Tolna Megyei Népújság, 1966. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-17 / 90. szám

4 TOLVA MEGYEI NÉPtJS.tO 1063. április 17, AUTÓ—MOTOR I Meg kell tisztítani a gépjárművezetők társadalmát az életveszélyes elemektől Nyilatkozik a tudós, a pályaalkalmassági állomás vezetője ZALKA MATE neves író, a spanyol -polgárháború sort rejtvényünk vízszintes l. függő* legendái; hírű tábornoka 70 évvel ez- leges 15. és vízszintes 54 számú sorai« előtt született. Ebből az alkalomból ban. idézünk egyik elbeszéléséből néhány (Budapesti tudósítónktól.) La­punk hasábjain már ismertettük a KPM Pályaalkalmassági Állo­más tevékenységét. Minden jár­művezető-jelöltnek alapos vizsgá­laton kell keresztülmennie, mire beiratkozhatnak a járművezetők tanintézetébe és a gépkocsi vo­lánja mellé ülhetnek, mint hi­vatásos gépkocsivezetők. Napon­ként olvashatunk súlyos közúti karambolokról és vasúti balese­tekről. Mi a teendő? — tettük fel a kérdést a Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium Pályaalkal­massági Állomás központi vezető­jének, — hogy a sorozatos sze­rencsétlenségeket elkerüljük? Dr. Horváth László, az állomás igazgatója, a pszichológiai tudo­mányok doktora hosszú pályafu­tása alatt 15 könyvet írt — a rengeteg tanulmányt nem is szá­molva — a vasúti és közúti bal­esetek okairól és elkerüléséről. Nevét nemzetközi viszonylatok­ban is jól ismerik, s tapasztala­tai nagy segítséget jelentenek a közlekedés szempontjából. — A biztonságos közlekedés­nek rengeteg alapvető szabálya van. — mondotta az igazgató — Kezdem az utakra engedett jár-' művezetők jellemzésével és foly­tatom a gyalogjárók közlekedésé­nek gyakorlati tapasztalataival. A gyalogjárók és a járműveze­tők testi épségének megóvása el­sőrendű feladat. Ugyancsak fon­tos tényező az anyagi javak meg.- ővása is, aminek elhanyágöláSá az ország gazdaságára nagy kiha­tással van. Példának hozhatom fel i— folytatta az állomás veze­tőié. — hogy mi megadjuk a csökkentlátásúaknak is a vezetői jogosítványt, noha a csökkentlá- tásúak nem észlelik^ megfelelően, a figyelmeztető és 'tiltó táblák' tartalmát, .illetve számukra az észlelésre hosszabb idő szüksé­ges. A csökkent reakcióképessé- gűeknél is van elég koraigálni- való. Ezeknél meg kell határozni, hogy maximálisan milyen gyor­san vezethessenek, és ha kell meghatározott feltételekhez kell kötni jogosítványuk érvényessé­gét, illetve annak kiadását. Sok rendelkezés felett eljárt az idő. Ennek alapján beszélni kell a túl­zott gyógyszerfogyasztókról, aki­ket egy kalap alá kell venni az alkoholistákkal, mert mindkettő­nél ugyanazon káros hatás mu­tatkozik. Van ami nem a jáművezetőkre vonatkozik, s ez a járművek vizs­gálata. Mindenképpen fokozni kell és szigorúbbá kell tenni a gépkocsik műszaki vizsgálatát, valamint állandó karbantartását. Csak kifogástalan állapotú gép­kocsikat szabad forgalomba en­gedni. A rendőri szerveinknek az eddiginél még nagyobb szere­pet kell vállalniok a közlekedési rendeletek betartásánál. Itt két út látszik járhatónak: az egyik, ha kimondjuk, hogy a gyalogo­sok a közutakat minden korlá­tozás nélkül használhatják, s biz­tonságukért a járművezetők fe­lelősek. A másik, hogy az eddigi­nél jobban be kell tartanunk a szabályokat és a gyalogosok — mint jelenleg — csakis a meg­határozott és jelzett helyen köz­lekedhetnek. Annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy nem ele­gendő a baleseteket megtorolni, hanem elsősorban meg kell előz­ni. Minden járművezető és min­den gyalogos egyformán tartsa be a közlekedési szabályokat. A járműveink biztonságát to­vább kell fokoznunk, mégpedig azzal, hogy az út jelzések és egyéb jelzőeszközök jobban fe* leljenek meg az észlelés félté-' teteinek. A városokban a villamos- és buszmegállókat az utasáramlás feltételei alapján kell megszer­vezni és az eddiginél fokozottab­ban kell figyelembe venni. Végül mindenhol meg kell ha­tározni, hogy hol játszhat a gyer­mek. Nagy forgalmú közutakon semmi esetre sem! Fel kell a szü­lők figyelmét hívni, hogy a köz­utak nem játszóterek, tehát gyer­mekeik, ha a közutakon játsza­nak, életüket veszélyeztetik. A rendelkezés és felhívás dacára a közterületeken és közutakon játszó gyermekek baleseteiért, el sősorban a szülők felelősek. A szülőket felelősségre is kell von­ni az ilyen közúti balesetekért. Városokban, ahol kevés a játszó­tér, játszóutcákat kell létesíteni, mert a gyermeknek mozogni, ját­szani kell és ezért a lehetőségeket meg kell teremteni. Jól tudom, hogy a zsúfolt városokban ez nem könnyű feladat. De még mindig jobb ezt a kérdést megoldani, mint a felelősséget vállalni a mindinkább növekvő gyermekbal­esetekért Körülbelül ezek a főbb pon­tok, amiket figyelembe kell ven­ni, ha csökkenteni akarjuk a közlekedési szerencsétlenségeket — fejezte be tájékoztatását a KPM Képességvizsgáló Állomás központi igazgatója. Zsolnai László »TTTV»»»V»t*''»TTTVTTTTVVT'»VTVTTTTVTTWTVVTTTTTTVV»VTV?VT»VVTVTVVVV 5 J. Golovanov: n jezsuita nullása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós Mindkét karját elvesztette, mégis autót vezet Különlegesen szerkesztett, láb­bal is kormányozható személy­autó vezetésére kapott engedélyt egy nyugatnémet fiatalember. A heidelbergi elektroműszerész, aki üzemi baleset következtében mindkét karját elvesztette, eltö­kélte, hogy sérülése dacára is tud majd autót vezetni. Elektro­nikus vezérlő mechanizmussal felszerelt kocsiját a műszaki bi­zottság alkalmasnak találta. Vizsgáztatói mindössze azzal a megszorítással adták át jogosít­ványát, hogy a 80 kilométeres se­bességet nem lépheti túl, és autó- utakon nem közlekedhet. 7“ 1 J ‘t r­r i 1 3 1 4» 11 12 m Pl * öl íí 1 u * a M 0 « JtO [a n 25 S IS « Öl 0 IS m 0 25 3» m 31 52 » * s 3* In fr M * 0 31 m NO m 44 1 m Hl S3 M« El Hfc VI H Hl m 5« Öl 54 52 0 4* &*» i 1 5* Öl 57 Öl m SS . * Öl 59 0 ÖÜ M 61 Cl C3 4s 01 66 61 ts U 0 10 öl 72 « 1*. ns 15 0 14 n 11 Pl is *0 31 m «2 u SÍ SS Vízszintes: 1. Az idézet kezdete, a függőleges 23-ban közölt elbeszélés­ből. 13. Ijed. 14. Az író egyik elbeszé­lésének címe. 15. Kötőszó. 16. Szumát- rához tartozó szigetecske. 18. R. ö. 19. Vissza; madár testét fedi. 21. Keresz­tül. 22. Éva — becézve. 24. Híres ke- rámikus iparművész vezetékneve. 25. Szeszes italt fogyasztó. 28. Két ma­gánhangzó. 29. Sóhaj. 30. Török rang. 31. A mese szerint ide kell tenni a könyvet, hogy reggelre tudjuk a lec­két (névelővel), 35. Fogaival morzsol. 