Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-15 / 88. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. április 15. Hozzányúlni is szabad! Ismét útnak indul a haditechnikai park A harckocsi tetején híradó- és optikai eszközöket, műszaki és vegyvédelmi berendezéseket láthatnak. Sőt: — s ebben különbözik a kiállítás minden más eddigitől, — itt a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” elv nem érvényes. A látogatók beülhetnek a repülőgépbe, a harckocsiba, kézbe vehetik a fegyvereket, s az egyéb berendezésekhez is hozzányúlhatnak. A tárgyi anyagon kívül egyébként jó néhány fényképes tablót is kiállítunk, amelyek a magyar néphadsereg, a határőrség és a Varsói Szerződés fegyveres erőinek életét hivatottak illusztrálni. A haditechnikai park vezetője elmondta még, hogy sorkatonák lesznek a parkok „tárlatvezetői”, s az is feladatuk lesz, hogy néhány, a fegyveres erők életét bemutató, kisfilmet is levetítsenek a látogatóknak. — Célunk elsősorbafi, hogy a polgári lakosság érdeklődését kielégítsük, hiszen sokan csak filmeken láthatnak ilyen fegyvereket és berendezéseket. Az eddigi körutak sikeresek voltak, várható, hogy az ilyen parkok iránti érdeklődés, főleg a fiatalok és a gyerekek körében idén is fokozódik. És amíg a múzeum termeiben megmutatja a még állványokon és vitrinekben pihenő fegyvereket, hozzáteszi: A Budapesti Hadtörténeti Intézet udvarán a repülőgépeket és harckocsikat még ponyva védte, de benn a műhelyben Szabó György főtörzsőrmester keze alatt már fénye- sedtek, újjászülettek a múzeumi fegyverek, amelyeket az intézet a napokban útnak indított. — Hova és miért? — Már tavaly és tavalyelőtt is rendeztünk az ideihez hasonlóan néhány városban hadi- technikai vándorkiállítást — válaszolta a kérdésre az intézet egyik vezetője. — Az idén Szegedre kerül a park anyaga. Utána Győr, Siklós, Sopron, Szombathely, Szigetvár, majd Nagykanizsa következik. Valamennyi városban 2—3 hétig tekinthető meg. Kiállításún- # kon az érdeklődők repülőgépet, * harckocsit, különböző típusú és űrméretű lövegeket, géppuská- ... . i kát, gyalogsági kézifegyvereket, Izgalmas tanulmány a repülőgép vezetőfülkéjében •llllllllllllllllllll .......I......... . /. Golovanov: — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós — Olyan sok itt a látnivaló, hogy sajnos, csak töredékét tudjuk a vidéki körúton bemutatni, de ez az „ízelítő” talán elég lesz ahhoz, hogy a látogatók. ha Pestre jönnek, felkeressenek bennünket. Szántó Gábor (Foto: Lengyel Miklós) Újabb adatok L,enin müncheni tartózkodó sárid Ott használta először a Lenin nevet A FRANKFURTER RUNDSCHAU nemrégiben közölte, hogy a müncheni levéltárban Lenin bajorországi tartózkodására vonatkozó iratokat találtak. A nyugatnémet lap közlését Ivanov, a TASZSZ bonni tudósítója rövid jelentésében továbbította. Moszkvában a Novoje Vremja szerkesztősége a hír vétele után érintkezésbe lépett a Frankfurter Rundschau egy szerkesztőjével, Hans-Jürgen Hoyer- rel, aki felajánlotta, hogy telexgépen megküldi a tudósítás teljes szövegét. A nyugatnémet lap híradásából kitűnt, hogy a müncheni városi levéltárban rendőrségi dossziét találtak, bizonyos dr Jordanoff-ról és nejéről. Dr. Jordan Jordanoff — Lenin álneve volt. Eszerint Lenin 1900 szeptemberében a müncheni Kaiserstrasse egyik kis szállodájában lakott, amelynek bizonyos Georg Rittmeyer volt a tulajdonosa. A következő év tavaszán azonban a Schleissheimer Strasse 106. szám alá költözött, mert időközben Krupszkaja is a városba érkezett. A tudósítás közölte, hogy a Schleissheimer Strassén Hans Kaiser lakásában bérelt egy szobát. Május 18-án átköltöztek a Siegfried Strasse 14-be, ahol 1902 áprilisáig laktak. A Novoje Vremja ezután telefonon érintkezésbe lépett a müncheni Süddeutsche Zeitung szerkesztőjével, dr. Hermann Pröbst-tel, aki közölte, hogy dr. Vogel, a városi levéltár munkatársa másolatot küld Moszkvába Jordanoff-fal kapcsolatos két rendőrségi jelentésről. Időközben a moszkvai szerkesztőség telefon- hívást kapott Frankfurtból: a Rundschau közölte, hogy müncheni tudósítója, Alfred Heueck szívesen szolgál további részletekkel. A Novoje Vremja telefon- hívására Heueck a következőket közölte: — A múlt év végén a müncheni levéltár rekonstrukcióját követően, sajtókonferenciát tartottak, amelyen dr. Michael Schattenhofer ismertette a kiemelkedőbb okmányokat. A dokumentumok sorában szerepelt Lenin müncheni tartózkodási engedélye is. Számomra — mondotta Heueck —, ez annál érdekesebb volt, mert néhány évvel korábban személyesen is beszéltem azzal az emberrel, akinél Lenin lakott. A Novoje Vremja itt közbe kérdezett, mire Heueck ei mondotta: — Ez az ember Hans Kaiser volt, öreg müncheni munkás, aki elmondta nekem, hogy jól emlékszik orosz szobaurára. Raise-' szerint Lenin szerény ember volt, visszavonultan élt, szobájában folyton dolgozott. Kaiser többször beszélgetett vele, de Lenin nézetei túlságosan radikálisak voltak egy német szociáldemokrata számára. Kaiser azt is mond • ta, hogy nem vette jónéven Lenin ateizmusát. Elbeszélte, hogy meghívta Lenint szociáldemokrata gyűlésekre, amelyeken Lenin valóban rész vett, a vitákban azonban nem szólalt fel. A NOVOJE VREMJÄNAK arra a kérdésére, hogy él-e még Kaiser, Heueck azt válaszolta, nem tudja: utóljára 1961-ben beszélt vele, akkor már 80 éven felül volt. Ivanov, a TASZSZ már említett tudósítója megtekintette a müncheni levéltárban a dokumentumokat, köztük két rendőri jelentést, amely két korábban ismeretlen címet ad meg: Arcis- strasse 58 és Massmannstrasse 1. Az előbbi épület már nem áll, az utóbbi még igen, és idősebb lakói önmaguknál öregebb emberekre hivatkozva, azt mondták Ivanovnak, hogy ott lakott Lenin. A Massmannstrasse a Schleissheimer Strasse szomszédságában van, így lehetséges, hogy azonos címről van szó. Lenin müncheni tartózkodására esik az Iszkra kiadása: az orosz marxista lap szerkesztősége Münchenben volt, de Lipcsében nyomták. (A nyomda a Russenstrassén volt, az épület ma is áll, múzeumot rendeztek be benne — közölte az NDK Marxizmus—Leni- nizmus Intézetének igazgatója a Novoje Vremjával.) Münchenben Lenin számos fontos munkát írt. s külön érdekesség, hogy itt nasz- nálta először írói álnévként a Lenin nevet. Főagronómust keres 2100 kh. Mg. Tsz. azonnali belépésre. Egyetemi végzettség és 5—10 éves nagyüzemi, lehetőleg tsz-gyakorlat szükséges. Fizetés megegyezés szerint. Szolgálati lakás van. Uj Március Mg. Tsz. Sárpilis. (121) HIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII — 49 — — Annyi baj — mondta rekedt hangon Prohorov — poharat törni állítólag szerencse. Mi az új száma a barátomnak? — Tessék. — Ljübov Sabolina papírlapot nyújtott át Anatolijnak. — K 9—18—40 — olvasta fennhangon Proho- rov. Most már minden világosnak tűnt előtte. Az iliatszeres hölgy csak kísérleti léggömb volt. Elhatározták, hogy mielőbb együttműködnek vele, próbára teszik, érdemes-e dolgozni vele. Nyilván úgy döntöttek, hogy érdemes — most tehát kezdődik. Nyilvános telefonállomásról hívta fel a számot. — Halló — szólt a kagylóba egy már nem fiatalosan csengő férfihang. — Nyikoláj beszél — Anatolij nyelt egyet. — Ugye maga telefonált és hagyta meg a számát? _ Igen, igen. — Kis szünet. — Mit óhajt? — Szeretnék találkozni magával. Eljöhet a Puskin szoborhoz tizenöt perc múlva? — Igen. Mehetek. — Oké — felelt Prohorov. — Viszlát — hallatszott signor Mario Gozzi szenvtelen hangja. Miután késett, nem tudta összekuszálni a nyomait és nem sikerült körülszimatolnia. Valóban, Gozzi már várt rá. Telt, mozgékony, barna ember, vékony aranykeretes szemüveggel. — Jónapot — üdvözölte Prohorov mosolyogva — Örülök, hogy megismertem. — Már nyújtotta — 50 — a kezét, de Gozzi olyan pillantást vetett rá. hogy minden könnyedsége menten elpárolgott. — Sétáljunk egyet — indítványozta Gozzi. Elléptek a szökőkút mellett s elindultak a Rósz. szija .filmszínház felé. — Magánál van a levelezőlap? — kérdezte halkan Prohorov. Igyekezett utánozni partnere merev magatartását. — Miféle levelezőlap? — Gozzi szeme Anatolij arcára tapadt. — Egyik barátjának átadtam egy levelezőlap felét a kapcsolat céljából. — Durva munka ez, Nyikoláj. Semmilyen levelezőlap nincs nálam, semmiféle „barátom” nincs. Prohorov másodpercig elgondolkodott. — Jól van. Nálam viszont minden van. Nem jobb, ha most átadom? Úgy vélekedem, nem követ senki. — Engem nem érdekel, hogy miként vélekedik, s mégkevéstoé az, hogy mit óhajt nekem átadni. Nincs felhatalmazásom arra, hogy^ bármit is átvegyek magától. A kapcsolat csak észrevétlen lehet. Ideje tudomásul vennie, hogy az államvédelminél nem kispajtások dolgoznak. — Gondoltam erre — ügyeskedett Anatolij — vásárolhatok egy csomagmegőrző fiókot, a pályaudvaron, rejtjeles zárral. — Helyes. így rendben van. Forgalmas pályaudvart szemeljen ki, a szekció és a fiók számát telefonon közölje velem. De óvatosan! Most pedig menjen! — mondta Gozzi, majd a mozi üvegajtaját könnyedén betolva, eltűnt a tömegben... Az új ismerős nem tetszett Prohorovnák. „Úgy beszél, mintha az alkalmazottja volnék — gondolta, — hát persze az is vagyok... Mit tegyek nem válogathatom meg a barátaimat. Még jóy hogy van ilyen... De miért nem mutatta meg a levelezőlapot, ahogy megbeszéltük? Talán nem is Sklyton küldte ezt az alakot? Akkor viszont honnan ismerné Ljubov Dmitrijevna telefonját? Elvégre senki se tud erről a megállapodásról, csak Sklyton meg én. Sabolin nem jöhet számításba' Ö a kezemben van... Azért alkalmilag jó lesz közelebbről szemügyre venni a szemüvegest. A Kazanyi pályaudvaron, a 2. sz. teremben kibérelt egy csomagmegőrző fiókot. A szekció száma 24, a fióké 242. Betett a fiókba egy csokolá-- dés dobozkát. A csokoládé és a vékony pergament alá levelet rejtett. A levélben benne volt minden, amit csak tudott és egy rejtjel-rendszer a titkos kapcsolat fenntartása céljából. Mindezt ügyesen, észrevétlenül cselekedte. Kissé megkönnyebbült. Még aznap este telefonált a Minszk szállóba: — Jóestét, Nyikoláj beszél. — Igen. Tessék. — Elutazom 24 órakor a Kazanyi pályaudvarról, a vonat száma 242, helyszám 21 és 22. 21 és 22 együtt, ért engem? — Értem. — Kijön búcsúzni?
