Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-07 / 82. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. április 7. Orangután mint ssüléss Dr. Wolfgang Ullrich profesz- Miután az apró majom semmi- szőr, a drezdai állatkert igazga- féle életjelt nem adott, az apa­tója, amikor a közelmúltban állat a szájból-szájba légzést al- minden fázisában megfigyelte az kalmazta, amint azt a korszerű orangután szülését, arra a megái- gyógyászatban baleseteknél is te- lapításra jutott, hogy az apaállat szik. Ezután hallatta az újszülött úgy viselkedett, mint valami szak- az első hangokat. Csak ezt kő­ért» szülész. Az újszülött fejének vetően adta át az apaállat a cse- kitolódása után széles ajkával csemőt — amely a Robin nevet megfogta azt. hogy a csecsemőt kapta — anyjának. Egyébként a ezzel a „szülészeti fogóval” óva- legritkább eset, hogy orangután a tosan kihúzza az anya testéből, fogságban szüljön. dön találnak gazdára faipari ter­mékeink is, mint a vállfa, a fali­vitrin, az intarziás asztalok. Em­lítésre méltó annak a 600 bedol­gozó asszonynak a munkája, »'»I ......Hm...................................... unió, ^^000 ^hímzel^leánykamliát A kis Robin még kicsit {élénken néz a kamerára, bár rövid életében már elég sokat fényképezték, mint bamísitatlan állati csodát. A kisipari szövetkezetek exporttevékenysége A második ötéves terv során a szervezést kellett végrehajtanunk, zeteinkkel, azok rendszeresen iwinari mo'zöa 1 nm_ mcilenró„ «-» DrvmrV.0^1 TJX»-;»»í.-«--».-.fa.,,.,^ ' i ■ a. ­kisipari szövetkezeti mozgalom­ban is előtérbe került az export­ra való termelés. Mint általában, minden újtól félnek az emberek, szövetkezeteink is némi fenntar- _________ ___________________ t ással voltak eziránt. Hiszen vol- ezer pár autóscipő révén; Hol­tak jól bevált termékeik, amely- landiában, Belgiumban, Svájcban, nek termelésére a dolgozóknak Svédországban, Angliában, az Egyesült Államokban, Kuwaitban és Ghánában. Elismeréssel fo­gadták a svéd és angol nők az általuk gyártott 17 ezer pár kor­csolyacipőt. A szövetkezet az elmúlt év­ben közel 13 millió forint értékben termelt exportra. Sokan talán nem is tudják, hogy a bátaszéki vasútállomással szemben levő területen a renge­teg rönkfa mögött dolgozó szö­megvolt a begyakorlottságuk, a gazdaságosság szempontjából is megfeleltek a szövetkezet érde­keinek. Ezen kezdeti nehézségek leküzdése után ma elmondhatjuk, hogy megyénk szövetkezeti ipara az országos átlag felett teljesí­tette a második ötéves terv ex­portelőirányzatának ráháruló ré­szét. A 81 millió forintos tervvel szemben 162 millió forint ér­tékben végeztünk exportki­szállítást. Az öt év alatt gyors ütemben fejlődött exporttermelésünk. Ta­valy 40 millió forint értékű ter­méket értékesítettünk külkeres­kedelemben, s e szám több mint tízszerese az 1960. évinek. De ezenkívül több millió forint ér­tékben termelnek szövetkezeteink közvetett exportra, amikor al­vállalkozásban végzik a munkát, s a fővállalkozónál jelentkezik exportként. Legnagyobb múltra a cipőgyár­tás terén tekinthetünk vissza, az első exporttermékünk 3000 pár férficipő volt, amit 1959-ben az NDK megrendelésére készítettek a szekszárdi és bonyhádi cipé­szek. Ezt követően évről évre bővült a választék. Bekapcsolód­tak a dombóvári drótsodrony- fonók, örömmel fogadták a kül­kereskedelmi vállalatnál a Bony­hádi Ruházati és a Szekszárdi Cipész Ktsz-ek által készített ci- gével, mert az elmúlt évben még pőket. A kiszállított termékféle- 40 ezer legyártására kapott a s®?,eíc, számát növelték a báta- szövetkezet megbízást. A szov- szeki kadarok áltál készített hor- . , dók, narancsládák, szőlősládák, |e^ megrendelők kedvezően nyi- bútorlécek. cérnaorsók és sarok- latkoztak a Tolna megyei Házi­lécek. Az utóbbi cikkek hűl- ipari Tsz perzsaszőnyegeiről, ladékanyagból készültek,1 tehát