Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-19 / 117. szám
1966. május 19. 3 TOLVA MEGYEI NGPŰJSAG 0 kombájntól a malomba Készül az új gabona fogadására a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat Közeleg az aratás, készülnek az új gabona fogadására a Tolna megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál. Mint Farkas László elvtársiéi, a vállalat igazgatójától megtudtuk, a vállalat az idén segítséget nyújt a termelő- szövetkezetnek azzal, hogy berendezkedik a kombájnnal levágott és kicsépelt kenyérgabona tisztítására is. Azok a szövetkezetek, amelyek erre megállapodást kötnek a vállalattal — eddig ezerhétszáz vagon gabona ily módon való átvételére kötöttek szerződést — a kombájntól egyenesen az átvevőhelyre — ömlesztve szállíthatják a termést. Nem kell tehát először kombájnszérűre hordani, ott megtisztítani, majd újra felmerni és így az átvevőhelyre szállítani. Á vállalat a gabona tisztításáért — attól függően, hogy mekkora a „szeméttartalma” 50 fillértől három forintig terjedő mázsánkéról díjat számít fel, azonban bizonyára előfordul majd olyan eset is, hogy nem is szorul tisztításra a gabona. Ez esetben természetesen nem is vonnak le semmit az átvételi árból. Az érdekelt szövetkezetek mindenképpen jól járnak, mert a kombájnszérűre való szállítás, az ottani tisztítás, újra felmérés stb. különben hat-tíz forint többlet- költséget okoz, A szövetkezetek teljes gabona- termését még nem tudja így átvenni a vállalat, hanem annak csak mintegy harminc-harmincöt százalékát. Tizenegy átvevőhelyen — főképp malmoknál, takarmány, keveréknél és nagyobb magtáraknál — rendezkednek be az idén a kombájngabona tisztítására. Mindenütt már megvannak az ehhez szükséges gépek, berendezések, több üzemben fel is szereL ték azokat. A magtárak tisztítása, fertőtlenítése, a szárítóberendezések kitakarítása, a szállítógépek javítása befejezéshez közeledik, június végére mindenütt felkészülnek az új gabona fogadására. FIGYELŐ A baromfinevelő társulások jelentősége Kimondottan hasznos, mind népgazdasági, mind pedig egyéni szempontból, jelentős munkához láttak hozzá a MÉSZÖV irányításával, a megye földművesszövetkezetei. Baromfinevelő társulásokat szerveznek, s ezzel egyidejűleg a háztáji gazdálkodásban lévő lehetőségek még jobb kihasználását „célozták" meg. Régi igazság, hogy aki termel, akinek van eladnivalója, az semmiképpen nem járhat rosszul. Közismert az is, hogy baromfiból nincs az a mennyiség, amire a feldolgozó vállalat ne kötne szerződést. A népgazdaság is igényli tehát a baromfihúst és jó árat fizet érte. Kifizetődik társulni, a használaton kívüli istállókat, épületrészeket, e jól jövedelmező foglalkozás céljára ba- állíta ni. A figyelmet, az érdeklődést az fmsz-i aktívahálózat minden bizonnyal az eddigieknél is jobban felkelti, a társulások megszervezésével, létrehozásával. Az sem baj, ha egy községben több, három, négy, vagy akár öt társulás is működik. S abból végeredményben senkinek sem származik kára, ha az idősebb férfiak, vagy asszonyok a közös munkában folyamatosan részt lis gépszerelőket képeztünk MTZ, U—28-as és UE 28-as gépek javítására. Most már győzzük a munkát. A havi átlagunk 26 gép teljes rendbehozása. Jelenleg három brigádunk versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. A gumijavítóban hat taggal, a hidraulikában 15 taggal, a szerelőműhelyben 12 taggal. A brigádmozgalom jól kezdődött, hatásuk, amit