Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-11 / 59. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március 11. Látogatás a használt kocsik zugpiacán (Budapesti tudósítónktól.) Halló húsz-huszonöt éves Opel Olympiá- 140—491! Itt Merkúr Vállalat. Le- kát, sőt a koros Tátrákat is. A kö- het még előjegyzést kapni új sze- zel harmincéves Opelekért is el- mélygépkocsira? — kérdezzük az kérnek 12—15 ezer forintot. És egyetlen személygépkocsi-árusító mégis akadnak vevők ezekre a kovállalattól. — Sajnos már csak Volgára fogadunk el előjegyzéseket, arra is csak a jövő esztendőre — hangzik a telefonválasz. Valóban ez a helyzet. Az új Moszkvics, Wartburg és Trabantra már a jövő évi keretet is kimerítették. Ezrek vannak, aldk csak 1967-ben kaphatják meg új kocsijaikat, noha a vételár felét már régen lefizették. Az autóvásárlók számára nem marad más, mint a csíkra is! Rendszerint „maszek” műhelytulajdonosok, akik maguk tudják javítani masináikat; Egymás mellett elég sok autót árulnak. A kis fehér Zastava 65- ért kelleti magát, pedig legalább 5 éves, és a gazdája szerint is jó ötvenezer kilométert futott. Láttunk egy kis FIAT—NSU kiskocsit is, amilyent az Autóklub használ országúti szervizszolgálatra ötvenötezer forintot kért a gazdája és 5 perc alatt el is vitték. Már Merkur használt, vagy bizományi nehezebben ment a nap- Ford-dal, piaca Miután új kocsi nincs, a használt árak is emelkedtek itt. Árük 30—50 ezer forint, aszerint, melyiknek jobb a motorja, karosz. szériája, vagy gumija, melyiknek van rádiója jobb külseje. Sok váamelyért csak 18 ezret kértek, de odaadták volna 12-ért is. A fogyasztása? Ne is említsük. Tizenkétezret kértek egy Tatra—b7/7-ért. Tízért megkötötték az üzletet. Igaz nyöszörgött, zörgött, de ment. Egy logatás nincs, mert elég kevés ke- Opel Rekordért, utolsó előtti kiadás, 120 ezret kért a gazdája. csit selejteznek ki a taxivállalatok és közületek. Sok a régi Moszkvics és a Warsava, illetve elődje, a régi Pobeda. De találunk öregebb reprezentatív Fordökat, Chevrolet- te-ket is, amik már régebbi típusok. Általában a Merkúrnál azokat Gyönyörű állapotban, rádióval, kitűnő gumikkal. Sokan megnézték, de úgy látszik kevés embernek van 120 ezer forintja .:. Elég szép számmal láttunk Moszkvicsokat és Warsavákat is. A huszonöt-hara személyautókat keresik, amelyek mincezret futott kocsikért általá- kisfogyasztásúak. Áruk bizony eléggé borsos. Negyventől 60—70 ezerig. Két-három éves Wartburgok ára nem kevesebb, mint az új el-.dási ára. Vannak Opelek, amelyek közel százezer formt körül ban 45—50 ezer forintot kémek. Egy idős tsz-es bácsi alkudott egy Moszkvicsról. Az üzlet komolynak ígérkezett. Az eladó egy kőtöde tulajdonosa már megkötöttnek tekintette a boltot. Vagyon szép kelletik magukat. A tízévesekért Wartburg de Luxot láttunk het- is elkérnek 50—60 ezer forintot. Az venezerért. érdekes az, hogy ezeken az árakon gazdát is cserélnek. Az eladások jórésze mégsem itt, hanem a „maszek” piacon, a mai zsibajjal szemben bonyolódik. Ide a prérire hozzák ki az öreg Opel Kadetteket, a A zugpiacon látni a legfrissebb és a legöregebb autókat. Csodálatos! De vevő az újakra és a régiekre is akad; *. Zsolnai László HIRDESSEN a T OLTS A MEGYEI Népújságb an! Sorstársak JAPAN egyik nagy városának títami, majd belátva kísérlete ered- lehet igaz... Testét meg-megrázza egyetemi előadótermében már