Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-28 / 99. szám

1966. április 28. Tory a sneff! nEpűjság S „NEHÍZ ESETEK" ai iskolában Budapesti Nemzetközi Vásár A kontártevékenység felszámolása a megyében Százszámra készültek a látogatók kényelmét szolgáló kék-fe­hér és piros-fehér színű padok. Hamarosan ezek is helyükre kerülnek. Háttérben a vegyipar impozáns pavilonja Foto: Bakó Jenő Szekszárd fásítási ütemterve Az óv elejéit a városi tanács A tanácsi szervek az utóbbi idő­ben számos intézkedést tettek annak érdekében, hogy a megyé­ben minél előbb felszámolják az utóbbi időben elharapódzott kon­tártevékenységet. 1 Ezek közül egyik legjelentősebb lépés volt, hogy megkeresték az iparügyi szervek részéről már ismert és a rendőrkapitányságok által közölt személyeket. Beidézték őket és mindegyikükkel személy szerint elbeszélgettek. A beszélgetések során közölt"' velük, hogy a kontártevékenyst get szüntessék meg, kérjenek az ipari tevékenység végzéséhez szükséges iparjogosítványokat. Ipar jogosítványt azonban a beidé­zett 350 kontár 7—8 százaléka kaphatott csak, mivel a legtöbb­nél hiányoztak az iparjogosít­vány kiadásának jogszabályi elő­feltételei (szakképzettség hiánya, büntetett előélet). A megyei tanács ipari osztálya a kontártevékenység megszünte­tését állandóan napirenden tart- Ennek eredményeként a kon- ' k száma a megyében jelen­es mértékben csökkeni. Művelődési ház épül Döbröközön Döbröközön nincs művelődési ház, s jelenleg egy régi épületet használnak kultúrterem céljára, amely 125 négyzetméterével az eddigi tapasztalatok szerint ki­csinek bizonyult. A reális igény figyelembevéte­lével most elkészült egy 250 fő befogadására alkalmas művelődé­si ház beruházási programja. A létesítmény teljes költségelőirány­zata 2 millió 918 ezer forint. A tervezési munkákat még ebben a hónapban elkezdik. Az építkezés kezdési időpontja 1967. július hó­nap, befejezése pedig a tervek szériát 1968. májusában lesz. kertészeti részlege éves tervet ké­szített a parkosítási feladatok el­végzésére, s ebben a fásítási prog­ram is szerepel. A város belterü­letén az évek során sok fa elöre­gedett és „kiselejtezésük” idő­szerű. A kertészeti részleg ebben az évben 201 fát selejtez ki, me­lyek helyére azonnal elültetik az .újakat. Az 1966. évi fásítás ütemében sor kerül a Szluha György, a Mátyás király, a Csokonai, ä Mi­kes, a Beloiannisz utcák, valamint a Mártírok tere északi oldalának fásítására. Ezenkívül még ebben az évben fásítják a déli kertvá­rost, a Népfront-települési, a KISZ-települést és a Csörge-tó környékét, Minden iskolának és a benne tanító nevelőknek legnagyobb problémája az úgynevezett nehéz családi körülmények között élő tanulók oktatása. Ezek zömében a cigány származású gyermekek­ből tevődnek össze. De van kö­zöttük sokszor nem cigány is, akik a szülők hanyagsága, vagy más családi körülmények miatt nem tudnak a tantervben előírt anyaggal megbirkózni. Szocialis­ta rendszerünkben nem engedhe­tő meg, hogy az ilyen gyermekek elkallódjanak. Ezért mindent el kell követnünk, hogy az általános iskola nyolc osztályát ők is elvé­gezzék. Persze ennek megvalósí­tása nem is olyan egyszerű. Hogy ezt elérjük, ahhoz igen nehéz és bonyolult fogások, eljárások szükségesek. Decsen Erdős Emil igazgatóval az élen mindent elkövetnek a ne­velők, hogy ezek a gyerekek is minél többet szedhessenek a tu­domány kosarából. | Az eredmény bíztató Ebben a tanévben 56 cigány ta­nuló iratkozott be iskolánkba és ezek közül félévkor csak kettő bukott meg. Igaz, ebből öt első osztályost nem osztályoztunk, aki1' közül kettő szellemi fejlett­ségben alig üti meg a négyéves kort. Mivel a szellemi fejlettség­ről lévén szó, itt említem meg, hogy az első osztályba beiratko­zott, vagy beiratkozni szándékozó hatéves gyermeket ne csak váro­son, hanem falun is intenzívebb lélektani vizsgálatnak vessék alá, mivel erre van is rendelkezés. Ezzel megkímélnék elsősorban a gyermeket a szellemi képességét meghaladó terhes munkától, má­sodsorban pedig a nevelőt nem állítanák szinte megoldhatatlan­nak látszó feladat elé, ami évről évre őrli -idegeit és egészségét, mert a „feladatot” meg kell ol­dani ! Ezeket a gyerekeket is meg kell tanítani! — És nagyon so­kan vannak, akik meg is tanítják ókét, pedig szüleiktől semmi se­gítséget nem kapnak, de nem is várhatnak. De mit is várnának, hisz a legtöbb szülő nem tud ír­ni. olvasni. Vagy ha tud is, hol írjon, vagy számoljon az a gye­rek, amikor asztal sincs a „szo­bában”. De ha asztal van is, ak­kor szék nincs, ahová leülne. Van még a lakásukban egy-két ágy­nak nevezett fekvőhely, amire este hat-nyolcan tartanak „igényt” Tehát még pihenni sem tud ren­desen, hogy reggel kipihenve menne iskolába. Mi, — a feleségem és én — De­csen már három éve tanítunk el­ső .osztályt, ahol azóta — a mi nevelésünkből — nem bukott meg senki. Pedig volt olyan év, hogy 12 cigány és még két-három nem cigány tanulóval kellett kü­lön foglalkoznunk. Előfordult ugyan, hogy április végén, vagy május közepén „befutott” olyan gyerek, aki még a betűket sem ismerte, sajnos azon már nem sokat javíthattunk. Arra viszont jó volt, hogy elkeserítsen minket, mert bizony a mi statisztikánkba kellett a bukást beírni. Visszatérve a cigány tanulók­ra, de főleg a fentebb említett két iskolaéretlen gyermekre, bi­zonyára tanulságul fog szolgálni azok sorsa és fejlődése a fiatalabb pedagógusoknak. Látni fogják, hogy milyen munkával lehet re­ménytelennek látszó gyerekekből is valamit kihozni. || Hit kell tehát tennünk? Ezek a gyerekek már eleve ki­sebbségi érzéssel lépnek be az is­kolába. Először tehát ezt az ér­zést kell náluk kiküszöbölni. A tanító feladata, hogy ezt a mun­kát már az első nap megkezdje. Tudvalevő, hogy otthonról hozott intelligenciájuk minimális. Nem tudnak úgy mozogni, be­szélni, mint egy jobb családi kö­rülmények között élő gyermek. Simogatással, mosollyal, egy szem cukorral, személtükkel kapcsola­tos apróbb kérdésekkel a nevelő már az első nap feloldja bennük a félelmet, a szorongást. Hazafelé menet megkérdezem tőlük; jó volt-e az iskolában? Eljönnek-e holnap is? A válasz: igen. A csa­tát már az első nap „megnyer­tem”. Felkerestem őket ugyan az összeíráskor is, de az első nap fel­tétlen elmegyek a szüleikhez. Otthon a gyermek akkorra beszá­mol az első napi élményéről, amit a szülő örömmel nyugtáz. Láto­gatásomkor a gyermek már bi­zalmasan közeledik felém. A szü­lő, látva, hogy gyermeke jó ke­zekbe került, szívesen megveszi a tankönyvet és a szükséges is­kolai felszerelést. Természetesen az 6 lelkivilágából kiindulva (eh­hez ismerni kell a mentalitásu­kat) megígértetem vele, hogy a gyermeket tisztán, megmosdatva rendszeresen küldje iskolába. A szülő az előzményék alapján min­dent megígér és nagyjából telje­síti is. Ha közben bármilyen vo­natkozásban akadály fordul ei6, azonnal megjelenek náluk. Ezt a szüntelen „zaklatást” a szülők is, a gyermekek is megszokják, és szinte „készséggé” válik számuk­ra az iskolával szembeni köteles­ség. A két első osztályban az órákról való elmaradásért egy szülőt sem kellett hivatalosan figyelmeztetni, sem feljelen­teni, mert nálunk egyetlen cigány tanuló sem mulasztott igazolatla­nul. Ha otthon marad, akkor még 8 óra előtt személyesen győző­döm meg róla, hogy mi okból nem jött iskolába? Rendszerint tényleg betegen fekszik, és én mondom a szülőnek, hogy vigye a gyermeket orvoshoz. A hiány­zás okát igazoló orvosi bizonyít­ványt mindig elhozzák. Az iskolában is | megkezdődik I a komoly munka és megdöbbenve kell konstatál­nom, hogy az én három cigány tanulómból kettő teljesen iskola­éretlen. Az egyik különösen. Azt tudja, hogy két füle és két szeme van, de két ujjat már nem tud mutatni. Nem képes hiba nélkül ötig elszámolni. A másik, három ujjat felismer, de négyet már nem tud mutatni. Sőt, a három ujjat két kézen mutatva már nem tudta megmondani, hogy mennyi. Reménytelen volt a helyzet az írási előgyakorlatokkal és az ol­vasást előkészítő beszélgetésekkel is. Már az első héten meg kellett kezdenem a velük való külön fog­lalkozást, mert nagy volt az űr, és nekik sem volt önbizalmuk. Lassan ezt is fejlesztenem kellett bennük. Ha közösen elszámoltunk ötig, akikor már nem maradt el a dicséret. És ha egy képről az olvasókönyvben eltalálták, hogy az mit ábrázol, azt is megdicsértem. Az órákon olyan csekélységet kérdeztem tő­lük, amiben biztos voltam, hogy meg tudják mondani. Ezért is di­cséretet kaptok. Persze a többi fejlődő gyermekhez viszonyítva az. ő tudásuk szinte nulla volt. Az: önbizalmat azonban e kegyes csa­lásokkal fokozni tudtam és fenn tudtam bennük tartani. Szerettek iskolába járni. Ez lényeges mény volt. Amikor elkezdtük betűk és a számok ismertetését, illetőleg azok írását, az űr még: nagyobbra tágult. Különösen E- nél, aki hozzá még pöszén is szélt. Amikor elértünk a betűk össze­kapcsolásához, az óráikon őket is- bevontam a táblára írt szavaik közös olvasásába. Amit én mu­tattam, a tanulók hangosan mond- , ták. Ezt éppen őmdattuk ma id- megteszem. Minden árából M>—15 perc erre megy ed. J.-néd előbb kezdett az ered­mény mutatkozni, de E.-nél csu­pán annyi, hogy némelyik betűt eltalálta. Félévkor, ha osztályoz­ni kellett volna, akikor E.-t min­denből, J.-t olvasásból és írásból kellett volna megbuktatnom. A feleségemnél ugyanakkor, ahol két nem cigány és egy cigány ta­nuló foglalja le a korrepetálásra szánt időt, nem bukott volna sen­ki. Bár a cigány tanuló szellemi fejlettségben itt is vitatható szin­ten került iskolába... Ma, amikor ezt a cikket írom E. az ujján tízig összead és kivon, azt írásban is rögzíteni tudja. Olvasásból (bár 2—4 betűt összetéveszt) aránylag bármit el tud olvasni. Azt meg is érti és el tudja mondani. Két- harom betűs szót diktálás után le tud írni, de előfordul, hogy négy­öt betűs szót is leír hiba nélkül. J.-mél jobb a helyzet. Olvasni va­lamivel szebben tud és számolás­ból 20-ig tud tizesátlépéssel is számolni. írása is szebb, de hiba (betűk ösBzetévesztése) nála is fennáll. Természetesen van még 30—35 tanítási napunk és ezen mindent elkövetünk, hogy ez a két re­ménytelennek látszó helyzet ne vezessen bukáshoz. Legalábbis teljés bukáshoz. De hogy milyen munkával (főleg idegmuirkával) értünk el ide, azt egy kívül áHó így leírva aligha tudja teljesen lemérni. Ezért lenne jó, ha az iskolai felvételeknél „kiszűrnék” azt a gyermeket, aki még nem érett meg az iskolai életre, de az is sokat számítana, ha előzőleg óvodai oktatásiban részesülhetné­nk. A tapasztalataim átadásán kívül ez volt a másik ok, amiért" ezt a cikket megírtam. SOTKÖ JÁNOS tanító, Decs 1966. május 20—30. Nagy ütemben folyik az előkészület a nemzetközi vásárra. Naponta százszámra érkeznek a gépkocsik a vásár területére; amelyek a különböző országok árucikkeit, kiállítási tárgyait szállítják. Nagy munkában vannak az aszfaltozó és parképítő szakemberek is, hogy az idén az eddigieknél is szebb környezet­ben kerüljön megrendezésre ez a világszerte elismert* kitűnő üz­leti lehetőségeket biztosító vásár. Nagy magasságban dolgoznak a hatalmas alumínium szerkeze­tet szerelő szakemberek

Next

/
Thumbnails
Contents