a brigádon kívüliekre gyakorolnak, jó. Többen felismerik, hogy üzemünk munkája milyen nagy jelentőségű a mező- gazdaság fejlesztésében. — A pártkongresszus előkészületeivel kapcsolatban Szabó elv- társ milyen feladatokat lát a pártszervezet előtt? Milyen gondolatok foglalkoztatják személy szerint a párttitkárt? A kérdés úgy látszott, hirtelen jött, egy darabig gondolkozott. Lehet, hogy versenykihívásra gondolt, mert megjegyezte: — Két üzemmel, a nagydorogi és Várdombi Gépjavító Állomással versenyeztünk tavaly is, s az idén is versenyzünk. A kongresz- szusra való készülődéssel kapcsolatban a dolgozók közötti versenymozgalom kiszélesítését, esetvenni nem tudó fiatalabb asszonyok ily módon keresnek maguknak elfoglaltságot és pénzkereseti forrást. Az összeszövet- kezés, az összetársulás bizonyos előnyöket, bizonyos kedvezményeket jelent. Egyrészt közös erővel könnyebben alakíthatják át a társulás tagjai a kiszemelt ólat, vagy istállót, másrészt sokkal gazdaságosabb egy tételben, egy- helyütt 500 vagy ezer csibét felnevelni, mint ötve net, vagy hatvanöt. Az állategészségügyi felügyelet is jobb, hatásosabb, a társulás keretei között. Ezen túlmenően, annak is megvan a lehetősége, hogy a baromfi- nevelő társulás bizonyos takarmányjuttatásban részesüljön. Naposcsibével a földmüvesszövetke- zet látja el a keretei között működő társulást, avagy szakcsoportot. Bárki könnyen kiszámolhatja, hogy ahol például ezer húscsirke előállítására vállalkoznak, ott háromszori forgó esetén évente szép summa üti a tagok markát még akkor is, ha az áru bizonyos százalékára szerződést kötnek. A szervezés megyeszerte folyik, több községben a baromfi- nevelő társulás alakulófélben van, hogy még az idén munkához lásson. leg a páros verseny szervezését látnánk célravezetőnek. Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy gépállomásunk lehetőleg jól kijavított gépeket adjon a termelőszövetkezeteknek. A másik feladatot abban látom, hogy az üzem tervében szereplő, mező- gazdasági gépi munkával gyorsan és jó minőségben végezzünk. A harmadik dolgunk az lenne, hogy minél előbb bevezessük a fix- órás javítást, amelynek az a lényege, hogy a tsz-ek a beadott gépek helyett kijavított cseregépeket kapjanak. Ezzel Is segíteni akarjuk a géppark karbantartását és minél jobb üzemeltetését. Természetesen foglalkozunk a pártélet fellendítésével is, hogy minél előbb eredményesebb és hatásosabb legyen a pártszervezet munkája. A Tamási Gépjavító Állomás párttitkárával, a IX. pártkongresszusra való készülődésről be- : szélgettünk. A beszélgetés sorár a párttitkár elvtárs ott kötött ki amit naponta végeznek, a hét I köznapi munkák sokaságánál. ; P. M. i Előítéletek és bírálatok P ár hónappal ezelőtt a szedres! közös gazdaságban vélt és valódi sérelmek miatt a tagok hangulata forrpont- ra jutott. Indulatok és eilenindu- latok korbácsolták fel a kedélyeket, és néhány örökké „morgó” ember ebben a helyzetben a szokottnál is jobban békétlenkedett. Ha elemezzük a közösség akkori hangulatát, akkor el kell mondani, hogy ezek az örökké morgó emberek feltehetően az indulat hevében, néhány dolog megítélésében túlzásokba estek, dé ez mit- sem változtatott a lényegen, mert végső soron azokra a hibákra mutattak rá, amelyek lappangó kórként ott bujkáltak a tsz „testében”. Csak idő kérdése volt, hogy mikor - okoznak helyre nehezen hozható károkat. Annak idején a nyers és a színtiszta valóság, majd