ménytelenségét, belekarol a lány. az elfojtott zokogás, gyülekeznek a diákok — fiúk és ba és kivezeti a teremből. Az — Ne haragudj rám ezért, de lányok — hogy meghallgassák előadás zavartalanul folyik to- éreztem, meg kell mondanom... professzoruk előadását a radioak- vább. bocsáss meg nekem... — próbálja «vitásról. Lehetnek vagy három- — Mi történt veled? — kérde- vigasztalni a fiú. Közelebb húzó- szazan. zi a fiú. dik, és átkarolja a lányt. Amikor az ősz hajú, szemüve- A LÄNY nem tud szólni. Egész — Te... te ismered az én tit- ges egyetemi tanár megjelenik az testét rázza a zokogás. Könnye, kom?!... Te tudod, hogy én ott szü- előadói asztalnál, a teremben né- mint megáradt patak folyik vé- lettem... és hogy ott voltam akkor ma csönd lesz. Az előbb még be- gig kerek arcán. Közel félórába is?... Ez rettenetes!... Ezt nem szélgető, vitatkozó fiatalok most telik mire magához' tér. élem túl!... Bár azt se éltem volfeszült figyelemmel lesik a tanár Meleg, szép barna szemeivel na túl! Mennyivel jobb annak a szavait. hálásan tekint a fiúra. 80 ezernek... ők legalább azonnal — Vizsgáljuk meg hogyan hat — Mi történt? — ismétli a kér- meghaltak... de én? a radioaktivitás- az élő szervezet dést a fiú most már türelmetle- — Ne beszélj így!... ezt nem sejtjeire? — teszi fel a kérdést nül. szabad... légy erős... a professzor önmagának, hogy az- — Szeretném ha elmennénk va- — Legyek erős?... Te ezt nem után feleletet is adjon rá- lami csendes helyre. Minél távo- érted... nem is értheted... te nem — Mint már tanulták a radio- labb az emberektől — mondja a voltál ott akkor... nem tudhatod, aktivitás ionizálja, azaz elektro- lány reszkető hangon. mit éltem átmos töltéssel látja el a sejteket. A fiú némán bólint, s kéz a — Nézz a szemembe! Én is tar- Ennek a változásnak az az ered- kézben elindulnak. A lány lehor- tozom neked egy vallomással.- ménye, hogy a sejtekben nem gasztott fejjel, bánatos szomorú nekem is van titkom előtted... fimennek végbe megfelelő módon arccal megy a fiú mellett. Nyo- gyelj rám: azok a vegyi folyamatok, amelyek masztó ez a csend. De egyikük — Sorstársak vagyunk! a szervezet működéséhez szülcsé- sem meri megtörni a hallgatást. Mielőtt a lány szóhoz jutna, to- gesek. Emlékeik között kutatnak. De vább folytatja: Ilyenkor beszélünk a vér sú- ezek az emlékek... jobb rájuk sem — Igen, sorstársak... én is ott lyos megbetegedéséről. Mert a gondolni. voltam akkor... 1945. augusztus csontvelő sejtjei, amelyekben a Már egy félórája mennek szót- 6-án Hirosimában... Titkunkkal vörös és fehér vérsejtek kelet- lanul egymás mellett. Hirtelen nem vagyunk egyedül... sokan éL keznek, rendkívül érzékenyek a megállnak. Most veszik csak ész- nek ma Japánban, akik sorstár- radióaíktív sugarakra. Ha a sugár- re: megérkeztek. A parkban el- saink... és akik hozzánk hason- zás következtében a csontvelő vétve látni csak embereket. Itt- lóan meghamisított okmányokkal megbetegszik, ennek következté- ott kisgyerekek játszanak fel- élnek... kénytelenek vagyunk tit- ben túlságosan kevés fehér vér- ügyelet mellett. kölni múltúnkat, amelyről egyálsejtet termel. Ennek azután olyan — Itt leülünk, jó? — mutat a talán nem tehetünk... vérbetegség a következménye, fiú a legközelebbi padra. — SORSTÁRSAK... — veszi át amely a legtöbb esetben a ha- — Ne ide. Eire sokan járnak. a szót a lány — élő halottak... Iáihoz vezet. Ilyen betegségben Tovább