37. Édes szeszes ital. 39. G. F. D. 40. Megszólítás. 41. Nem alacsony. 42. Nappal — olaszul. 44. Igaz (—’)• 46. Mezőgazdasági munkál végző. 48 Va­lamire jegyez. 49. Régiesen — egyes vidékeken az esik helyett mondják 51. Csavarod — ismert idegen szóval (—’). 53. Végnélkül: súgj 54. A függő­leges -15. folytatása. 57. Fa része. 58. Azonos magánhangzók. 59. Komikus színészünk névjegye. 60. I. É. P. 62. Fontos (63-ban kettős betű). 66. Após — eszperantóul. 69. Németül: málha­csapat — kiejtve. 70. Zacskó. 72. Nye­reg — németül (kimondva). 73. Botom — betűi keverve. 75. Ismert színész és rendező névjegye. 76. Vissza — Békés megyei községbe való. 78. Z. M. 79; Az író egyik novellájának címe. 82. Tetejébe. 83. N. A. 84. Jegyez. Függőleges; 2. Jegyeztető (—’) 3. Mutatószó. 4. Lengyel kikötőváros régi neve. 5. Becézett Ede. 6. Romá­niai város. 7. M. Z. 8. Szegény lélek — más szóval. 9. Csapadék. 10. R. Z. 11. Párolgó (-’). 12. Kevert — róla. 15. A vízszintes 1. folytatása. 17. Tú­rókészítés mellékterméke. (Eleje-s)s 20. Hibáztat. 23. Zalka Máté egyik érdekes elbeszélése. 24. Szicíliai város. 26. Szó végén van. 27. A volt régies alakja. 28. Papírra vet. 31. Több mint szeretnél. 32. Ellenérték. 33. Névelővel — közlekedési szakszó, a járatok irá­nyítását jelzi. 34. Felsegít, pl. kabátot. 36. Az árunak van. 38. Járom. 41. Ré­giesen : szennyest tisztít. 42. G. O. F. L 43. Jugoszláv város. 45. Talál. 47. Dik­tál (.... mond). 50. A magas fára mondják, hogy ... ér. 52. Tábor — ismert idegen szóval (betűi keverve). 55. Kilátásba helyezte máma. 56. Gyor­san megy., 61, Felfogni. 63. A bűn­cselekmény elkövetőjéhez vezet. 64. Ez óriáskígyó. 65. Szénsavból lecsapó­dó termék (—’). 67. Japán sziget. 68. Névelővel— a növény része. 71. Han­got ad (—’). 74. Országos Takarék­pénztár. 77. Trombitahang. 80. T. R. 81. Tiltószó. Beküldendő: a vízszintes 1, függőle­ges 15, vízszintes 54. valamint függő­leges 23, vízszintes 14, és 79 számú sorok megfejtése. Legutóbbi rejtvényünk helyes meg­fejtése: (vízszintes 36:) ...az ünnep (függőleges 1:) A szabadság sétára megy. Hős népe ágat (függőleges 55:) lengét, s (vízszintes 2:) ő kézen fog­va vezeti szép gyermekét (vízszintes 32:) a rendet. A következők nyertek könyvjutal­mat: Keresztes Ágnes (Dombóvár)* Gyimesi Henriimé (Paks), Tóth Gyulá- né (Dombóvár), Gergits Ferenc (Dom­bóvár), Zerza József (Paks). A meg­fejtőknek a könyveket postán juttat­juk el. VW VTTTTTTTTWTTTTVTVr TTTTTTTVTVTTTTTTTTTTTTTTT*»»»»”"« — 55 — — Majdnem úgy, ahogy yruszevszkij opera­tőr csinálja a ÍVLoszfilmnél — suttogja a vá­laszt Roscsin. — De nem, viccen kívül. Hová rejtették a kamerát? — Ha mindez egy pályaudvaron történik, vé­leménye szerint hová kell rejteni a kamerát, egy szénakazalba, vagy talán egy üregbe? — kérdezte nem kis gúnnyal Roscsin. — Egy bőröndbe. Vagy valami kosárba — ta­lálgatom. — Bravó — mosolyog Roscsin —, nagy ko­ponya maga... (Csak • úgy mellékesen mondom, hogy ez az egész beszélgetés egy Sherlock Holmes—dr. Watson-párbeszédre emlékeztetett. Egyébként fogalmam sincs róla. hogy miért választott se­gédéül egy vesébe látó férfiú, mint Sherlock Hol­mes, ilyen tökkelütött figurát, mint dr. Watson). Prohorov már otf áll a 242. sz. fióknál. Kis­fiú lép mellé és leplezetlen kíváncsisággal nézi, hogyan állítja be Anatolij a záron a 2122-es rejt- szárpot. — Csak nem munkatársunk ez a kisfiú is? — suttogom Roscsinnal. Meg akarom bosszúlni, ma­gam a szénakazalért és az üregért. — De, a miénk — suttogta Roscsin gúnyos tiSríTÍPn. — Pronyin őrnagy, törpének álcázva. Ezt így irjftvjneg! Hogy minden olyan legyen, mint egy igaziN7íeí?ktívregényben. . . Prohorov kinyitja a safe-t. Megint körülnéz. — 56 — Láthatóan minden idegesíti: a nézegető kisfiú, a padlót törlő takarítónő és a pádon ülő utasok. De azok figyelemre se méltatják. Prohorov ezúttal is levelet tesz a fiókba, de most már nem csokoládésdobozban, hanem egy Anyegin-kötetben (Később, mikor kezemben tartottam ezt a kö­tetet, mérhetetlen düh fogott el e csirkefogó iránt Nemcsak minket adott el, még Puskint is be­szennyezte). Az államvédelmi szolgálat emberei egyik lencséről a másik lencsére „teszik át” Proho- rovot. Már ki is jött a térre, bement a gya­logalagútba. A Jaroszlavli pályaudvarnál ki­ment a peronra; odalépett egy vonathoz. Meg­állt, benyúlt a hátsó zsebébe, elővette a jegyét és átnyújtotta a kalauznak. Mohón szívta a ci­garettáját. Beszállt a kocsiba. A kalauz fel­emelte a jelzőzászlót. Vége. A teremben kigyulladt a fény. — Hova utazott ez az átkozott? — kérdez­tem Roscsintól. — Behívót kapott a kerületi katbnai parancs­nokságtól — világosított fel Roscsin. — Ezért utazott Jaroszlavlba. Maga is csomagoljon: pár napra Rigába kell utaznunk. .. Prohorov behívása egyáltalán nem zavarta meg a kémelhárítók tervét, bizonyos fokig még meg is könnyítette. A soron következő operatív tanácskozáson Voroncov javasolta, hogy összegezzék az eddigi eredményeket: — Prohorov olyan állami és katonai titkokat — 57 — gyűjtött össze, amelyeket el akart adni egy kül­földi kémszolgálatnak, s e cél érdekében min­den tőle telhetőt meg is tett — mondta. — In­dítványozom tehát, hogy ügyét tekintsük mos­tantól bűnügynek és a nyomozók kezdjék el működésüket. Azt az időt, amit Prohorov Ja- roszlavlban tölt el, használjuk ki a tanúkkal való foglalkozásra... Ügy határoztak, hogy Bocsarowal, a pappal, Prohorov baltikumi barátjával kezdjük. Roscsin és én elutaztunk Rigába. .. .A kövér, piros arcú pap élénk, okos sze­mekkel pillant ránk. Természetesen, készség­gel elmond mindent, ha akarjuk, hivatalos nyi­latkozatot is hajlandó tenni. Levelek? Igen, vol­tak levelek, mindent leír, amit csak tud. Kezei nyugtalanul simogatják az asztalterítőt. Teljes részletességgel mindent elmond. Mikor a nyo­mozó kérdéseket tesz fel, bólogat, mindenkép­pen azt a látszatot akarja kelteni, hogy abszo­lút őszinte. Valójában nincs is titkolni való ja, ő csak arra kell, hogy mindent alátámasszon. És alá is támasztja... Néhány nap múlva már Orszkban jártunk. — Kuznyecov nehezebb dió — mondta Roscsin. — Nála meg kell találni a leveleket, mert Prohorov levelei eléggé meggyőzőek. Szük­ségünk van az ügyész házkutatási parancsára, a kihallgatás itt nem elegendő. .. .Kuznyecov mindent tagadott: semmiről se hallott, semmit sem tud.

Next

/
Thumbnails
Contents