mely során a Bonyhádi Bőripari visszatérnek és igénylik termé- Ktsz-től leválasztásra kerültek a keinket, méretes és javító részlegek, a . , Tolna megyei Árutermelő Cipész idén az eddig 11 exportáló Ktsz nevén vált közismertté a 30 szövetkezethez újabbak csatla­koznak. A „Kövendi Sándor” Tolna megyei Cipész Ktsz 20 ezer pár női filccsizmára kapott megbízást, a Szekszárdi Szabó Ktsz eddig 58 ezer fürdőruha leszállítására kötött szerződést, a Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz pedig különböző faipari termé­keket gyárt a Külkereskedelmi Vállalatnak. Ez az előrelépés szükséges is, hiszen 42 millió forint az éves tervünk, amelynek túlteljesítése további erőfeszíté­seket igényel. Fokozott kötelezettséget vállal­tak és vállalnak azok a szövet­vetkezeti tagok által készített kezetek, melyek exportra termel különböző faipari termékeket a nek, illetve akik fognak termel Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk ni. Fontos követelmény a munka Ktsz Görögország és Ausztria ré- magasfokú szervezettsége, a ha- szére szállítja. Elvesz a Simon- táridők, szállítási ütemezések tornyai Bőrgyár árnyékában a pontos betartása, mért a külföldi vegyes szövetkezet, ahonnan már partner nincs tekintettel a kü- több éve rendszeresen szállítja el lönböző nehézségekre, nem vesz az ARTEX Külkereskedelmi Vál­lalat a Hollandia és Anglia ré­szére gyártott vállfát. A múlt év­ben a Dombóvári Vasipari Ktsz 77 tonna sodronyfonatot szállí­tott le az NSZK és az NDK ré­szére az 1960. évi || tonnával szemben. A Bonyhádi Ruházati és Szol­gáltató Ktsz 1964. év végén kap­csolódott be az exporttermelésbe, 3 ezer darab hímzett leányka­ruha készítésével. Úgy látszik, hogy a belga, holland, osztrák és az afrikai megrendelők meg vol­tak elégedve a termék minősé­mindinkább rátértek a munka exportálására, mivel nem anyag­Megyénk kisipari termékei szinte a világ minden részére el­igényes árukról van szó. Külföl- jutnak; Ázsiába, Amerikába és Afrikába. Az, ami feltétlenül ér­tékelendő, hogy a partnerek nem változnak, akik egyszer üzleti kapcsolatot teremtenek szövetke­figyelembe akadályközlést, kí­méletlenül nyújtja be kötbérigé­nyét. Nem beszélve arról, hogy legközelebb már nem is tárgyal a Külkereskedelmi Vállalat az ilyen termelővel. Aki egyszer bekapcsolódott az exporttermelésbe és becsületes munkát végzett, annak biztosítva van a „bentmaradás”, mert igény van. A lelkiismeretes, pon­tos munkára, magasfokú terme­lékenységre van szükség, hogy a világpiacon méltó versenytársak lehessünk. Szövetkezeteink dolgo­zói mindinkább megértik mun­kájuk jelentőségét és az ezzel járó felelősséget, hiszen ezen fel­tételek nélkül nem jutottunk vol­na el ide, hogy szövetkezeti útra tért kisiparosok által készített termékeket a fél világon isme­rik, amire büszke lehet a szö­vetkezeti mozgalom, egész me­gyénk lakossága. Kopp Ádám, a KISZÖV szövetkezetpolitikai csoportjának vezetője J. Golovanov: n jezsuita bukása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós S Belgium, Hollandia, Ausztria és S Dél-Afrika országai részére ké- 5 szítettek tavaly. Jól bevált, szí- Svesen vásárolják az angolok és 5 a hollandok a Bátaszéken készü­lt lő húsipari védőkötényt. A bőr- 5 ipari termékeink iránt megnőtt S külföldi igények kielégítéséért át­illlllllllllllllllllllllllllllll ......... H IRDESSEN TO LISA a MEGY Ei Népújságb an! — 31 — — Nem használja senki. — És valaki, azok közül, aki gyakran felkeresi Önöket? — Sok ismerősünk és barátunk van — tárta szét karjait Alekszandr Krasznovszkij —, de úgy tudom, mindegyiknek van saját telefonja. — Az egyetlen talán Ljuba néni — szólt közbe a feleség. — Igen, Ljuba néni az édesanyám testvére, vezetékneve Sabolina — magyarázta Roscsinnak. — Gyakran eljönnek hozzánk, a mamával teázgatnak. elbeszélgetnek. Tudja, az öregeknek mindig vtin