Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
19Cő. május 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Vincze gyerekek sorsa ? «MDQQEI0S0B Mi lesz a A SZOBÁT ÉS KONYHÁT mindennek lehet nevezni, csak lakásnak nem. A hely csak any_ nyi, hogy az udvarról a szűk kis szobába közlekedjenek. Hét ember él, illetve nyomorog ebben a szobában. A bútorzat három ágy, egy rozzant asztal, két székkel, egy kopott szekrény és egy tűzhely. A papírdarabokkal kifoltozott ablakot az: elmúlt nyáron nyithatták ki utoljára. Hét ember otthona ez, köztük négy piciny gyereké. Itt tanulnak, játszanak és alszanak. A családdal együtt étkeznek az ál. latok is. A földes padlón szétszórták a kukoricát, az ételma- radékot. A lakásban Vincze Józsefné lakik négy kis gyermekével, öreg édesanyjával1 és beteg bátyjával. Az öreg néni a tűzhelynél fog. laiatoskodik. Főzi a szegényes ebédet kis unokáinak, akik néhány perc múlva érkeznek az iskolából. Sovány, eres keze fáradtan kavargatja az ételt. A szoba zugában ül Feri fia. Rongyos ruhája alig fedi testét. Ma. ga elé meredve sajnálatos látványt nyújt. Évek óta beteg. — Mindig azt nézik, mi hogyan élünk? Inkább vigyék el a kórházba ezt a szerencsétlent, hogy meggyógyuljon. — A főző. kanállal fia felé bök, majd hangosabban folytatja: — Nekünk megvan mindenünk. A gyerekek nem éheznek, jól megvagyunk mind a heten. Pénzünk is van elég. Inkább máshol nézegessenek körül itt Fürgédén. Olyan helyen, ahol a gyerekeknek nincs meg a betevő falatjuk. A rendetlenséget, a bűzt, a piszkot már észre sem veszi. Csodálkozik, mikor megkérdem, milyen időközben takarít. — Most már itt a tavasz, majd arra is sor kerül. Télen nem lehet ilyen munkát végezni. Szegény asszony az utóbbi időben nagyon tönkrement. A család minden gondja az övé, a fiatalasszony nem törődik sem. mivel. Azaz, hogy törődik ugyan, de arról most nem beszélhetünk, mert megjöttek a gyerekek az iskolából. A legnagyobb 12 éves, illedelmes kislány. Azonnal az asztalhoz ül, kétes tisztaságú kezével nekilát az ebédnek. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK között négy gyermeket nevelni, nem könnyű, mondhatnám, szín. te lehetetlen. Anyjukat nem érdekli semmi, apjukat három éve nem látták. Vincze József egyik napról a másikra beteg lett. Be. vitték Szekszárdra az elmeosztályra, azóta ott van. Felesége vele sem törődik. Azóta látogatóba sem volt nála. Vajon a gyerekek nem kíváncsiak apjukra? Nem jut eszükbe egyszer sem? — Mikor láttad édesapádat utoljára? — kérdezem a legnagyobbat. Rámnéz, szemel egyszerre megtelnek könnyekkel. Zokogva válaszol: — Mióta elment... Szeretném meglátogatni.... meg a testvéreim is..; De hát hogyan?... Egyszerű módja lenne a látogatásnak, azonban Vincze Józsefné erre már nem ér rá. Teljesen eltávolodott a férjétől, úgy gondolja, gyermekeit sem érdekli apjuk sorsa. Betipeg a szobába a legkisebb lány. Alig hároméves, de beszélni alig tud. Nem csoda, hiszen egész nap az utcán, meg a piszkos udvaron játszik, senki sem foglalkozik vele. Valamikor fehér ruhája tiszta lehetett, de most színe egyenlő a földével. Arca felismerhetetlenségig mocskos. Kenyeret majszol, melyet már megfürdetett az utca porában. Odatipég nővéréhez és ölébe hajtja fejét Az ember szíve elszorul e lát. ványon. Négy apró gyermek ennyire mostoha körülmények között! Anyjuk egy csepp felelősséget sem érez? A két testvér összebújva, ijedten néz, hol nagyanyjára, hol rám. Mí lesz, ha anyjuk megtudja, hogy ilyen őszinték voltak. Az idősebbik, mintha kissé bátorságra kapott volna, még mindig könnyezve panaszkodik: — Vigyék el innen azt a Misát. A Gáspár Misát! — Ki az a Gáspár Misa? — kérdem. A kislány lehajtja a fejét. Nem szól. — Miért