Tolna Megyei Népújság, 1966. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-15 / 114. szám

1966. május 15. TOLVA MEGYEI NfPÉJSAű s T Kong az ürességtől Pusztasza- bolcstól lefelé az esti Budapest— bátaszéki vonat. Előfoi-dul, hogy az első osztályú kocsiban össze­sen egy, vagy két utas lézeng, sőt az is, hogy egyedül a jegyvizsgáló utazik benne. A másodosztályú kocsik már népesebbek, de itt is található mindig teljesen üres ku­pé. Miért? A vonat Budapesten, a Déli pá_ lyaudvarról indul. Pontosan fél ötkor. Aki ülőhelyet akar rajta kapni, bizony igyekeznie kell és semmi esetre se szálljon fel Ke- lenföldön. mert addigra már meg­telt minden kocsi. Fél óra múlva azonban már tömegesen szállnak le, Pusztaszabolcsnál pedig már alig marad utas a vonaton. Ért­hető, ugyanis ezt a vonatot veszik igénybe a bejárók is, akiknek Érdtől, Százhalombattáról, vagy Ercsiből járnak be a fővárosba dolgozni és nincs kedvezőbb uta­zási lehetőségük. Ezért nem is le­het kifogásolni, hogy ilyen hosszú ez a vonat, amikor a béliből el­indul. De miért nem kurtítják meg Pusztaszabolcson? Miért nem kapcsolják le a kocsiknak legalább á felét? Ez a hosszú vonat ugyan­is Pusztaszabolcs és Bátaszék kö­zött nincs kihasználva. Nagyrészt üresen jár, mint ahogy „üresjára­tot” végez a személyzet is. Hasz­nálódik a pálya, kopnak a kere­kek, a csapágyak, csak éppen nem szállít a vonat jóformán semmit. Mint a bátaszéki állomáson megtudtuk, évek óta napirenden szerepel ez a kérdés az állomás termelési tanácskozásain. Csak ép. pen intézkedés nem történik. <-r) Épül a parásztai városnegyed A szekszárdi szőlősdombok rangsorában előkelő helyet foglal el a parásztai rész. Szőlőskertek, présházak sorakoztak itt időtlen idők óta. Mostanában a város ter­jeszkedése, fejlődése azonban en­nek is fokozatosan megváltoztatja a jellegét. Hasonló sorsra jut ez is, mint a Kadarka utca. A parásztai rész is fokozatosan beépül. A baloldali részen már évekkel ez­előtt kijelölték az új utcasorokat, megépítették az új házakat. Ide nyúlik a KISZ-lakónegyed is. A jobbparászta azonban meglehető­sen külön álló, távolabb is esik innen, mert a völgyben lévő mély vízmosás, a patak szinte teljesen elkülöníti egymástól a két oldalt. A szakadék fölött ugyanis nin­csenek átjárók. így aztán sokáig nem is gondolt senki sem arra, hogy a város a jobbparásztai rész­re is átnyúlik majd valamikor A város fejlődése azonban na­gyobb ütemű, mint előre gondol­hattuk volna. Megépült a jobb­parásztai bejárónál a szőlőkombi­nát. nem messze a palánki út mellett a mérőműszergyár. De a tervek szerint egyéb létesítmé­nyek is kerülnek majd a kör­nyékre, Errefelé épül meg a cse­csemőotthon is. A már meglévő létesítmények tovább bővülnek. A városnak ezen a részén tehát sok és mind több munkalehetőség is lesz. Mindez indokolttá tette, hogy a városi települést kiterjesz­tették a jobbparásztai részre is Amikor ez szóba került, sokan' hitetlenkedtek jövőjében, mond­ván, hogy senki sem akar majd ezen a félreeső helyen építeni. Kétségtelen, ma még félreeső résznek tűnik a jobbparásztai lejtő a városi település szem­pontjából, de az építeni akarók azt is figyelik, hogy merre milyen munkaalkalmatosságok adódnak, egyéb tekintetben hogyan fejlődik az epves rész. s így észrevették, hogy jobbparásztának komolv jö­vője van. ' Amikor az OTP-bem elkezdték az itt kimért 80 házhe- Ivet árusítani, szinte elkapkodták. Nemcsak azok „kilincseltek” pa- rásztai