miről csevegni... Ljuba néninek és Valerijnek — a fiának — nincs tele­fonja. A nagynéném nemrég figyelmeztette a mamámat; hogy hívni fogják telefonon s kérte, hogy ne felejtse elkérni az illetőtől a telefon- számat • — Hány esztendős Ljuba néni? — kérdezte Roscsin. — Ljubov Dmitrijevna hatvanhárom éves. Valamivel fiatalabb a mamánál. — Egy kérésem van Önökhöz, Asszonyom. Ha telefonálnak és a nénjét keresik, rögtön utána hívjon fel s közölje a megadott telefonszámot. Szeretnénk valamivel előbb megtudni a számot, mint Ljubov Dmitrijevna. Megteszi? — Természetesen — bólintott Krasznovszkij- né. ... Roscsin Kraszovszkijéktől lefelé jövet gya­log ment tovább. Gondolkodnia kellett. Ljubov Dmitrijevna, a hatvanhárom éves asszony. — — L. D. Sabolina — volna a kém kapcsolata, összekötője? Butaság. De mit is tud róla? Egész — 32 — életét Moszkvában élte le, soha, sehol nem dol­gozott, három esztendeje temette el a férjét. Mérnök fiával él együtt... Képzelem, hogyan kacagnak majd a fiúk, ha megtudják a titokza­tos L. D. kezdőbetűk rejtélyének megfejtését. Fantáziálás. nem más. Tehát vagy egy másik, L. D. kezdőbetűs embert kell keresni, vagy... vagy Ljubov Dmitrijevna „fedő figura”, valaki „feketén” felhasználja az öregasszonyt. Kra- szovszkijék lakása e célra ugyanis megfelelő. Üldögélnek az öregasszonyok és teázgatnak. Bé­kés családi kép. Aztán szól a telefon. Az egyik öregasszonnyal közölnek egy telefonszámot, az pedig továbbadja. De kinek? Keresse fel most Ljubov Dmitrijevnát, beszéljen vele? Ez veszé­lyes. Hiszen az, akinek az akaratát oly vakon teljesíti, itt van valahol a közelben. Megijeszt­heti az öregasszonyt és mindent elronthat. Abban az időben, amikor Roscsin az L. D. kezdőbetűk titokzatos tulajdonosa után kutatott, Anatolij Prohorovot gyorsított ütemben „derí­tették fel”. Hamarosan sikerült megállapítani, hogy Anatolij kiterjedt levelezést folytat egy bizonyos rigai Bocsarovval és egy orszki Kuz- nyecovval, akinek leveleit részben a Második Tverszkaja-Jamszkaja utcai címén kapja meg, részben Szófija Tolcsinszkaja, Távirda utca cí­men, vagy pedig a Főpostán levő postafiókba küldik, sőt még más városi postahivatalokhoz is. „Ez most már több mint érdekes” — morfon­dírozott Roscsin. — „Természetesen abban nincs semmi különös, hogy valaki Rigával vagy Orszk- kal levelez, vagy akár Rio de Janeiróval. De — 33 — miért kell elmennie értük a Főpostára, amikor nyugodtan megkaphatná a lakásában is? Nos, tegyük fel, van egy szomszédja, aki szereti bele­ütni az orrát a mások leveleibe és ezért kény­telen poste restante küldetni a hozzá írt levele­ket. Akkor meg miért jönnek a levelek több címne? Ez azt jelenti, hogy az illető leplezni akarja vagy magát, vagy a levelezést, vagy pe­dig a levelek tartalmát.. Ezekben a napokban Roscsin tizenhat órát dolgozott naponta. Beleélte magát Prohorov lelkivilágába, igyekezett megérteni a magatartá­sának bonyolult szerkezetét működtető rejtett rugókat. Maga is átalakult, így szokott ilyenkor történni, mert hiszen a kémelhárító és a színész munkájában van valami közös: ez is, az is el akar mélyülni a figura jellemében. Mindennap késő éjszakáig ott rostokolt a hivatalában. A Turandot-hoz már régebben vett jegyek kárba- vesztek, egyszerűen megfeledkezett róluk. Máso­dikos fia ujjongott; a papa két hete nem nézte meg az osztályzatait. A felesége csak hallgatott, már hozzászokott, korábban is előfordult ilyes­mi. Egy napra rá rövid lista feküdt Roscsin író­asztalán, Anatolij Prohorov legközelebbi barát- jainak névsora. Azoké, akikkel az utóbbi idő­ben a leggyakrabban találkozott. Mindössze há­rom név állt a listán; Szófija Tolcsinszkaja, Anatolij Inozemcev, Valerij Sabolin. Roscsin felvonta a szemöldökét. Igen, valóban ez a név szerepelt: Valerij Sabolin.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents