „sztárja”: »legmodernebb gépekkel is fel­veszi a versenyt ez az új típusú aprógomb-felvárrá. Ülést tartott a Tolna megyei MHS elnöksége Nagyszerű eredmény és megdöbbentő maradiság A sávos legeltetés Tolna megyében Ä Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Tolna megyei Elnöksé­ge, május 21-én, szombaton ülést tartott, amelynek napirendjén az MHS-ben folyó politikai ne­velő és felvilágosító munka érté­kelése szerepelt. Annak ellenére, hogy az MHS- szervezetek feladatai igen sok­rétűek, s a lakosság egyes réte­geivel csak rövidebb-hosszabb ideig állnak kapcsolatban, az el­múlt évek során megyénkben a honvédelmi munka jelentősen fej­lődött. íme néhány példa ennek bizonyítására: a katonai előkép­zés terén a gépkocsitanfolyamok tanulmányi eredményei országos viszonylatban második helyezést biztosítottak; a, tartalékos tiszti kiképzésben is megyénk az elsők dát szolgáltat erre, a szovjet- olasz gazdasági együttműködési megállapodás pedig azt bizonyí­totta, hogy az SZKP kongresszu­sán nem formálisak voltak a ki­jelentések a tőkés országokkal való gazdasági kapcsolatok kiszé­lesítéséről. (Figyelemre méltó, hogy éppen az Egyesült Államok igyekszik gátolni azt a folyama­tot, amelynek eredményeképp — mint Koszigin miniszterelnök hangoztatta — az utolsó öt év­ben a Szovjetunió külkereskedel­me a tőkés országokkal a más- félszeresére nőtt.) Az SZKP XXIII. kongresszusa az imperialista agresszivitás meg­nyilvánulási formái között hívta fel a világ figyelmét a nyugat­német revansista militarizmusra. Azóta a szovjet kormány jegyzé­ket intézett Bonnhoz és ebben le­szögezte, hogy a Szovietunió a leghatározottabban ellenzi az NSZK atomfegyverzését és — szemben a bonni igényekkel — megváltoztathatatlannak és vég­legesnek minősítette az Odera— Neisse határt. A szovjet jegyzék nyolc pontban összegezte azokat a tárgyalási elemeket, amelyek a Szovjetunió és az NSZK vi­szonyánál: megjavítása céljából megvitathatok, a nukleáris fegy­verek elterjedését megakadályo­zó nemzetközi szerződés meg­kötésétől kezdve mindkét német államnak az ENSZ-be való fel­vételéig. A szovjet kormány ez­zel konstruktív javaslatokkal szolgált a német kérdés fokoza­tos megoldásához, között van; eredményes volt a honvédelmi tömegmunka szüksé­gességét ismertető meggyőző te­vékenység, amelynek nyomán több mint 2000 aktíva dolgozott a megye területén. Mindezen' eredmények ellenére — állapította meg az ülés — az MHS-szervezetek tevékenységé­ben, ma még sok kívánnivalót hagy maga után az ideológiai munka, a szocialista tudat és er­kölcs fejlesztése, li ] Az elnökségi ülés befejezésül határozati javaslatot fogadott el, amely részben szervezeti intéz­kedéseket tartalmazott, részben pedig a politikai nevelőmunka színvonalának emelését tűzte ki feladatul. A moszkvai kongresszuson nagy figyelmet szenteltek az un. „har­madik világ” problémáinak, a nemrég felszabadult országok megsegítése kérdéseinek. A szov­jet diplomácia gyakorlati lépései azóta igazolták a Szovjetunió külpolitikájának e téren történő aktivizálódását. A szovjet kor­mányfő kairói látogatása szoro­sabbra vonta a szovjet—egyipto­mi kapcsolatokat, amelyeket az olyan washingtoni fenyegetések sem zavarhattak meg, mint hogy az Egyesült Államok nem szállít­ja le az EAK-nak ígért élelmi­szer-mennyiséget ... A szovjet— szíriai viszony feltűnő javulásá­nak jele Zuajen moszkvai útja és az Eufráteszen megépülő „második Asszuáni gát” létesítéséhez nyúj­tandó szovjet segítség. Hasonló­an mindehhez a szovjet—jemeni kapcsolatok is kedvezően alakul­nak. A Közép-Keleten, amely va­laha az imperialisták „védett va­dászterülete” volt, egyre jelen­tősebb a Szovjetunió tekintélye és befolyása. A világnak ebben a térségében mutatkozó fejlődés is jelképez­heti, hogy — amint ezt a XXIII. kongresszus ismételten megálla­pította — korunkban a történel­mi fejlődés fő irányát a szocia­lista világrendszer s azok az erők határozzák meg, amelyek az im­perializmus ellen, az emberi tár­sadalom szocialista átalakításáért harcolnak. PÄLFY JÓZSEF Körbeutaztuk a megye keleti ré­szét Varjú Vincével, a