kellene elvinni? — Mert akkor anyukánk többet törődné velünk — szepegve néz öreganyjára, aki fejcsóválva korholja őszinteségéért. A látottakból ennyi elég volt. Úgy érzem, mindenkinek elég lett volna. Gondoltam, meglátogatok egynéhány szomszédot is. Elsőnek Tóth Ferencné szülésznőhöz kopogok be. — Nagyon örülök, hogy valaki ezzel az üggyel is foglalkozik. — Ezekkel a szavakkal fogad már az ajtóban. — Ismerem nagyon jól a családot. Foglalkoztam velük jó néhányszor. Olyan körülmények között él a négy gyerek, hogy hátborzongató. Ez a Liszi Mari, mert így hívják a faluban, egyáltalán nem törődik velük. Hol dolgozik, hol nem. így aztán a gyerekek esznek is. meg nem is. Azzal a. Gáspár Misával látni őket állandóan, aki nem dolgozik sehol sem. ráérnek iszogatni. VINCZÉNÉ 34 .ÉVES, javakorabeli asszony. Ezzel szemben Gáspár Misa alig 19 éves, de már meggyűlt néhánykor a ba_ ja a rendőrséggel. Liszi Marival már több mint két esztendeje együtt járnak. Ha a Mari hazajön a munkából, az első dolga, hogy fut a Misához. Hogy a gyerekei nem esznek, nem érdekli. — Már akkor sem érdekelték a gyerekek, amikor a férje még itthon volt, — meséli a szülésznő. — Az a szegény ember mindent megtett, hogy a családnak meglegyen mindene. Azt hiszi, gondját viselte az embernek? De nem ám! Sokszor a szomszédok adtak egy-egy szelet kenyeret neki, hogy egész nap dolgozni tudjon. Pedig saját szememmel láttam, amikor hónap végén 2600 forintot tett le az asztalra. A Vincze gyerekek közel két, éve nyomorognak, elképesztő körülmények között élnek. Fürgéd község lakóinak száma alig haladja túl az ezer főt, tehát kis községnek számít. Vinczéék gondjait szinte minden falubeli ismeri. Mindenki beszél róla, napi téma egy-egy beszélgetés alkalmával. A tanácson is foglalkoznak vele, csak éppen az a baj, hogy nem kellőképpen. — Már beszélgettünk, hogy a I négy gyereket el kellene venni az anyjuktól, mert ez így nem mehet tovább — mondja Malinger Gyula tanácstitkár. — Még nincs elég bizonyítékunk, hogy cselekedni tudjunk. Miért kell ennél több bizonyí. ték? De ha kell. Vinczéék háza pontosan a tanácsházzal szemben áll. Nem kerül megerőltetésbe meggyőződni, mint élnek heten a nyomorúságban. A tanácson foglalkoztak Gáspár Mi_ hállyal. Tudják róla, hogy nem szívesen dolgozik, csak lopja a napot. Eddig mentségére szolgált, hogy nem töltötte be 13. életévét, nem számított nagykorúnak. Most azonban már munkaköteles. Ha mégsem dolgozik, közveszélyes munkakerülő. Ezt pedig a törvény bünteti. Persze a Vincze gyerekek sorsa nem Gáspár Misa kezében van. Anyjuk éppen elég idős ahhoz, hogy irányítani tudja, törődjön velük. Ez lenne a kötelessége, de ő csak idézőjelben anya. Egyszerűen nem érdemli meg hogy gyermekei nála maradjanak. A kicsik érdekében keld minél hamarabb cselekedni, mert a lehető legnagyobb ve. szélyben vannak. A TANÁCS VEZETŐINEK nem szabad liberálisan kezelni Vincze Józsefnéék ügyét, mert az asszony minden fondorlatot felhasznál annak érdekében, hogy félrevezesse őket • A példák mindennél jobban bizonyítanak. Vincze Józsefné nem egyszer folyamodott a tanácshoz és munkahelyéhez, a Fomádi Állami Gazdasághoz, segélyéit, indokolásában nem szégyellt olyan érvekkel előhozakodni, hogy gyermekei eltartásához feltétlenül szükséges a támogatás. Kérése mindig megértésre talált. Ki tudja hányszor ..fejte” meg a hiszékeny vezetőket. Németh Andrásné, egyik szomszédjuk mondta: — Mikor megkapta a tanácstól a segélyt, elment a Misával Ozorára és még aznap elitták a tekintélyes összeget. Havonta csak annyit dolgozik, hogy ki legyen a 18 nap, mert csak akkor kap családi pótlékot. Liszi Mari anyja meg csak védi a lányát, és a négy gyerekkel meg a fiával küszködik. Elöbb-utóbb