Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-20 / 92. szám
1966. április 20. TOLVA MEGYEI NÉPtJJS.tC 3 A képességek kifejlesztése érdekében A munkás- és parasztfiatalok továbbtanulásáért izonyításra szorul-e napjainkban az, hogy segíteni kell a kétkezi dolgozók gyermekeit abban: tehetségük kifejlődhessen? A választ részben egy beszélgetés adta meg számomra. Egyik nagy községünkben egy 45 esztendős termelőszövetkezeti pa- rasztassznny elmondta, hogy az ő gyermekük a családtól még az általános iskolában sem kapott segítséget. Bántja is miatta a leliki- ismeret. Panaszolta, hogy amikor az egyik tanártól a járási székhelyen tanulmányi segítséget kért középiskolás gyermekének, az őt elutasította. Hogy mivel? Azt mondta, nem foglalkozhatnak vele, mert „mit szólnának hozzá a . többiek?” Megfeledkezett volna ez a tanár arról, hogy három évvel ezelőtt mit írtak elő számukra? De sok tehetség elkallódna, ha minden pedagógus ezt vallaná! Szerencsére, egyre ritkább az ilyen elzárkózás. Három esztendővel ezelőtt megjelent egy párthatározat, amely sok családot és sok fiatalt élénken foglalkoztatott. Ezzel a határozattal megszüntették a tanuló ifjúságnak származás szerinti megkülönböztetését. Ugyanakkor fontos politikai feladatként jelölték meg, hogy a fizikai munkát végző szülők gyermekei minél nagyobb számban tanuljanak a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben. Megszabták a pedagógusok konkrét tennivalóit is. Mi feszi ma is aktuálissá a fent idézett határozatnak ezt a részét? Tény az, hogy az elmúlt húsz esztendőben hazánkban tíz- és tízezer munkás-paraszt fiatal emelkedett fel tudásával, tehetségével. A felvételeknél megszűnt ugyan a származási különbség figyelembevétele, a valóságban azonban nagyon is megvan a szár. mazási különbség, a felkészültségben. Mondjuk ki őszintén: még ma is hátrányos helyzetben vannak azok a fiatalok, akiknek szülei fizikai dolgozók. Hogy mennyiben? Gátol a szülők elfoglaltsága, fáradtsága, esetleg a lakásviszonyok, néha az is, hogy nem akarják taníttatni gyermeküket, még ha az tehetséges is. Legtöbb esetben azonban a szülő gyengébb felkészültsége miatt nem tud segíteni gyermekének a tanulásban. Noha sok helyen, sok családban találhatunk könyveket, még mindig ritka az olyan kétkezi dolgozó, akinek komolyabb könyvtára len. ne és folyóiratokra fizetne elő. A tanyasi és falusi kis iskolákból gimnáziumba került diákoknak legtöbbször nagy nehézségekkel kell megküzdeniök tanulmányi hátrányuk behozásáért. Ha pedig a felsőfokú felvételi vizsgákon a pályázók tehetsége, felkészültsége, rátermettsége és magatartása a döntő — mint ahogy helyesen ez az elbírálás alapja —. akkor igenis, külön is kell segíteni ezeknek a diákoknak. Ismerek egy Pécsett kiválóan tanuló egyetemista lányt, akinek szülei Ózsák-pusztáról költöztek be korábban Szekszárdra. Ha ennek a diáklánynak nem segítenek a pedagógusok, soha nem jutott volna el az egyetemre. A szülők szinte éjjel-nappal dolgoztak és bizony még csak oda sem nézték leányuk tanulására. jl/í adhatja valaki, hogy nem lf± csak egyetemi végzettségű, ekre van szükség, hanem jó szakmunkásokra is. Valóban így van. Nekünk viszont nemcsak a mának, de a holnapnak is kell képezni, nevelni szakmunkásokat, szakember-eket. A jó szakmunkás is képzett ember kell legyen. Terveink valóra váltásához minden tehetségre, tudásra szükség van. Mindenki adja tehetsége legjavát, de egyre nagyobb tudását is, hisz az élet nem áll meg. Ne kallódjon el egyetlen tehetséges fiatal sem, bármilyen körhve-'d-Köl jött, de különösen vigyázni kell arra, hogy a hátrányosabb helyzetben levő fizikai dolgozók gyermekeinél biztosítsuk ezt. Mi valósult meg a határozat elvedből és szelleméből Tolnán? A tolnai Földvári Mihály Gimnázium eredményes neveléséről, hosszú éveken át kezdeményezéseiről híres. Azt kutatjuk, náluk mit tettek, hogyan valósították és valósítják meg a határozatot? Tolnán a háromszázhatvankét diáknak több mint a fele fizikai dolgozónak a gyermeke, munkás- és parasztfiatal. Tolna mellett még tizenkét más községbeli tanulóik vannak, Fajszról és Kis- székelyből, távolabbról is jöttek hozzájuk diákok. Nem három éve kezdték meg itt a munkás-paraszt tehetségek kifejlesztését elősegítő munkát. Levelekkel bizonyítják is. Ezekben azt tanúsítják, hogy az innen elkerült fiatalok képezik magukat munkahelyükön a szerelői szakmában, a művezetői poszton és egyetemistáik megfelelnek a magas követelményeknek. Három munkás- és parasztfiatalt említenek, akik az egyetem elektromér- nöki szakán vannak. Kiss Vilmos mözsi parasztfiú negyedéves, Vol- ner László másodéves egyetemi hallgató. Joggal büszkék az utóbbi volt diákjuk eredményeire, hiszen az általános iskolában csak közepes tanuló volt, rossz családi körülményei miatt. A selyemgyári munkásasszony fiát, Ádám Antalt 1965-ben előfelvételin vették fel az egyetemre. Mit tettek és tesznek ebben a tanévben a gimnázium nevelői, oktatói? tanév megkezdésekor tervbe vették, hogy decemberben osztályfőnöki munkaközösségi ülésen megvitatják a hátrányos helyzetben lévő tanulók körülményeit, tanulmányi munkáját. Ez az összetételre való tekintettel, náluk döntően a fizikai dolgozók gyermekeinek és kisebb részben a rossz körülmények közt élő diákok helyzetének vizsgálatát jelentette. Megkezdték, a családlátogatást már a tanév elején. Céljuk szerint tájékozódtak, milyen az otthon helyzete, a szülők milyen segítséget adnak diákgyermekeiknek. A tanárok egy- és több napos kiutazással meglátogatták a vidékiek zömét is. Változatos tapasztalatokról adhattak számot a decemberi tanácskozáson, ahol az osztályfőnökök mellett részt vettek a szaktanárok is. Nem kevés családnál észlelték, hogy a szülő anyagilag jól bírja magát — diákfiúkra, leányukra szinte mindent ráaggatnának — a neveléssel azonban nem sokat törődnek, nem igen ismerik a gyerek egyéniségét sem. Meglepetés is érte őket egyik vidéki családnál. Rájöttek, hogy a szülő erején felül, nagy anyagi erőfeszítéssel biztosítja a gyerek jólöltözöttségét, holott otthon anyagi gondokkal küzdenek. Legfőbb tapasztalat a családlátogatásokon mégis az volt, hogy a fizikai dolgozó szülők tudásbeli felkészültségük — általános műveltség és egyéb ismeretek — alacsony színvonala miatt, többségükben nem tudnak segíteni gyermekeiknek a tanulásban. Némelyik szülő el is mondta a pedagógusnak, hogy nem meri kikérdezni a gyereket, mert tévedése miatt tekintélyét félti. A másik azt mondta: „Nem sorjában mondja és én nem tudom követni.” A tantestület ez évben még fokozottabban átérezte felelősségét. Szakköröket hoztak létre a képességek jobb kifejlesztéséért. A tizienöt-húsz résztvevő, a jobb képességű munkás-paraszt fiatalok a szaktanárok irányításával foglalkoznak a matematikával, a fizikával, a kémiával, az irodalommal. A kémiaszakkörben például laboratóriumi gyakorlatokat is végeznek. Legtöbb diákjuk a továbbtanulásnál azt a szakot kívánja választani, amely szakkörnek munkájában részt vesz. Nem tudtak szakkört szervezni az orosz nyelvből, a tanár elfoglaltsága miatt, de az orosz nyelvtanárnak készülő 5—6 diákjuk fejlődését egy-egy órás külön segítéssel oldják meg. Az egyes tantárgyakból gyengébb felkészültségű diáitokat részben azok lakóhelyén a községi nevelők, részben pedig a középiskola szaktanárai korrepetálják. Mit tesznek a tanulószobán? Az iskola vezetősége elsősorban a nehezebb tárgyaltnál segíteni tudó szaktanárokat osztja be tanuló- szobásnak. Név szerint tudják és számon tartják ezek a tanárok, kik a fizikai dolgozók gyermekei, azt is tudják, kik állnak bukásra. A tanulószobán segítenek az elindításnál, a feladatok megoldásánál. Sokszor megtörténik, hogy 4—5 diákkal külön vonul a tanár, részletesebb magyarázatot ad, mert többen nem értenek jól valamit. És a pályaválasztás. Ez okoz talán legnagyobb gondot diáknak és szülőnek. Megesik az is, hogy rosszad sikerül választani. Tolnán nem a negyedik osztályban kezdik a pályaválasztás segítését. Az iskola igazgatója tagja a Megyei Pályaválasztási Tanácsnak. Az onnan kapott tájékoztatást, a lehetőségeket minden évben ismertetik a III. és IV. osztályok osztályfőnökeivel. diákjaival és a szülőkkel. (Többször is tárgya ez osztályfőnöki óráiknak és szülői értekezleteiknek.) Mégis, ennek a munkának zömét az egyéni tanácskozás képezi, lelkiismereti kérdést csinálnak ebből a nevelők. A szülők bizony nem mindig fogadják meg a tanácsot. Cegítségtil az egyetemi felvé- telihez, már a III. osztályban odaadják a továbbtanulni szándékozóknak a „Felvételi tájékoztató és példatár” című kiadványt, hogy a diákok tanulmányozzák azt s gyakoroljanak. Több éves tapasztalatuk, hogy az érettségi után sem szakad meg a kapcsolat az iskolával, felvételi előtt be-bejárnak a már maturált fiatalok korrepetálásra. Nem meglepő aztán, ha az egyetemi felvételiről az első út a gimnáziumba vezet: felvettek — újságolja a volt tanítvány, ragyogó arccal. Sokat foglalkozik, törődik diákjaival a tolnai gimnázium tantestülete. Külön fáradoznak a fizikai dolgozók gyermekeivel is, hogy náluk egyetlen tehetség ne kallódjon el. Biztosan fokozhatok még eredményeik, de nagy a törekvés, a kezdeményezés náluk. Jó munkájuk bizonyítására álljon itt példának az 1965-ös egyetemi-főiskolai felvételek statisztikája. Felsőoktatási intézménybe jelentkezett 1965-ben ötvennégy diákjuk, közülük harminchármat fel is vettek. Az új egyetemi polgároknak 57 százaléka fizikai dolgozó gyermeke, munkás- és parasztfiatal. (Pótfelvétel nélküli adatok.) Ezek a számok példázzák a tantestület fáradozásait, a lelkiismeretes, eredményes munkát. SOMI BENJÁMINNÁ Áprilisi pártnapok Szekszárd városban Április 21-én 15 órakor a MÉSZÖV, Népbolt, Vendéglátó- ipar és nagykereskedelmi vállalatok dolgozói részére Misetics Sándor, a megyebizottság osztályvezetője tart pártnapot. Április 21-én délután 16 órakor a DÉDÁSZ-nál Pollák Andor, a megyebizottság munkatársa. Április 25-én a Tolna megyei Tanácsi Tervező Irodán 15 órakor István József, a megyebizottság osztályvezetője. Április 27-én a Palánki Mezőgazdasági Technikumban 15 órakor Bárd Flórián, a megyei tanács osztályvezetőhelyettese. Április 27-én a tanácsi és az Állami Építőipart Vállalat részére Somi Benjamin, a megyebizottság titkára. Április 28-án, 15 órakor a Gépjavító és az AGROKER Vállalat dolgozói részére Horváth József, a megyebizottság osztályvezetője, ugyanezen a napon a Faipari Vállalatnál Tancz József, a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetem igazgatóhelyettese tart pártnapot. 15 órakor. A paksi járásban Április 22-én 19 órakor Duna- szentgyörgyön Király Ernő, a KISZ megyei bizottság titkára, ugyanezen a napon Bölcskén Hoffmann János, a megyebizottság munkatársa 19 órakor tart pártnapot. Pusztahencsén a termelőszövetkezetben április 22-én 19 órakor Balog István, a megyebizottság munkatársa, a kajdacsi tsz-ben április 29-én 19 órakor Szűcs György, a megyebizottság munkatársa tart pártnapot. A tamási járásban Április 27-én, 19 órakor Tamási községben Hunyadi Károly, a megyei párt-vb tagja, ország- gyűlési képviselő, Iregszemcsén, április 29-én, 19 órakor György József, a megyebizottság munkatársa, Nagyszokolyban április 29-én, 19 órakor Bucsi Elek, a megyebizottság munkatársa tart pártnapot. Vietnami a Dunaföldvári A Dunaföldvári Kendergyárban a 28 tagú Bihari-műszak dolgozói április 16-áról 17-re virradóra éjszakai műszakot vállaltak a vietnami szabadságharcosok megsegítésére. A vietnami műszakban a Turbina-brigád 100 mázsa kórót dolgozott fel 11 mázsás szálkender-kihozatallal. A kóc- nemesítő napi követelménye 8 műszak Kendergyárban mázsa nyolcvan kiló, ezzel szemben 10 mázsa hatvan kilót teljesítettek. A préselők napi 25 mázsa helyett 30 mázsa anyagot préseltek. A Bihari-műszak dolgozói, amelyben jórészt gyermekes anyák dolgoznak, munkavállalással fejezték ki együttérzésüket a harcoló vietnami néppel. Tömeges belépések A z első hír még minket is meglepett: ötvenegy új tsz- tag Madocsán. ötvenegy új belépő tsz-tag egy faluban, egyszerre. Hihetetlen volt. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen. Aztán Madocsát követték a többiek. Tolnán majdnem hetven új tag, Kocsolán is valami negyven, nem emlékszem már pontosan. De arra igen, hogy az ország más részeiből is eljöttek Kocsolára, letelepedtek, új hazára leltek a Vörös Csillag Tsz-ben. Szakoson ugyancsak egy sereg emberrel erősödött a szövetkezet. Még egy példa csupán, a többit ne soroljuk, mert nem érnénk a végére. A dombóvári Alkotmány Termelőszövetkezetben harmincán jelentkeztek tagnak, de csak tizenkét embert vettek fel. mert többre egyelőre nincs szükség. Az egész megyére jellemző a tsz-tagok számának növekedése. Egész Tolna megyére! öt ember, tíz ember, tizenöt, vagy még több. Hazajönnek a falujukba az iparból, az állami gazdaságból, a legkülönbözőbb munkahelyekről. Haza, a földhöz, ami most már nem egyszerűen a föld, — anyaföld, ahogyan régebben emlegették, nagy pátosszal a falut, kicsit ’érzelgősen, sziruposan. Nem az anyaföldhöz térnek vissza ezek az emberek, hanem családjukhoz és a mezőgazdasági nagyüzembe mennek, ahol sokkal jobbak a munkafeliéte- lek, mint a régi paraszti életben, és ahol most már rendes, vagy nagyon is jó a kereseti lehetőség. Sok helyen nagyon jó. Az egyszerű statisztika is mutatja: 1964-ben megyénk 28 termelőszövetkezete tartozott a jó tsz-ek kategóriájába és 1965-ben már 48. Kevesebb a gyenge szövetkezet, kevesebb volt a mérleghiány. Többel dolgoztak a szövetkezeti gazdák és családtagjaik, szorgalmasabban dolgoztak, mint az előző években. Bizonyítja ezt az is, hogy növekedett az egy tagra jutó átlagos munkaegység-teljesítés, illetve ahol már nem munkaegységgel számolnak. ott a munkával töltött napok száma több, mint azelőtt. jl./f egnőtt a falusi emberek kedve, szívesen dolgoznak, u sőt jó néhány közös gazdaságban szinte követelik a munkát már kora tavasszal. De nemcsak a nagyobb jövedelem miatt. Á dolog lényege, hogy hisznek a közösben, a korszerű gazdálkodásban, megkedvelték a gépeket és a vegyszeres gyomirtást. Továbbá szép számmal vannak olyanok, akik kimondottan kedvelik a közös munkát. Uj barátságok alakultak ki és ebben a folyamatban egészen közel kerültek egymáshoz, korábban teljesen idegen emberek. Főként persze az asszonyokra vonatkozik ez, de nem csupán az asszonyokra. Az összetartozást, a magánakvalóság és ridegség oldódásait mutatják a hatalmas lakodalmak is, tudniillik nemcsak rokonokat és sógorokat, komákat hívnak meg újabban, hanem szövetkezeti munkatársakat, barátokat. A legnagyszerűbb egyébként az, hogy az új termelőszövetkezeti tagok többsége fiatal, húsz-harminc év közötti. Uj korszak kezdődik falun, a döntő. (gemenczi)
