Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-03 / 79. szám

TOLNA MEGYEI* <mM m&mmm . ***1 NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS LAPJA •elnök I I A bátaszéki tsz véleménye 3. o. Belépés csak az olvasónak (Képes riport az 5. oldalon.) Szekszárdi Dózsa — Pécsi EAC 2:1 & « XVI. évfolyam, 79. szám ÁRA: 60 FILLER Vasárnap, 1966. április 3. Tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa Gromiko felszólalása a Központi Bizottság beszámolójának vitájában Moszkva (TASZSZ) A XXIII. pártkongresszus szombat délelőtti ülésének első felszólalója, Ivan Kebin, beszámolt köztársaságá­nak sikereiről. Elmondotta, hogy Észtországban 1965-ben az ipari tirmelés 1940-hez képest tizenki- lencszeresére emelkedett. A kongresszus szombat dél­előtti ülésén a második felszólaló Gromiko volt. A szovjet külügy­miniszter kijelentette, hogy nap­jainkban egyetlen politikus sem tagadhatja a szocialista államok külpolitikájának mind jobban növekvő jelentőségét, ha csak szemet nem huny a reális hely­zet felett. A szónok aláhúzta: ez a poli­tika arra irányul, hogy megaka­dályozzák az új háború kirobba­nását és csapást mérjen az ag­resszív erők cselszövéseire. Gromiko megjegyezte, hogy az SZKP és a szovjet kor­mány a jövőben is mindent elkövet a szocialista államok testvéri együttműködésének további erősítéséért. A szocialista államok befolyá­sa a világ eseményeinek mene­tére növekedni fog — mondotta Gromiko. A külügyminiszter hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet állam kül­politikája megfelel valamennyi nép érdekeinek. A taskenti ta­lálkozót Gromiko az utóbbi idők egyik legnagyobb eseményeként, a Szovjetunió nemzetközi tekin­télyének elismeréseként értékel­te. Kijelentette, hogy a két kül­politikai irányzat — a békeszere­tő és az agresszív — ellentéte külö­nösen a vietnami eseményekkel összefüggésben éleződött ki. Az Egyesült Államok eljárása Viet­namban egy imperialista nagy­hatalom által kirobbantott ag­resszió. A külügyminiszter meg­említette: Leonyid Brezsnyev az SZKP kongresszusán kijelentette, hogy a Szovjetunió mind na­gyobb támogatást nyújt Vietnam­nak. r.nnak érdekében, hogy véget érjen a háború Vietnamban — folytatta Gromiko — az Egyesült Államoknak ki kell vonnia onnan csapatait, haladéktalanul be kell szün­tetnie a VDK elleni rablótá­madásait. Tiszteletben kell tartania továb­bá az Indokínával kapcsolatos genfi megállapodásokat, vala­mint a nemzetközi jog elemi szabályait. Gromiko kijelentette, hogy a Szovjetunió teljes egészé­ben támogatja a vietnami helyzet rendezésének prog­ramját, amelyet a VDK kor­mánya vetett fel, valamint a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front platform­ját. A Szovjetunió ellen folytatott burzsoá propagandát érintve a külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok szilárdan tart egy sajátos rekordot^ „Egyetlen más kapitalista ország­ban sem termelnek négyzetmé­terenként a Szovjetunióra és an­nak külpolitikájára, a kommu­nizmusra szórt annyit rágalmat, mint az Egyesült Államokban”. Gromiko hangsúlyozta, hogy még ebben a helyzetben is fel kell vetni a megérett problémá­dat és törekedni kell megoldá­sukra. „A Szovjetunió nem marad­hat közömbös a földkerek­ség bármely térségében ki­alakult helyzet iránt. Mindaz, ami a nemzetközi békének, a népek szabadságának és függetlenségének érdekeit érinti, a Szovjetunió érdekeit is érinti” — jelentette ki a miniszter. Gromiko kijelentette, hogy., a Szovjetunió külpolitikai tevé­kenységében különleges hely jut Európának. A német kérdés az európai biztonság egyik fő prob­lémája. A külügyminiszter rámutatott, hogy a Szovjetunió volt szövet­ségeseinek letérése a potsdami egyezmények elveiről megbosz- szulja magát. Olyan követelések­be torkollik, hogy rajzolják újra Európa térképét, azt eredményezi, hogy növekszik a nyugatnémet fegyveres erő. Gromiko hangsú­lyozta, hogy a potsdami egyez­mények elárulását jelenti a nyu­gati hatalmaknak az a készsége, hogy a Német Szövetségi Köz­társaságot az atomfegyverraktá­rakhoz engedik. A Szovjetunió és barátai soha nem békéinek meg azokkal a tervekkel, amelyek értelmé­ben az NSZK-t atomfegyve­rekhez juttatnák. Az a jegyzék, amelyet a közel­múltban az NSZK kormánya a Szovjetunióhoz intézett, újra csak elsősorban a jelenlegi európai határok revíziójának igényét tar­talmazza. „Az európai határok kérdése végérvényesen megoldást nyert” — hangoztatta a küldöt­tek nagy tapsa közepette Andrej Gromiko. Andrej Gromiko után Julia Fi- linova, a szaratovi terület volszki kerületi bizottságának titkára szólalt fel. Szergej Pavlov a Komszomol iránti nagy bizalom jeleként érté­kelte az SZKP Központi Bizott­ságának azt a javaslatát, hogy a 23 éves korhatár alatt a fiatalo­kat csákis a Komszomolon át ve­gyék fel a pártba. Max Reimann, a Német Kom­munista Párt első titkára felszó­lalásában kijelentette: „Az euró­pai biztonság Brezsnyev által ja­vasolt rendszerének megteremté­se lehetővé tenné az európai feszültség enyhítését, a bizalmat­lanság felszámolását, a jószom­szédi kapcsolatok és az együtt­működés megteremtését az álla­mok között”. A feszültség eny­hítése pedig megkönnyítené a két német állam közeledését és le­hetővé tenné, hogy előbbre vi­gyük az újraegyesítés ügyét. Henry Winston, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja kül­döttségének vezetője hangoztat­ta, az Egyesült Államokat kor­mányzó imperialisták a vietnami nép ellen viselt barbár, szennyes háborújukkal megszentségtelení- tették az amerikai nép büszke hagyományait. Kijelentjük észak- és dél-vi­etnami testvéreinknek, hogy harcukat és harcunkat a kö­zös ellenséggel vívott egysé­ges küzdelem részének te­kintjük, ■— mondotta Henry Winston. Winston sürgette a kommunis­ta mozgalom egységének meg­szilárdítását az 1957. és 1960. évi nyilatkozatok elvei alapján. Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja küldöttségének veze­tője ismertette annak az üzenet­nek a szövegét, amelyet Gus Hall intézett az SZKP XXIII. kong­resszusához. Gus Hall nem tud személyesen részt venni a kongresszuson, mint­hogy 1959 óta ez év júniusában első ízben tart nyilvános orszá­gos kongresszust az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártja. Henry Winston meghívta a Kreml kongresszusi palotájában képviselt valamennyi testvérpár­tot, küldje el delegációját az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kongresszusára. A kongresszus nőküldöttei vö­rös és fehér szegfűket kaptak ajándékba a francia szövetkezeti dolgozóktól. Az elnöklő Dmitrij Usztyinov felolvasta a kongresz- szus elnökségéhez eljuttatott fel­jegyzést, amelyben a nők köszö­netét mondanak a francia elv­társaknak a virágokért. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János Minszkben Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, az SZKP XXIII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője szombaton reggel egynapos láto­gatásra vonaton Minszkbe, a Be­lorusz Szocialista Szövetségi Köz­társaság fővárosába érkezett. A magyar párt vezetőjét útjá­ra elkísérte Szipka József, ha­zánk moszkvai nagykövete, a ma­gyar pártküldöttség tagja: és Sz. Pritickij, Beloruszia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának titkára. Kádár Jánost a minszki pálya­udvaron Beloruszia Kommunista Pártjának és a belorusz köztár­saságnak a vezetői fogadták. Az MSZMP első titkára helyi idő szerint délelőtt 10.00 órakor látogatást tett Beloruszia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságában, ahol megismerkedett a köztársaság életének legidősze­rűbb problémáival, a gazdasági és kulturális fejlődés távlataival. Ezt követően városnézésben vett részt. A délután folyamán a minszki autógyárban nagygyűlésre került sor, este Kádár elvtárs részt vett az április 4-e tiszteletére rende­zett belorusz ünnepségeken. Hosszabb időt töltött a magyar párt első titkára a város égjük kis múzeumában, amely a Szov­jetunió Kommunista Pártja ala­pító kongresszusának állít emlé­ket. Kádár János a látogatás végén a következőt jegyezte be a mú­zeum emlékkönyvébe: „Az SZKP XXIII. kongresszusán részt vevő magyar küldöttek tisztelettel em­lékeznek' az OSZDMP megalapí­tására”. Pártunk vezetője a déli órák­ban a minszki gépkocsigyárba lá­togatott. Közel félórát töltött az 1. számú szerelőműhelyben, el­beszélgetett több munkással és mérnökkel. A látogatás befejező aktusa a dolgozók ünnepi nagygyűlése volt. A gyár udvarán mintegy hétezren gyűltek Össze, hogy meghallgassák Kádár János be­szédét. Kitüntetések, április 4-e alkalmából A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa hasúink felszabadulásának 21. évfordulója alkalmából külön­féle munkaterületek dolgozóinak kitüntetéseket adományozott. A Munka Érdemrend aranyfokoza­tát 144-en, a Vörös Csillag Ér­demérmet nyolcán, a Munka Ér­demrend ezüstfokozatát 695-en, a Munka Érdemrend bronzfokoza­tát 1045-en kapták. A fegyveres testületek 98 tagjának Kiváló Szolgálatért Érdemérem kitünte­tést adományozott az Elnöki Ta­nács. A kitüntetettek egy csoportjá­nak szombaton délben Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át a kitüntetést. Az ünnepségen je­len volt Kállai Gyula, a forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottság tagjai, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Horgos Gyu­la, kohó- és gépipari és dr. Lé- várdi Ferenc nehézipari minisz­ter. Dobi István a kitüntetések átadásakor beszédet mondott. Koszorúzási ünnepségek felszabadulásunk évfordulóján Szombaton a főváros számos kerületében bensőséges koszorú­zási ünnepséget tartottak a fel­szabadító harcokban elesett szov­jet katonák emlékműveinél. A nemzeti színű és vörös zászlókkal díszített emlékműveknél díszőr­séget álltak a fegyveres testüle­tek tagjai, lerótták kegyeletüket Budapest lakói, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Koszorúzási ünnepség volt Osz- tapenkó Budaörsi úti emlékmű­vénél, a Gellért téri emlékműnél, az albertfalvai emléktáblánál, a Gellért-hegyi felszabadulási em­lékműnél. Az István téri emlék­műnél az újpestiek, Steimecz ka­pitány emlékművénél a pestió­rinciek és a hős parlamenter hozzátartozói rótták le kegyele­tüket. Ünnepség volt a Kerepesi temetőben, Csepelen, Kispesten* Óbudán és másutt. Harkányban a bolgár hősök emlékművénél, Pécsett a közpon­ti temetőben a jugoszláv hősök sírjánál rendeztek koszorúzási ünnepséget. A felszabadulás év­fordulója alkalmából megkoszo­rúzták a rákosligeti temetőben se román hősök síremlékét, s ünne­pélyes koszorúzást tartottak a solymári angol katonai temető­ben is, valamint az amerikai ka­tonák Budaörsi úti emlékművé­nél. Emlékünnepség Simontornyán A simontornyai temetőben teg­nap délelőtt ünnepséget tartot­tak, melyen leleplezték Dékány Jánosnak, a párt régi harcosának síremlékét. Ünnepi beszédet Dé­kány János egykori harcostársa, Léber István, a Bőripari Dolgo­zók Szakszervezete K. V. tagja mondott, aki az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a szakszerve­zet nevében méltatta Dékány Já­nos érdemeit. Szabó István az MSZMP tamási járási bizottsá­gának első titkára a járás kom­munistáinak nevében emlékezett meg Dékány Jánosról. #

Next

/
Thumbnails
Contents