Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-11 / 59. szám
I9SS. március 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tagjelöltek a nagymányoki brikettüzemben — Bízni kell az emberekben. Nagyon türelmesnek kell lenni és amj igen fontos, rendszeresen erősítsük a pártszervezetet. — Faragó elvtárs, a Nagymányoki Brikettüzem párttitkára, amikor 1960-ban megválasztották, így fogalmazta meg a tennivalókat, s ez érthető is. Akkor négy párttag volt az üzemben, most 23-an vannak. — Hány párttaggal, tagjelölttel erősödtek az elmúlt évben? — Párttagot és tagjelöltet tavaly ötöt vettünk fel, — válaszol, és sorolja a neveket is. — Orbán La- josnét és Schlett Lászlót párttagnak vettük fel, Krommer Ferencnél, Szántó Lajost és Wusching Adárnot tagjelöltnek. Szántó Lajos, Wusching Ádám tagjelölttel és Schlett László párttaggal személyesen is sikerült találkozni. A két elvtórsnő azon a napon délutáni műszakban dolgozott. © Szántó elvtárssal kezdtem az ismerkedést. — Szántó elvtársat keresem, — Tessék, milyen ügyben? — Az életéről, a munkájáról szeretnék az elvtárssal beszélni. — Az életemről? Mit mondhatnék? Huszonhét éves vagyok, nős és családapa. Beosztásom áruesz- köz-nyilvántartó. Azelőtt a Mát- ravidéki Fémműveknél dolgoztam. De szeretem a mostani munkakörömet, s már megszoktam Nagy- mányokot is. Kicsit meglepett és el is kedvet- lenített a hivatalosan hangzó ön- életrajzszerű felsorolás. — Úgy látom, az elvtárs nem szívesen beszél magáról, de ahogy hallottam, nemrég vették fel a pártba tagjelöltnek. Tulajdonképpen tagjelöltségének előzményedről szeretném ha mondana valamit. — Ha erről van szó, szívesen, bár sem a tag jelöltségem felvételéről, sem előzményeiről nem mondhatok különösebbet. Az én generációm a felszabadulás után nevelődött, s az idősebbek szerint könnyen kaptunk meg mindent, pedig nem egészen így van. — Mintha csak az előbb mondottakra cáfolna, mozgalmi munkájáról beszélt, amit úttörőként kezdett. — Úgy illett, hogy a párttagok lak, akik az iskola után is előző szakmájukat folytatták. — Tudja-e, mennyibe került a népgazdaságnak kiképeztetésük? Mi a véleménye erről? — Tudom, hogy a két év alatt tanulónként 24 000 forintba. De állítom, hogy ilyen beiskolázással csak a forintokat takaríthatta volna meg államunk. — A második kérdésre nehéz felelnem. Sokat gondolkoztam már magamtól is ezen. Népgazdaságunk az én taníttatásommal így talán ráfizetett. Azt hiszem, hogy nem káros ez azért, hiszen nem leszek hűtlen a mezőgazdasághoz. Tudom, hogy kell a mezőgazdasági szakember. De sokfelé hívtak bennünket az iskolából. Én azonban a falumban akartam — és akarok is — maradni. Klisé megnyugtat, hogy a m,i termelőszövetkezetünkben pótolni tudnak, az idősebbek közül is sokan tanulnak, nincs akkora szakem berhiány. — Lehet, hogy önzőnek tartanak, de ambícióim vannak és így tanulhatok, beiratkozom a Pedagógiai Főiskolára. Régi vágyam valóra válik. — Mit gondol, mit tanulhatnának az illetékesek az ön és az önök példájából? Jó lenne, ha fiatalságunk, de államunk érdekébe is felhasználhatnák a tanulságokat. gyermekei kezdeményezzenek. Édesapám párttitkár volt, így lettem úttörő, később pedig KISZ- tag. A nagymányoki üzemben három évvel ezelőtt, megválasztottak KISZ-titkámaik, így kezdtem dolgozni. Amikor ide kerültem, rá néhány hónapra szóltak az elvtársak, tagjelöltségem ügyében. Akkor azt mondtam, egyelőre jól érzem magamat a fiatalok között. Később megválasztottak az üzemi bizottság titkárának, és a régi mozgalmi emberek, szakszervezeti tagok olyan hatással voltak rám, hogy a következő lépés a tagjelöltség kérése volt. Szántó Lajos elvtársat mozgalmi munkája után vették fel tag-' jelöltnek. Az út, amit megtett egyenesen ívelt. © — Az én utam göröngyös volt — kezdte Schlett László, az üzem főmérnöke, a második megkérdezett. — Sok időbe kerülne, életem egy-két mozzanatának elmondása, hát még a leírása. A második világháború alatt repülős voltam. Nem, nem volt rangom. A háború befejezése után a dorogi erőműhöz kerültem. Még ma sem tudom, mit tartalmazhatott a személyi dossziém, de lépten-nyomon éreztették velem, hogy nem bíznak bennem. Ismerték végzettségemet, és segédmunkás voltam. Tudták