Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-19 / 117. szám
4 TÓI VÁ MEGYEI NÉPÜJSAG 1966. íiuijus 19. A karsai-sztyeppe meghódítása „Száll a madár — lángba borul a szárnya: mendegél az ember — szenesedik a lába” — mondják az üzbégek a karsai-sztyeppéről Hosszú ott a nyár és forró; jóformán nincs is tél. Ahová azonban sikerül vizet vezetni, ott a lehető legjobb termőföldet biztosíthatják a finom rostú gyapot termesztéséhez. Nem sokáig tart már a karsiai- sztyeppe néma magánya. Körülötte nagy munka kezdődött: lakótelepeket építenek, utakat és villanyvezetékeket alakítanak ki, artézi kutakat fúrnak, építőanyagipari üzemeket létesítenek. A legnagyobb üzbég szűzföldterület meghódításának első lépései ezek. A Kaska-Darja folyón víztárolót építettek, amely 50 000 hektár föld öntözését teszi lehetővé. A folyó vize azonban nem elegendő ahhoz, hogy a több mint egymillió hektárt kitevő egész pusztaságot öntözzék. Üzbekisztán öntözési szakemberei elhatározták: a hatalmas középázsiai folyó, az Amu Darja vizét használják a puszta meg- öntözésére. Az óriási szivattyú- állomások 50 emelet magasságba emelik majd fel a vizet — a tárolóba — s 200 kilométeres csatornán át juttatják el a sztyeppe mélyébe. Ez a csatorna percenként 30 000 köbméter vizet enged át; amellett a sztyeppe nyugati részének megön tűzéséhez még egy csatornát építenek. Két víztároló létesül, hogy a táblák állandó vízellátását biztosítsák; a tárolókban több mint 3 millió köbméter vizet „raktároznak el”. Az 1966—1970. években Üzbe- kisztánban a finom rostú gyapotfé- lék termesztésének jelentős növelését irányozták elő. A karsai- sztyeppe a közeljövőben évente mintegy másfél millió tonna kitűnő minőségű gyapotot terem majd. qm&mi Nem hagyták magára Katasztrófa ■ ■ ■ Az a csütörtöki nap, amíg élnek, emlékezetes lesz Pappék számára. Jött a hír, hogy a családfőt baleset érte. Miután Sátoraljaújhelyen lerakták a rakományt, a naposcsibéket, hazafelé indult Papp Ferenc, a Hő- gyószi Állami Gazdaság 34 éves gépkocsivezetője. A solti útkereszteződésnél következett be a szerencsétlenség. Összeütköztek egy személygépkocsival, Papp Ferenc kizuhant a fülkéből, s életveszélyes állapotban szállították a kecskeméti kórházba. Az orvosok nem tudtak mást tenni: térd felett le kellett vágni mindkét lábát. Másnap a főorvos nehéz szívvel közölte a megtört asszonnyal, hogy készüljön fel a legrosszabbra is. A két gyerek anyja összetett kezekkel, zokogva könyörgött az orvosoknak: mentsék meg a családnak az apa életét. Bárhogyan is, de éljen, ők mindent vállalnak érte. A képen látható vízvezeték látja el ivóvízzel sztyeppe meghódítóit. a karsaiHIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! A kórházban Még nem jutott túl a krízisen, amikor elvitték hozzá a gyerekeket. Az erős férfi zokogva szorította magához a tizenegy éves kisfiút és tizennégy esztendős leányát. „Anyának fogadjatok szót, tanuljatok jobban, mint uiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiii É. M. Budapesti Betonáru- gyár, Budapest, XXI., (Csepel) Rákóczi F. u. 289. azonnali belépéssel alkalmaz be- tcxoelemgyártó munkára ff P r rr* térti es női segédmunkásokat. Felvételhez munka könyv, MIL-lap és tanácsi igazolás szükséges. Munkásszállást és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételre jelentkezés a fenti cím munkaügyi csoportján. (143) J eddig, mert most már én..nem tudta befejezni. Elhagyta az életkedve is. Napokon keresztül egyre mondogatta: „Meg akarok halni. Hogy éljek én ezután?” — hajtogatta. Ä baleset utáni tizenegyedik napon közölték Papp Ferencné- vel, hogy férjét megmentették az életnek, de neki nagyon erősnek kell lennie. Ilyenkor derül ki, hogy mit bír el egy ember. Ez az asszony olyan erős tud lenni, hogy sokan csodálják erejét. Igaz, hogy ő sincs egyedül. Vele együtt hetenként kétszer látogatták és még mindig heti két alkalommal felkeresik a beteget a kórházban a munkatársak is. Próbáltak, próbálgattak lelket önteni belé. Fiatal ember, élnie kell, magamagáért és családjáért is. Hányszor elmondogatták neki, hogy ragaszkodnak hozzá. Szorgalma és barátságos egyénisége miatt is visszavárják őt. Felesége is mindig erősítette betegét: „Légy türelmes. Dolgozunk mi érted, dolgozunk mi rád. Meg fogsz gyógyulni”. Reménykedés, terveztetés Érezte, tudta, hogy nincs egyedül. Ez adott neki erőt a szenvedésekhez. E néhány hét alatt hosszú utat tett meg lélekben a férfi, amíg a halálraszánástól eljutott addig, hogy most már visszatérőben életkedve. Egy hete kezdett tervezni. Arról beszélt, hol szerezhetne jó fajtájú szőlővesszőket, mert kertjükben kis szőlőskertet szeretne telepíteni. Műlábakat kap és majd ő ott elfoglalja magát. Az egyik látogatáskor megkérte feleségét, hozzon neki legközelebb saját kertjükből virágokat. Mesélik, hogy a beteg a gyönyörű csokrot a kórterem közös asztalára tétette. Ügy tekinti, hogy ez nemcsak az övé. Azt beszélik róla a gazdaságban, hogy tipikus mai munkásember. Nagyon szorgalmas, egyszerű, barátságos maga- tartású, családjának és munkájának élő ember. Örülnek, hogy legutóbb már mosolyogva fogadta az ismerősöket és ugyanúgy búcsúzott látogatóitól. Lesznek még nehéz napjai, de ez már bíztató. Segítségnyújtás Hat éve dolgozik a gazdaságban. Először traktoros volt, majd személy- és tehergépkocsit vezetett, de szerelő is volt a műhelyben. Munkatársai, barátai szinte vezetőik háta mögött kezdték meg a gyűjtést. Nem vártak ők senkire. A lakatos- és Diesel-üzem, a magtisztító, a központi javítóműhely, a szállítóbrigád és a központ dolgozói nagyjából egy napi keresetüknek megfelelő összeget, 9590 forintot gyűjtöttek. Amikor április 27-én a gyűjtés eredményét átadták Pappnénak, az szó nélkül maradt. Restellkedve elfordult, majd könnyezett a meghatottságtól, amikor átvette a takarékbetétkönyvet. A szakszervezeti bizottság ezer, a segélyezési albizottság pedig ötszáz forint segélyt adott. A húsztagú építőbrigád úgy akar a családon segíteni, hogy szombat-vasárnapi társadalmi munkával rendbe teszik az elmúlt esztendőben vásárolt kissé rozzant házat. így akarják a beteg ember helyett megjavítani, rendbe hozni otthonukat. Mihelyt a brigádvezető felméri, hogy menynyi anyag és szakmunka kell hozzá, meg is kezdik a renoválást. Megtudták a szakszervezeti bizottságnál, hogy az édesanya közölte a gyerekekkel: ez évre tervezett nyaralásuk el kell maradjon. A gyerekek érthetőnek tartották és kissé fájó szívvel tudomásul is vették. Összeült a szak- szervezeti bizottság és egyhangú döntésével vállalta a gyerekek üdültetésének költségeit. így hát mégis elmennek Papp Ferenc gyermekei az idén üdülni. A gazdaság vezetői tervezik, hogy dolgozójuknak felgyógyulása után, bent a gazdaság központjában biztosítanak keresetet, Fontosnak tartják, hogy anyagilag és lelkileg egyaránt érezze: nem eltartottja a társadalomnak; hasznos munkát tud és fog is kifejteni. Nagy bajában; szerencsétlenségében nincs egyedül Papp Ferenc és családja. Segíti őket a szocialista ' társadalomnak egy emberséges kollektívája, a Hőgyé- szi Állami Gazdaság dolgozói és vezetői. Akit nem hagynak magára, annak erőt ad a segítés, annak van lelkiereje a nehézségek elviseléséhez. SOMI BENJAMINNÉ simiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimimimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiuiiM — 70 — A kép meglehetősen tiszta. Mellon felkeresi Northon ezredest. Ebben nincs semmi titokzatosság. Aztán elmegy a White Club-ba, eszik pár szendvicset és iszik egy pohár sört. Utána