Földműve­lésügyi Minisztérium megyénkben tartózkodó szaktanácsadójával, s megnéztük, hogyan válik be a le­gelőgazdálkodás jelenleg világ­szerte legkorszerűbb módja. Ez a módszer hírből már közismert: a gyepterület ápolásával, műtrágyá­zásával megnövesztik a fűhoza- mot és a dús legelőt nem engedik félig laharapdálni és félig letipor­ni a jószágnak, hanem sávos le­geltetéssel megetetik az egész fű- termést. A szarvasmarhát kordába szorítják, gyenge áramot vezetnek a drótba és ezt a drótkorlátot kicsinyen­ként mindig előbbre helyezik aho­gyan a legeltetés megkívánja. Igen sok tehén és növendékmarha egész nyári takarmányozása meg­oldható ezzel akkora területről, amelyről egyébként legfeljebb csak a tavaszi és nyár eleji csapa­dékosabb időben tudnák ellátni ezt az állományt. Csak egy pásztorral találkoz­tunk a bogyiszlói határban és ter­mészetesen láttuk a sávos legel­tetést, de ez elég is ahhoz, hogy a szakember és a laikus egyaránt megállapíthassa: minden rendben van, jól megvalósították a bo­gyiszlóiak az elképzelést Szép, jól fejlett, egészséges növendékállatok legeltek annál a villanypásztomál és az élő pásztor, Kovács Mihály 23 éves tsz-tag, különben növen- dékmarha-gondozó, félszemével mindig a könyvet bújhatta. Vert magának egy fűsátrat, oda húzó­dott a tűző nap elől és tanult. A KRESZT-t bújja, készül a vizsgá­ra. Egyébként mindig Jókait ol­vas. Az első napok vesződ ségét leszámítva igen jól megvannak egymással a dróton belüliek, meg a dróton kívüliek, vagyis a fiatal­ember a kutyájával. Bár lehet, hogy a kutya nagyon unatkozik és nem tetszik neki ez a módszer. De a fő dolog az, hogy a fű szé­pen fejlett, dús és ez meglátszik a jószágon. A mögöttük elmaradó legelőterület olyan, mintha leka­szálták volna. Harminc évig jó volt, most nem jó ? Egészen más a helyzet G er jen­ben. szinte megdöbbentő. Azon kapjuk az ügyeletes gondozót, hogy dróton kívül legelteti a te­heneket, szabadjára engedve a csordát, és heverészget. A szövet­kezet elnöke és párttitkára vissza­fojtott felháborodással érdeklődik tőle, miért nem tartja be az utasí­tást. Csennoporov István gondozó azt mondja, itatni engedte ki az állatokat, s nem lehetett vissza­hajtani. Aztán mégis bevallja: nem szeretik ők ezt a drótos legel­tetést, martai jószág megsínyli, meg különben is Tibai Mihálynak sem tetszik a drót. Tibai Mihály szerint 30 évig jó volt a rendes legeltetés, most miért ne lenne jó? És mivel ez áz öreg gulyás­ember a szaktekintély legeltetési kérdésekben Gerjenben, hát elfo­gadta a véleményét a Csennopo­rov. De változtatnak a helyzeten, ha meggyőzéssel nem lehet, akkor más gondozókat, legeltető embere­ket állítanak be. Tibai Mihály, aki a háztáji marhát őrzi, úgy látszik, hajlíthatatlan. Genye Il­lés tsz-elnök indulatosan és elke­seredetten beszél arról, hogy állat­tenyésztésük lassú fejlődésének fő­ként ezek az okai. Varjú Vince beszélget egy jó ideig Csennopo­rov Istvánnal, de a korszerű le­geltetés gyakorlati megvalósítása a szövetkezet vezetőinek hatáskö­rébe tartozik és az egész gazda­ság érdeke, hogy meg is valósul­jon. A legelő gyönyörű Gerjen­ben. Hihetetlenül dús, magas, kövér a fűtermés, mintha n«n is legelő volna ez a hatalmas terület, hanem kaszáló. Két éven keresztül ápolták, nagy adag műtrágyát adtak a gyepterü­letnek, és az eredmény valóban hihetetlenül jó. Varjú Vince sze­rint még a szövetkezet főagronó- musa sem bízott abban, hogy eny- nyire megerősödik a legelő. Nem hitte volna. Holdanként 4 mázsa vegyes műtrágyát adtak, mint ál­talában minden gazdaságban a le­gelőjavításnál és jórészt kiirtották a tüskét. A tsz-elnök vitatkozott egyébként az öreg Tibai val, mert Tibai Mihály azt állította: máskor is volt már ilyen jó ez a legelő. Az egész falu bizonyíthatja, hogy huzamos ideig sose volt ilyen, leg­feljebb nyár elejéig nagyritkán. Viszont az elnök határozottan ki­jelenti, esetleg akkor volt itt ilyen nagy fű utoljára, amikor Árpádék bejöttek a Kárpát-me­dencébe. Lélektani problémák A megyében dolgozó szakta­nácsadó, illetve felügyelő renge­teget dolgozik a sávos legeltetés