Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-09 / 57. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG 1966. március 9. Egy régi panasz margójára A következő olvasható a Szekszárdi Városi Pártbizottság panaszkönyvében: „Hirt Ferenc, szekszárdi, Kossuth Lajos u. 19. szám alatti lakos panasza: 4—5 éve ott hever az utcánkban a járda mellett a szemét, az építkezési törmelékek maradványa. Kéri a panaszos az illetékesek intézkedését. Kelt I960 szeptember 10. Elintézés módja: a városi tanács vb-vel megbeszélve. Aláírás: ügyeletes. Megjegyzés: vissza kell térni az ügyre, az elintézés ellenőrzendő! Rúzsa, városi titkár.” Mit láthat az ennek megvizsgálásával megbízott ember a szekszárdi Kossuth Lajos utcában? A 15. számú ház, az MHS épülete előtt a következő látvány tárul a figyelmes néző szeme elé. Ott hever körülbelül 20 méternyi vasbeton gerenda. Homok teríti a járda egy részét. Szemétkupac, üvegcserepek, téglatörmelék, olajos rongy és egy macska teteme. A 19. számú ház előtt gondozott, szép kis virágoskert. A panaszt tevő Hirt bácsit munka közben találom. Nyugdíjas már, de fúr-farag, fabrikál a ház hátsó részében berendezett kis műhelyben. — Oh, a panaszügyben jött? — kérdi. — Már azt hittem, el is feledkeztek róla. Mondtam is a minap az asszonynak: nem forgatják azt a panaszkönyvet? Hát mégiscsak sor került rá? Még mindig ott van a szemétnek egy része, látható. A múltkoriban már azt hittük, intézkedés történt. — Miből gondolták? — Hát abból, hogy egyik estefelé — már sötétedett —, egy teherautóval elvitték a téglát. Törmelék és fél tégla volt, körülbelül négy köbméternyi. Hogy ki volt a szállító, honnan jött és hova vitte, azt nem tudjuk. Otthagyta viszont a többit, a betongerendákat is. — Kinek szóltak már eddig, intézkedést kérve? — Beszéltünk mi már a rendőrrel is. Szóltunk az utcaseprőnek, vitesse el. Annak a brigádvezetője azt mondta, menjünk a KIK-hez. Végül aztán elmentem a pártbizottsághoz panaszra. — Mióta van ott a szemét, hulladék? — Hát az bizony régóta. Van annak már körülbelül négy éve is. Gondolom, amikor átépítés volt az MHS-nél, itt felejtették az építők. közben bejött a A következőket A Szekszárdi Állami Gazdaság sárközi kerülete univerzális traktorvezetőket keres Jelentkezni lehet: Ujberek, Csamai műhelyvezetőnél. (47) Beszélgetés háziasszony, mondja: — Mi csak azért szóltunk, mert szeretjük a rendet. Most már elmossa az eső a homokot, elhordja lassan a szél, de elég volt sokszor átgázolni rajta. * Régóta ott hever a szemét. Bárki hagyta ott, szégyen megtűrni. Joggal képezte panasz tárgyát. Nincs szükségük a betongerendákra, nem hiányzik sehol a leltárból? Reméljük, nem sokáig éktelenkedik már szerteszét az egészségtelen és rendetlen vicik-vacak és az ott heverő értékek! El kéne azt sürgősen takarítani! SOMI BENJAMINNÉ Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalat azonnali belépéssel felvesz útépítő munkásokat, kubikosokat, kőműveseket, kőművest kiszolgáló férfi és női segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi osztályán, Szekszárd, Keselyűsi út 6. (204) TÁJKÉP UTÁN CSENDÉLET ECSET HELYETT, , - színes harmóniája az alkotó ki- ként mondom, mert a festméollóval a kezében találtaidról fogyhatatlan ötleteit, munkaked- nyeim között jól érzem magam. SíuXSLíb- tótattam ra a ét tükrözik Nem várok különösebb elismeszolotokek