rólam, hogy élek-halok a sport- repülésért, nem engedtek repülni. Azt persze soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy iskolázott ember létemre miért nem kaptam a katonaságnál rangot. A válasz egyszerűen csak az lett volna, hogy azok sem bíztak bennem. Éveken keresztül bizonytalanságban, mellőzöttségben éltem, egészen 1956-ig. Azután szűnt' meg, amikor látták, hogy mellőzöttségem dacára is itthon maradtam. Dióhéjban ennyit a rossz emlékekről. Nem jó ezekről a dolgokról beszélni, és ha néha, mint most is, eszembe jutnak, azt mondom magamnak. Ne gondolj a rosszra, most már teljes értékű tagja vagy a társadalomnak. — Először is azt, hogy többet segítsenek a fiataloknak, mert így bizonyos fokú bizonytalanság van nálunk. Merre tovább, hogyan tovább? A másik az, hogy az egyetemeken állítsanak még szigorúbb követelményeket a felvételeknél és ehhez az alsóbb fokon tanító pedagógusok is segítsék az arra érdemeseket felkészíteni. — Gondolja, hogy így bejutnának azok, akik hivatásul választják a szakot és kiszűrnék azokat, akik inkább másutt tudnának helytállni? — Szerintem igen. Legalábbis, kevesebb lenne az esetlegesség. — fejezi be. Gondot okozó és bizony még részben megoldandó problémákról beszélgettünk. Nagyobb körültekintésre, és nagyobb türelemre van szükség. Nem könmjfi azt elérni, — viszont nagyon szükséges, — hogy mindenki a megfelelő helyen és jó kedvvel dolgozzék, hogy a maximumát adhassa tudásának, tehetségének. Remélhető, hogy Vidus Csaba mezőgazdász pedagógusként is kamatoztatja szaktudását és maradandóan hivatásul választja a nevelői pályát. SOMI BENJAMINNÉ Schlett elvtárs, felsőfokú bányatechnikumi végzettséggel, főmérnöki beosztásban dolgozik a Nagy. mányoki Brikettüzemben, ahol elismert ember. Munkájára a párt- szervezet figyelt fel. Az elvtársak látták, hogy párton kívüli műszaki vezető létére, nem semleges szemlélődéssel, hanem tenniakarással végzi munkáját Az olyan párton- kívüli szorgalmával, igyekezetével dolgozik, aki a párt politikáját elfogadva, együtt, vállvetve dolgozik a kommunistákkal, a párt politikájának megvalósításáért. Munkája nem csupán termelést irányító munka. Politikailag is helytáll, amikor magyarázza a munka célját, a gazdasági és politikai feladatok összefüggéseit — A pártszervezet azelőtt is többször meghívott egy-egy pártrendezvényre, amikor az üzem termeléséről tárgyaltak. Arra gondoltam, műszaki vezető vagyok, s ilyen minőségben hívtak meg. Nem akartam hinni, azt hittem nem jól hallok, amikor Faragó elvtárs, a pártszervezet titkára, az ©gyik gyűlés után a pártszervezet munkájáról kezdett beszélni velem, s megkérdezte. — Főmérnök elvtárs, nem gondolt arra, hogy a tagjelöltségét kérje? — Nem voltam felkészülve a kérdésre, de a válasz egyértelmű volt. — Ha az élvtársak úgy látják, alkalmas vagyok a párttagságra, szívesen és örömmel vállal, nám a párttagsággal járó kötelezettségeket. Ennyit mondanék el párttagságom történetéről, s még egy dolgot. Most már sportszenvedélyemnek is hódolhatok. Pártmunkában az MHS repülőoktatója vagyok. © Wusching Ádám, a harmadik megkérdezett huszonnégy éve dolgozik az üzemben: Tizenhat éves korában lett bányász, később bá- nyászlákatos, most pedig gépészeti vezető a brikettüzemben. Az ellenforradalom előtt tagja volt a pártnak. Utána nem kerülhetett vissza, de lehetőséget adtak számára, hogy munkájával, magatartásával bizonyítson. Kétszer nyerte el az elmúlt években a bányászat kiváló dolgozója címet. Töretlen szorgalommal dolgozott és tanult. Elvégezte a gépipari technikumot. Az elvtársak, akikkel ezelőtt együtt volt a pártban, többször biztatták. — Próbáld meg Wusching elvtárs. Jól dolgozol. Munkádat elismerik. Megbotlottál, de nem követtél el helyrehozhatatlan hibát — mondták. — Jólesett a biztatás, és szerettem volna párttag lenni, hisz voltak, akik nem is tudták, hogy kimaradtam, de valami visszatartott. Egyrészt féltem a visszautasítástól, másrészt arra gondoltam, a párttagság elnyeréséért nem elég csak jól dolgozni. Állampolgári kötelességem, hogy a fizetésért becsülettel megdolgozzam. Az elvtársak segítettek nekem, amikor a november 7-i ünnepségen a munkámról elismeréssel szóltak. Ezután felbátorodtam, és tagjelöltfelvételemet kértem. Nemrég kaptam meg a tagjelöltkönyvemet, — mondta. íme három ember tagjelöltségének, párttagságának története. Indulásuk eltérő, és más-más volt. Az egyiké egyenesen ívelő, a másiké göröngyös, a harmadiké bukdácsoló, de végül is mindhárman célhoz értek. P. M. ÜVEGTECHNIKUS Egy évvel ezelőtt még arról ábrándozott, hogy majd szép világos, neonfényes üzletben a női hajfürtöket formálja, bodorítja. Hogy az üveget is lehet alakítani és hogy erre ő is képes lesz nemsokára, eszébe sem jutott. Most pedig itt ül a Dombóvári Vegyesipari Ktsz üvegtechnikai műhelyében és a gázláng fölött olvassza, forgatja, nyújtja az üvegcsövet. „Spicclehúzás” ez a művelet, amit végez, félév múlva már a hajlítást is rábízzák, és mire letelik a három esztendő, üvegtechnikus szakmunkás lesz Klug Gizella. — Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a szakmát válassza? — Nem is tudtam, hogy létezik. Édesapám szólt Király elvtársnak, a szövetkezet elnökének, hogy szeretnék náluk elhelyezkedni fodrásztanulónak. De az elnök lebeszélte róla, azt mondta, hogy fodrásznak sok a jelentkező, nehéz lesz engem felvenni. Inkább próbálkozzam meg ezzel a szakmával. Idejöttem, körülnéztem, megtetszett és vállaltam. A próbaidő letelt, én is elégedett voltam, úgy látszik az itteniek is, megkötöttük a szerződést. Sebők Sándor részlegvezető szerint Giziből jó üvegtechnikus lesz. Pedig a megyében ő az első nő aki „betör” ebbe a szakmába. Pár évvel ezelőtt még kizárólag férfiszakma volt ez. Pesten már több nő is megtanulta, itt ő az „úttörő”. (J) Az akciótervek valóra váltása van soron a város fiataljainál Ennek a többször is kimondott gondolatnak jegyében ülésezett március 10-én a Szekszárdi Városi KISZ-bizottság a megyei pártbizottság nagytermében. A kibővített KISZ-bizottsági ülésen részt vettek a város alapszervi KlSZ-titkárai is. A napirend a következő volt: a KISZ városi szervezetei februári taggyűléseinek tapasztalatai, az akcióprogramok elkészítése. \ A városi KSZ-bízottság ülésén a KISZ-központ képviseletében részt vett és a vitában felszólalt Schmidt Gyula, a központ szervezési osztályának munkatársa. Felszólalt Tatár Lajos, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának munkatársa is. Mindketten sok hasznos tanáccsal látták el a résztvevőket. A végrehajtó bizottság beszámolóját Füleki Ferenc, a városi KISZ-titkár terjesztette elő. Az előadásban értékelte az ez évi alapszervi akcióterveket. Részletesen és konkrétan foglalkozott a sok jó kezdeményezéssel, tapasztalattal, de beszélt az esetenkénti szervezeti problémákról és az ideológiai nevelő munka gyengeségeiről is. Foglalkozott azzal, hogy városunk fiataljai megértették a KISZ Központi Bizottságának irányelveit, az ez évi három jelszó (Tervezzünk és cselekedjünk együtt. Szót kér a KISZ- tag. Vádoljuk az imperializmust) alapgondolatának megfelelően készültek el az alapszervi akciótervek. A vitában hatan szólaltak fel.' A hozzászólók a beszámolót alapul véve, munkamódszereiket, eredményeiket ismertetve, sok javaslatot tettek a városi KISZ- bizottság munkájához. Kérték, hogy próbálják meg e módszereket másutt is hasznosítani és javasolták, hogy a KISZ-bizottság vezetői fokozottabban támogassák a jó módszerek elterjesztését. A műszergyár KISZ-tilkára azt javasolta többek között, hogy a vezetőségi tanfolyamokon tartsanak retorikai előadásokat is. Szóba- került a régóta tervezett „fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsának” mielőbbi megalakítása is. E tanács munkájához konkrét javaslatok is elhangzottak, főként a műszaki tennivalókról. Szinte a vitában részt vevő valamennyi hozzászóló foglalkozott azzal, hogy jobban kell számolni a KISZ- munkánál a különböző korosztályú, műveltségű, nemű és érdeklődésű tagság reális igényével. Az összefoglaló szerint a bizottság ülése elérte célját, segítséget fog adni az alapszervezetek munkájához, hogy városunk egész fiatalsága, a KISZ-tagság számára készült színes, eleven, vonzó programok ez évben megvalósulhassanak. Most a cselekvés, a tervek megvalósulása következik — ezzel tértek vissza munkahelyükre a választott szerv tagjai és az ülésen részt vett alapszervi KISZ- titkárok.