az ebből levonható következtetések érdekében mi ugyanúgy meghallgattuk a hangadókat, mint a község és a tsz vezetőit. így aztán nagynehe- zen kialakult az összkép, amiben volt higgadtság, tárgyilagosság, túlzás, mértéktartás, bátorság és gyávaság, egyaránt. A termelőszövetkezetben azóta a dolgok a vártnak megfelelően jól alakulnak, s ebben bizonyára része van az akkori helyzet tárgyilagos feltárásának is. Szűcs János, a közös gazdaság elnöke egyébként ezt határozottan állítja mind a mai napig. Viszont a szedresi helyzetről szóló tudósítások megjelenése után egyesek meglepő módon azért tettek elmarasztaló megjegyzéseket, mert olyan emberrel is szóba álltunk, aki mindenütt leszerepelt, s állandóan hőbörög. Hát éppen itt kezdődik az, ami miatt Szedres példája most ide kívánkozik. Azért kívánkozik ide, mert — bárki tapasztalhatja — többször előfordul, hogy valamilyen régebbi természetű ok miatt egyfes emberek bíráló megjegyzéseit eleve nem méltatják figyelemre, vagy azon a címen, hogy flekkes, vagy azért, mert mindenhonnét kikopott, vagy azért, mert örökké morog. Néha a három eset mindegyike együtt van. Kérdés, helyes-e a bírálat egy részét arisztokratikus gőggel eleve elszigetelni, vagy azokat figyelmen kívül hagyni. Szedres esetében a kifogásolt személy, akivel szóba- álltunk, a tisztábban való látáshoz segített hozzá. S akik az egész közösség érdekeit akarják szem előtt tartani, azok soha nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy valakivel ezért, vagy azért egyszerűen ne álljanak szóba. Az ilyen természetű elfogultság mindig káros. A szóban- forgó esetben csak azt lehetett szem előtt tartani, hogy a kifogásolt ember a tsz teljes jogú tagja, s teljesen mellékes, hogy hol, mi volt, mikor és miért nem állta meg a helyét. (Az, most más kérdés, hogy amit mondott, abból mennyi írható a jószándékú tenni- akarás és mennyi a demagógia számlájára. Ezt különben a tagok maguk döntötték el.) Amilyen káros a szószátyárkodást a demagógiát minden további nélkül készpénznek venni, ugyanúgy káros a mindenütt fellelhető, örökké kifogásokat kereső, mindig morgó embereket csak szószátyárkodással és csak demagógiával vádolni. így ez rendszerint nem helytálló. Az indulatos, a türelmetlen és állandó kifaka- dások mögött a hevességet és a nem túl tetszetős csomagolást leszámítva, mindig van valami, amin érdemes elgondolkodni, amit hasznos elfogadni, megszívlelni. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy az elégedetlenkedő emberek bármennyire is idegesítik környezetüket, legtöbbször a jobbat akarják, már csak azért is, mert a hibákat, a bajokat, az emberi gyengeségeket képtelenek szó nélkül hagyni. Saját hibáikat ugyan nem mindig veszik észre, de ezen a címen még nem mondhatjuk azt, amikor hevesen és indulatosan bírálnak, hogy rosszat akarnak. Márcsak azért sem mondhatjuk ezt, mert az eseteket, a bírálat tárgyát soha nem lehet úgy kezelni, hogy a bírálat attól függően érdemel figyelmet, hogy ki mondta. A termelőszövetkezetek az egyenjogú emberek közösségei. Éppen ezért a „ki mondta”, mellett elsősorban célszerű mérlegelni, hogy „mit mondott”? N éhány évvel ezelőtt Gyula- jón az egyik fogatos kertelés nélkül mondta el, hogy Döbröközön azért jó a tsz, mert a vezetők mindennel törődő, felelősségüket mélyen átérző emberek. Gyulajon pedig azért rossz a tsz, mert a kihelyezett elnök a nagy pénzt ugyan zsebrevágja, de a gazdasággal nem