Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-19 / 117. szám

4 TÓI VÁ MEGYEI NÉPÜJSAG 1966. íiuijus 19. A karsai-sztyeppe meghódítása „Száll a madár — lángba borul a szárnya: mendegél az ember — szenesedik a lába” — mondják az üzbégek a karsai-sztyeppéről Hosszú ott a nyár és forró; jófor­mán nincs is tél. Ahová azonban sikerül vizet vezetni, ott a lehető legjobb termőföldet biztosíthatják a finom rostú gyapot termesztésé­hez. Nem sokáig tart már a karsiai- sztyeppe néma magánya. Körü­lötte nagy munka kezdődött: lakó­telepeket építenek, utakat és vil­lanyvezetékeket alakítanak ki, ar­tézi kutakat fúrnak, építőanyag­ipari üzemeket létesítenek. A legnagyobb üzbég szűzföldterület meghódításának első lépései ezek. A Kaska-Darja folyón víztárolót építettek, amely 50 000 hektár föld öntözését teszi lehetővé. A folyó vize azonban nem elegendő ahhoz, hogy a több mint egymillió hek­tárt kitevő egész pusztaságot ön­tözzék. Üzbekisztán öntözési szak­emberei elhatározták: a hatalmas középázsiai folyó, az Amu Darja vizét használják a puszta meg- öntözésére. Az óriási szivattyú- állomások 50 emelet magasságba emelik majd fel a vizet — a tá­rolóba — s 200 kilométeres csa­tornán át juttatják el a sztyeppe mélyébe. Ez a csatorna percenként 30 000 köbméter vizet enged át; amellett a sztyeppe nyugati ré­szének megön tűzéséhez még egy csatornát építenek. Két víztároló létesül, hogy a táblák állandó vízellátását biztosítsák; a tárolók­ban több mint 3 millió köbméter vizet „raktároznak el”. Az 1966—1970. években Üzbe- kisztánban a finom rostú gyapotfé- lék termesztésének jelentős növe­lését irányozták elő. A karsai- sztyeppe a közeljövőben évente mintegy másfél millió tonna kitűnő minőségű gyapotot terem majd. qm&mi Nem hagyták magára Katasztrófa ■ ■ ■ Az a csütörtöki nap, amíg él­nek, emlékezetes lesz Pappék számára. Jött a hír, hogy a csa­ládfőt baleset érte. Miután Sátoraljaújhelyen lerakták a ra­kományt, a naposcsibéket, haza­felé indult Papp Ferenc, a Hő- gyószi Állami Gazdaság 34 éves gépkocsivezetője. A solti út­kereszteződésnél következett be a szerencsétlenség. Összeütköztek egy személygépkocsival, Papp Ferenc kizuhant a fülkéből, s életveszélyes állapotban szállítot­ták a kecskeméti kórházba. Az orvosok nem tudtak mást tenni: térd felett le kellett vágni mind­két lábát. Másnap a főorvos ne­héz szívvel közölte a megtört asszonnyal, hogy készüljön fel a legrosszabbra is. A két gyerek anyja összetett kezekkel, zokogva könyörgött az orvosoknak: ment­sék meg a családnak az apa életét. Bárhogyan is, de éljen, ők min­dent vállalnak érte. A képen látható vízvezeték látja el ivóvízzel sztyeppe meghódítóit. a karsai­HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! A kórházban Még nem jutott túl a krízisen, amikor elvitték hozzá a gyereke­ket. Az erős férfi zokogva szorí­totta magához a tizenegy éves kisfiút és tizennégy esztendős leányát. „Anyának fogadjatok szót, tanuljatok jobban, mint uiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii É. M. Budapesti Betonáru- gyár, Budapest, XXI., (Cse­pel) Rákóczi F. u. 289. azon­nali belépéssel alkalmaz be- tcxoelemgyártó munkára ff P r rr* térti es női segéd­munkásokat. Felvételhez munka könyv, MIL-lap és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportján. (143) J eddig, mert most már én..nem tudta befejezni. Elhagyta az élet­kedve is. Napokon keresztül egyre mondogatta: „Meg akarok halni. Hogy éljek én ezután?” — hajtogatta. Ä baleset utáni tizenegyedik napon közölték Papp Ferencné- vel, hogy férjét megmentették az életnek, de neki nagyon erősnek kell lennie. Ilyenkor derül ki, hogy mit bír el egy ember. Ez az asszony olyan erős tud lenni, hogy sokan csodálják erejét. Igaz, hogy ő sincs egyedül. Vele