ő is rámegy. Ilyen naplopó asszony talán nincs még égy, mint a Mari. Hol dolgozik, hol szórakozik, csak a gyerekeivel Vúncs együtt sohasem. Fürgéd kis község. Az emberek jobban félnek kimondani az igazságot, mert ha valakit szájára vesz a falu .. . Pedig nincs igazuk. A Vincze gyerekek közel két éve élnek ilyen mostoha sorban. Éppen ezért nem a falu szájától, hanem a kicsik sorsától kellett volna tartani FERTŐI MIKLÖS ; A TOLNAI FÉMIPARI ÉS ! SZERELŐ KTSZ VILLANYMOTORTEKERCSELÉST RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLAL. ! Cím; Tolna, Újtelep, Ságvári j ; E. u. 1. Telefon: 251. (3) Szeretettel várjuk Bonyhád és környékének lakosságát kalapos-, fehérneműkészítő, gumijavító RÉSZLEG LNKBEN. i Modern kalapok,, új fazonú j férfiingek készítését, minden- j ! féle gumi javítást szakszerűen vállalunk. Minőségi munkát | végzünk! KERESSE FEL RÉSZLEGEINKET! BONYHÁDI RUHÁZATI KTSZ j (2) ~ ......................r* 1 Arz énmérgezés Kaptuk, az alábbi sorokat: „Az arzénmérgezéssel kapcsolatban érdeklődöm. Régen egész temetőket töltöttek meg az arzén- mérgezésben elhaltak. (Tiszazug). Milyen (a hatás? Könnyen felismerhető-e? Az arzénmérgezés Legtöbbször gyilkosság! szándékból ered, míg ipari és technikai mérgezések e higiéné fejlődésével mindinkább kisebb szerepet játszanak. Az arzén bevétele. után az első tünetek rendszerint csak fél, vagy egy óra múlva jelentkeznek. Égető, karcoló érzéssel. szárazsággal, ki- pirosodással a garatban és gyomortünetekkel. Gyakori az szem és orr nyálkahártyájának gyulladása. Égető fájdalom, hányás, nyelési nehézségek jelentkeznek. Csakhamar az egész hasban fájdalmak. lépnek fel. Ezzel együtt megindul a szűrmi nem akaró hasmenés. A kezdeti hasmenés után, ami enyhe is maradhat, a szívműködés gyengül, a vérnyomás részint a szívgyengülés, részint a hasüri erek kitágulása következtében erősen süllyed. A bőrön bizsergés, zsibbadás érzete támad. A mérgezett szédül, öntudatlan lesz és a halál a központi idegrendszer bénulása következtében már 10—12 óra alatt beáll. A betegség nagyon hasonló a kolerához. A diagnózis szempontjából fontos, hogy az arzénkolerát a garatszárazság, torok- ^égés mindig megelőzi. A vizelet kevés és rendszerint fehérjét tartalmaz. A beteg rendkívül kimerült, szédülés, ájulások jelentkeznek. A vérnyomás, a hőmérséklet mélyeh aló&zóll. a pulzus szabálytalan és gyenge. A beteg szederjes. Igen gyakori tünet az ikra- görcs. A krónikus arzénmérgezés az. arzénfestékes szövetek, harisnyák, lámpaernyők, művirágok, tapéták, arzénnel konzervált kitömött állatoktól porzás útján szokott előfordulni. Elég gyakori a mérgezés a növényvédelmi szerek kezelői között. A kínai orvostudomány Kaptuk az alábbi levelet: „Egy történelmi könyvet/ olvasok. A kínai orvostudományról érdekes dolgokat ír. Legyen szíves a kínai orvostudomány múlt és jelenlegi- állapotáról véleményt közölni. Tisztelettel: egy olvasó”. Ismeretes, hogy a kínaiak műveltsége a legősibb. Messze megelőzték Európát a papír, a selyem, a lőpor, az iránytű, sőt a könyv- nyomtatás felfedezésében. A kínaiak ősi orvostudománya azonban nem megfigyeléseken, hanem inkább bölcseleti alapokon nyugodott. Az ősi kínai szemléletből következik, hogy jóformán alig rendelkeztek ‘bonctani ismeretekkel. Nemcsak a halott felboncolását tartották megengedhetetlennek, hanem még a gyógyítási célból végzett testcsonkulásokat is. Véleményük szerint, csák csonkításán testű ember számára lenne elérhető a túlvilág! boldogság. Sebészetük ezért nem fejlődhetett. Ha pedig mégis valamely csonkító műtétet kellett elvégezniük, akkor megőrizték az eltávolított testrészt és azt tulajdonosával együtt eltemették. A régi Kínában nem indult fejlődésnek