Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-29 / 100. szám
4 tot.ka Mrr.vri vipf isir. 19fi6. április 29. „Plakátot ragasztottak az égre" — Egy régi május repülőemlékei — Ezért jelölték őket ülnöknek AZ 1919-ES Magyar Tanács- rán reggel nyolc repülőgép szállt köztársaság Vörös Hadserege ren- fel Juhász pilóta vezetésével, delkezett egy kicsiny repülő- hogy felülről megfigyeljék a gyü- alakulattal. A néhány tucatnyi lekezések rendjét. Valóságos re- repülőgépbe szerelők és pilóták pülőraj cirkált a város Eelett, a maroknyi csapata igyekezett „lel- napfényben gyülekezők gyönyörűket” lehelni, hogy levegőből is 6égére.” segítsék a Vörös Hadsereg harcait A repülők lapja, az „Aviatika” a fiatal Tanácsköztársaságra törő is lelkes hangú riportban számolt ellenséggel szemben. A 47 év előtti be a május elsejei repülésekről, események, veterán pilóták vissza- „— Még nehéz talajköd fedte a emlékezései, iratok, újságok kó- repülőtereket, mikor szorgos mun- zött kutatva kelnek életre. káskezek egymás után tolták ki a Az ország népe készült az első gépeket a hangárból. Az ünnepi szabad május elseje megünneplé- hangulat, a nagy nap verőfényes sére. Különösen Budapest mun- reggele legelőször a mátyásföldi kássága tevékenykedett, hogy em- repülőket kergette ki az ásító lékezetes legyen a nagy nap. A hangárok elé, hogy ők legyenek Vörös Újság „Az első szabad má- első ébresztői az ünneplő Buda- jus 1.” címmel számolt be az ese- pestnek. A város felett mutatvá- ményekről és a vörös repülők te- nyokkal szórakoztatták a felvo- vékenykedéséről. nuló tömegeket. A mátyásföldi pi„Délelőtt 9 órától kezdve mint lóták „plakátokat ragasztottak az végtelen folyam ontotta a város a égre’ így nevezték azt a figurát, proletártömegeket a Városliget mikor meredeken felrántották a zöld térségeire. Orgonavirágok, gépet.” viruló bokrok, a tavasz minden Ismerve az akkori gépeket, ez a szépsége fogadta az ünneplő pro- mutatvány elég veszélyes produk- letárokat”. ciónak számított. Egy másik csoA korabeli cikkíró így folytatta P°rt, Horvath Mihály vezetésével május elsejei riportját: „— Ko- keringett a város felett. Közben fényképfelvételeket is készítettek az ünneplő városról. A Városligetről, á Vérmezőről és a város különböző részeiről készült légifelvételek fennmaradtak és értékes dokumentumai a régi időknek. A gépek röpcédulákat is vittek magukkal és azt szórták a felvonulóik közé. A háromszögletű, piros szegélyű cédulákon a következő szöveg volt olvasható: „Fel a fejjel, nézz a magasba proletár! Te építetted a szárnyas gépet, mely meghódította az eget. A te erős kezed épít, gyárt, készít mindent, ami meghódítja a földet. Az ég alatt, s a földön minden téged illet: a szántóföld, a ház, a gép, a napfény és a friss levegő, a jog és a hatalom. Ne engedd elrabolni!” AZ ANDRÁSSY — a mai Nép- köztársaság — út felett Lányi Antal pilóta váltott ki nagy ovációt a felvonuló emberek között, mikor egészen alacsonyan repdesett kicsiny Fokfcer gépével. Gépének ........................................................................................................ A zonnali belépésre felveszünk ács szakmunkásokat, kubikosokat, férfi segédmunkásokat Bérezés az építőiparban elrendelt emelt teljesítménybérezés szerint. Munkásszállást havi 15 Ft-ért, napi háromszori étkezést 9.20 Ftért biztosítunk. Felemelt különélés! pótlék! Havonta egyszeri hazautazás költségeit megtérítjük! Jelentkezés: É. M. Fejér megyei Áll. Építőipari Vállalat, Székesfehérvár* Ady Endre utca 13. (236) szárnya csaknem súrolta a házak tetejét. A Belvárosban Risztics János pilóta mutatta be tudományát — a bátor dugóhúzókat és loopingokat. Kaszala Károly a Duna felett, a Margitsziget környékén végezte a különböző légimutatványokat A következő történetek már nem az ünneplő emberek felett repdeső repülőkről szólnak, hanem a gépfegyvereket kezelő pilótákról. MÁJUS KÖZEPE táján a felderítő repülések gyakoriak lettek az északi fronton. A Vörös Hadsereg parancsnokai igénybe vették a repülők jelentéseit, de felhasználták őket a földi hadmozdulatoknál is. A Miskolc mellett állomásozó 8. repülőszázad krónikása a következőket mesélte egyik vállalkozásukról. — Indulás — adta ki a parancsot Újvári István pilóta és karmozdulatára a Fokker D—VII-es típusú egyszemélyes vadászgépek meredeken emelkedtek a Mezőkövesd—Miskolc vasútvonal fölé. Elöl Újvári István,' balra Keisz Géza, jobbra Szollári Ferenc haladt gépével. Újvári gépbillenté- sére társai hasonlóan válaszoltak, így jelezték — minden rendbeh. Majd rövid sorozattal a gépfegyvereket is kipróbálták. A hevederekbe foszfort és robbanó lövedéket töltöttek, minden eshetőségre felkészülve. Feladatul kapták: elhallgattatni az ellenséges tüzérséget, mert zavarták a Vörös Hadsereg átkelését a Sajón és a Hernádon. A gépek egymás után suhantak el a — népiesen elnevezett — hejő-községek, Pepi, Bába és Szalonta felett. Sűrű felvillanások jelezték az ellenséges ütegek helyét. Újvári lefelé mutatott, majd orra buktatta gépét, a többiek utána. Libasorbam zuhant a három gép, mintha zsinóron húznák egymást. Újvári tüzet nyitott — hosszú egybeolvadt világos csík szűrődött az egyik ütegállásba. Száz méterre az ágyúállások felett Újvári „felszöktette” Fokkerját, míg Keisz fegyverének nyomcsíkjai szünet nélkül futottak az előbbiek nyomában. Egymás után ismételték a támadást az ütegek ellen. Az ágyúk elhallgattak, személyzetük fejvesztetten menekült. Négyezer ismételte meg a raj a táma- ídást, mikor elfogyott a lőszerük, i Alacsonyan a föld felett igyekeztek hazafelé. A fegyvermesterek i új hevedereket fűztek a gépbe és jfeltöltötték az üzemanyagtartályokat is. Megismételték a táma- idást. Teljesen szétverték az el- ilenséges ütegeket, szabaddá tették az előnyomulást... T. Gy. Mint ismeretes, a bíróságokhoz megválasztott népi ülnökök három évi időtartamra szóló megbízatása az idén lejár, s újraválasztásuk ez év május 15. és június 30. között történik. Erről a nagy munkáról érdeklődtünk a dombóvári járásbíróságon. Elmondották, hogy a jelölések lényegében megtörténtek. Zömmel azokat jelölték az egyes munkahelyek dolgozói, akik már eddig is jól megállták helyüket e nagyfokú felelősséget, élettapasztalatot, igazságérzetet, feddhetetlen életet kívánó megbízatásban. Megtudtuk azt is, hogy a dombóvári járásban 60 népi ülnököt jelöltek, illetve választanak meg. Ennek kapcsán látogattunk el a dombóvári Alkotmány Tsz-be, ahonnan hat ülnököt jelöltek. Arról érdeklődtünk Gregorits Jakabtól, a szövetkezet elnökétől, minek alapján jelölték azokat a szövetkezeti tagokat, akiket érdemesnek tartottak a megtisztelő feladatra, Miklós Ferencnével kezdjük a szövetkezetből jelölt ülnökök sorát. Ö is, mint a többiek, kezdettől fogva tagja a