törődik, azon jár csak az esze, hogy a hét napjaiból hogyan tölthetne minél többet otthon, — Budapesten. Erre a békétlenkedő fogatosra azt mondták ezek után, hogy nem komoly ember, időnként be szokott rúgni. Ily módon próbálták a bírálat élét tompítani, visszájára fordítani. Manapság is van erre példa, csakhát a szóban forgó fen gatos esetében nem az volt a döntő, hogy szereti-e a bort, vagy sem, hanem az, hogy a közösség érdekeit szem előtt tartva igazat mondott-e az elnökről, vagy hazugságot. Igazat mondott. Függetlenül attól, hogy néha esetleg túl mélyen néz a pohár fenekére. Viszont az adott helyzetben ez teljesen más kérdés, a bírálat értékét, helytállóságát egyáltalán nem csökkentő kérdés, mivel aa elnökkel kapcsolatban olyan őszinte volt, amilyen csak lehetett. Szóval, az eseteket, a megnyilvánulásokat soha sem célszerű más vágányra futtatni és az eseményektől függetlenítve kezelni. Vannak persze, akik hajlamosak ijedten, vagy éppen fenyegető hangsúllyal a túl sokat morgó tagot kikiáltani ellenségnek. A népszerű és nagy életismerettei rendelkező pálfai tsz-elnök ezzel kapcsolatban egy alkalommal a következőket mondta: „Mi soha nem félünk attól, hegy egy tsz- tag izgatott, vagy türelmetlen. Meghallgatjuk, vitatkozunk vele, de közben bíztatjuk, hogy mondja csak. Aztán rendszerint oda jutunk, hogy kénytelenek vagyunk Pontos, megbízható és tartós gépek A legutóbbi esztendőkben a Szovjetunióban sok olyan nagy termelékenységű gépet gyártottak, amelyek rendkívül pontosak, megbízhatók és tartósak. Fokozódott a köszörűgépek, kiesztergá- lók, az egyedi gépek, félautomaták, automaták és egész automata gépsorok gyártása. A Szovjetunióban jelenleg az egész ipar termelésének 26 százalékát a gépgyártás adja, s ez az ágazat a tervek szerint még tovább fejlődik az 1966—70 években. megállapítani, ennek az embernek van igaza. És ha van igaza, máris nekünk segít, még akkor is ha örökké kiabál. Hát nem így van?” — Dehogynem! Viszont ahol a vezetők úgy „semmisítik” meg az örökké bíráló tagot, hogy megnyilvánulásait különválasztják az eseményektől, s fölényes szakmai gőggel értésére adják, hogy ehhez te barátom hatökör vagy, ott ez nem az erő, inkább a gyengeség jele. Sőt, nem egyszer, a gyámoltalanság, a jobbra, a többre való képtelenség megnyilvánulása. B átaszéken a Búzakalász Tsz legutóbbi zárszámadó közgyűlésén a felszólalók némelyike heves és indulatos hangon kérdéseket tett fel az elnöknek. Szót kért egy asszony is, s amikor a szót megkapta, a körülötte ülők örvendezve összesúgtak: Na ő majd beolvas. Meg kell hagyni, be is olvasott. Keményen leckéztette a vezetőket, s határozott hangon több kérdésre ott nyomban, a közgyűlés színe előtt kért választ az elnöktől. Számítani lehetett rá, hogy az elnök elveszti majd a nyugalmát és rendre utasítja az „izgága” asszonyt. Nem ez történt, holott az asszony felszólalásából, hanghordozásából félreérthetetlenül kiérződött, hogy ő bizony rutinos, begyakorlott szinte már hivatásos odamondogató. Az elnök figyelmesen meghallgatta őt is, s imponáló nyugalommal megválaszolt. A tagok az asszonyt is megtapsolták — meg az elnököt is. „A túlzásait leszámítjuk, megéri mert sokszor ez az asszony hívja fel a figyelmet arra, ami a miénket esetleg elkerülte, és amit még jobban kell csinálnunk. Kár lenne őt nélkülözni.” — mondta róla később az elnök. Ezen van tulajdonképpen a hrngsúly, s ebben a kérdés lényege. SZEKÜUTY PÉTER
