Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-28 / 99. szám
4 Gyermekek anyák napja előtt Közeledik anyák napja. Mostanában sok gyerekkel beszélgettem. A hajóhintás Ismertetőjele: két kicsiny lyuk a középső fogain. Valószínűleg csokoládérágástól. Haja enyhén hullámos, de most szabadon követi a szél irányát. A szelet a hinta lendülete kavarja, amelyet erős csattogással hajt a lyukas fogú fiatalember. Versenyeznek. A rozoga hajóhintának minden eresztéke recseg ebben a küzdelemben. Egy édesapa, aki távolabbról figyeli a hintázó fiúkat, rájuk kiált: — Hóha! Mások is akarnak még azon hintázni! Lelassudik a lendület. A kibic, akinek nem jutott hinta, csak vezényel, most elkiáltja magát: — Menjünk a körforgóshoz! Pergessük meg a lányokat! Leugrálnak és rohannak. A hullámos hajú keresgéli a táskáját. Visszatartom. — Hányadikos vagy? — VII. c, a III számú iskolából. Miért? — Végeztetek mára? — Igen. — Tudod-e, mikor lesz anyák napja? — Mi már megünnepeltük a húgommal. Hatéves, és ő is fel- köszöntötte anyut. Aszparáguszt vettem, meg vízi pálmát. Akkor volt összespórolt pénzem. — Nem márciusban volt ez, a nők napján? — Nem akkor van anyák napja? — Más napról nem tudsz? Máskor nem szoktad meglepni édesanyád? — Most nem is tudnám. Golyóstollat vettem, negyven forintért a zsebpénzemből. Egyre türelmetlenebb, a többiek felé pislog, akik már vígan pergetik a lányokat. Amikor elszalad. mintha meg akarna vigasztalni, még utánam kiált: — De azért lehet, hogy veszek anyunak valamit... Az előrelátó Komoly — felnőttesen baktat. Kezében iskolástáska, és negyedkilós kenyér. Szorongatja, el nem engedné egy percre sem. Amikor megállítom, szégyellősen kapir- gálja a táska szélét tömpe körmeivel. Ijed* szemű, a szó is nehezen fogalmazódik benne. — Anyák napjára? Valamit veszek az idén is. Van pénzem, megmutassam a betétkönyvem? — Elővennéd? Piszkos is, gyűrött is, de Jancsinak a legértékesebb könyv ez a világon, ötvenfilléres, forintos, sőt, kétforintos bélyegek tarkálla- nak benne. Lehet 34 forint is ösz- szesen. Egész vagyon, a megtakarított fagylaltokból. — Tavaly mit vettél anyunak? — Virágot, és virágvázát. De akkor még csak elsős voltam. Igaz is. Egy másodikos fiútól már komolyabb ajándék dukál — mondanám, de csak ennyit kérdek: — Több testvéred nincs? — De van húgom és bátyám is. Aztán rajzolunk majd papírra, és a bátyám kifesti szépen, mert ő már 12 éves. De én adtam neki két forintot rajzlapra! — A kenyeret anyu vette uzsonnára? — Nem, én! — mondja büszkén. összehajtogatom, a táskája oldalsó zsebében a gyűrött szalvétát, és lopva bepillantok: az uzsonnának fenntartott rekeszben még egy kis napraforgómag bújik. Negyedkiló kenyér és tíz de ka napraforgómag. Azt hiszem a szalámipénzből is takarékbélyeget vett. Copfos Copfosnak szőke a varkocsa, és igen vékonyka. Nyakában kulcs lóg madzagról. Mint kesztyű télen az apróbbakon. — A lakáskulcsotok ez? — Igen. Anyu még nincs itthon. Áll, lábát szétterpeszti, és közben a táskát himbálja, hogy legyen oka lefelé nézni. — Tudod-e mikor lesz anyák napja? — Vasárnap! Megmondták az iskolában. — Hányadikba jársz? — Elsőbe — biggyeszti le a szája szélét. — Mást nem mondott a tanító néni? — De igen. Levelet fogunk írni anyunak és kiszínezzük a papírt, amit úgy nyomtatnak. Virágot is viszünk, meg fehér blúz lesz rajtunk. — Mikor? — Majd pénteken. Kisdobosruhába menjünk, így mondták. — Anyukát is meghívják? — Nem tudom. Az oviban meghívták, és énekeltünk, én is tllllllllllllllllllllllllllMllllllllllllllllllllllllHIHIIIIIIIIHmilM***N,*,,*,*H*,,Wsszerepeltem. Most levelet írunk, Emert tudok már írni ám! 5 Hosszú pillás, világos szemei Evannak a copfosnak. Amikor el- Ebúcsúzok, sokáig néz utánam. l'ENem érti, miért kérdezgettem Eennyit. Izzadt markában görcsö- =sen szorít egy húszfillérest. így isfoghatja a tollat is, amivel anyuinak ír majd levelet, anyák napijára. = MOLDOVÁN IBOLYA HIRDESSEN n TOLIVÁ MEGYEI Népújságban! Óriás hordó a mezőgazdasági kiállításra A napokban megkezdték