Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
1966. április 20. ' TOLVA IWECVEÍ KÉPŰJSAG 5 ELSŐ NAPOK as új üzemben Pár nap alatt majdnem négyszeresére nőtt a m unka slétszám a dombóvári kesztyűüzemben. A hónap elején még alig haladta meg a hetvenet, most pedig két- száznyolcvanegynéi tartanak. Tehát több, mint kétszáz dombóvári asszony és leány ismerkedik ezekben a napokban az üzemi renddel. az ipari munkával, a gépekkel. Amikor jó fél esztendővel ezelőtt megindult a szabásztanfoiyam, csak férfiakat vettek fél. Méltatlankodtak is a községben : nem ilyen üzem kell nekünk, ahol férfiak kapnak munkát. Férfiimur- fcahely van bőven. Ott a vasút, a cementáruüzem, az építkezések, a ktsz-ek. Dombóváron a nők nem tudnak elhelyezkedni. Persze, akkor nem lehetett másként. A kesztyűszabás férfirrumka, nagy fizikai erőkifejtést igényel és nem is szabás a szó szaros értelmében, inkább a bőr előkészítése, , megdolgozása’ ’, összeválogatása Volt idő, amikor próbálkoztak nők is ezzel a mesterséggel, de ma már csak mutatóban van a pécsi gyárban egy-két szabásznő, a többi kénytelen vett megválni 3 szakmától. Most, ahogyan elkészült az ác. A szabászatban a ..törzsgárda” dolgozik, ők az első munkásai a dombóvári üzemnek. a gépek. Akkor a kikapcsolás, gyorsítás-lassítás voít a „tananyag”. Ma már a befűzésnél tartunk, holmap már anyagot is kapnak — természetesen először hulla dékbőrün tanulják a varrást — majd ki-ki elkészíti az el kesztyűt. Mint az várható v< Uj gépeken tanulnak a kesztyű varrók. üzem — a szabászok még a ta- túlságosan nagy a segíteni aka- nácsháza nagytermében tanultak rás, egymásnak akarják megmu- — dolgoztak — bekövetkezett a tatni, hogy kell befűzni a fonalat, nők „honfoglalása”. Mert a to- Pedig itt most az a fontos, hogy vábbi műveletek, amelyek a sza- én lássam: Ki hol tart, kinek mi- bás után következnek, már kimondottan nőknek valók. lyem nehézségei vannak, kinek hogyan kell segítenem. Ha, egymásnak segítenek, akkor nem tudom megtanítani őket... A nagy ebédlő is műhely ■ ideiglenesen. Itt a kézivarrók tanulnak, akik közül sokan majd otthon, mint bedolgozók végzik munkájukat. Fodor Istvánnal, az SZMT mun- kavédekfii felügyelőjével járjuk az üzemet. Mindenütt tiszta, világos munkahelyek, rendben vannak az egészségügyi, szociális berendezések is. Az éber szemű munkavédelmi felügyelő azonban mégis észrevesz valamit. Az egyik raktárhelyiségben a polcok mögött olajkapcsolók sorakoznak a falon. Ez bizony szabálytalan, hiszen hogyan féknek majd a kapcsolókhoz, ha a polcok tele lesznek áruval? Mint kiderült, ezekben most nem folyik áram. Azért vannak itt, azért szerelték már az építkezésnél fel őket, hogy ha bővül az üzem, szükség lesz rájuk. Ne kelljen akkor majd falat vésni, bontani... Pár napja termel az új dombóvári kesztyű üzem. Közel háromszázan dolgoznak benne, azonban az üzem vezetői már azt tervezik, hogy mikor lehet ötszázra, vagy hatszázra emelni a létszámot, mikor kapnak szerepet ezek az egyelőre a polcok mögött meghúzódó áramkapcsolók... . <J.) Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései Népgazdasági egyensúly sokszor váratlanul jelentkezik a Bgy ország gazdaságát hatalmas háztartáshoz hasonlíthatnánk. Gazdálkodni kell — mégpedig jól! — éppen úgy minden földterülettel, épülettel, géppel, anyaggal és emberi erővel, mint ahogyan a háziasszony gazdálkodik a pénzzel, élelmi szerrel, tüzelővel, ahogy gondozza a kertet, a lakást, rendben tartja a ruhákat, bútorokat stb. Hazánkban több. mint tízmálEó ember éL Szükségleteiket folyamatosan ki kell elégíteni. A boltokban mindenből annyit és azt kell tartani, amennyi és ami a vásárlóknak kell. A gyárak, a mezőgazdasági üzemek sok anyagot, alkatrészt, gépet, műszert vásárol, nak. Annyit kell ezekből forgalomba hozni, mint amennyit az üzemek normális működésükhöz igényelnek. Amikor a kínált és a kereseti termékek mennyisége azonos, akkor a termelés és a fogyasztás, a kereslet és a kínálat egyensúlyáról beszélünk. Egy ország azonban nemcsak határain belül kereskedik, hanem más országokkal is. Külkereskedelmi tekintetben akkor van egyensúlyban a népgazdaság, ha értékben — rubelben vagy dollárban — kifejezve ugyanannyit ad el külföldön, mint amennyit onnan vásárol. Sőt, az a kedvező, ha egy kicsivel több az exportból származó bevétele, mint az import miatti kiadása. Külkereskedelmi egyensúly nélkül a népgazdasági egyensúly is megbomlik. A belső piaci egyensúly fenntartása sem könnyű. Évről évre meg kell tervezni, mekkora a lakosság vásárlóereje, és ez hogyan oszlik meg a különféle fogyasztási cikkek, építőanyagok, szerszámok között. A számítás sohasem lehet elé pontos. A lakosság igényei változnak, az új, korszerű. vagy divatos termékek iránt kereslet, s ezt előre felmérni lehetetlen. Ugyanakkor a termelés is eltérhet a tervezettől. Különösen áll ez a mezőgazdaságra, ahol az időjárásnak nagy'szerepe vám Ama az ország gazdasági irányítása ügyel, hogy a piacon megjelenő vásárlóerővel szemben elegendő áru legyen; így az átfogó, globális egyensúly létrehozható, de ez nem elég! A globális egyensúly mellett az áruk választéki. összetételbeli egyensúlyát is biztosítani kell. E részarányok megteremtése a legnehezebb feladat. Ahhoz, hogy a piacon, az üzletekben tartósan részegyensúly legyen, az szükséges, hogy mindenből annyit termeljenek — vagy importáljanak —, mint amennyire vásárlóképes kereslet, szükséglet mutatkozik. Lehet olyan piaoi egyensúlyt is teremteni; amely mögött nem a termelés és a szükségletek - egyezése áll. Ha például valamiből sok van, s nehezen eladható, akkor leszállítják az árát és a készletek a szükséges színvonalra csökkennek. Az egyensúly ékkor helyreáll. _ Ha pedig valamiből nem tudják kielégíteni a szükségleteket, akkor felemelik az árát, ez mérsékli a vásárlási 'kedvei. Az ilyen árintézkedések a szocialista gazdaságban eléggé ritkák. A központi gazdaságvezetés inkább arra törekszik, hogy a termelést a szükségletekhez igazítsa. Ez nem, megy egyik napról a másikra;' Ilyenkor az árváltoztatásokat is alkalmazni kell. A szocializmus legfőbb gazdasági törvénye a dolgozók növekvő szükségleteinek minél teljesebb, jobb kielégítése. Ennek lényeges tényezője a népgazdasági egyensúly fenntartása. dr. Pirityi Ottó Nagymamák találkozója, budapesti kirándulás A városi nőtanács vezetősége legutóbbi ülésén Ranga Józsefné városi titkár előterjesztése után a május havi munkaprogramot vitatták meg, illetve fogadták el. A május havi programban szerepel többek között a nagymamák találkozójának megrendezése. Ez az esemény az évek során már hagyományossá vált Szekszárdon. \Nagy várakozással tekintenek elé a nagymamák, s nagy szeretettéit gondossággal készülnek rá a nőtanács asszonyai. Szerepel a tervben egy budapesti kirándulás is. Ezt a nőtanács a legjobb aktívái számára szervezi. A jutalomkiránduláson résztvevők megismerkednek a főváros nevezetességeivel, majd este színházi előadást néznek meg. Legtöbben a kesztyűvarrást tanulják. Az egyik teremben vadonatúj gépék sorakoznak. Itt csomagolták ki őket a ládákból, amikor a szerelők „megkapták” a termet. Itt a gépi varrást tanulják, két műszakban. — Az átlagos életkor itt, a gépi varróknál tizenkilenc év. A kézivarróknál huszonegy — mondja dr. Németh Jenő üzemvezető. És udvariasan, de határozottan kitessékeli Murzsa Andrást, a gyár KlSZ-titkárát, aki a fiatalokat akarja a KISZ-be beszervezni. — Majd egy, hét múlva. Amikor már látjuk, hogy ki marad itt. Addig ne szervezzünk. Az üzemvezetőnek igaza van, hiszen egyhetes próbaidőre vették fel a tanulókat, az alatt eldől, hogy ki-ki képes iesz-e a kesztyűvarrás elsajátítására. Azután lesznek véglegesítve a most belépett tanulók, vagy inkább át- képzősök. Persze, ha ugyanúgy alakul a helyzet, mint a szabászoknál, akkor itt is legfeljebb egy-két fiataltól kell megválnia az üzemnek... Negyedórája vagyunk itt, de már talán ötödször halljuk; „Ne segítsenek... se segítsenek... majd én megmutatom...” Monhalt Istvánná oktató jár körül a teremben, mindegyik gépnél, mindegyik tanulónál megáll. Ö figyelmezteti a leendő kesztyű- varrókat, hogy ne segítsenek egymásnak és ne is hagyjanak maguknak segíteni. — Tegnap még üresen forogtak Lehangolóan csupasz volt a hegyoldal. A frissen szántott föld kopaszságát egy virágba bcyrult fa enyhítette. A rózsaszín virágsátortól könnyűvé, szívmelegítő- en széppé vált a táj. * Álmos, déli fény süt az utcán. A melegben szürke macska hunyorog i.gy udvaron, a vékony kerítések rendezett, tiszta udvara adnak bepillantást. Friss seprés nyoma a kövezeten: ilyen Nagyszokolyban a Rákóczi utca. Sok virágú kertben száradó ruhákat igazgat egy asszony. — A Berta? Az mindig jön- megy! Napjában ötször is fordul! Arra feljebb lakik, csak otthon találja — mutatja mosolyogva. Egyre jobban érdekel a ház, ahol Berta néni lakik. Szeretném a környezetét megismerni. Vörösmarty Józsefnéről, azaz Berta néniről mindenki tud mondani valamit a faluban. — Engem vigasztalni szokott, hogy majd csak meggyógyulok, biztosan segítenek rajtam a tüdőszanatóriumban — mondja a 325-ös számú ház lakója. — Azt tudom, hogy mindig meglátogatja az öregeket. Itt a szomszédunkban is lakik egy néni, aki tavaly nem tudott elmenni betegsége miatt az öregek napjára. Berta néni meglátogatta, még kóstolót is hozott neki a süteményekből. — Volt itt egy fertőző beteg. Az orvossal együtt sokat járt utána, hogy szállítsák kórházba, ßeüa külön mentőautón, ha másképpen nem lehet. Mielőtt elvitték maga kötözte be a sebeit. Berta néni az egészségügyi állandó bizottság elnöke Nagyszokolyban. Nevét és címét a községi tanácsnál tudtam meg, ahol arról kérdezősködtem, kik dolgoznak a legtöbbet a közösségért? Az elmúlt évben a tamási járásból ebben a faluban végezték a legtöbb társadalmi munkát az emberek. — Kiemelni közülük egyet? — kérdezték megütközve. Hisz mindenki egyformán igyekezett! Ha csak Berta néniről nem írnak, őt mindenki szereti, és rá mindenben számíthatunk. * Alacsony, zsúpfedelű ház vastag szemöldökfája homlokát éri egy magasabb embernek. Frissen meszelt, előtte még a követ is befestették. Példás rend a lakásban, csillogóra fényesített rézágy. A konyhaasztalon könyvek: Goethe-versek, és egy színes- borítás, modern regény Birkás József: „Tűzhalál”-ja. — Ki olvassa ezeket? — A Berta, csak most nincs. itthon, a postára ment — mondja egy borostás képű bácsika, a háztulajdonos. Megmutatom a fényképét, hogy rátaláljon az utcán. A képen sima hajú, keskeny, szigorúságában is kedves asszonyarc. * A főtéren találkozunk, az étterem előtt. Leülünk egy kispad- ra és én a fák közt átszűrődő napsütésben egyre a szemét nézem. Kékebb, tisztább szemeket régen láttam. Nem szigorú, mint a képről hittem. Csupa derű, a száj szögletében előbukkanásra készen a‘ mosoly. Hangja is harsány, tréfálkozó. — Az öregek, igen ők hozzám tartoznak. Nincsenek is sokan, miért ne látogatnám őket? Aztán hozzám mindig fordulhat, akinek valami baja van. így mondják: majd a Berta szájaskodik. Pedig az emberek értik a jó szót. Akkor se sértődnek meg, ha bekiabálok az udvarra: — A járdát lesöpörték ma? Különösen télen fontos, mert a hó térdig érne. De a mi utcánk tisztaságára nem is lehet panasz, Szeretek itt lakni és nagyon szeretem a kisgyerekeket. Ott voltam, amikor az egyik cigány-» asszonynak megszületett a hatodik fia. Óh, de szép fényes szemű csöppség volt! Felneveltem volna, ha nekem adja — bujkálnak huncut fények a szemében. Az nem lehet most már, hogy valami ne menjen rendben. Segíteni kell azon, aki rászorult. A panaszokat pedig mindig kivizsgáljuk. Van, aki megpróbál visz- szaélni a segítséggel. Élne munka nélkül, közsegélyből. Ilyen kevés van. Azt tartom, aki húsz év alatt nem talált munkát, az nem is akart! Csak az öregségtől félek. Még tizenöt évig legalább dolgozni akarok. Piros arcán megfényesednek a ráncok, amikor kimondja az „öregségtől félek”, ötvenhat éves. de mozgása olyan fürge, hogy fiatalok is megirigyelhetnék. Az egyik házban, ahol jártam, azt mondta az asszony: csak azt tudnám, hogy jut-e ideje a Bertának az otthoni dologra? Berta néninek jó az időbeosztása. Tisztaság van a portáján s a lelkiismeretében. * Talán minden falunak van egy Berta nénije. Mozgó, nyüzsgő emberek, természetükből fakad a segíteni akarás. A munkájuk nyomán pedig olyan melegséget érez az ember, mint a virágba borult tavaszi fa láttán. MOLDOVAN IBOLYA