együtt hetenként kétszer látogat­ták és még mindig heti két al­kalommal felkeresik a beteget a kórházban a munkatársak is. Próbáltak, próbálgattak lelket önteni belé. Fiatal ember, élnie kell, magamagáért és családjáért is. Hányszor elmondogatták neki, hogy ragaszkodnak hozzá. Szor­galma és barátságos egyénisége miatt is visszavárják őt. Felesége is mindig erősítette betegét: „Légy türelmes. Dolgozunk mi érted, dolgozunk mi rád. Meg fogsz gyógyulni”. Reménykedés, terveztetés Érezte, tudta, hogy nincs egye­dül. Ez adott neki erőt a szen­vedésekhez. E néhány hét alatt hosszú utat tett meg lélekben a férfi, amíg a halálraszánástól el­jutott addig, hogy most már visszatérőben életkedve. Egy hete kezdett tervezni. Ar­ról beszélt, hol szerezhetne jó fajtájú szőlővesszőket, mert kert­jükben kis szőlőskertet szeretne telepíteni. Műlábakat kap és majd ő ott elfoglalja magát. Az egyik látogatáskor megkérte fe­leségét, hozzon neki legközelebb saját kertjükből virágokat. Mesé­lik, hogy a beteg a gyönyörű csokrot a kórterem közös aszta­lára tétette. Ügy tekinti, hogy ez nemcsak az övé. Azt beszélik róla a gazdaságban, hogy tipikus mai munkásember. Nagyon szorgal­mas, egyszerű, barátságos maga- tartású, családjának és munkájá­nak élő ember. Örülnek, hogy legutóbb már mosolyogva fogadta az ismerősöket és ugyanúgy bú­csúzott látogatóitól. Lesznek még nehéz napjai, de ez már bíztató. Segítségnyújtás Hat éve dolgozik a gazdaság­ban. Először traktoros volt, majd személy- és tehergépkocsit veze­tett, de szerelő is volt a műhely­ben. Munkatársai, barátai szinte ve­zetőik háta mögött kezdték meg a gyűjtést. Nem vártak ők sen­kire. A lakatos- és Diesel-üzem, a magtisztító, a központi javítómű­hely, a szállítóbrigád és a köz­pont dolgozói nagyjából egy na­pi keresetüknek megfelelő össze­get, 9590 forintot gyűjtöttek. Ami­kor április 27-én a gyűjtés ered­ményét átadták Pappnénak, az szó nélkül maradt. Restellkedve elfordult, majd könnyezett a meg­hatottságtól, amikor átvette a ta­karékbetétkönyvet. A szakszerve­zeti bizottság ezer, a segélyezési albizottság pedig ötszáz forint se­gélyt adott. A húsztagú építőbrigád úgy akar a családon segíteni, hogy szombat-vasárnapi társadalmi munkával rendbe teszik az elmúlt esztendőben vásárolt kissé roz­zant házat. így akarják a beteg ember helyett megjavítani, rend­be hozni otthonukat. Mihelyt a brigádvezető felméri, hogy meny­nyi anyag és szakmunka kell hozzá, meg is kezdik a renoválást. Megtudták a szakszervezeti bi­zottságnál, hogy az édesanya kö­zölte a gyerekekkel: ez évre ter­vezett nyaralásuk el kell marad­jon. A gyerekek érthetőnek tar­tották és kissé fájó szívvel tudo­másul is vették. Összeült a szak- szervezeti bizottság és egyhangú döntésével vállalta a gyerekek üdültetésének költségeit. így hát mégis elmennek Papp Ferenc gyermekei az idén üdülni. A gazdaság vezetői tervezik, hogy dolgozójuknak felgyógyu­lása után, bent a gazdaság köz­pontjában biztosítanak keresetet, Fontosnak tartják, hogy anyagi­lag és lelkileg egyaránt érezze: nem eltartottja a társadalomnak; hasznos munkát tud és fog is ki­fejteni. Nagy bajában; szerencsétlensé­gében nincs egyedül Papp Fe­renc és családja. Segíti őket a szocialista ' társadalomnak egy emberséges kollektívája, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság dolgozói és vezetői. Akit nem hagynak magára, an­nak erőt ad a segítés, annak van lelkiereje a nehézségek elviselé­séhez. SOMI BENJAMINNÉ simiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiuiiM — 70 — A kép meglehetősen tiszta. Mellon felkeresi Northon ezredest. Ebben nincs semmi titokza­tosság. Aztán elmegy a White Club-ba, eszik pár szendvicset és iszik egy pohár sört. Utána elin­dul hazafelé, hogy magával találkozzék. Először