elindul hazafelé, hogy magával találkozzék. Először a buszmegállóhoz megy, de meggondolja magát, inkább gyalog sétál egy megállót. A két buszmegálló között, ahol a noteszát találtuk, leütötték. Nemrég szedték fel ott az út egyik oldalán a burkolatot. Emlékszik, mondtam, hogy agyagos volt a kabátja. Ez a lehető legalkalmasabb hely ahhoz, hogy valakit leüssenek, hogy balesetnek higgye mindenki. Tizet egy ellen, hogy valaki közvetlenül utána mehetett a mulatóból, kocsiba vágta magát, és elintézte Mellont. — Vagy előre tudta, hogy arra fog menni — mondta Crawford — és odakint várta a kocsijában. — Az is lehet — bólintott Thompson. — Most nézzük az időt. A pincérlány azt mondja, hogy Mellon fél kilenckor még ott ült az étteremben, de nem emlékszik, hogy azután is ott látta volna. Kilenc előtt húsz perccel állt meg a busz a sarkon, a mulató előtt. Ezt Mellon valószínűleg lekéste s ezért indult tovább gyalog. A következő busz közvetlenül kilenc után jött arra, ahol Mellont leütötték. De a buszvezető nem emlékszik semmi ilyesmire, nem látott semmi furcsa dolgot. Tehát bizonyosra vehetjük, hogy a gyilkosság háromnegyed kilenc és kilenc óra között történt. Most már csak azt kell tudnunk, hogy az érdekeltek közül Ifi, hol járt ebben az időpontban. — 71 — — Hol volt például Northon ezredes? — kérdezte Crawford. — Ö tudta, hová indul Mellon. — Northon ezredes! Városi bizottsági tag, a gyár igazgatóságának tagja meg minden egyéb. Mit gondol, olyan ember ő, akitől meg lehet kérdezni, hol járt este háromnegyed kilenckor? — Nem mondtam, hogy megkérdezze, de mindenesetre tudni szeretném — jegyezte meg Crawford. — Az ezredes egyébként maga mondta el, mit csinált, azután, hogy Mellon elhagyta villáját. El akart menni egyik jó ismerőséhez, de egy fontos telefonértesítést várt Londonból és háromnegyed kilenckor kapott kapcsolást. Ezt is leellenőriztem és a helyzet az, hogy az ellátási minisztériummal beszélt háromnegyed kilenctől kilencig. Ezt maga miatt csináltam, kedves barátom. Pedig hiábavaló munka volt, mert Northon ezredes minden gyanún felül áll. — Persze, persze — bólogatott Crawford gépiesen. — És mi van a címekkel, felügyelő úr? Utánanéztek? — Hogyne... Először is itt van mrs. Tedder. A White Club emeletén van lakosztálya, de ritkán van itthon, sokat utazgat. Dél-Franclaország- ból költözött ide közvetlenül az összeomlás előtt. Egyik rendőröm szerint nagyon kedveli a fiatal tiszteket. — Tudom. Mrs. Tedder a White Club tulajdonosa. — Micsoda? Hát nem az az Arnold Higgs nevű ember? — 72 — — Az csak az üzletvezető — mondta Crawford. — Különben nem Higgsnek, hanem Hodges-nek hívják. Futólag láttam a bárban, mondhatom, nem valami bizalomgerjesztő arca van. — Miért? — Nem tudom... Nem tetszik nekem. Azt hiszem, nem ártana az egész társaságot megfigyelés alá venni. Mrs. Tedder összeköttetésben van a feketepiaccal, de nemcsak azért, hogy minél több élelmiszert és italárut szerezzen be mulatója számára. Az a gyanúm, hogy maga is élénken feketézik, vagy legalábbis pénzeli a dolgot. Van a White Clubinál még egy manchesteri ember, Kingnek mondja magát, aki szerintem a társa. Jó lenne őt is alaposan megnézni. A felügyelő jegyezgetett a könyvecskéjébe. — Annyi bizonyos — folytatta Crawford, — hogy mrs. Tedder az a típus, aki mindenre képes saját kényelméért és gondtalan életéért. Ha kell a náciknak is eladja a hazáját, csak ne szenvedjen hiányt semmiben. Lehet, hogy csak szerelmeskedés miatt csalogatja fel magához a fiatal repülőtiszteket, de az is lehet, hogy egészen más célból. — Mit csináljunk vele? — kérdezte Thompson. — Egyelőre semmit — felelte Crawford. — Hagyja rám. Mit tud mrs. Watsonról? — Nem sokat — vallotta be a felügyelő. — Daniel Watson őrnagy felesége.