telekért, akik magános családi házat szándékoznak épí­teni. hanem azok is, akik társas­ház építésére szervezkedtek. Ma már szinte az egész terep megváltozott errefelé. Az egyik helyen, ahol azelőtt szurdikos út kanvarsott. most a földgyalú nvo- mai láthatók, sima a terep. To­vább haladva téglarakások, me- szesgödrök, friss földhányások váltogat iák egymást. Több helyen már elkészült az alan. sőt., állnak, vagy épülnek a falak. És izzadó, szorgos emberek mindenütt. Az egvik fizetett munkás, a másik tulajdonos, a harmadik segíteni iött ismerősének, jóbarátjának. Rohamos ütemben épül a parász­tai városnegyed. B. F. Korai as orom ? Szép strandot építettek Duna- földvárott. Az idén, úgy hírlik megtöltik vízzel és várják a köz­ségbeli és távoli vidékekről ér­kező turistákat. A strand vízellá­tására kutat is fúrnak. A kapos­vári vállalat munkásai a múlt hé­ten elérték a hatszáz méteres mélységet és próbamérést végez­tek. Eszerint a talpvíz-hőmérsék- let 41 Celsius fok volt. Ennek a melegvízlelésnek a híre gyorsan terjedt a községben. A tanács vezetői, magánosok már szép terveket készítettek: fürdővárost csinálnak a község­ből. Beszéltünk a meleg víz ügyé­ben az egyik kútfúró mesterrel is. Elmondotta, hogy hatszáz mé­ternél 41 fokos vizet találtak. A terv szerint azonban 620 méter mélységig kell lehatolni, akkor kezdik a kút mosását, kompresz- szorozását, és csak ezután tud­nak végleges választ adni arra, hogy milyen vizet ad majd a kút. Egy már biztos: bővizű kút lesz a strandon... És bízunk benne mi is, csakúgy, mint az építőik, meg a község lakói, hogy húsz mé. tér fúrása és a kompresszorozás után még melegebb lesz a föld­vári strandkút vize ... Olvasóin­kat a kompresszorozás befejezése után, körülbelül két hét múltán tájékoztatjuk a dunaföldváriak melegvíz-ügyéről. HIRDESSEK a TOLTSA MEGYEI ÖSSZETETTÜK A KENYERET Tóth József, a KISZ megyei első titkára csak annyit mondott, menjek ki velük Pálfára május 7-én, találkoznak azok­kal, akiket 1959-ben félévig agitáltak szervez­tek a közös munkára, a tsz megindítására. Be­szélgetni fog egy olyan emberrel, aki elbújt a jászolba a szervezők elől. | Fél évig tartózkodtak a faluban, ahol az összes kutya el volt engedve, ahol a ' szemükbe mondta egy nehezen beszer- parasztember borozgatás közben, hogy miért is nem törik el a keze, amikor nekik töl­ti a bort. Hosszú hónapokig érveltek, vitatkoz­tak ebben a községben, ahol a parasztok, köztük sok hajdani cselédember, tüntettek a szövetke­zet ellen, miután már megalakult és a tüntetők azt írták táblájukra: „A bőrödet kifordítjuk, ha dolgozol a közösben." Küldöttség ment a párt­központba. egy kommunista asszony vezetésé­vel, hogy Pálfán erőszakkal alakították meg a szövetkezetét. Az igazság egyébként az, hogy 1959 elején az akkori járási vezetés néhány embere amúgy kutyafuttában, fogadásból (állítólag néhány üveg italba fogadtak) három nap alatt aláíratta a be­lépési nyilatkozatot a pálfai parasztok 70 száza­lékával. Egyszerűen azzal, hogy majd csak az ősszel kezdik, nem is kell egyelőre bevinni sem­mit. Az emberek úgy voltak vele, fene tudja mi lesz még addij. Nyáron aztán lassanként észhez tértek, felforrt a hangulat. Sokan ellenezték a közöst, nem akarták összeadni a vetőmagot, tün­tetés, küldöttség Budapestre... Akkor elment Pálfára öt szekszárdi ember: Boros Ferenc az Állami Biztosító megyei igazgatója, öreg harcos, kipróbált szervező, aztán Dulai Károly, a