Báta- széken annak az ötszáz darab díszhordónak a készítését, amire nemrég kapott rendelést a kádárszövetkezet, Miközben szériában gyártják a másfél- kétliteres hordócskákat, folynak az előkészületek egy olyan óriás hordónak az elkészítésére is, amihez foghatót még nem állítottak elő a szövetkezetben. Bár öt évvel ezelőtt már kapott hasonló rendelést a ktsz, a mostani hordó 36 hektoliterrel annál is nagyobb lesz, összesen 240 hektó bort lehet beletölteni. Az óriás hordó mérete mind magasságban, mind bőségben megközelíti a három és fél métert. A faanyag — külön erre a célra válogatták ki a tölgy dongafákat — már megérkezett, a sínaanyagot — négy milliméter vastag szalagacélt — a napokban rendelik meg. A 24 000 literes hordót a MÜÁRT rendelte a szövetkezettől. Uj Little Rock-i majomper Az Arkansas állambeli Little Rock 1957-ben kétes hírnévre tett szert. Az Egyesült Államok elnöke szövetségi csapatokat volt kénytelen küldeni a városba, hogy a feltüzelt fajüldözőktől megvédjen néhány olyan néger iskolást, akik a fehér gyerekekkel együtt akartak tanulni. Little Rock most ismét hallat magáról. A bírói pulpitus elé citálták... Darwin tanítását a fajok fejlődéséről. Ebben az amerikai államban 38 év óta törvény tiltja a darwinizmus tanítását. Az egyik Little Rock-i középiskolában akadt egy fiatal tanítónő, aki bátran a törvény hatálytalanítását követelte. A reakció és a fajüldözés erői azonnal felsorakoztak ellene. Most a bírák és az ügyészek eretnekségnek minősítik a Darwin-elméletet és o középkori inkvizíció vadságával támadnak a fiatal tanítónőre. A darwinizmus elleni vádemelés élén Bruce Bennett arkansasi főügyész áll, aki mellesleg az állam kormányzói tisztségére kívánja jelöltetni magát. Szinte alig hihető, hogy Amerikában napjainkban ilyesmi történjék. Mellesleg hasonló törvények érvényesek más államokban, főképp a déli államokban is. A hasonló bírósági eljárások itt sem hatnak újdonságszerűen. 1925-ben az egész országon végighömpöly- gött a Tennessee állambeli hírhedt majomper, amelyikek so- rán egy fiatal tanítót pénz- büntetésre ítéltek, mert a Dar- win-elmélet tanításában találták „vétkesnek Ily módon a jelenlegi Little Rock-i bírósági per sem véletlen, vagy ostoba értetlenség, hanem azoknak az „erkölcsöknek” a kifejezője, amelyeket a modem Amerikában olyan gondosan vigyáznak az embergyűlölő fajüldöző törvényekkel. A. a. Nemzetközi Hűszaki Könyvkiállítás Május 20 és 30-a között hetedik alkalommal rendezi meg a Műszaki Könyvkiadó a Budapest Nemzetközi Vásár keretében a Nemzetközi Műszaki Könyvkiállítást. Az elsőt 1960-ban szovjet, NDK-beli, csehszlovák és magyar kiadók részvételével rendezték. Ma hatszor akkora területen 12 állam közel 80 kiadója állítja ki legújabb termésének színejavát. A kiállítás jellegzetessége — a szokásos könyvvásároktól eltérően — hogy nem a könyvkereskedelem, hanem az olvasók, mérnökök, technikusok, szakmunkások számára rendezik, s a könyvéket az érdeklődők a helyszínen megrendelhetik. Ennék megfelelően az anyagot tematikai csoportonként, s ezen belül kiadónként állítják ki. A tematikai csoportok- száma 25, a korábbi évekhez képest differenciáltabb, s ez gyorsabbá és könnyebbé teszi a könyvek áttekintését. A jelentős anyagban — közel 4 ezer kötet kerül kiállításra — megkönnyíti a tájékozódást az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ által a kiállításon idén első ízlban megszervezett tájékoztató szolgálat. Sok száz címszó vizuális lyukkártyákon való feldolgozásával az érdeklődők pillanatok alatt választ kaphatnak arra, hogy egy- egy speciális témából milyen nyelven, hány kötet szerepel a kiállított könyvek között, s azok hol találhatók. .............................................................................................................................................................................. — 16 — „Keserű kenyér ez” — gondolta, mégis megkönnyebbülten sóhajtott fel. Kissé jobban érezte magát és rágyújtott egy cigarettára. Aztán határozott léptekkel visszament az acélajtóhoz és gyakorlott mozdulatokkal, ahogy azt Krammer- től tanulta: a plasztilintubusból belenyomta a sűrű, tapadós masszát a kulcslyukba. _ Amikor a lyuk megtelt, kivárta az előírt öt percet, majd a kiálló részénél fogva kihúzta a már megmerevedett, szilárd masszát. Másnap egy áruházban találkozott Krammer- ral, és anélkül, hogy köszöntötték volna egymást, a nagy tülekedésben ügyesen és észrevétlenül a kezébe nyomta a kulcsmintát. Két nappal később bement abba a sörözőbe, amelynek egyik sarokasztalánál Krammer ült egyszerű ruhában. Norman úgy tett, mintha nem ismerné, aztán megkérdezte: — Megengedi uram, hogy leüljek az asztalához? — Parancsoljon — felelte Krammer. Némán itták a sörüket, mint két idegen. Még csak egymásra sem pillantottak. Amikor Krammer fizetett s felállt, észrevétlenül becsúsztatta Normannak a közeli fogason függő kabátja zsebébe a minta alapján elkészült kulcsot. A „C—16”-os ügynök aznap éjszaka ismét szolgálatban volt a kutatóintézetben. S amikor késő este elnéptelenedett a folyosó, a Krammertől kapott kulccsal bement a laboratóriumba és már magabiztos mozdulattal felnyitotta az acélajtó lakatját. Ezúttal a páncélszekrény zárjáról és a viaszpecsétről készített lenyomatot. • • — 17 — A minták ismét Kramimerhez kerültek, amikor két nap múlva az egyik parkban találkozott vele. A hideg februári szél ellenére sokan sétáltak a parkban, mert a Nap hosszú hetek után ismét előbújt a felhők mögül és a londoniak nem akarták elmulasztani a ritka alkalmat: ellepték a parkokat és sütkéreztek a napon, már amennyire február elején sütkérezni lehet. Amikor séta közben immár harmadszor kerültek egymás mellé, Krammer villámgyors mozdulattal Norman felöltőjének zsebébe csúsztatta a cipzáros bőrerszényt, amelyben egy vésett pecsétnyomó és a Sand-féle páncélszekrény /kulcsa volt. A Ciklon-akció első része tehát a befejezéshez közeledett. Két hét telt el. Normant ügyeletes őrnek jelölték ki vasárnapra. Ez azt jelentette, hogy teljes huszonnégy órán át kell szolgálatban lenme. A „C—16’-os vasárnap reggel frissen borotválva, jókedvű hangulatban érkezett meg a kutatóintézetbe. Tegnap este megbeszélték Kram- rnerrad, hogy a Sand páncélszekrényében őrzött tervrajzokat nappal a legbiztosabb kiemelni és lefényképezni, mert éjszaka esetleg ellenőrző bizottság lepheti meg a „kasszafúrót”. Norman előbb meggyőződött, hogy az ügyeletes igazgatóhelyettes békésen szundikál a dolgozószobájában. Aztán visszament az első emeletre, belülről lezárta a nagy üvegajtót, és beosont a laboratóriumba. Gyorsan kinyitotta a titkos szoba acélajtajának lakatját, az ajtót bezárta maga mögött és eltűnt az ablak nélküli — Í8 — titkos szoba sötétségében. Felgyújtotta zseblámpáját és a legnagyobb lelkinyugalommal letépte a pecsétet a páncélszekrényről. Minden idegesség nélkül, magabiztosan dolgozott. A Krammer-féle kulccsal felnyitotta a kasszát és kivette a vastag iratcsomót. Rávilágított a fedelére. A következő szövegen akad meg a tekintete: „Szigorúan titkos” „A Super—Ciklon repülőgép tervrajzai s képletei” Szíve ismét hangos kalapálásba kezdett. De most már nem a félelemtől, hanem a búsás jutalom reményétől. Elvégre itt van a kezében ez a ki tudja hány ezer fontot érő találmány, amely a nemzetiszocialista Németország megsemmisítését segítené elő, ha alakot öltene. Most már nem fog elkészülni a repülőgép, nem fog a Super—Ciklon halálos terhével a Német Birodalom fölé repülni. Nem! A Super—Ciklon Angliát, a kutatóintézetet fogja bombázni, de ő, Norman akkor már túl lesz hetedhét országon és valamelyik berlini nagyszállóban fogja kivárni a háború győzedelmes befejezését! Norman nem sietett. Komótosan kirakta a tervrajzokat a laboratórium egyik asztalára, amely az ablaknál állt. Munka közben önkéntelenül kinézett az ablakon. Az utcán békésen sétáltak az emberek. És a „C—16”-os ismét érezte az izgató örömet, mely imént járta át egész valóságát, a titkos szobában, amikor kezébe vette az iratcsomót. Ha most a Führer látná őt!