kozott. Nem a domb- f- tárlatokon való rész oldalon, hanem kertes, kis, családi Áldor László, id. Wágner Andor, vl\t T úe7 érzem ennvi év házabain. A korán beköszöntött ta- Ferencz Lajos, Szabó Dezső és , \ , y, vaszi időjárás őt is kicsalogatta Wallachar László neve fémjelezte ^ as ls 1§y enne helyemben, a szabadba. felszabadulás előtt a megye fes- Az ősz hajú festő mögött 53 — Menjünk talán be a szobába, tészetét. Azóta több mint húsz év munkás esztendő áll. Ezalatt ott nyugodtan beszélgethetünk — telt el és a régiek közül, csupán számtalan igyekezet, siker és mondja és máris tessékel előre. Szabó Dezső és ő maradt meg az néha kudarc is. A megyében el- A szobába lépve a kiállítások ecset mellett. A többiek meghal- ismert festőművészként könyve- hangulatát ébresztik bennem a talk, vagy elpártoltak a palettától, lik el. Sok fiatalt nevelt ennek falakon elhelyezett festmények. Az idős festőművész a gyors a művészetnek és mégis elfeled- A néhány ragyogó színhatású kezű mesterekhez tartozott. Eleinte keztek róla. csendélet és tájkép, a hármas kedvelte az olaj technikát, de a ablak előtt elhelyezett örökzöld későbbiek során rátért az akva- TÍZ EV ALATT ió egynéhány virágokkal, ünnepi külsőt köl- retire és végig kitartott mellette. kiállítást rendeztek már a megyé- csonoz a lakasnak. Kepeit ismertek a dunántúli tar- b d senkinek A beszélgetés a hangulatnak latokon. Az első kiállított fest- megfelelően indul. Wallacher menyei 1924-ben a Nemzeti Sza- László festőművész nem a szónak, Ionban, majd Budapesten a Műnem jutott eszébe, hogy a tehetséges művésznek is küldjenek egy-egy megfK "‘•X.f SS: S'akvSe'líraSr goSoI san sorrendbe szedve a szekrény megfontolva beszél. Homlokán ki- bathelyi, kaposvári, pécsi, szék simulnak a ráncok, kék szeme szárdi és bajai tárlatokat abban mintha jobban csillogna. az időben nem lehetett elképzel— Ne haragudjon, ha egy ki- ni az ő akvarelljei nélkül, csit többet gondolkozom a vála szokon. ötvenhárom évet kell visszaszámolnom, — mondja bo- csánatkérően. — Ugyanis ötödik gimnazista koromban kezdtem ko. molyán festegetni. Rajztanárom fedezte fel bennem az állítólagos tehetséget, s az ő javaslatára indultam el a művészi pályán. Mozgékony ujjaival végigszánt hófehér haján, majd karba teszi kezét, úgy mesél. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után a képzőművészeti főiskola hallgatója lett és rajztanári diplomát szerzett. Ezután sem vált meg a főiskolától, itt maradt művésznövendéknek. Csók István tanítvá— Bizony az ambíció most is megvolna, csupán a fiatalos lendület hiányzik, — mondja mosolyogva, közben a lábaira mutat. — Abban az időben legszívesebben tájképeket festettem, most már ahogy a lábak egyre fáradtabbak lesznek, leginkább a csendéletek kerülnek előtérbe. tetején. Néhány éve vonult nyugdíjba, de az ecsetet egy pillanatra sem tette le. Nem pihen, mert sem a szíve, sem pedig a szeme nem hagyja. Ha sétája közben egy ház udvarán megtetszik valamilyen virág, szíve nem hagyja nyugodni. Elkéri, hazaviszi és azonnal nekilát a munkának. Úgy festi le, ahogy ezt annak idején tanulta, a nagy mesterektől. Nem tették, okol senkit, mellőzik. hogy elfelej- Ugyanolyan 1 dott a fővárosnak, hazajött szülő.......................................................Illll Ilii Ilii lllllllllllllllllt III llllllllllllllllllllvárosába. Azóta