Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-09 / 57. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1966. március 9. Egy régi panasz margójára A következő olvasható a Szek­szárdi Városi Pártbizottság panasz­könyvében: „Hirt Ferenc, szekszárdi, Kos­suth Lajos u. 19. szám alatti la­kos panasza: 4—5 éve ott hever az utcánkban a járda mellett a szemét, az építkezési törmelékek maradványa. Kéri a panaszos az illetékesek intézkedését. Kelt I960 szeptember 10. Elintézés módja: a városi tanács vb-vel megbeszél­ve. Aláírás: ügyeletes. Megjegy­zés: vissza kell térni az ügyre, az elintézés ellenőrzendő! Rúzsa, vá­rosi titkár.” Mit láthat az ennek megvizsgá­lásával megbízott ember a szek­szárdi Kossuth Lajos utcában? A 15. számú ház, az MHS épü­lete előtt a következő látvány tá­rul a figyelmes néző szeme elé. Ott hever körülbelül 20 méternyi vasbeton gerenda. Homok teríti a járda egy részét. Szemétkupac, üvegcserepek, téglatörmelék, ola­jos rongy és egy macska teteme. A 19. számú ház előtt gondo­zott, szép kis virágoskert. A pa­naszt tevő Hirt bácsit munka közben találom. Nyugdíjas már, de fúr-farag, fabrikál a ház hátsó részében berendezett kis műhelyben. — Oh, a panaszügyben jött? — kérdi. — Már azt hittem, el is fe­ledkeztek róla. Mondtam is a minap az asszonynak: nem for­gatják azt a panaszkönyvet? Hát mégiscsak sor került rá? Még mindig ott van a szemétnek egy része, látható. A múltkoriban már azt hittük, intézkedés történt. — Miből gondolták? — Hát abból, hogy egyik este­felé — már sötétedett —, egy te­herautóval elvitték a téglát. Tör­melék és fél tégla volt, körülbelül négy köbméternyi. Hogy ki volt a szállító, honnan jött és hova vitte, azt nem tudjuk. Otthagyta viszont a többit, a betongerendá­kat is. — Kinek szóltak már eddig, in­tézkedést kérve? — Beszéltünk mi már a rend­őrrel is. Szóltunk az utcaseprő­nek, vitesse el. Annak a brigád­vezetője azt mondta, menjünk a KIK-hez. Végül aztán elmentem a pártbizottsághoz panaszra. — Mióta van ott a szemét, hul­ladék? — Hát az bizony régóta. Van annak már körülbelül négy éve is. Gondolom, amikor átépítés volt az MHS-nél, itt felejtették az építők. közben bejött a A következőket A Szekszárdi Állami Gaz­daság sárközi kerülete univerzális traktorvezetőket keres Jelentkezni lehet: Ujberek, Csamai műhelyvezetőnél. (47) Beszélgetés háziasszony, mondja: — Mi csak azért szóltunk, mert szeretjük a rendet. Most már el­mossa az eső a homokot, elhordja lassan a szél, de elég volt sokszor átgázolni rajta. * Régóta ott hever a szemét. Bár­ki hagyta ott, szégyen megtűrni. Joggal képezte panasz tárgyát. Nincs szükségük a betongeren­dákra, nem hiányzik sehol a lel­tárból? Reméljük, nem sokáig éktelen­kedik már szerteszét az egész­ségtelen és rendetlen vicik-vacak és az ott heverő értékek! El kéne azt sürgősen takarítani! SOMI BENJAMINNÉ Tolna megyei Tanács Épí­tőipari Vállalat azonnali be­lépéssel felvesz útépítő mun­kásokat, kubikosokat, kő­műveseket, kőművest ki­szolgáló férfi és női se­gédmunkásokat. Jelentkez­ni lehet: a vállalat munka­ügyi osztályán, Szekszárd, Keselyűsi út 6. (204) TÁJKÉP UTÁN CSENDÉLET ECSET HELYETT, , - színes harmóniája az alkotó ki- ként mondom, mert a festmé­ollóval a kezében találtaidról fogyhatatlan ötleteit, munkaked- nyeim között jól érzem magam. SíuXSLíb- tótattam ra a ét tükrözik Nem várok különösebb elisme­szolotokek kozott. Nem a domb- f- tárlatokon való rész oldalon, hanem kertes, kis, családi Áldor László, id. Wágner Andor, vl\t T úe7 érzem ennvi év házabain. A korán beköszöntött ta- Ferencz Lajos, Szabó Dezső és , \ , y, vaszi időjárás őt is kicsalogatta Wallachar László neve fémjelezte ^ as ls 1§y enne helyemben, a szabadba. felszabadulás előtt a megye fes- Az ősz hajú festő mögött 53 — Menjünk talán be a szobába, tészetét. Azóta több mint húsz év munkás esztendő áll. Ezalatt ott nyugodtan beszélgethetünk — telt el és a régiek közül, csupán számtalan igyekezet, siker és mondja és máris tessékel előre. Szabó Dezső és ő maradt meg az néha kudarc is. A megyében el- A szobába lépve a kiállítások ecset mellett. A többiek meghal- ismert festőművészként könyve- hangulatát ébresztik bennem a talk, vagy elpártoltak a palettától, lik el. Sok fiatalt nevelt ennek falakon elhelyezett festmények. Az idős festőművész a gyors a művészetnek és mégis elfeled- A néhány ragyogó színhatású kezű mesterekhez tartozott. Eleinte keztek róla. csendélet és tájkép, a hármas kedvelte az olaj technikát, de a ablak előtt elhelyezett örökzöld későbbiek során rátért az akva- TÍZ EV ALATT ió egynéhány virágokkal, ünnepi külsőt köl- retire és végig kitartott mellette. kiállítást rendeztek már a megyé- csonoz a lakasnak. Kepeit ismertek a dunántúli tar- b d senkinek A beszélgetés a hangulatnak latokon. Az első kiállított fest- megfelelően indul. Wallacher menyei 1924-ben a Nemzeti Sza- László festőművész nem a szónak, Ionban, majd Budapesten a Mű­nem jutott eszébe, hogy a tehetséges művész­nek is küldjenek egy-egy meg­fK "‘•X.f SS: S'akvSe'líraSr goSoI san sorrendbe szedve a szekrény megfontolva beszél. Homlokán ki- bathelyi, kaposvári, pécsi, szék simulnak a ráncok, kék szeme szárdi és bajai tárlatokat abban mintha jobban csillogna. az időben nem lehetett elképzel­— Ne haragudjon, ha egy ki- ni az ő akvarelljei nélkül, csit többet gondolkozom a vála szokon. ötvenhárom évet kell visszaszámolnom, — mondja bo- csánatkérően. — Ugyanis ötödik gimnazista koromban kezdtem ko. molyán festegetni. Rajztanárom fedezte fel bennem az állítólagos tehetséget, s az ő javaslatára in­dultam el a művészi pályán. Mozgékony ujjaival végigszánt hófehér haján, majd karba teszi kezét, úgy mesél. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után a kép­zőművészeti főiskola hallgatója lett és rajztanári diplomát szer­zett. Ezután sem vált meg a fő­iskolától, itt maradt művésznö­vendéknek. Csók István tanítvá­— Bizony az ambíció most is megvolna, csupán a fiatalos len­dület hiányzik, — mondja moso­lyogva, közben a lábaira mutat. — Abban az időben legszíveseb­ben tájképeket festettem, most már ahogy a lábak egyre fárad­tabbak lesznek, leginkább a csendéletek kerülnek előtérbe. tetején. Néhány éve vonult nyugdíjba, de az ecsetet egy pillanatra sem tette le. Nem pihen, mert sem a szíve, sem pedig a szeme nem hagyja. Ha sétája közben egy ház udvarán megtetszik valami­lyen virág, szíve nem hagyja nyugodni. Elkéri, hazaviszi és azonnal nekilát a munkának. Úgy festi le, ahogy ezt annak idején tanulta, a nagy mesterek­től. Nem tették, okol senkit, mellőzik. hogy elfelej- Ugyanolyan 1 dott a fővárosnak, hazajött szülő­.......................................................Illll Ilii Ilii lllllllllllllllllt III llllllllllllllllllllvárosába. Azóta itt él, és fárad­S hatatlanul dolgozik. A szoba fa­jiam látható festmények jól érzé­keltetik négy évtizedes Tolna me­ggyed munkásságát. A Sió parti rész Eletek, a szekszárdi lankás domb- Eoldalak és a sárközi tájak eleve- Jnednek meg képein, melyeknek CSENDÉLETEI, régebbi tájképei szinte megszólalnak. Úgy érzi az ember, ha kinyújtja kezét, meg­tapinthatja a vázában álló virá- kedvvel és lelkesedéssel" festéget gokat, beszállhat a Duna habjain most is, mint azelőtt. A beszél- himbálódzó csónakba. A régi is- getés látszólag is jólesik neki u v*-, , , kolát képvisel1 Wallacher László‘ mert a művészetről folyik, amely nutt. ^^neves °festőművész^hatás- ^Z * egésZ életét kitöltötte' A búcsú' sál volt rá. Szerette és tisztelte feszítik kepéiket, a modern irány- zásnál a kertajtóban még néhány a nagy^ nevű mestert érvényesül munkáikon. Ezért mondattal megtoldja az elmon­Mű vésznövendék korában is, persze senki sem kívánhatja, hogy dottakat: mos*’ mindig aiya változtasson egyéni stílusán, idős „ . , rekedett, hogy egyemsege tukro- . ., ,.. , — Ha nyakba erő hajat es bar­ződjék munkáiban. Szorgalmával koyara utanozni ProbaIl°n máso- kót növesztenék, lefésülném haja- és tehetségével elérte, hogy tanul- kát. mat a homlokomra, kinevetné­manyai befejeztevel a Kepzomu- « ,. , vészeti Főiskolán maradt mint ta- Összeráncolja homlokát, latszik nek, mert az csak a fiataloknak nársegéd. A sok munka mellett rajta, magában valamit nagyon való. Akik eldobják egyéniségű- mindig tudott időt szakítani arra, fontolóra vesz. Mondja-e, vagy két a pillanatnyi érvényesülésért, hogy állandóan képezze magát, nem? Hirtelen felnéz, majd úgy könnyen így járhatnak! gyarapítsa tudását. Szabad ideje- ... . ’ 3 53 J ' nek legnagyobb részét a festé- határoz, kimondja: szednek szentelte. — Az utóbbi években elfelejt­A tolnai dimbes-dombos vidékét , , , „T ... azonban egykönnyen nem lehet keztek lolam. Nem szemrehanyas- elfelejteni. Wallacher László itt született Szeíkszárdon, ide is vá­gyott vissza. 1923-ban búcsút mon­FERTÖI MIKLÓS Sárközi Gyula: 9 btte fl rajiéig Kőműves szakmunkásokat azonnal felveszünk, jelentkezni lehet . Paksi Járási Építőipari Ktsz Paks, valamint a dunaföld- vári és nagydorogi építésve­zetőségem (83) Kőműveseket és építőipari segédmunkásokat felvesz a Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz. Jelentkezés, Bonyhádon, Perczel Mór u. 74. (56) —iiiitiiiiiiiitiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiiinimiMiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiimmimmiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiimiiiiiiiiiiiiiiii — 103 — — Ebben nem kételkedem, ne értsen félre — szabadkozott Pandur hadnagy —. Dehát tudja, egy olyan nőszemélytől minden kitelik... Akkor hát azt mondja meg nekem, Erzsiké, hogy so­kat veszekedtek? — Hát éppen eleget. Főleg a nagysága pörölt. Az úr soha egyetlen bántó szót nem mondott neki. Bezzeg a nagysága nem tett lakatot a szájára! És min vesztek össze? — Először azon, hogy az úr féltékenykedett. De hát ez csak nem bűn, hisz szerette a nagy­ságát joga volt hát számon kérni tőle egyet- mást. — És másodszor? — Másodszor? Az első felesége miatt. — Hát elvált ember? — Igen... És éppen a nagysága miatt. Aztán az első nagysága — közel járt már a negyven­hez —, még mindig szerette az urat. Imádta. Nem tudta elfelejteni. Volt úgy, hogy beállí­tott olyankor, amikor az úr külföldön hang- versenyzett éppen, és bizony csak úgy zengett az \egész lakás. Sokszor már attól féltem, hogy valóban neki esik a nagyságámnak. — Hát ilyen veszedelmes nő? — Azt meghiszem. Aki szeret, annak ereje megduplázódik s nem törődik semmivel. Egyéb­ként is stramm asszony. Arra akarta rávenni a nagyságát, hogy hagyja faképnél az urát, mert ha nem, elmond mindent a múltjáról és egyéb más dolgairól, amikről tudomást szerzett. Kép­zelje el, az én nagyságám nem is nagyon ijedt — 104 — meg a fenyegetéseitől. Azt felelte, hogy tőle nyugodtan mondhat az urának akármit, az ura imádja és megbocsát neki mindent. — No, és az első beváltotta fenyegetését? — Be ám! Elmondott mindent az úrnak, ezt onnan tudom hogy kihallgattam egyik vesze­kedésüket, amikor az úr a nagysága szemébe vágta az első nagyságától hallott dolgokat. De aztán sírva könyörgött, hogy bocsásson meg neki, amiért bedőlt az első felesége rosszindula­tának, mert abból csak az irigység beszél, irigyli az én nagyságám fiatalságát, szépségét. Pedig, ha akkor egy kicsit férfiasabb, akkor most meg­kímélte volna magát ettől a tragédiától... De­hát ha az ember szerelmes, akkor soha nem tud férfias lenni. — Aztán még mit csinált az első? — Egyszer, amikor ajtót nyitottam' neki, ma­gából kikelve nekem esett: azonnal mondjam meg, hol van az a szőke dög, hadd tiporja ki a beleit! Szerencsére nem volt idehaza, szokása szerint valahol a városban kujtorgott. Mondom, hogy nincs idehaza. Erre még nagyobb dühbe gurult, hogy biztosan letagadom, de akkor ne­kem is jaj! Szörnyen megijedtem, még be ta­lálja váltani a fenyegetését, s azt mondtam, hogy jöjjön be és győződjék meg saját szemé­vel. Bejött Nem, beviharzott, s mint a szélvész, úgy száguldott végig, szobáról szobára. Minden­hová benézett, de hiába. A nagyságám nem volt sehol. Kissé lecsillapodott. Kimerültén bele­roskadt az egyik fotelbe, talán éppen abba, amelyikben ülni tetszik. Én, aki mindenütt a — 105 — sarkában voltam, rögtön hoztam egy kis vizet neki. „Hova ment az a bestia?” — kérdezte, még mindig villámló szemekkel, de már meg­nyugodva. Mondom, hogy nem tudom, soha nem szokta megmondani nekem. „Biztosan a stricijével hentereg valahol!”. Mondom, hogy nem tudom. „És az a szerencsétlen vén ember hisz neki! Hogy még erre sem nyílik ki a sze­me! Az orránál fogva vezeti a szajha! Szeren­cséje, hogy nem találtam itthon, mert kikapar­tam volna azt a két szép szemét, amelyekkel annyira megbűvölte az én Jánoskámat!”. Erzsi ijedten elhallgatott, mint aki túl sokat mondott el olyasmiről, amit talán nem szabad lett volna. Esetleg az úr fülébe jut a dolog, s akkor nem teszi zsebre, amit tőle kap. Pandur eleget tudott már az 1. számú Zárai- néról. Nem akarta tovább feszíteni a húrt, látva a lány ijedtségét, s tudva azt, hogy többet, újabbat úgy sem mondhat már neki. De egyet azonban még tudni akart. — Mondja, Erzsiké, mikor látta utoljára Zá­rait? Mikor? Hát tegnap délután, úgy három óra körül, amikor elindult Bécsbe. Fél kettőkor meg- fürdött. Én takarítottam ki a fürdőszobát előtte is utána is. Aztán elbúcsúzott a nagyságától, én meg lekísértem a kocsihoz, segítettem a bőrön­döket cipelni... Azt hiszem, mindent elmond­tam és az úr még mindig nem jön. Nem ha­ragszik, ha én most elmegyek, mert olyan rossz érzés itt ülni, ebben a lakásban, ahol a nagy­ságát megölték. Egyszerűen nem bírok itt lenni.

Next

/
Thumbnails
Contents