a buszmegállóhoz megy, de meggondolja magát, inkább gyalog sétál egy megállót. A két busz­megálló között, ahol a noteszát találtuk, leütöt­ték. Nemrég szedték fel ott az út egyik oldalán a burkolatot. Emlékszik, mondtam, hogy agyagos volt a kabátja. Ez a lehető legalkalmasabb hely ahhoz, hogy valakit leüssenek, hogy balesetnek higgye mindenki. Tizet egy ellen, hogy valaki közvetlenül utána mehetett a mulatóból, kocsiba vágta magát, és elintézte Mellont. — Vagy előre tudta, hogy arra fog menni — mondta Crawford — és odakint várta a kocsijá­ban. — Az is lehet — bólintott Thompson. — Most nézzük az időt. A pincérlány azt mondja, hogy Mellon fél kilenckor még ott ült az étteremben, de nem emlékszik, hogy azután is ott látta vol­na. Kilenc előtt húsz perccel állt meg a busz a sarkon, a mulató előtt. Ezt Mellon valószínűleg lekéste s ezért indult tovább gyalog. A következő busz közvetlenül kilenc után jött arra, ahol Mel­lont leütötték. De a buszvezető nem emlékszik semmi ilyesmire, nem látott semmi furcsa dol­got. Tehát bizonyosra vehetjük, hogy a gyilkos­ság háromnegyed kilenc és kilenc óra között tör­tént. Most már csak azt kell tudnunk, hogy az érdekeltek közül Ifi, hol járt ebben az időpont­ban. — 71 — — Hol volt például Northon ezredes? — kér­dezte Crawford. — Ö tudta, hová indul Mellon. — Northon ezredes! Városi bizottsági tag, a gyár igazgatóságának tagja meg minden egyéb. Mit gondol, olyan ember ő, akitől meg lehet kérdezni, hol járt este háromnegyed kilenckor? — Nem mondtam, hogy megkérdezze, de min­denesetre tudni szeretném — jegyezte meg Crawford. — Az ezredes egyébként maga mondta el, mit csinált, azután, hogy Mellon elhagyta villáját. El akart menni egyik jó ismerőséhez, de egy fontos telefonértesítést várt Londonból és három­negyed kilenckor kapott kapcsolást. Ezt is le­ellenőriztem és a helyzet az, hogy az ellátási minisztériummal beszélt háromnegyed kilenctől kilencig. Ezt maga miatt csináltam, kedves ba­rátom. Pedig hiábavaló munka volt, mert Northon ezredes minden gyanún felül áll. — Persze, persze — bólogatott Crawford gépie­sen. — És mi van a címekkel, felügyelő úr? Utánanéztek? — Hogyne... Először is itt van mrs. Tedder. A White Club emeletén van lakosztálya, de rit­kán van itthon, sokat utazgat. Dél-Franclaország- ból költözött ide közvetlenül az összeomlás előtt. Egyik rendőröm szerint nagyon kedveli a fiatal tiszteket. — Tudom. Mrs. Tedder a White Club tulaj­donosa. — Micsoda? Hát nem az az Arnold Higgs nevű ember? — 72 — — Az csak az üzletvezető — mondta Crawford. — Különben nem Higgsnek, hanem Hodges-nek hívják. Futólag láttam a bárban, mondhatom, nem valami bizalomgerjesztő arca van. — Miért? — Nem tudom... Nem tetszik nekem. Azt hi­szem, nem ártana az egész társaságot megfigye­lés alá venni. Mrs. Tedder összeköttetésben van a feketepiaccal, de nemcsak azért, hogy minél több élelmiszert és italárut szerezzen be mulató­ja számára. Az a gyanúm, hogy maga is élén­ken feketézik, vagy legalábbis pénzeli a dolgot. Van a White Clubinál még egy manchesteri em­ber, Kingnek mondja magát, aki szerintem a társa. Jó lenne őt is alaposan megnézni. A felügyelő jegyezgetett a könyvecskéjébe. — Annyi bizonyos — folytatta Crawford, — hogy mrs. Tedder az a típus, aki mindenre ké­pes saját kényelméért és gondtalan életéért. Ha kell a náciknak is eladja a hazáját, csak ne szenvedjen hiányt semmiben. Lehet, hogy csak szerelmeskedés miatt csalogatja fel magához a fiatal repülőtiszteket, de az is lehet, hogy egé­szen más célból. — Mit csináljunk vele? — kérdezte Thompson. — Egyelőre semmit — felelte Crawford. — Hagyja rám. Mit tud mrs. Watsonról? — Nem sokat — vallotta be a felügyelő. — Daniel Watson őrnagy felesége.

Next

/
Thumbnails
Contents