Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-01 / 77. szám
4 ' TOT.KA MFOTFl VflPtlTSAO IWits. április 7. Huszonnyolcán kezdték A SZIKÁR, KÉK SZEMŰ „öreg’ tak. hanem szocialista szövetkeze- — AZ ELSŐ ZÁRSZÁMADÁS székely alakja ezelőtt tizenöt esz- tét és azt is csináltak. Közülük emlékezetes volt mindnyájunknak, tendővei megyénk sok községében tizennégyen kommunisták, széke- A természetbeni járandóság mellyek, svábok vegyesen. lett, az 1949. október 1-én tartott — Hogy kezdődött 1948. őszén zárszámadási közgyűlésen munkaIstvánmajorban az igazi termelő- egységenként 22 forint 60 fillért szövetkezeti mozgalom? — kéirde- fizettünk. Az asszonyok Pécsre zem Bogos Domokostól. mentek vásárolni, némelyik 6— — Elhatározásunkat megtudták 8000 forintot elköltött. Hitetlen- a megyénél. Behívtak és azt mond- kedve fogadták őket a kívülállók, ták: „Te leszel az elnök, téged meg kellett mutatniok, mit vettek. Mondtam: „Hogyan Volt olyan is, aki azt mondta: rákban, ~ámíg ^érkezetfs^ra erre vállalkozni? Ér- Raknék ingyen adtákc az üzlet- tem en a paraszti munkát, de ben az árut, hogy propagandát ilyent még sohasem csináltam! csináljanak!” Akkor még volt Miért nem tudták? Bogos Domo. Majd megtanuljátok!” — mondták, ilyen is. kosról még az ellensége sem így csak vállalkoztam rá mégis — — Milyen hatása volt a jó zámondhatja — ha van neki — hogy mondja, kérkedő. Világéletében szerény _ Kezdeti nehézségek? embernek ismerték. Most már feltűnt. Csaknem tíz évig volt or szággyűlési képviselő. Nemcsak a székelylakta vidékeken ismerték, de másutt is. Kevesen tudták azt azonban ró. la, hogy 1918 óta részt vesz a munkásmozgalomban, a Zsil-völgyi szénbányákban kezdte, és hogy éveket töltött koncentrációs tábo- aKarnaK • rokban, amíg elér is a felszabadulás. rásnak? — Akkor őszön rengeteg új belépőnk volt. Megnőtt a Dózsa, eriiuernüiÁ isméi iciv. iviuöl inai: Tr ,, , „ ___, vuu. mcgium n yugdíjas, ez év január elsejétől. ^^ kétszázan lettünk már. Megyénkben ő is a termelőszö- nyomorúságosán. Először, amikor 1948- őszén elkezdtük, 360 holdon vetkezeti mozgalom uttoroi köze tartozik. működtünk. Hónapokig működési született. 5S?ÄÄ bői települt a Völgység kies tájai' — Későbbi nehézségek? — Voltak bőven — sorolja. Nehéz volt megküzdeniünk a meggazdasággal. Az Akkoriban a svábok miatt nehe- 1953.as visszakozás megtépázta a is, bisuk fel a szövetkezetét, osszunk szét mindent Megakadtak a vita során azért, azon, hogy mi lesz azokkal, akiknek nem volt földjük, azok miből élnek? Eldöntöttük, hogy marad a szövetkezet, ra Börzsönyben lelt úi otthonra adtak nekunk engedélyt. De mi k0zos gazdasagunkat iá. bői zsonynen leit uj ottnonra sokat vitatkoztunk a fővárosi fel- ™v ook-n ki leniek De voltok ot gyermekével a Bogos-csalad, sőbbséeeel emiatt1 Mondogattuk- SOKan v„ K min+épv harmincöt hnzzáink ha- , o naogattuK. aztan megint belépések is. Nagy mintegy narmmcot, nozzajuK na „Mit csináljunk? Ok is velünk vitánk veit tqsfi hon Ttt 0kk™ sonlo családdal együtt. A naptar együtt akarnak doleozni” Végül volt 195b “n‘l ® akkor 1948 á malisát mutatta Ül- aotgozni . végűi szababan szorongtunk körülbelül ................................. , ’ ,, aztan 1949. januar 20-an csak húszán. Többen követelték, oszlasN ehany évi ónálló gazdálkodás megérkezett az engedely. után, 1948 őszén elhatározták, — Hol, merre vannak az aia- hogy összeállnak, közösen fognak pító tagok? termelni. Működött ott István- _ Javarészt itt vannak körűmajorban egy „szövetkezet”, való- lőttünk. Hogy is? Mind itt van. __ ^ jában kapitalista álszövetkezet, ^>kan építettek új házat, beköl- ajii’ afcar^kiléphet. Úgy is lettedé Faragóék vezetésével. Az éppen ^°ztek Bonytyádra. Azt mondha- a termelőszövetkezet megmaradt, nem tehette vonzóvá előttük a vi}f1ÍÍalltalC1-a működött. Gondoztuk az állatokat, nem leneite vonzova eioxuiK a munkában, nem okoztak csaló- vpiwt +„+*,11, közös gazdálkodást. Faragóék a dást. Több mint tizenkét évig volt feloszlatásig lefölözték a tejfölt, — jó hírben állott az istván- szövetkezeti elnök Bogos Domoa volt cselédházakba