itt él, és fáradS hatatlanul dolgozik. A szoba fajiam látható festmények jól érzékeltetik négy évtizedes Tolna meggyed munkásságát. A Sió parti rész Eletek, a szekszárdi lankás domb- Eoldalak és a sárközi tájak eleve- Jnednek meg képein, melyeknek CSENDÉLETEI, régebbi tájképei szinte megszólalnak. Úgy érzi az ember, ha kinyújtja kezét, megtapinthatja a vázában álló virá- kedvvel és lelkesedéssel" festéget gokat, beszállhat a Duna habjain most is, mint azelőtt. A beszél- himbálódzó csónakba. A régi is- getés látszólag is jólesik neki u v*-, , , kolát képvisel1 Wallacher László‘ mert a művészetről folyik, amely nutt. ^^neves °festőművész^hatás- ^Z * egésZ életét kitöltötte' A búcsú' sál volt rá. Szerette és tisztelte feszítik kepéiket, a modern irány- zásnál a kertajtóban még néhány a nagy^ nevű mestert érvényesül munkáikon. Ezért mondattal megtoldja az elmonMű vésznövendék korában is, persze senki sem kívánhatja, hogy dottakat: mos*’ mindig aiya változtasson egyéni stílusán, idős „ . , rekedett, hogy egyemsege tukro- . ., ,.. , — Ha nyakba erő hajat es barződjék munkáiban. Szorgalmával koyara utanozni ProbaIl°n máso- kót növesztenék, lefésülném haja- és tehetségével elérte, hogy tanul- kát. mat a homlokomra, kinevetnémanyai befejeztevel a Kepzomu- « ,. , vészeti Főiskolán maradt mint ta- Összeráncolja homlokát, latszik nek, mert az csak a fiataloknak nársegéd. A sok munka mellett rajta, magában valamit nagyon való. Akik eldobják egyéniségű- mindig tudott időt szakítani arra, fontolóra vesz. Mondja-e, vagy két a pillanatnyi érvényesülésért, hogy állandóan képezze magát, nem? Hirtelen felnéz, majd úgy könnyen így járhatnak! gyarapítsa tudását. Szabad ideje- ... . ’ 3 53 J ' nek legnagyobb részét a festé- határoz, kimondja: szednek szentelte. — Az utóbbi években elfelejtA tolnai dimbes-dombos vidékét , , , „T ... azonban egykönnyen nem lehet keztek lolam. Nem szemrehanyas- elfelejteni. Wallacher László itt született Szeíkszárdon, ide is vágyott vissza. 1923-ban búcsút monFERTÖI MIKLÓS Sárközi Gyula: 9 btte fl rajiéig Kőműves szakmunkásokat azonnal felveszünk, jelentkezni lehet . Paksi Járási Építőipari Ktsz Paks, valamint a dunaföld- vári és nagydorogi építésvezetőségem (83) Kőműveseket és építőipari segédmunkásokat felvesz a Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz. Jelentkezés, Bonyhádon, Perczel Mór u. 74. (56) —iiiitiiiiiiiitiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiiinimiMiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiimmimmiiiiiiiiiiiiiiiiitmiiiimiiiiiiiiiiiiiiii — 103 — — Ebben nem kételkedem, ne értsen félre — szabadkozott Pandur hadnagy —. Dehát tudja, egy olyan nőszemélytől minden kitelik... Akkor hát azt mondja meg nekem, Erzsiké, hogy sokat veszekedtek? — Hát éppen eleget. Főleg a nagysága pörölt. Az úr soha egyetlen bántó szót nem mondott neki. Bezzeg a nagysága nem tett lakatot a szájára! És min vesztek össze? — Először azon, hogy az úr féltékenykedett. De hát ez csak nem bűn, hisz szerette a nagyságát joga volt hát számon kérni tőle egyet- mást. — És másodszor? — Másodszor? Az első felesége miatt. — Hát elvált ember? — Igen... És éppen a nagysága miatt. Aztán az első nagysága — közel járt már a negyvenhez —, még mindig szerette az urat. Imádta. Nem tudta elfelejteni. Volt úgy, hogy beállított olyankor, amikor az úr külföldön hang- versenyzett éppen, és bizony csak úgy zengett az \egész lakás. Sokszor már attól féltem, hogy valóban neki esik a nagyságámnak. — Hát ilyen veszedelmes nő? — Azt meghiszem. Aki szeret, annak ereje megduplázódik s nem törődik semmivel. Egyébként is stramm asszony. Arra akarta rávenni a nagyságát, hogy hagyja faképnél az urát, mert ha nem, elmond mindent a múltjáról és egyéb más dolgairól, amikről tudomást szerzett. Képzelje el, az én nagyságám nem is nagyon ijedt — 104 — meg a fenyegetéseitől. Azt felelte, hogy tőle nyugodtan mondhat az urának akármit, az ura imádja és megbocsát neki mindent. — No, és az első beváltotta fenyegetését? — Be ám! Elmondott mindent az úrnak, ezt onnan tudom hogy kihallgattam egyik veszekedésüket, amikor az úr a nagysága szemébe vágta az első nagyságától hallott dolgokat. De aztán sírva könyörgött, hogy bocsásson meg neki, amiért bedőlt az első felesége rosszindulatának, mert abból csak az irigység beszél, irigyli az én nagyságám fiatalságát, szépségét. Pedig, ha akkor egy kicsit férfiasabb, akkor most megkímélte volna magát ettől a tragédiától... Dehát ha az ember szerelmes, akkor soha nem tud férfias lenni. — Aztán még mit csinált az első? — Egyszer, amikor ajtót nyitottam' neki, magából kikelve nekem esett: azonnal mondjam meg, hol van az a szőke dög, hadd tiporja ki a beleit! Szerencsére nem volt idehaza, szokása szerint valahol a városban kujtorgott. Mondom, hogy nincs idehaza. Erre még nagyobb dühbe gurult, hogy biztosan letagadom, de akkor nekem is jaj! Szörnyen megijedtem, még be találja váltani a fenyegetését, s azt mondtam, hogy jöjjön be és győződjék meg saját szemével. Bejött Nem, beviharzott, s mint a szélvész, úgy száguldott végig, szobáról szobára. Mindenhová benézett, de hiába. A nagyságám nem volt sehol. Kissé lecsillapodott. Kimerültén beleroskadt az egyik fotelbe, talán éppen abba, amelyikben ülni tetszik. Én, aki mindenütt a — 105 — sarkában voltam, rögtön hoztam egy kis vizet neki. „Hova ment az a bestia?” — kérdezte, még mindig villámló szemekkel, de már megnyugodva. Mondom, hogy nem tudom, soha nem szokta megmondani nekem. „Biztosan a stricijével hentereg valahol!”. Mondom, hogy nem tudom. „És az a szerencsétlen vén ember hisz neki! Hogy még erre sem nyílik ki a szeme! Az orránál fogva vezeti a szajha! Szerencséje, hogy nem találtam itthon, mert kikapartam volna azt a két szép szemét, amelyekkel annyira megbűvölte az én Jánoskámat!”. Erzsi ijedten elhallgatott, mint aki túl sokat mondott el olyasmiről, amit talán nem szabad lett volna. Esetleg az úr fülébe jut a dolog, s akkor nem teszi zsebre, amit tőle kap. Pandur eleget tudott már az 1. számú Zárai- néról. Nem akarta tovább feszíteni a húrt, látva a lány ijedtségét, s tudva azt, hogy többet, újabbat úgy sem mondhat már neki. De egyet azonban még tudni akart. — Mondja, Erzsiké, mikor látta utoljára Zárait? Mikor? Hát tegnap délután, úgy három óra körül, amikor elindult Bécsbe. Fél kettőkor meg- fürdött. Én takarítottam ki a fürdőszobát előtte is utána is. Aztán elbúcsúzott a nagyságától, én meg lekísértem a kocsihoz, segítettem a bőröndöket cipelni... Azt hiszem, mindent elmondtam és az úr még mindig nem jön. Nem haragszik, ha én most elmegyek, mert olyan rossz érzés itt ülni, ebben a lakásban, ahol a nagyságát megölték. Egyszerűen nem bírok itt lenni.