közös gazdaságnak. Baromfigondozó, munkáját lelkiismeretesen végzi. Úgy ismerik, mint szókimondó asszonyt. Férje is a közösben dolgozik. Nem új előtte az ülnöki munka sem, hiszen most is azért jelölték, mert már évek óta eredményesen működik a bíróságon. A közért végzett munka egyébként is sajátja Miklósnénak, hiszen két gyermek nevelése, férjéről való gondoskodás és saját munkája mellett, a szövetkezet vezetőségének is tagja. De fáradhatatlanul munkálkodik a pártvezetőségben is. Právits Mihályt a másik ülnökjelöltet nem kell külön is bemutatni. Ülnök volt már akkor, amikor a Dalmandi Gépállomáson traktoroskodott. Számos elismerés — köztük kormánykitüntetés — mutatja jó munkáját. A szövetkezetben körzeti szerelő. Munkatársai különösen odaadó munkáját dicsérik. De nemcsak a bíróságon, nemcsak a munkahelyén hű őre a szocializmus építésének, hanem ha kell, készen áll fegyverrel is megvédeni azt: kiváló munkásőr. Pintér Pált úgy ismerik a szövetkezetben, mint akire minden poszton bátran lehet számítani. Ha a növénytermesztésben sürget a munka, ott van. Ott lehet találni a vetőgépeknél, a kultivátoroknál, a silózásnál, de kíséri az üzemanyagszállító kocsit is. És a napi munka után sem pihen. A szövetkezet vezetőségében is ott van, segít tapasztalatával, igaz- ságszeretetével jól megoldani a szövetkezet problémáit. Emellett évek óta vállalja a bíróságon is a többletmunkát. Horváth Jánosnak meg éppen közvetlen hasznára van az évek óta végzett ülnöki munka. Igazságot követelő, tiszta kezű embernek ismerték meg a szövetkezet tagjai. Ezért nem véletlen, hogy a közösben az ellenőrző bizottság elnöki tisztségével bízták meg. Béna Mihály új ember az ülnöki jelölésnél, de egész élete, munkája biztosíték rá, ő is a régiekhez hasonlóan, jól megállja majd a helyét. Rá is az a jellemző a szövetkezetben* hogy bárhová állítják, mindig lehet rá számítani. Rendszeresen 400 munkaegységen felül teljesít a közös munkában. Esküdt Jánosra is az előbbi megállapítások érvényesek. Ä felszabadulás előtt cselédemberként élt. Az ő élete is a nagy fordulat után vált igazán emberivé. Gyermekei között van katonatiszt* egyik leánya óvónő. Tettrekész, szorgalmas, a közösségért élő embernek ismerik. Nemcsak a közösben van becsülete, hanem ismerik a községben is. Ezt bizonyítja, hogy tanácstagnak is megválasztották. Mindezek mellett számítanak rá az önkéntes rendőrök között is. * Eddig a rövid, szinte villanásnyi jellemzés a hat emberről: ezért jelölték ülnöknek őket. De a távirati stílusban közölt ismertetés is mutatja, érzik a szövetkezetben, nem lehet közömbös* kire bízzák az ülnökséggel járó felelősségteljes feladatot. Mutatja egyúttal azt is, régiek és újak képesek arra, hogy megfelelő segítséget adjanak a járásbíróságnak az ítélkezések színvonala emeléséhez. (i—e) — 19 — Biztosan a nyakába akasztaná a Vas- keresztet. Hisz ő most súlyos csapást mér a szövetségesekre, Angliára, a Harmadik Birodalom. a Führer ellenségeire! Mozdulatait most a gyűlölet, a bosszúvágy vezérelte. Elővette öngyújtójába épített különleges kis Leica fényképezőgépét, amelyet Kram- mertől kapott, és sorra készítette a felvételeket a tervrajzokról és képletekről... Krammer arca sugárzott az örömtől, amikor másnap, hétfő este a postán átvette a „C—16”- ostól a fényképezőgép kazettáját, amelyet Norman azon az asztalon hagyott, amelynél mind a ketten csekket töltöttek ki. Az egyik letette s véletlenül otthagyta. A másik meg gyorsan zsebrevágta, még mielőtt bárki észrevette volna. A postáról boldog izgalommal sietett haza a szállodájába és bezárkózott a fürdőszobába. Itt szokta ugyanis elvégezni a titkos fényképezési munkákat. Nyomban hozzá is fogott a miniatűr film előhívásához. A vörös félhomályban kísértetiesen hangzott az előhívó loccsanása az edény állandó him- bálásától. Most mindjárt a kezében fogja tartani nehéz, fáradságos és életveszélyes munkájának a gyümölcsét! . Letelt az előhívási idő, s Krammer kihúzta az edényből a filmet. Micsoda öröm! Norman minden felvétele kitűnően sikerült! Nagyszerű ember, és főleg ügyes! Pedig csak nemrég avatta be a munkába! Feltétlenül megduplázza a honoráriumát! Sand valamennyi tervrajza, — 20 — számítása és képlete itt van ezen a miniatűr filmen! Ezért biztosan kitüntetik és nem is akármivel. Nem, nem az egyszerű Vaskereszttel, nem, hanem azzal az első osztályúval, amelyet gyémántok díszítenek! És maga a Führer fogja a nyakába akasztani! Ez pedig előléptetést jelent. Már látta is magát ezredesi egyenruhában von Hassel íróasztala mögött... — Heil Hitler! — vágta vigyázzba magát, de csak félhangosan merte kiejteni a szavakat. A siker tehát teljes! Azaz mégsem teljes, csak fél... A filmnek még meg is kell érkeznie Németországba. Igaz, Schmid főhadnagy hamar ideér Berlinből. Csak sikerüljön átvinnie a csatornán. Elővette kis adóvevőjét és leadta Berlinnek a győzelmet jelentő rejtjeles üzenetet. Aztán vételre állt át. Alig negyed óra múlva pedig már tudta, hogy Schmid főhadnagy elindult s holnap érkezik. Megadták a találka helyét is. Másnap simán ment minden. Schmid főhadnagy a megbeszélt időpontban megjelent az állomáson és a nagy tolongásban Krammemek ismét sikerült becsúsztatni a filmet a kabátzsebbe. Krammer két napig a boldogság édes tengerében úszott. Egész nap ki sem mozdult a szobájából. Csak este kelt fel, szmokingba vágta magát, lement a szálloda bárjába és végignézte a műsort. Ugyanígy tett másnap is. Csak azzal a különbséggel, hogy nem a szálloda bárjában, hanem a Picadilly-bárban töltötte az éjszakát két igen csinos bárhölgy társaságában. — 21 — Személyazonossági igazolványa szerint most John Reston gyarmatáru-kereskedő volt. Hajnali öt órakor ment haza mámoros hangulatban. Asztalán távirat várta. Látványtól hirtelen kijózanodott. Sietve tépte fel a négyszögletesre összehajtogatott, leragasztott papírt. „Datolyaszállítmányt déli 12-kor várja. James Black, Gibraltár.” A távirat szövege azt jelentette, hogy délben 12 órakor álljon vételre. Berlin jelentkezik. Vajon mi történhetett? Csak nincs valam baj? Nem, szó sem lehet róla. Nyilván, haza akarják rendelni a kitüntetés átvétele és az előléptetése miatt! Az egész délelőttöt a szobájában töltötte. Bár igyekezett megnyugtatni magát, belső idegessége lassan erős izgalommá fejlődött, amelyet megmagyarázhatatlan balsejtelme táplált. S mikor pontban 12-kor bekapcsolta a kis adóvevőt, kezei észrevehetően remegtek. A szöveg rövid volt. Krammer nyomban desifrirozta és ekkor a megdöbbenéstől az álla majdnem leesett. Berlin a következőket közölte: „A filmet megkaptuk, de a tervrajzok csak a találmány egyik felét ábrázolják. A képletek szintén. Azonnal induljon Gretley-be. Alighanem Sand magával vitte a másik felét. Canaris tengernagy”
