Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

I9SS. március 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Tagjelöltek a nagymányoki brikettüzemben — Bízni kell az emberekben. Nagyon türelmesnek kell lenni és amj igen fontos, rendszeresen erő­sítsük a pártszervezetet. — Faragó elvtárs, a Nagymányoki Brikett­üzem párttitkára, amikor 1960-ban megválasztották, így fogalmazta meg a tennivalókat, s ez érthető is. Akkor négy párttag volt az üzemben, most 23-an vannak. — Hány párttaggal, tagjelölttel erősödtek az elmúlt évben? — Párttagot és tagjelöltet tavaly ötöt vettünk fel, — válaszol, és so­rolja a neveket is. — Orbán La- josnét és Schlett Lászlót párttag­nak vettük fel, Krommer Ferenc­nél, Szántó Lajost és Wusching Adárnot tagjelöltnek. Szántó Lajos, Wusching Ádám tagjelölttel és Schlett László párt­taggal személyesen is sikerült ta­lálkozni. A két elvtórsnő azon a napon délutáni műszakban dolgo­zott. © Szántó elvtárssal kezdtem az is­merkedést. — Szántó elvtársat keresem, — Tessék, milyen ügyben? — Az életéről, a munkájáról szeretnék az elvtárssal beszélni. — Az életemről? Mit mondhat­nék? Huszonhét éves vagyok, nős és családapa. Beosztásom áruesz- köz-nyilvántartó. Azelőtt a Mát- ravidéki Fémműveknél dolgoztam. De szeretem a mostani munkakö­römet, s már megszoktam Nagy- mányokot is. Kicsit meglepett és el is kedvet- lenített a hivatalosan hangzó ön- életrajzszerű felsorolás. — Úgy látom, az elvtárs nem szívesen beszél magáról, de ahogy hallottam, nemrég vették fel a pártba tagjelöltnek. Tulajdonkép­pen tagjelöltségének előzményed­ről szeretném ha mondana vala­mit. — Ha erről van szó, szívesen, bár sem a tag jelöltségem felvéte­léről, sem előzményeiről nem mondhatok különösebbet. Az én generációm a felszabadulás után nevelődött, s az idősebbek szerint könnyen kaptunk meg mindent, pedig nem egészen így van. — Mintha csak az előbb mondottak­ra cáfolna, mozgalmi munkájáról beszélt, amit úttörőként kezdett. — Úgy illett, hogy a párttagok lak, akik az iskola után is előző szakmájukat folytatták. — Tudja-e, mennyibe került a népgazdaságnak kiképeztetésük? Mi a véleménye erről? — Tudom, hogy a két év alatt tanulónként 24 000 forintba. De állítom, hogy ilyen beiskolázás­sal csak a forintokat takaríthat­ta volna meg államunk. — A második kérdésre nehéz felelnem. Sokat gondolkoztam már magamtól is ezen. Népgaz­daságunk az én taníttatásommal így talán ráfizetett. Azt hiszem, hogy nem káros ez azért, hiszen nem leszek hűtlen a mezőgazda­sághoz. Tudom, hogy kell a me­zőgazdasági szakember. De sok­felé hívtak bennünket az isko­lából. Én azonban a falumban akartam — és akarok is — ma­radni. Klisé megnyugtat, hogy a m,i termelőszövetkezetünkben pó­tolni tudnak, az idősebbek közül is sokan tanulnak, nincs akkora szakem berhiány. — Lehet, hogy önzőnek tarta­nak, de ambícióim vannak és így tanulhatok, beiratkozom a Pedagógiai Főiskolára. Régi vá­gyam valóra válik. — Mit gondol, mit tanulhat­nának az illetékesek az ön és az önök példájából? Jó lenne, ha fiatalságunk, de államunk érde­kébe is felhasználhatnák a tanul­ságokat. gyermekei kezdeményezzenek. Édesapám párttitkár volt, így let­tem úttörő, később pedig KISZ- tag. A nagymányoki üzemben há­rom évvel ezelőtt, megválasztot­tak KISZ-titkámaik, így kezdtem dolgozni. Amikor ide kerültem, rá néhány hónapra szóltak az elvtár­sak, tagjelöltségem ügyében. Ak­kor azt mondtam, egyelőre jól ér­zem magamat a fiatalok között. Később megválasztottak az üzemi bizottság titkárának, és a régi mozgalmi emberek, szakszervezeti tagok olyan hatással voltak rám, hogy a következő lépés a tagjelölt­ség kérése volt. Szántó Lajos elvtársat mozgal­mi munkája után vették fel tag-' jelöltnek. Az út, amit megtett egyenesen ívelt. © — Az én utam göröngyös volt — kezdte Schlett László, az üzem főmérnöke, a második megkérde­zett. — Sok időbe kerülne, életem egy-két mozzanatának elmondása, hát még a leírása. A második vi­lágháború alatt repülős voltam. Nem, nem volt rangom. A háború befejezése után a dorogi erőmű­höz kerültem. Még ma sem tudom, mit tartalmazhatott a személyi dossziém, de lépten-nyomon érez­tették velem, hogy nem bíznak bennem. Ismerték végzettségemet, és segédmunkás voltam. Tudták rólam, hogy élek-halok a sport- repülésért, nem engedtek repülni. Azt persze soha senki nem kér­dezte meg tőlem, hogy iskolázott ember létemre miért nem kaptam a katonaságnál rangot. A válasz egyszerűen csak az lett volna, hogy azok sem bíztak bennem. Éveken keresztül bizonytalanság­ban, mellőzöttségben éltem, egé­szen 1956-ig. Azután szűnt' meg, amikor látták, hogy mellőzöttsé­gem dacára is itthon maradtam. Dióhéjban ennyit a rossz emlé­kekről. Nem jó ezekről a dolgok­ról beszélni, és ha néha, mint most is, eszembe jutnak, azt mon­dom magamnak. Ne gondolj a rosszra, most már teljes értékű tagja vagy a társadalomnak. — Először is azt, hogy többet segítsenek a fiataloknak, mert így bizonyos fokú bizonytalanság van nálunk. Merre tovább, ho­gyan tovább? A másik az, hogy az egyetemeken állítsanak még szigorúbb követelményeket a fel­vételeknél és ehhez az alsóbb fokon tanító pedagógusok is se­gítsék az arra érdemeseket fel­készíteni. — Gondolja, hogy így bejutná­nak azok, akik hivatásul választ­ják a szakot és kiszűrnék azokat, akik inkább másutt tudnának helytállni? — Szerintem igen. Legalábbis, kevesebb lenne az esetlegesség. — fejezi be. Gondot okozó és bizony még részben megoldandó problémák­ról beszélgettünk. Nagyobb kö­rültekintésre, és nagyobb türe­lemre van szükség. Nem könmjfi azt elérni, — viszont nagyon szükséges, — hogy mindenki a megfelelő helyen és jó kedvvel dolgozzék, hogy a maximumát adhassa tudásának, tehetségének. Remélhető, hogy Vidus Csaba mezőgazdász pedagógusként is kamatoztatja szaktudását és ma­radandóan hivatásul választja a nevelői pályát. SOMI BENJAMINNÉ Schlett elvtárs, felsőfokú bánya­technikumi végzettséggel, főmér­nöki beosztásban dolgozik a Nagy. mányoki Brikettüzemben, ahol el­ismert ember. Munkájára a párt- szervezet figyelt fel. Az elvtársak látták, hogy párton kívüli műszaki vezető létére, nem semleges szem­lélődéssel, hanem tenniakarással végzi munkáját Az olyan párton- kívüli szorgalmával, igyekezetével dolgozik, aki a párt politikáját el­fogadva, együtt, vállvetve dolgo­zik a kommunistákkal, a párt po­litikájának megvalósításáért. Mun­kája nem