megvalósítása érdekében. Állan­dóan megy, szervez, segít, sok­szor szinte hajnaltól estig. Ezen a napon is, amikor együtt vol­tunk, Varjú Vince már megjárta Dombóvári, mielőtt Szekszárdról útnak indultunk. Az eredmény persze meg is látszik, hiszen ta­valy még csak 3—4 helyen al­kalmazták a sávos, villanypász- toros legeltetést, a fűtermés ho­zamának növelésével együtt, az idén pedig már 25 gazdaságban készítették el a legelőt a sávos legeltetéshez, illetve öt gazda­ságban még ezután szerelik a berendezést. A bölcseki Rákóczi Tsz legelőjén velük találkoztunk: a Bonyhádi Gépjavító Állomás villanyszerelői, Fülöp László és Pál István. Körülbelül egy hé­tig tartózkodnak Bölcskén, míg elkészül a forradalmi változás­hoz szükséges átalakítás, a Rá­kóczi Tsz különben kiváló, édes- fűvű, csak egyelőre keveset ter­mő legelőjén. Lélektani problémákról beszél a szaktanácsadó, arról, hogy ér­dekes módon elég nagy ellenál­lásba ütközött a villanypászto- ros legeltetés megvalósítása, sok helyen. Ügy vélik a paraszt- emberek: drótok között, keskeny sávon nem lakik jól az állat. De a tények igazolnak, bizonyítanak és remélhetőleg a következő években a 25-nél sokkal több közös gazdaságban kap majd nagy adag műtrágyát a legelő, hoev dúsan teremjen, és a kövér füvet úgy legeltetik a marhával* mintha lekaszálták volna. (gemenci) Tétlenség, vagy... ? FALU SZERTE SZÓBESZED tárgya lett, hogy a hely­beli termelőszövetkezetben csökkentik a kétkezi, fizikai dolgozók munkaegységét, a vezetőknél pedig marad a régi, a magasabb. „Ezt csinálják velünk a kommunistáit” — tet­ték hoztá egyesek. Tényleg megtette volna a vezetőség a tagság tudta és beleegyezése nélkül7 Mit tudott minderről a párttagság? Hát bizony vajmi keveset. Mi az igazság? A párttaggyűlésen a termelőszövetkeze­ti elnök hozzászólásából kiderül, hogy a hír valótlan. Hom­lokegyenest ellenkező az igazság. Éppen a tsz-tagság ké­résének eleget téve vizsgálták felül, milyen munkáért, mennyi munkaegység járjon. Tették ezt az érdekeltekkel közösen. Csökkent-e, vagy emelkedett a jóváírt munkaegységek száma ? A juhászokat kivéve, az összes fizikai munkát vég­ző tsz-tag munkaegységeinek száma növekedett azóta. Oly­annyira, hogy jelenleg a tsz-ben kereken háromezer-ötszáz­zal több már a munkaegység, mint tavaly ilyenkor. (Nem hígítják fel így a munkaegységet?) .JSarzsis embernél”, fix munkaegységes vezetőnél nincs emelkedés, maradt a régi az ;alacsonyabb. Az elnöki válasz helyességét nem vitatja sen­ki. Talán meg is nyugodhatnánk ebben, de... Miért nem mondták el ezt korábban a tsz tagságának a kommunisták? Most hogy jól haladnak a mezőgazdasági munkák, valaki­nek érdekében állott zavarni az összeforrottságot, a jól szer­vezett, szorgalmas tevékenységet? Nem is járt eredmény nélkül. MIÉRT NEM CÁFOLTÁK? Még ezen a gyűlésen, ki is derült ennek az oka. Sorra-rendre emelkednek fel ül­tükből hozzászólásra a taggyűlés résztvevői. Miről beszél­nek? Választ kérnek. Saját termelői munkájuknál nem tisztázott, korábban is szóv á tett munkaegység-reklamáció­jukat mondják eL Az elnök alig győzi mondani: „Jöjjön be holnap délelőtt maga is...” Nem tehették volna meg korábban? Igent, vagy nemei kell mondani mielőbb e reklamációkra, vizsgálják meg jo­gosságukat. A kérdés most az: Meglepő-e így a kommunisták tét­lensége? Elmarasztalhatok-e így, amiért nem érveltek az igazsággal? Ilyen helyzetben nem csoda a tétlenség. Megelőzhették volna a zavar keltést? Valószínűleg igen. Elsőrangúan fontos politikai tennivaló lett volna, egysége­sen, egy nyelven beszélve válaszolni a kósza Hírekre. (Ez felelet annak a párttagnak is, aki ugyanott korábban azt mondta: Mi csak a gazdasági kérdésekről tudunk vitatkoz­ni.) Tudott és tud — amint bebizonyították — ez a kom­munista kollektíva politizálni. Jelen esetben nem tették, mert ilyen helyzetben nemigen tehették. A tanulságok adottak: ha mi hallgatunk az igazunkról, tudnak mások ha­lászni a zavarosban EZ TÖRTÉNT BÁTÁN, ahol hetven tagja van a ter­melőszövetkezet pártszervezetének. H. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents