Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
a ' TOLNÁ MFC TFT WßPÜJSAo 19!>ű. május 15. Hogy miket láttam Párizsban! Találmányokat. Láttam például müanyaggalacsint. Ez az úgynevezett unaloműző. Üres óráiban ezt morzsolgathatja az ember és azt formálhat belőle, amit akar. De láttam zseb-költőgépet is. Kis kerek csésze, műanyag fedővel. Két tojás fér el benne és unalmas óráiban az ember megfigyelheti, hogyan kel ki a kiscsibe. De láttam luxustrágyát is — igaz, a trágya hovatovább nálunk is luxus lesz — kis jutazacskókban. Van nerc-trágya és Bourbón-whiskyvel illatosított trágya is. És láttam fésűt kopaszoknak, díszes dobozkában. Ennek fogai félkörívűek, hogy ne sértsék a fejbőrt. De láttam fésűt dús hajúnknak is. Ez egy óriási fésű. széles és szétálló fogakkal. Szóval fejlődik a tudomány. Fantasztikusan fejlődik. ) Már odáig jutott, hogy megállapították: a futballt először nem Angliában, hanem Brazíliában játszották. Találtak egy barlangrajzot, amely futballozókat ábrázol. A tudósok azt is kiderítették, hogy ezek a meccsek nagyon izgalmasak voltak. Ekkor a vesztes még nagyon póruljárt. A győztes csapat tagjai egyszerűen megették a vesztes csapat kapitányát és a következő mérkőzést ennek a csapatkapitánynak a koponyájával játszották. A csapatkapitányéval, mert akkor még nem volt szövetségi kapitány! Most már értem, hogy miért jó a brazil futball. És mást is értek. Hogy ts magyarázzam meg. Franciaországban láttam a zenélő bilit. Ha a kisgyerek ráül és, ha hűm... szóval, ha... akkor a bili rágyújt egy gyerekdalra. Az ötlet bevált. A muzsikáló bili ezerszámra kel el Franciaországban. Hírek szerint ilyen biliket hamarosan nálunk is lehet kapni. Ezeket a biliket azonban már belső füllel látják el, hogy a kis lakásokban is elférjenek. Most jól figyeljen, szerkesztő úr! Éppen ott voltam, amikor Hector Mendez, amerikai úriember Olaszországba küldte a nejét és annak kedvenc kiskutyáját. Ebben eddig nincs semmi különös. A különös most következik. Az asszonyt nyolcszáz, a kutyát pedig nyolc- . ezer dollárra biztosította. Ebből is látszik, hogy Amerikában nagyobb becsben tartják az asszonyt, mint a kutyát! Bizony. Viszont az sem kutya, ami a limai egyetemen történt. Most már egy hete szabadságon vannak a harmadéves biológus hallgatók. Egyszerűen nincs tantermük — ez a szabadság oka. Helyesebben van tantermük, de a tantermet most egy kígyó bitorolja. Egyedül. A több méteres hüllői bevitték egy órára. Ez még nem lett volna baj, de kiszabadult. A tanárok és hallgatók kirohantak a' tanteremből és azóta is csalogatják vissza a kígyót a ketrecébe, de ez sehogy sem akar sikerülni. Egyesek úgy vélik, majd ha megéhezik visszamegy. De mikor éhezik meg? Egyesek szerint évekig is kibírja éhen az óriáskígyó. Ezt a történetet csak azért mondtam el, hogy előkészítsem a következőt. Ez pedig San Franciscóban, pontosabban az itteni bíróságon, még pontosabban az itteni bíróság folyosóján tíörtént meg. Félelmetes látvány volt. És megbotránkoztató is. Én is megbatránkoztam, mint sokan mások. Persze miután végig néztem. Bolond lettem volna előtte megbotránkozni, akkor utána nem nézhettem volna végig. Hát ezért van az, hogy a legtöbb ember mindig csak utána botránkozik meg. De most már rátérek a történetre. Ezen a napon ingyenes topless-táncban gyönyörködtünk a bíróság folyosóján. Ugyanis két félmeztelen táncosnő azzal vádolta egymást, hogy a másik elleste művészi produkcióját és utánozza. Mindkettő több méteres kígyóval lép fel, konkurrens mulatókban. A kitűzött napon munkatorlódás miatt a bíróság lemondta az ügy tárgyalásót és későbbi időpontra halasztotta. A két művésznő mégsem akart a plágium vádjával távozni, meztelen vállain. Bírósági ítélet nélkül is be akarták bizonyítani a világnak, hogy ki a szxllemi alkotó és ki a tolvaj. Gyorsan nekivetkőztek, elővették a kígyókat és elkezdtek a közönség előtt vonaglani, tekergőzni. Egymásután félbeszakadtak a tárgyalások. Kinyíltak a tárgya lótermek ajtajai. Ügyészek, bírák rohantak ki a folyosóra. A nők kígyót, békát kiabáltak egymásra, az ügyészek és bírók lökdösték őket, persze be az egyik terembe, ahol. ... Nos, azt nem tudom, hogy bent mi történhetett. Sokáig vártam a folitosón. de a terem ajtaja csak nem nyílott. Lehet, hogy a kígyókat kergették az vegyészek és bírák? Ez rejtély marad előttem. Viszont tudom, hogy mi a véleménye a James A. Pike Berkley-i püspöknek a toplessról. Feltették neki a kérdést: — Szíveskedjen, püspök úr, válaszolni, mi a véleménye a topless (felsőrész nélküli fürdőruha) táncosnőkről? A püspök kapásból válaszolt: — Nekünk örök hálával kell megköszönnünk a teremtőnek, hogy olyan sok szépet alkotott... Hát, akkor ebben maradunk. Zárom soraimat, a mielőbbi viszontlátás reményé ben, Tisztelettel: Három év az ellenség barlangjában HABOM ÉVVEL EZELŐTT két havannai sugárút, a Reina és a Belascoin utca kereszteződésénél a Casa de trés kilos feliratú kis boltocska bejáratánál gyakran láthattak a járókelők egy teherautót, amelynek volánjánál jókedélyű, fiatal legényke üldögélt. Amíg a kocsiról rakodtak, ez a fiatalember a társait, vagy éppen a járókelőket szórakoztatta tréfáival, vagy beült kávézni valamelyik szomszédos bisztróba. A fiú egyszer csak eltűnt. Megkezdődött a találgatás az ismerősök körében. Valaki úgy tudta, hogy más tartományba költözött, néhányan pedig bizalmasan közölték, hogy Juan az Egyesült Államokba emigrált, mert ott él a' bátyja. Ezalatt pedig Miamiban az amerikai Központi Hírszerző Hivatal ügynöke Tico Herrera vallatta a fiatal havannai sofőrt. A beszélgetés végén Herrera javasolta a kubai fiatalembernek, hogy lépjen a CIA szolgálatába. Juan Felai- fel Canaan, ez a fiatal kommunista, a kubai felderítő szolgálat munkatársa így épült be az Egyesült Államok Központi Hírszerző Hivatalába. A kubai ellenforra- dalmárok vezetőinek rendelkezésére bocsátották, akik amerikai gazdáik irányítása mellett terveket szövögettek, hogyan juttathatnak diverzánsokat és kémeket a Szabadság szigetére. J uan Felaifelnek felajánlották, hogy legyen rádiós. Mielőtt azonban végérvényesen felvették volna a CIA állományába, háromszor is ki kellett állnia a hírhedt „ha- zugságdetektoiral" végzett próbát. Miután meggyőződtek a beszervezett ügynök „becsületes szándékairól”, az Egyesült Államok egyik haditengerészeti támaszpontjára irányították, ahol kilenc- hónapos diverzánskiképzésben részesült. Az amerikaiak kioktatták Jüant arra, hogyan kell kezelni a különfajta robbanószereket, megtanították lőni hang- tompítós puskával és pisztollyal. Később rádióstanfolyamot végzett, és azt is megtanulta, hogyan szervezhet be ügynököket, hogyan gyűjthet kémértesüléseket. Azután, hogy a „tanfolyamod” hiánytalanul elvégezte, Jüant bevették abba a csapatba, amely feladatául kapta, hogy Las Villas tartományban illegálisan hatoljon be Kuba területére és ott szervezzen be ügynököket az amerikai felderítő szolgálat számára. A DIVERZÁNSOKAT különböző módszerekkel juttatták el Kuba területére, de a leggyakrabban a következő fogást alkalmazták: Miamiból amerikai hajó Indult útnak Kuba partjai felé, fedélzetén a diverzánsokkal. A tengerparttól néhány mérföld- nyire leeresztettek egy hangtalan motorral működő csónakot és ezzel tették partra a diverzánsokat. Jüannak nem egyszer kellett részt vennie ilyen műveletekben és mindannyiszor azt kockáztatta meg, hogy golyót kap honfitársaitól, azoktól, akiknek biztonsága érdekében vállalta, hogy az ellenség barlangjában dolgozik. Amikor a kémek visszatértek Miamiba, a CIA vezetői vallatták ki őket titkos találkahelyeken a legapróbb részleteket is igyekeztek megtudakolni tőlük a kubai helyzetről, ügynökségük munkájáról. Ezek az adatok rendszerint vajmi kevés örömet szereztek nekik. ... Juan Felaifel csaknem három évet töltött az ellenforradalmároknak ebben a darázsfészkében. Láthatta, hogyan marakodnak a hatalomért a magukat Kuba „felszabadítójának” feltüntetni akaró különböző emigránscsoportok. Ezek a csoportok tulajdonképpen azért veszekednek egymással, hogy ki tud több' pénzt kisajtolni a Cl A- ból. A kubai ellenforradalmárok egyik vezetője, Manuel Ariimé, aki annak idején Playa Gironnál a zsoldosok partraszállását irányította, „érdemei” jutalmául havi 4 ezer dollárt kap a CIA-tól. Ezenkívül van neki egy étterme Miamiban és egy farmja Floridában. A kisebb rangú ellenforradalmárok kénytelenek beérni a zsoldosszereppel: az amerikai kémszolgálat szükség szerint a Dominikai Köztársaságba, Venezuelába, Costa Ricába, sót Afrikába, Kongóba küldi őket. Milyen rettenthetetlen bátorság, akaraterő és kitartás kellett ahhoz, hogy hosszú hónapokon át hazaárulók körében, az ellenforradalmi söpredék között éljen Juan és semmivel sem árulja el kilétét! Juan Felaifel, amikor később ezekről az évekről beszélt, elmondta, hogy kommunista meg. győződése segítette ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében. Körülbelül három hónappal ezelőtt, amikor Miamiban tartózkodott, tudomására jutott, hogy me. rénylet készül Fidel Castro ellen. Értesüléseit nyomban jelentette Havannának. Onnan parancsot kapott a hazatérésre. Egy kubai őrnaszáddal folytatott lövöldözés közben Felaifelnek sikerült elhagyni a diverzánsokat szállító csónakot és eljutni övéihez. A MERÉSZ, 24 ÉVES kubai kémelhárítósnak a tevékenysége segítséget nyújtott a kubai biztonsági szerveknek ahhoz, hogy a di- verzánsok egész sorát tegye ártalmatlanná és meghiúsítsa az amerikai Központi Hírszerző Hivatal olyan terveit, amelyek kiterjedt kubai ügynökhálózat kiépítésére irányultak. De a legfontosabb mégis az, hogy sikerült megakadályozni azt az aljas bűncselekményt, amelyet Artime irányításé, val Rolando Kubelas volt őrnagy és más árulók készítettek elő. • J. NEMIRA NÉMA, MINT D HAL... Valóban némák a halak? Az ak_ varisták már régóta tudják, hogy egyes halfajták jellegzetes hangokat, hoznak létre. Némelyik úszóhólyag.ia segítségével kelt korgásszerű hangokat, mások fogaikat dörzsölik össze, és csikorgásszerű hangokat hoznak létre. De nem arról van szó, hogy egyes halfajták különleges esetekben hangokat hallatnak, hanem arról, hogy a tengerek mélye, a „csend világa” egyáltalán nem csendes, hanem ugyanolyan hangzavar uralkodik ott is. mint a szárazföldön, csak éppen mi nem vagyunk képesek ezeket a hangokat észlelni. BESZÉLNEK I HALAK? A zoológusok, már régóta gyanították. hogy a halak valamilyen módon érintkezni tudnak egymással, és a tengerek mélye nem lehet csendes. Hogyan tájékozódhat, nának különben a mély tengerek örök sötétjében élő halak? Hogyan szerezhetnének tudomást a ragadozó halak zsákmányukról még olyan nagy távolságból is. amelyből már nem juthat fény a szemükbe? Hogyan ismerik fel millió más között a beteg, vagy sérült állatot, a könnyű zsákmányt? Már mindez valószínűvé tette, hogy a halak valami módon jeleket adnak egymásnak, észlelik ezeket a jelzéseket, „beszélnek” egymással. Ezek az elgondolások akkor kaptak először reális alapot, amikor amerikai kutatók felfedezték, hogy a delfinek hangokat hallatnak, és e hangokra élénken reagálnak. A delfinek ugyan nem halak, de a velük elért eredmények indították a természetbúvárokat arra, hogy megvizsgálják, nem közük-e benyomásaikat a halak is egymással, esetleg számunkra nem hallható ultrahangok segítségével. MIKROFONOK A TENGERBEN Tíz évvel ezelőtt egy vállalkozó szellemű osztrák kutatócsoport indított expedíciót a Vörös-tengerre a halak „beszédének” tanulmányo. zása céljából. Állapítsuk meg rögtön, hogy munkájuk igen eredményes volt. A Salzburgi Tengerkutató Intézet technikusai és zoológusai különleges, ultrahangokra érzékeny mikrofonokat helyeztek el a tengerben, éveken át megfigyelték az ultrahangokat, melyek segítségével a tenger lakói egymással érintkeznek. A mikrofonok felerősített áramrezgéseit hangszalagon rögzítették, és azután katód-oszcillográf segítségével analizálták, hogy megállapíthassák az egyes hangok jelentését. Nyolc évig tartott, míg végre 1964-ben igen érzékeny ultrahangmikrofonok közölték a halban gazdag Vörös-tenger szudáni partjai közelében úszó hajón dolgozó kutatókkal az első „halbeszédet”, majd a hangzavart és a lármát, mely a víz mélyén uralkodik. Ezzel azután teljesen új kutatási terület nyílt meg a természetbúvárok számára. Olyan terület, mely eddig nem sejtett lehetőségeket rejt magában. HÍVÁS ÉS RIASZTÁS ULTRAHANGGAL Az új megismerések, úgy látszik, két téren kapnak majd fontos gyakorlati alkalmazást. A szakember véleménye szerint a megfelelő ultrahangjelzésekkel valószínűleg rajokba lehet tömöríteni a halakat és ezeket a rajokat a kívánt irány, ba terelni. Ilyen ultrahangjelek keltésének nincsen semmi technikai akadálya, és így várható, hogy tervszerű ultrahanghalászatta] sokban lehet enyhíteni a világon uralkodó hús-, illetőleg fehérjehiányt. Hasonlóan kedvező lehetőségek kínálkoznak az ultrahang felhasználásával cápák elriasztására is. Eddig főképpen hálókkal védekeztek ellenük, vagy pedig úgy, hogy rézacetát, vagy pedig különleges festékek oldatával létesítettek riasztó övezetet a védendő hely körül. így védik festékoldattal a tengerre leszálló űrutasokat is a cápák támadása alól. Ez a védekezés persze nem nagyon megbízható. A Salzburgi Tengerkutató Intézet egyik mérnöke, W. Gross legújabban olyan ultrahangsugárzó tökéletesítésén dolgozik, melynek jelzései elriasztják a környékről a cápákat. A „halak beszéde” azonban még mindig olyan kutatási terület, amelyen a tudósok még sok meglepetésre fognak bukkanni. Azt már tudják, hogy a halak az ultrahangokat is úgynevezett oldalszer- vük segítségével érzékeük. Azonban még nem sikerült felfedezni hogyan, illetőleg melyik szervükkel keltik az ultrahangokat.