csupán termelést irá­nyító munka. Politikailag is helyt­áll, amikor magyarázza a munka célját, a gazdasági és politikai fel­adatok összefüggéseit — A pártszervezet azelőtt is többször meghívott egy-egy párt­rendezvényre, amikor az üzem termeléséről tárgyaltak. Arra gon­doltam, műszaki vezető vagyok, s ilyen minőségben hívtak meg. Nem akartam hinni, azt hittem nem jól hallok, amikor Faragó elvtárs, a pártszervezet titkára, az ©gyik gyűlés után a pártszervezet munkájáról kezdett beszélni ve­lem, s megkérdezte. — Főmérnök elvtárs, nem gondolt arra, hogy a tagjelöltségét kérje? — Nem voltam felkészülve a kérdésre, de a válasz egyértelmű volt. — Ha az élvtársak úgy lát­ják, alkalmas vagyok a párttag­ságra, szívesen és örömmel vállal, nám a párttagsággal járó kötele­zettségeket. Ennyit mondanék el párttagságom történetéről, s még egy dolgot. Most már sportszen­vedélyemnek is hódolhatok. Párt­munkában az MHS repülőoktatója vagyok. © Wusching Ádám, a harmadik megkérdezett huszonnégy éve dol­gozik az üzemben: Tizenhat éves korában lett bányász, később bá- nyászlákatos, most pedig gépé­szeti vezető a brikettüzemben. Az ellenforradalom előtt tagja volt a pártnak. Utána nem kerül­hetett vissza, de lehetőséget adtak számára, hogy munkájával, maga­tartásával bizonyítson. Kétszer nyerte el az elmúlt években a bá­nyászat kiváló dolgozója címet. Töretlen szorgalommal dolgozott és tanult. Elvégezte a gépipari technikumot. Az elvtársak, akik­kel ezelőtt együtt volt a pártban, többször biztatták. — Próbáld meg Wusching elv­társ. Jól dolgozol. Munkádat el­ismerik. Megbotlottál, de nem kö­vettél el helyrehozhatatlan hibát — mondták. — Jólesett a biztatás, és szeret­tem volna párttag lenni, hisz vol­tak, akik nem is tudták, hogy ki­maradtam, de valami visszatartott. Egyrészt féltem a visszautasítástól, másrészt arra gondoltam, a párt­tagság elnyeréséért nem elég csak jól dolgozni. Állampolgári köteles­ségem, hogy a fizetésért becsület­tel megdolgozzam. Az elvtársak segítettek nekem, amikor a no­vember 7-i ünnepségen a mun­kámról elismeréssel szóltak. Ez­után felbátorodtam, és tagjelölt­felvételemet kértem. Nemrég kap­tam meg a tagjelöltkönyvemet, — mondta. íme három ember tagjelöltségé­nek, párttagságának története. In­dulásuk eltérő, és más-más volt. Az egyiké egyenesen ívelő, a má­siké göröngyös, a harmadiké buk­dácsoló, de végül is mindhárman célhoz értek. P. M. ÜVEGTECHNIKUS Egy évvel ezelőtt még arról ábrándozott, hogy majd szép vi­lágos, neonfényes üzletben a női hajfürtöket formálja, bodorítja. Hogy az üveget is lehet alakítani és hogy erre ő is képes lesz nemsokára, eszébe sem jutott. Most pedig itt ül a Dombóvári Vegyesipari Ktsz üvegtechnikai műhelyében és a gázláng fölött olvassza, forgatja, nyújtja az üvegcsövet. „Spicclehúzás” ez a művelet, amit végez, félév múlva már a hajlítást is rábízzák, és mire letelik a három esztendő, üvegtechnikus szakmunkás lesz Klug Gizella. — Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a szakmát válassza? — Nem is tudtam, hogy létezik. Édesapám szólt Király elv­társnak, a szövetkezet elnökének, hogy szeretnék náluk elhelyez­kedni fodrásztanulónak. De az elnök lebeszélte róla, azt mond­ta, hogy fodrásznak sok a jelentkező, nehéz lesz engem felvenni. Inkább próbálkozzam meg ezzel a szakmával. Idejöttem, körül­néztem, megtetszett és vállaltam. A próbaidő letelt, én is elége­dett voltam, úgy látszik az itteniek is, megkötöttük a szerződést. Sebők Sándor részlegvezető szerint Giziből jó üvegtechnikus lesz. Pedig a megyében ő az első nő aki „betör” ebbe a szakmá­ba. Pár évvel ezelőtt még kizárólag férfiszakma volt ez. Pesten már több nő is megtanulta, itt ő az „úttörő”. (J) Az akciótervek valóra váltása van soron a város fiataljainál Ennek a többször is kimondott gondolatnak jegyében ülésezett március 10-én a Szekszárdi Vá­rosi KISZ-bizottság a megyei pártbizottság nagytermében. A kibővített KISZ-bizottsági ülésen részt vettek a város alapszervi KlSZ-titkárai is. A napirend a következő volt: a KISZ városi szervezetei februári taggyűlései­nek tapasztalatai, az akcióprogra­mok elkészítése. \ A városi KSZ-bízottság ülésén a KISZ-központ képviseletében részt vett és a vitában felszólalt Schmidt Gyula, a központ szerve­zési osztályának munkatársa. Fel­szólalt Tatár Lajos, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának mun­katársa is. Mindketten sok hasz­nos tanáccsal látták el a részt­vevőket. A végrehajtó bizottság beszá­molóját Füleki Ferenc, a városi KISZ-titkár terjesztette elő. Az előadásban értékelte az ez évi alapszervi akcióterveket. Részle­tesen és konkrétan foglalkozott a sok jó kezdeményezéssel, tapasz­talattal, de beszélt az esetenkénti szervezeti problémákról és az ideológiai nevelő munka gyenge­ségeiről is. Foglalkozott azzal, hogy városunk fiataljai megér­tették a KISZ Központi Bizottsá­gának irányelveit, az ez évi há­rom jelszó (Tervezzünk és csele­kedjünk együtt. Szót kér a KISZ- tag. Vádoljuk az imperializmust) alapgondolatának megfelelően ké­szültek el az alapszervi akcióter­vek. A vitában hatan szólaltak fel.' A hozzászólók a beszámolót ala­pul véve, munkamódszereiket, eredményeiket ismertetve, sok ja­vaslatot tettek a városi KISZ- bizottság munkájához. Kérték, hogy próbálják meg e módszere­ket másutt is hasznosítani és ja­vasolták, hogy a KISZ-bizottság vezetői fokozottabban támogassák a jó módszerek elterjesztését. A műszergyár KISZ-tilkára azt java­solta többek között, hogy a veze­tőségi tanfolyamokon tartsanak retorikai előadásokat is. Szóba- került a régóta tervezett „fiatal műszakiak, közgazdászok taná­csának” mielőbbi megalakítása is. E tanács munkájához konkrét ja­vaslatok is elhangzottak, főként a műszaki tennivalókról. Szinte a vitában részt vevő valamennyi hozzászóló foglalkozott azzal, hogy jobban kell számolni a KISZ- munkánál a különböző korosztá­lyú, műveltségű, nemű és érdek­lődésű tagság reális igényével. Az összefoglaló szerint a bizott­ság ülése elérte célját, segítséget fog adni az alapszervezetek mun­kájához, hogy városunk egész fiatalsága, a KISZ-tagság számá­ra készült színes, eleven, vonzó programok ez évben megvalósul­hassanak. Most a cselekvés, a tervek meg­valósulása következik — ezzel tértek vissza munkahelyükre a választott szerv tagjai és az ülé­sen részt vett alapszervi KISZ- titkárok.

Next

/
Thumbnails
Contents