mennek. Egy félreeső leprások... akiket mindenki kerül, szenvedtek például azok a japán padra leülnek. Most még nyo- mert félnek tőlünk... mert a su- halászok, aíkik Bikinitől 150 kilo- masztóbb a csend. A tájat nézik, garak!... a gyilkos sugarak!... ret- méterre egy hidrogénbomba-rob- Tavaszodik. A fák levelei kezdik tenetes... vajon meddig bírjuk— bantás hamuesőjébe jutottak. visszanyerni üdén zöld színüket, mikor követjük a nyolcvanezret... Ma már az is bizonyos, hogy a Nézik az újjászülető élet gondo- helyesebben a kétszázezret... — radioaktív sugarak nemcsak a mi latát ébresztő kora tavaszi tájat, hirtelen a fiú felé fordulva foly- egészségünket, hanem utódaink Végül a lány töri meg a rájuk tatja: ...azt hiszem már megérted egészségét is veszélyeztetik, szakadt nagy csendet. a történteket... nem bírtam végigUgyanis a szaporodást szolgáló — Ne haragudj... nem bírtam hallgatni... és ha arra gondolok, szervek sejtjei rendkívül érzéke- tovább... Köszönöm, hogy segítet- hogy nem lehetek soha anya! Nem nyék a radioaktív sugárzásra, és tél, és hogy mellettem vagy... ismerhetem meg a világ egyik ezeknek a sejteknek megrongáló- — Ez csak természetes, hiszen legszebb érzését, nem hozhatok dása rendkívül súlyos kihatással tudod... gyermeket a világra, mit ér így az van az utódokra: a gyerekek hol- Néhány másodpercre ismét életem? Járom az utcát, miköz- tan, vagy testi, esetleg szellemi megszakad a beszélgetés, majd ben arra gondolok, vajon engem defektussal jönnek a világra. Tény halkan, alig hallhatóan mondja a mikor ér utol a végzet... a gyil- az, hogy Hirosimában az atom- lány: kos sugarak végzete... — ezeket bomba ledobása utáni években — Ha tudnád... nem lenne eny. az utolsó szavakat már inkább rengeteg gyerek jött holtan a nyíre természetes... csak magának mondja, alig halivilágra s rengeteg volt a torz- A fiú hirtelen két kezébe fogja hatóan. szülött is. a lány arcát és maga felé fordít- Most, hogy mindketten bevallott Ma már azt is tudjuk, hogy az ja. Hosszan a szemébe néz. Mint- ták titkukat, megkönnyebbülve a pusztítás, amelyet a radioaktiv ha valami titkot akarna kiolvas- ülnek egymás mellett. Láthatólag sugárzás végez az utódok köré- ni onnan. Pedig nincs szüksége mindketten megnyugodva, ben, az átöröklési törvények kő- rá. Ismeri a lány titkát! S míg a két szerencsétlen javetkeztében nem azonnal, hanem — Nézd — kezd hozzá bátorta- pán fiatal titkukkal egy város- lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIMa későbbi generációkban, száz, lanul — én... ismerem a titkod... széli parkban ülnek, a távirati jjjvagy kétszáz év múlva jelentke- de... ennek ellenére... hírügynökségek újabb szomorú Szik. A lány arca megrándul. Ré- hírt röpítenek világgá: Ej Idáig jutott előadásában a pro- mült, ijedt tekintettel néz a fiú- „Radioaktív fertőzést okozott a zfesszor, amikor az egyik padsor- ra. Hirtelen mozdulattal kiszakít- Spanyolországban leesett amerikai Sban egy huszonöt év körüli lány ja magát az ölelésből és arcát ke- atombomba.-hisztérikusan felzokog. A méllette zébe temetve hátrább húzódik.-ülő társa, egy fiú, igyekszik esi- — Nem!... ne folytasd!... ez nem Szigetvári László SiimiiiiiiiimiimimiiiiiimiiiiimiiiiliiHmiiiiiiiiiliiiiliiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiilliimimiimmililiiiiiiiiiiimiiiiiiaimiiiHii Sárközi Gyula: g — 109 — — Tetszik tudni egy borgőzös hangulatomban elfecsegtem neki, hogy a kasszából vettem ki azt a pénzt, amit elvesztettem a lóversenyen és a levelében azzal fenyegetett meg, hogy feljelent a rendőrségen, ha nem fizetem vissza határidőre a pénzt. Mert amikor kölcsönkértem tőle, azt mondtam, hogy anyámat beszállították a debreceni klinikára és az operálásra kell a pénz ... — De azért a „keménykötésű huligán cimborái ’ csak léteznek? — Hát nem mondom, van egy-két jóbarátom, akikkel együtt szoktunk a túrira járni. — Azokról is beszéljen, akikkel együtt szokott vedelni a sarki italboltban Kőbányán! — Ja? Hát olyanok is vannak. — Neveket! — Ném baj, ha csak a jasznevüket ismerem? — Nyögje már ki! — Hát a Jukli Pepi, Bozontos, Nyurga... — Szép kis mákvirágok! Régi ismerőseink... Ezek valóban nem riadnak vissza egy-két kilóért egy kis véres munkától! No, de rájuk lesz még gondom! Most azonban térjünk csak vissza a tárgyra! Hol volt tegnap este öttől nyolcig? Mert az alkalmazottai szerint öt előtt pár perccel elment a boltból azzal, hogy a postára megy és csaík nyolckor jött vissza? Skurek erősen gondolkodott. Vagy legalább is — 110 — úgy tett, mintha töprengett volna és emlékei tárházából keresgélné azt a helyet, ahol tegnap öttől nyolcig volt. — Beszéljen már, mert semmi kedvem sincs reggelig bíbelődni magával! — dörrent rá a főhadnagy. — Hol is voltam? Persze, a postára csak beszaladtam feladni egy táviratot ai yámnak, aki valóban a debreceni klinikán fekszik, hogy csak a jövő héten tudom meglátogatni. Aztán felmentem a barátnőmhöz, Jurcsek Elzához, A Soroksári út 7/b alatt lakik. Nála voltam egészen fél nyolcig. Nyolcra visszaértem a boltba. Fel csengett a telefon. Koróda leemelte a kagylót. Pandur jelentkezett a Zárad-lakásból. A főhadnagy kiadta az utasítását, majd beleszólt a rádiótelefonba: — Zárai János elvált feleségének címét megtudni és holnap reggel behozni. Aztán Kovács menjen ki a Soroksári út 7/b alá, keresse ott meg Jurcsek Elzát, s kérdezze meg tőle, ki volt * nála tegnap este 5 és 8 között. Köszönöm... A főhadnagy Skurekre pillantott, aki most egykedvűen állt az asztal előtt s egyik lábáról a másikra nehezedett. Ügy látszott, mintha teljesen nyugodt lenne. Csak az ide-oda futkosó apró szemei árulták el belső nyugtalanságát. — 111 — — Rövidesen megtudjuk, igazat beszélt-e! De jaj lesz magának, ha félrevezette a rendőrséget! — mondta Kóródi és megfenyegette Skureket. — Aztán mondja csak, szép mákvirág, ha maga az Elzácskájánál volt tegnap este, akkor miért szökött meg ma reggel? — Én ... n-nenj szöktem meg ... — Nem? Hát akkor miért telefonált be reggel, hogy lázas beteg, s nem megy be, holott kutya baja sem volt s röviddel utána eltűnt, a lakásáról és a boltba sem ment be? — Hát... izé... — Ne falazzon, hallja-e! Mert nekem is elfogy a türelmem! — Kóródi megint egészen közel ment Skurekhez és megmarkolta zakóját a mellén. — Tudja, hogy magát miért tartóztattuk le? — Nem, nem tudom — hőkölt hátra Skurek és hamuszürke arca ismét fehér színt öltött. — Nem?! Hát majd én megmondom magának: Zárainé meggyilkolásának alapos gyanúja miatt! — E-ez n-nem le-het Igaz! visított fel a kis ember kétségbeesetten. — Nem én voltam! — Neem!? Hát ki? Talán meg tudja mondani? — Én nem is jártam ott tegnap... Azaz jártam, de később, úgy félnyolc felé... — Szóval beismeri, hogy mégis csak járt ott? — Igen, kérem, jártam... de akkor már Záramé halott volt...