a szülészet sem. Ezzel szemben jelentős haladást mutatott a fogászat. A régi kínai fogorvosok olyan bravúros technikával rendelkeztek, hogy minden műszer nélkül, egyszerűen az ujjaikkal, fájdalom- - mentesen távolították el a megbetegedett fogat. A kínaiak államszervezete már korán kiépült. Ez az oka annak, hogy Kínában hamar mutatkoznak specializáló- dási törekvések az igazságügyi orvostan területén. A régi kínaiak .gyógyszertani ismeretei nem voltak csekélyek. Nem kétséges, hogy náluk is találunk bizonyos ősi, mágikus elemeket, mint például egészen az alkímiára emlékeztető gyógyszerkeverékek, vagy vesealakú babszem éppen a vesebetegségeket gyógyítaná, mégis megfigyelések alapján számos kiváló gyógymódot alkalmaztak már évezredek óta. Első gyógyszerkönyvük Ötezer évvel ezelőtti időből származik. Ismerték a kén gyógyító hatását a bőrbajokban, ez a tapasztalat ma is helytálló. Évszázadok óta alkalmazzák a himlő megelőzésére a variolizációt. Ebben a tekintetben az európai gyógyászat messze elmaradt a kínai mögött. A kínaiak úgy végezték a variolizációt, hogy az orr nyálkahártyára vitték át a himlős hólyag tartalmát. Másutt egészségesekkel vétették fel a himlős betegek ingeit, hogy azok hamarabb átessenek a himlő betegségen. A gyermekbetegségekkel kapcsolatosan hasonló népszokás hazánkban is megtalálható, amikor a kanyarós gyermek mellé fektetik egészséges testvérét. A kínai régi iratok tanulmányozásakor az a benyomás szerezhető, hogy náluk a szifilisz (lues) is elterjedt lehetett, és egészen meglepő, hogy kezelésére már évszázadok óta higanyt használtak. Gyógyászati módszereik közül a vérelvonást említjük meg. amelyet részben köpülyözéssel, részben piócákkal értek el. Súlyt helyeztek a hideg és meleggel történő fürdőkezelésre, sőt gyógy- masszázst is használtak. Az ősi kínai gyógyászatban nagy jelentőséget tulajdonítottak az úgynevezett „acupuncturának”, aminek lényege, hogy különböző betegségeknél a megfelelő helyen, hosszú tűkkel beszúrásokat végeznek. Ezenkívül még égetéseket alkalmaztak; az egyes betegségek szerint, váltakozó helyekre kénnel és olajjal átitatott gyapotdarabokat helyeztek, amelyeket gyógyítási célból meggyújtottak. A kínai ismeretek nagyon későn jutottak el Európába, mint ahogyan a mi orvostudományunk ís csak a századforduló táján terjedt el Kínában. Ennek oka az akkori kínai nép elzárkózott- ságában és konzervatív felfogásában található meg. A mai kínai orvostudomány hatalmas fejlődésnek indult. Mind kutatóik, mind gyógyító orvosaik a legkimagaslóbb orvosi iskolák között méltó helyet foglalnak el. Idegbetegek vagyunk?! Egy tamási olvasónk hosszú, panaszteli leveléből idézünk egy-- néhány gondolatot: Édesanyja időközönként nem szól, hiába akarnának vele szóba elegyedni. Édesapjuk korán megy és későn jön haza. Munkaköre ezt így kívánja. Édesanyja emiatt különféle ábrándokat kerget. ..Ha. édesapám hazajön, anyám elhagyja á szobát, s addig nem jön be, amíg édesapám. bent van. Ha valaki szól hozzá, azonnal elsírja, magát.. . Édesapámmal nem tudunk egy problémát sem megbeszélni. Mindig azt mondja, hogy „te tudod”. Orvoshoz nem tudjuk elvinni, mert azt mondanák rá, hogy bolond. Húszéves házasok. Megértés a házasságukban nincsen. Édesanyám nem hallgatja meg édesapám problémáit, pedig édesapám, mindig a kedvében jár. Annak is örülök, ha veszekednek, legalább addig is beszélnek**. A levél tele van panasszal és bánattal. A levél írója a legidősebb leánygyermek. Tanácsot és segítséget kér a Népújság „Négy- szemközt az orvossal” rovattól. Kedves Olvasónk! A következő tanácsot adjuk: Keresse fel sürgőd sen kórházunk kiváló ideggyc*- gyász főorvosát, s őszintén tárjá fel problémáit, ö segíteni fog. •