Gépál­lomások Megyei Igazgatóságának személyzeti vezetője, Gyerő András, a KISZÖV megyei vezetője, Tárnok Károly, aki gépkocsivezető a biztosítónál és Tóth József megyei KISZ-titkár, különben agronómus. % Néhány napig segített nekik a megyei tanács egyik elnökhelyettese és még két szervező. De ők fél évig járták a pálfai utcákat, meg a „ne­héz" parasztok portáját. A kutyák mindenhol el voltak engedve. Kár, hogy nem jött el mind az öt. Vendégeket így még nem fogadtak se­hol, soha. Vendégeket, akik nem roko­nok, hanem idegenek és nem is váratlanul ér­keztek, még soha ilyen forró, görcsös kézfogá­sokkal, öleléssel, a sírástól elfúló torokkal. Már az elején láttam, hogy bajok vannak, bár akkor még könny nem mutatkozott. A fe­hér hajú elnök. Lakos József előszedte a szek­rényből az üvegeket, a tagok ajándéka, mondja, aztán elfelejt töltögetni. A biztosító gépkocsi­vezetője hordja körbe a tálcát. i Boros Feri bácsi meg semmit nem mond. ahogy leülünk az elnök irodájában. Az égvilá­gon semmit, csak rácsap a térdemre. A Tóth is csöndes nagyon. Egyedül, az öregemberen nem látszik el­fogódottság, a Raffaisz Jóska bácsin. Ö volt az egyik legnehezebb eset, őt találták meg a já­szolban. Apró termetű öreg, így se mutat sem­mit, hogy kiöltözött. Különben okos ember és egyenes beszédű. Megmondja kereken: egyáltalán nem bíztak, mert hogyan lehetne valami a semmi­ből. Főleg, ha egy közönséges ember irányít ami­lyen a Lakos Józsi, szóval akinek nincs akadémi­ai végzettsége. A semmit majdnem szó szerint kell érteni, nagyon kevéssel kezdték. Teheneket se vittek be a közösbe, csak néhány lovat, kocsit, ekét. Ami vetőmag összegyűlt, azt is visszakapták ké­sőbb a tagok. A lovak, kocsik árát ugyancsak kifizette a szövetkezet. Most mégis 48 millió fo­rint a közös nagyon. Van 980 szarvasmarha, 2200 sertés, pedig az idén már eladtak 613 hízott disznót az első negyedévben. Három hónap alatt többét eladtak, mint régen az egész falu egy év alatt. Az öreg Raffaisz bólint, így igaz. — Nagyon szépek a termésátlagaink, — mondja az elnök. — Nagyon szép minden, hála istennek! — veti közbe az öreg. — Búzából tavaly holdanként tizennyolc mázsa húsz kiló termett, őszi árpából 18 mázsa 72 kiló... Egy liter tej előállítási költségét le­szorítottuk 2 forint 40 fillérre. Géppel fejünk... Négy főiskolai végzettségű szakemberünk van. száz tag szerzett szakmunkás-bizonyítványt és nyolcán lesznek nemsokára, akik elnökképző iskolán tanultak. Ok az igazgatóság tagjai. Száz­nál több a fiatal tagok száma, mind harminc éven aluliak. Három ifjú szocialista brigád. Hé­vizén és Harkányban eddig 100 pálfai ember üdült. Országjáró körutakat rendezünk három év óta, ezen részt vett már 220 tag. Külföldre is eljut néhány ember... A munkaegység értéke minden évben több mint amennyit terveztünk I 2* vezeti és fokozatosan emelkedik. Legutóbb 48 forint volt, most ez a terv. Az emberek rendkívül szorgalmasak, nem is lehet kifejezni, különösen az asszonyok. És mind több tagtól hallom, hogy a miénk... Hatszázhúsz család, 5500 hold földön... Az ősz férfi az íróasztala mögött ül, félig elfordulva, s mintha erősen támaszkodna egyik kezével az asztal szélére. Időnként akadozik a hangja, furcsán rekedt. — Becsületesen, tisztán csináltunk mindent, talán azért is sikerült... Hét éve már... — összetettük a kenyeret — mondja hal­kan az öregember. — És köszönettel tartozunk azoknak az elv- társaknak, akik segítettek... Jegyezném tovább, de csönd van. Fölnézek, hát látom, hogy sír. Koccintunk. Felállva mind. A pillanat ünnepélyes. Elkezdődik a régi események felidézése. Az elnök a szövetkezet megalakítása előtt gép­állomási igazgató volt, de a tsz-szervezés után is ellátta még az igazgatói teendőket egy évig. Fizetést is onnan kapott... A tanácselnök, meg még néhány ember zsákolta a vetőmagot ötven­kilenc őszén... Elvittek Bátaszékre ötven tagot autóbusszal, lássák milyen a közös gazdálkodás. Megnézték és azt mondták, jól van, de Pálfán nem lehet megvalósítani... Micsoda tömeg gyűlt össze hatvanegy elején, amikor Kádár elvtárs eljött Pálfára! Alig fértünk be a nagy magtár­ba. Megmondta az embereknek, emlékszem, azt mondta Kádár elvtárs.,. A kicsi öregember messzebbre visszamegy az emlékezésben. Vallomást tesz, mintha gyón­na. Úgy dolgoztam, mint egy barom. A házat rendbe kellett volna tenni, de mindig földre költöttem a pénzt, mindig csak földet vettem, hogy egy kicsivel töbt> legyen. Dolgoztam, mint egy barom és megöregedtem. Most két éve csi­náltattuk meg a házat. Padlóztattuk is. Most már némileg más. Hetvenegy éves vagyok, az egész életemet földes szobában éltem le... Azért talán az új lakásnak némileg még hasznát veszem. Boros Ferenc suttogva szól: — Figyeled? Szereti használni azt a szót, hogy némileg. Ebéd előtt még körbefutottuk a fél határt megálltunk a földiepret kapáló asszo­_____ nyaknál, akik között volt két cigányasz­s zony és két cigánylány is. Az egyik lány kicsit megnézett bennünket szokatlanul jámbor, sötét­barna szemével, a másik állandóan a földet néz­te. A cigányok a faluvégen laknak. Közelebb húzódtak a faluhoz mióta dolgoznak. A másik faluvég a major. Sok sertésól és szarvasmarha-istálló, a legtöbb egyszerű, szer- fás. A jószág mindegyikben igen szép. Van itt korszerű hizlalda is, önetetővel, önitatóval: eb­ben 510 hízót három ember gondoz. — látja, Józsi bácsi, ezt magyaráztam én magának, hogy nagy tételben. Mindent nagyban! — mondja a megyei KISZ-titkár az öregnek. Az bólint és odahúzódik mellém. — Nem szerettük a szervezőket, de a Tóth elvtárs népszerű volt. Olyan mosolygós, fiatal legény. Mégis csak azt mondtam magamban őrá is: beszélj, komám, amíg bírod, csak beszélj. Nevet az öregember. A major helyén azelőtt nova szőlő termett. Homokterület. Raffaisz Józsefnek is volt nová- ja és egyszer majdnem meghalt a bortól, azt mondja. Nyár volt, irtózatosan megszomjazott, kiitta az egész üveggel, összeesett. Megkérdezem tőle: — Tudja-e miért rossz bor a nőim? Hogy miért mérges? — Igen. De most már kivágják Pálfán a novákat. Fejlődik ám kérem a nép. Még kétszer hozzáteszi, hogy fejlődik. A „felső” italbolt nagyobbik szobájában terítettek meg. Az asztalsor egyik végén az elnök, másikon a főagronómus Lázár István. Szálfa ember, rengeteget dolgozik. Még­is kevesli az öt és félezer holdat. Több kellene szerinte a pálfaiak szorgalmához, szívesen át­vennének egy jó darabot azoktól, akik nem mű­velik meg rendesen a földet. Az ebéd pörkölt, cigánypecsenye és bécsi szelet. Nem fogy el, nem vagyunk sokan. Hiá­nyoznak. Egyébként mindenki eszik tisztesség­gel. A vénember is tud enni, a múltkor meg­csináltatta a fogait. Mesél erről egy kis történetet az ebéd után, valami híres orvost emleget. A többiek is me­sélnek, ráérünk, szombat van és jön az eső. Meg hát pompás dolgokéi •Annie ezek írn­ia mennyien. GEMENCZl JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents