Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
4 ' TOLNA MEGYEI NKPtTISÁG í 068. április 20. / K A választók tájékoztatására Föld alatti rakétaerődök Zomba fejlesztésére távlati terv hogy emlékezete szerint a kastély készült, s ennek megvitatása több- közelében annak idején épült egy szőr szerepelt a tanácsülés előtt. 174 méter mély kút, amely per- A tanácstagok körzetükben ismer- eenként 700 liter vizet adott, tették a távlati tervet, s vélemé- (Gergely István községi tanácsel- nyeket gyűjtöttek. nők szerint a község vízigénye a A községben 1967-re az utcákban távlatokat is figyelembe véve, helyesebben legalább az utca percenként 250—300 liter.) Javaegyik oldalán járda épülne. Ren- solta, érdemes lenne megvízsgál- dezik a község eléggé nagy forgal- ni, hogy a kút milyen állapotban van, jelenleg mennyi vizet ad, és egészségügyi szempontból megfelel-e a követelményeknek. Ameny- nyiben megfelel, megtakaríthatnák az új kút fúrásának költségeit, a százezer forintot. A fejlődést figyelembe véve, bővítik az általános iskolát és egészségház épül. Szó van arról is, hogy a kastélyt mú központját. A tervek szerint a pártház, előtt 25 méter hosszan befedik a vízlevezető árkot, s szilárd burkolatot kap. Ide tervezik az autóbusz-megállót, lánckorláttal és a közrendészeti szabályoknak megfelelő átkelő-helyek kijelölésével. A munka 310 ezer forint értékre van becsülve. Kivitelezéséhez a lakosság száz- jelenleg állami gazdasági dol- ezer forint értékű társadalmi gozók lakják általános iskolai munkát ajánlott. kollégiumnak alakítanák át, ja A távlati tervek között szerepel kültelki Szentgál, Alsó- és Felső- egy mélyfuratú kút, később pedig Fa Man. valamint a Paradicsom- a vízvezeték-hálózat építése. Az pusztai felsőtagozatos tanulók ré- egyik tanácskörzetben amikor a szére. Ezúttal is, mint már any- kútfúrás szóba került, Benhardt ‘nyiszor, foglalkoztak a strandépí- István választó arról beszélt, téssel. A község öregei szerint valamikor volt fürdőmedence Zöm- bán. Az új medence ugyancsak a kastély közelében épülne, ahol természetes tó van1, s három bőA lakosság és tanácsok részére rövid szállítási határidőre vállalunk házszámtáblakészítést. A tábla 17x20 cm-es alu- mímium lemezből dombornyomással készül. Alapszíné fehér, felirat és szám fekete, a keretezés piros színű. Ára csomagolással, szállítási költséggel együtt darabonként 12,— Ft, TANÁCSI V. Üzeme Pálfa. Kossuth utca 4. (95) Zom-bán a községi tanácstagok a falu fejlődését figyelembe véve, ezekről a kérdésekről tájékoztatják a választókat. P. M. fTTTV*VTTVV*TTrTT'rVTTTmVYTT?VV»VW»T?WW??TTWW»WT**TTV Rakétaállomás — valahol a Szov j etumáóban. — Hogy néz ki? „Nem túl nagy térség látható. Valami utacska visz a közepe felé, majd eltűnik, mintha elsül y- lyedt volna. Hol vannak a rakéták? Semmi külső jel nem mutatja, hogy valahol a közeliben van a legszömyűbb fegyver. Ki mondaná, hogy alattunk egész föld alatti erőd helyezkedik el?" Részlet egy riportból a Szovjetunió valamelyik föld alatti rakétabázisáról, két alezredes újságíró tollából. Katonai létesítményekről általában nem írnak riportokat. Még kevésbé rakótabáziisokról. Ha mégis előfordul, — a Krasznaja Zvezdában — ennek logikus oka, hogy az esetleges ellenségnek felhívják a figyelmét a fegyveres erőkre. Volt-e konkrét indítók arra, bogy a szovjet rakétabázisokról írjanak? Ezt fejtette ki nemrégiben Ma- Iinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter. McNamara fenyegetései , - A legfelelősségteljesebb szovjet vizű forrás táplálja. A strandi’üz>, katonai személyiségiét, Malinovszdő építése nem kifejezetten táv-T,-=--------”■ - J-— l ati. Mielőbbi kivitelezését elsősorban a fiatalok szorgalmazzák. Zombán hagyományai vannak az állattenyésztésnek, s a fejlesztésnél ezt is figyelembe vették. Ma is, a járás egyik legnagyobb állat- tenyésztő községe. A termelőszövetkezetek erősödése folytán az állatállomány további fejlődésére van kilátás. Amikor a tanácstagok a község fejlesztéséről beszélgettek a választókkal, ezekkel a kérdésekkel is behatóan foglalkoztak. Az állatállomány fejlődése fokozott állategészségügyi feladatokat von maga után. A választókkal történt beszélgetés alapján a távlati tervbe beiktatták egy korszerű állatorvosi rendelő és orvoslakás építését is. Golovanovs n Jezsuita — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós kij marsalit idézzük: „Mély meggyőződésünk, hogy bolygónk békeszerető népednek akarásával le lehet tömi az imperialisták agresszív szándékait. Mégsem szabad túlzottan lebecsülni egy új világháború kitörésének fennálló veszélyét. Nem lehet szemet hunynunk a háborúra uszító kijelentések fölött. Ilyen kijelentéseket többnyire McNamara az Egyesült Államok hadügyminisztere tesz. Röviddel ezelőtt például az Egyesült Államok fegyveres erőinek ügyeivel foglalkozó kongresszusi albizottság titkos ülésén jelentette ‘ki, hogy az 1967-től 1971-ig terjedő pénzügyi időszak során létesítendő stratégiai rakétahaderő ..több hatalmat biztosít az USA-nak, mint amennyire szükség van egy olyan pusztító erő létrehozására, amely elegendő a Szovjetunió, valamint a Kommunista Kína leküzdésére.”’ A szovjet sajtóban politikai és katonai kommentátorok egyaránt élesen reagáltak McNamara kijelentésére. Malinovszkij szerint ne. héz lenne megmondani, vajon ebiben a kijelentésben ,,tóbb-e a di- ícsekvés, vagy a rosszindulat” és 3 hozzáfűzte, hogy nem hajlandó 3 vitába szállni McNamarával az 3 USA és a Szovjetunió katonai 5 haderejéről. „De — jegyezte meg -<a szovjet miniszter — azt taná- 3 csolnánk McNamarának, ne te- ^gyen kockázatos nyilatkozatokat. 3 A mi népünk nem tartozik az ijedősek közé. Anélkül, hogy részle3crm TTTTTTffTTTm tekbe bocsátkoznánk, azt is hozzá kell tenni, hogy fegyvere erőink minden szükségessel rendelkeznek, hogy lehűtsék az egész országok pusztításának rémképét rajzoló forrófejűeket.” Lám, ilyen esetekben jelennek meg a szovjet hadseregsajtóban anyagok, amelyek a szovjet fegyverek erejéről és horderejéről szólnak. Rakéták a főid alatt Valahai a mezőség közepén, amelyet a katonai riporterek kezdetben említettek, széles ajtó található, s mögötte lépcső, amely a mélybe vezet. A föld alatti folyosón puha szőnyegen lépdel az ember. Jobbra és balra — szobák. Dolgozószobák ezek, megfelelő felszereléssel. Sok az asztal és vezérlőpult. Ez — amint a katonai riporterek írták — az automatika, a mechanika, az elektronika, a rádiótechnika valóságos birodalma és ‘ki győzné felsorolni mindazokat a technikai ágazatokat, amelyeknek csúcsteljesítményeit egy fold alatti rakétabázisba beépítették, A „raketcsíkokf a pultok segítségével irányítják a műveletek egész, összetett folyamatát. „Emberek itt nincsenek, kivéve az ügyeletes tisztet.” A falakon feliratok: „Ne lépj be engedély nélkül!” A föld alatt valahol, nagy, fényesen kivilágított terem. Tengernyi műszer — a rakétalétesítmény „mechanikai szíve”. Hogy viszik a föld alá az interkontinentális hatósugarú stratégiai rakétákat, ahol műszerek, katonák, szőnyegek veszik körül őket? Ezt iy leírták a katonai riporterek. .. .A mezőség egy része, nevezzük „tetőnek”, lassan oldalra csúszik és nagy, kerek aknák nyílnak meg. A felszínen a rakéták mellett sorakozik az őrs. A katonák széles övvel leszorított meleg blúzokat viselnek — mint a gyárkémények szerelői. Mindegyikük karján kék szalagon fehér számok. A közép- termetű, karcsú tiszt kiadja a vezényszót: „Kapcsoljátok be az agregátot”. .. .Valamilyen szerszám acél tapogatói szorosan „megfogják” a rakétát, óriási gépezetek „horkannak fel” és — a rakéta lassan leereszkedik az aknába. Nagy felelősséget igénylő művelet ez. Pontosság és hidegvér kell hozzá. A riporterek látták az interkontinentális stratégiai rakéta indítását. A földből jön elő, lángot és port hagy maga után és amikor a szél ezt széthordja, ^ — ismét a csendes és „ártatlan”' mezőség látszik, amelynek mintha semmi sem lenne a belsejében. Hová indult a rakéta? Nincs rajta nukleáris *,fej” és néhány percen belül beletalál a Csendes-óceánon előre rögzített négyszögbe, melyet hivata-_ losan a TASZSZ hírügynökség útján az egész világgal közölnek, hogy adott időben ne tévedjen véletlenül abba a négyszögbe valamely hajó. Ugyanakkor pedig — ha valakinek megvannak hozzá a műszaki lehetőségei — leellenőrizheti a szovjet ballisztikus lövedékek pontosságát..; Manapság valóban kockázatos dolog lebecsülni bárkinek a fegyverét, de különösen egy olyan országét, amely nukleáris „gyújtófejjel” ellátott interkontinentális ballisztikus rakétákkal rendelkezik. Itt a Szovjetunióban a lebecsülés bármely jelére e kockázat meggyőző bizonyítékait hozzák nyilvánosságra. Nemrég a „Barátság Házában” egy katonai személyiségekkel lezajlott sajtóértekezleten egy amerikai újságíró tette fel a kérdést:-T Vajon a szovjet repülőgépek állandó járőrszolgálatot teljesítenek az önök égboltján? — Nem, nem teljesítenek. Semmi alapunk nincsen a gyávaságra, Ezenfelül az ilyen repülések, atombombákkal a gépek fedélzetén nagyon kockázatosak, tehát felelőtlenek. A bomba ki is oldódhat — válaszolta egy katonai személyiség. Az amerikai kolléga arra a kérdésre, elégedett-e a válasszal, megjegyezte, hogy ..megértette a lényeget”. — A kockázat lényegét a legilletékesebbeknek is meg kellene érteniük — jegyezte meg a szovjet katonai személyiség. mTTTTTTVTVTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTFMTTTTTVTTTTTTTTTTVT’rTTTTTTTVTTVinrw — 61 — Rosesin átlapozott minden egyes könyvet, régi, elsárgult újságokat, belekukkantott a számtalan fiókba, megnézte a polcokat’— sehol semmi. A fáradt Szófija Tolcsinszkaja egyre csak azt hajtogatta, hogy Tótjának nem volt előtte semmi rejtegetnivaliójia, és fáradozásaink úgyis hiábavalóéit. Már-már arra gondoltam, hogy Sabolin összekavart valamit a vallomásában, amikor Rosesin egy aktatáskát talált. Olyan volt, mint a többi aktatáska. Elhasznált, fekete, két zárral. Kóták voltak benne, néhány újság, ceruza. Ez minden. Rosesin kifordította az aktatáskát, megrázta, csak úgy hullott belőle a por. Kezével belenyúlt, végül, egészen mélyen, a fenekén, rátalált egy kis csomagra, amely beleszorult a táskába. S máris az asztalon hevert néhány, kis betűkkel teleírt papírlap. — Nézzen csak ide — mondta mosolyogva Szófija Tolcsi-nszkajának — ez itt már nem kóta- papír. A szomszédoknak is megmutatta. — De hiszen ez rejtjeles írás — mondta az egyik szomszédasszony rémülten. Úgy fogta a papírt ujjahegyével, mintha mérges kígyót fogna. A házkutatást folytattuk... — Azt hiszem ma nem játszik a Szparfcak — mondta Voroncov, s így remélem, hogy Borisz Kuprin nem fogja az óráját nézegetni, vagyis mindent nyugodtan átbeszélhetünk. Ideje, hogy levonjunk bizonyos következtetéseket. — Téved, a Szpartak játszik ma, csakhogy Tbilisziben — rezzent fel Kuprin, s pontosan ez a körülmény végzetes szerepet játszik Anatolij Prohorov életében. — 62 — — Véleményem szerint — folytatta Voroncov — nemcsak Prohorovról kell beszélnünk, hanem Kuznyecovról, Inozemcevrői, Sabolinról is. Amíg Prohorov mellettük van, tovább csúszhatnak lefelé. — Hova csúszhatnak tovább? — tiltakozott Kuprin. — Egy ember, aki honvédelmi vállalatnál dolgozik, és nem elég, hogy nem tartja be a legelemibb szabályokat, ami a munkájával és a titkos okmányokkal kapcsolatos, hanem még tudatosan át is játssza azokat az ellenség kezére. Sabolinnak tudnia kellett, hogy Prohorov el akarja adni a tőle kapott adatokat! — És mégis — szőtte tovább komótosan a beszélgetés fonalát Voroncov, — és mégis nézzük csak meg, ki is ez a Sabolin? Egy huszonhat- éves fiatalember. Apa nélkül nőtt fel. Pedig a fiúnak nagyon-nagyon fontos az apa. Szovjet iskolát, szovjet egyetemet végzett. Hogyan válhat ellenséggé? Kuznyecov is sok mindent átgondolt a lágerekben. Most dolgozik. Felesége, lánya van. Meg kell néznünk az emberek lelkét, ki kell tapasztalnunk, hogy mennyire beteg ez a lélek, ki lehet-e gyógyítani. Ne siessünk a végkövetkeztetéssel. Majd a nyomozás elénk tárja az összes adatot és tisztán fogunk látni. Megállapítjuk, ki mennyire részes a dologban. S akkor majd a törvény eldönti, milyen mértékben bűnös Sabolin, Inozemcev és Kuznyecov. Talán kevés olyan esettel. találkoztunk már, amikor az első pillan— 63 — tásna teljesen elveszettnek hitt ember a szó szoros értelmében újjászületett? Beszélgettek velük, nem egyszer, nem kétszer, munkát kaptak, tanácskoztak a rokonaikkal, barátaikkal, a Komszo- mollal, a pártszervezetekkel — és az ember kicserélődött. Nem mindjárt, persze, eleinte hitetlenkedett, gyanakodott, de aztán megértette: segíteni akarnak rajta és nem dutyiba dugni. Hosszú ideig beszélgettek, de Prohorovról szó sem esett. Kuprin végül nem tudta magábafojtani a kérdést: — És mi legyen Prohorovval, Alekszandr Nyi- kolajovics? — kérdezte Voroncovtól. — Érdeklődtem utána Jaroszlavlban — hangzott a válasz. — Prohorov Moszkvába akar jönni, azt hangoztatja, hogy súlyos beteg, orvosi kivizsgálást kér. Berakták a katonai kórházba, de meggyőződésem, hogy szimulál. Egyszerűen attól fél, hogy elveszti a rejtekhelyeit, a nagy nehézségekkel megszervezett kapcsolatait... — Voroncov elhallgatott, majd hozzátette: — Tegnap jártam a katonai főügyész helyettesénél. Megvan a végzés Prohorov letartóztatására. ...A különleges rendőrségi Volga 150 kilométeres sebességgel száguldott a műúton. Kupáin elől a sofőr mellett, Rosesin és én hátul. A gépkocsi mellett száraz, őszi színeket játszó erdő suhant el. — Mire gondol Rosesin elvtárs? — kérdeztem csendesen. *