húzódott, jó- majori Dózsa Tsz egy időben a kos. Akkoriban a mainál kisebbek formán ingyenes napszámosokkal megyében. voltak a termelőszövetkezetek. De o később is a termelőszövetkezet„termeltek cukorrépát es krump- _ Nem y ok nélkül — feleli. — ben maradt, innen ment nyugdíjig a szeszgyárnak, valamint virág- Be kellett pedig a közös gazda- ha. magvakat Dániának. Ságnak is szolgáltatni a terméke- MOST 66 ÉVES és azt mondja, Mégis elhatározták ők húszon- két, nem volt pardon. Csak a fej- ^H^nyugaftSf'Sv^ “Sv nyolcán, de ők nem olyant akar- adag maradt. galmas, nem könnyű munkája után, de azért nem nyughat. Ter.............. melőszövetkezeti párttitkár most i s. Amikor felkerestem, éppen a dombtetőről ^jöttek le az agronó- mussal és a kis unokával. Megnézték a gyümölcstelepítés előmunkálatait. A sok’ viszontagság után az „öreg” székely Tolna megyében hazára és szorgos tevékenységgel teli nyugalomra is lelt. , 4 Nem országos hírű emberek Eo- 2gos Domokos és a többiek, ők ^kisemberek, „csak” hűséges, szekrény odaadó harcosai a munkás- 3mozgalomnak, a parasztság fel- 3 emelkedésének. 3 __— Ök azok, akik százféle nehéz- íséget legyűrve élenjártak, az utat ktörték a szocialista mezőgazdaság kelőtt. Ne felejtsük el őket. 3 SOMI BENJAMINNÉ HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújság!) an! J, Golovanov: n Jezsuita Hutása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós A tengerfenék kincseiért Szakértők véleménye szerint az huzamos ideig munkát is kell ve. 1500-as évek óta kereken egymil- gezni. Ebben a tekintetben is jelió hajó süllyedt el, s ily módon a lentős eredmények születtek a kö- világon mind ez ideig termelt zelmúltban: itt a franciák járnak arany- és ezüstmennyiségnek leg- az élen. Jacques-Yves Cousteau alább egynegyede került az óceá- kapitány emberei tavaly a francia nők és tengerek fenékére. A búvá- Riviéra előtt 110 m mélységben rok az elsüllyedt kincs megtaláld- csaknem három hetet töltötték a sáért szembeszállnak a mélység ve- víz alatt. szélyeivel is. Pedik ezek a vészé- A búvárökon kívül a tenger- lyek i<gen nagyok. Most a hatal- aiattjárók játszanak még nagy sze- mas víztömeg nyomásáról nem1 is repet a mélytenger-kutatásban. A beszélünk, ez ellen megfelelő bu- mélységi rekordot itt a kétszemé- varoltonnyel legalább bizonyos fo- jyes ^lvin nevű tengeralattjáró kig tehet védekezni. A meiytenger. ^j^ ame]y 2000 m mélységig ^ jnerulo búvárra a legveszelye- mer^lt le. Most helyeznek üzembe sebb a belélegzett levegő. Túl sok tengeralattjárót 12 főnyi sze- oxigen vaiosagos oxigenmergezest mélyzettel: 7000 m mélységig fog idéz elő nagy nyomásnál amtro- lemerübli. gén „mélységi bódulatot , sót eszméletlenséget okozhat. így a mély. tengeri búvároknak adagolt „levegővel” csökkentik az oxigéntartalmat és a nitrogént héliummal helyettesítik. Ezek az óriási költséget felemésztő erőfeszítések az elsüllyedi kincsekért aligha lennének kifizetődők. Ami ma biztos és gyakorlati hasznot hozhat — és hoz is — a tengerek mélységéből, az az olaj és a földgáz. Sekélyebb vízben ma már több helyen folyik olajbányáhjallia+lannl költoéees szat “ a Szovjetuniónak vannak például a Fekete-tenger es a Kas- pi-tenger térségében jelentős olaj- kútjai, — de az óceánográfusok és Igen nagy mélységekbe történő alámerülésnél megpróbálták a nit. rogént neonnal helyettesíteni — ez azonban percenként 75—100 dollárba kerül. A könnyűbúvárök mélységi rekordját ez ideig Hannes KeUer olaJs2akemberek szerint 10-13 matematikus tartja, aki 260 ZgL snn_firm m mé svájci m mélységig, sőt egész rövid ideig éven belül 300—600 m mélységben is megindul az olajbányászat; tartó úszásra 300 m mélységig me- ilyen mélységekben természetesein riilt let De nem elegendő a mély- nemcsak a búvárok, hanem robot- ség puszta eiénése; a mélységben gépek is dolgoznának majd. n ■■■ Cousteaux mélytenger kutató „laboratóriuma” 3 fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT — 16 — Prohorov bukásának folyamata gyorsan zajlott le: moszkvai iskolásfiú-katona, aki a háború harmadik napján fqjfságba menti magát — háziszolga, aki elárulta „jótevőjét” — Ges- tapo-besúgó, csavargó, tolvaj. S mindez négy év alatt történt. Nehéz megmondani, hogy meddig folytatódhatott volna ez az esztelen és szennyes élet és hová vezette volna „hősünket”, ha nem alakultak volna meg akkoriban a repatriáló bizottságok és nem javasolják Anatolij Prohorov hadifogolynak, hogy jelentkezzen a Párizs melletti Beauregard-i táborban, melyet háború következtében Franciaországba került szovjet állampolgárok számára jelöltek ki. A láger nem volt ínyére Prohorovnak. Ellenszenvesnek tűntek a sovány, meggyötört, szerencsétlen emberek, akiknek többségét a németek hurcolták ide, s akik megismerték az éhség, a koncentrációs tábor és a rabszolga- munka minden keservét, szörnyűségét. Szívesen elindultak volna szülőföldjükre gyalog, meztéláb, csak az otthonukról álmodoztak, s mint a legnagyobb ünnepet, úgy várták útnak- indításuk napját. Oroszul beszéltek, de Anatolij nem értette őket. Teljesen idegenek voltak a számára. Éjszaka nagy csöndesen' beszökött Párizsba. Néhány napra rá megint visszaküldték a táborba. A franciák megúnták a bajlódást ezzel a csavargóval és kérték a lágervezetőséget, hogy minél előbb indítsák haza. De másodszor is megszökött, a metzi állomáson úgy, — 17 — hogy feltörte a vagon deszkáit és kiugrott. Még aznap ellopott egy Cilroen-t és visszafurikázott vele Párizsba. Hogyan tovább, fogalma sem volt. Máshoz nem értett, mint az autólopáshoz. Párizs centrumában kapták el, a Cité- szigeten. Megint elmenekült volna, de a döntő pillanatban kiment a fejéből, hogy a Notre- Dame-on túl a hidat felrobbantották. Egy évi börtönre ítélték. Most volt ideje elgondolkodni a jövőről. Persze egy év nem sok, annyit le lehet ülni. De mi lesz aztán? Borja- tyinszkij ostobaságokat fecsegett és meglógott. Az amerikaiakkal való együttműködés terve füstbe ment. Igaz is, ha őszintén megnézzük, mire jó ő az amiknak? Mihez ért, mit tud? Nos, mondjuk ismeri a fehéremigránsokat Fütyülnek ők erre a siserehadra. Térjen talán vissza a szülőföldjére? Ki tudja, hogy ő szándékosan ment át fogságba? Senki. Sztoljarov az egyetlen szemtanú, de őt megölték. Szer- gij atyáról jobb lesz elfeledkezni, Fischer, Reickl? Ki tud róluk Oroszországban? Igaz, van néhány fénykép és írás a Gestapótól, de megbízható helyen, Jelena Millernél, a Darut utcában. A nyomait könnyű, eltüntetni, hiszen okmányai most Jersov névre szólnak. A repat- riációt Prohorov megtagadta. Egyébként nem is ismer semmiféle Prohorovot! A párizsi saovjet követséghez benyújtott kérvénye megható hangnemben íródott: „Megrágalmazva, ártatlanul elítélve csak arra vágyom, hogy visszatérhessek szülőföldemre.. — 18 — A követség mindent elkövetett, hogy Jersov polgártárs kiszabaduljon. És 1946. március 17- én Anatolij Jersov megérkezett Brandenburgba, az ellenőrző-szűrőtáborba. — Beszéljen magáról — kérte a nyomozó. Anatolij nyelt egyet és elkezdte: — Vezetéknevem Jersov (valójában Prohorov). Vilniusban születtem (valójában Moszkvában), apám cipész kisiparos (valójában tisztviselő), 1937-ben meghalt (valójában 1939-ben). öt osztályt végeztem (tizet). A megszállás idején kivittek Münchenbe (Berlin .mellé), megszöktem (még csak nem is gondolt szökésre), elfogtak és a Mohi és Dietrich céghez küldtek dolgozni (Speer-légió). 1944 februárjában innen is megszöktem és Jacquot százados partizáncsoportjába kerültem (Gestapó-besúgó lett). Miután a szövetségesek felszabadították Franciaországot, a 7. amerikai hadsereg szállítóirodájánál munkásként dolgoztam (párizsi csapszékekben lődörgött és gépkocsikat lopott). Felajánlották, hogy utazzam Amerikába, de vissza akartam térni a hazámba (kétszer kitért a Szovjetunióba való repatriálás elől). .. .1947 febuárjának első napjaiban a Troic- ko—SzergHev-i kolostorban ösztövér fiatalember jelfnt meg, fürkésző pillantásai ellent- mondtak óvatos mozdulatainak és szavainak. Régi dolgok felől érdeklődött, a moszkvai papságról kérdezősködött, de a friss hírek sem hagyták közömbösen, főleg azok, amelyek világi és inkább nemzetközi, mint egyházi vonatko- zásúak voltak.
