Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-09 / 57. szám
\ lftöß. március ft. TOLVA MEGYEI NEPtJS.tG 3 Kialakulóban az új gazdasági mechanizmus Milyen cipőket gyártsanak Bombádon? Mint minden vállalatnál, a Bonyhádi Cipőgyárban is sok szó esik néhány hónap óta arról, hogy új gazdasági mechanizmus van kialakulóban és ezzel kapcsolatban van néhány tennivalója a cipőgyári kollektívának is. Nagyobb önállóság... nagyobb felelősség... a fogyasztók igényeinek figyelembevétele ... takarékosabb gazdálkodás ... Műszaki konferencián, párt- és szak- szervezeti taggyűlésen, termelési tanácskozáson jó néhányszor elhangzott. Azonban azt, hogy itt nemcsak elvekről van szó és a változásoknak már most meg kell kezdődnie, egy váratlan levélből tudták meg a bonyhádiak. Storniroztak egy harmincezer páros rendelési A levél február 10-én kelt Budapesten és a Cipőnagykereskedelmi Vállalat közölte benne a cipőgyárral, hogy a január 19-i, 39 ezer pár különféle cipőre szóló megrendeléséből harmincezer párra nem tart igényt. A megrendelés törlésének oka: Szükséglethiány. Példátlan eset a Bonyhádi Cipőgyár történetében. Hozzászoktak ahhoz, hogy a nagykereskedelmi vállalatok évről évre — negyedéves bontásban — megkapják a kereteket, a bonyhádi gyár is jó előre tudja, hogy menynyi cipőt kell a belkereskedelem részére gyártania, mennyit exportra. Negyedévenként aztán — ugyancsak hetekkel, hónapokkal előbb — modellekre konkrétizál- ják a nagykereskedelmi vállalatok a megrendelést. El lehet tehát készíteni a pontos gyártási programot, most, már csak arra kell törekedni, hogy időben és jó minőségben szállítsanak, minél kevesebb legyen a reklamáció. Közben készülni a következő évre, majd az új modellek közül is kiválasztják a legjobbakat, a kapacitás kitöltése a jövő évre is biztosítva van. Most meg?... Itt van ez a harmincezer párás rendelés-visszavonás. Hát nem kell a bonyhádi cipő senkinek sem? Harmincezer pár cipő mintegy másfél heti elfoglaltságot jelent a gyár dolgozóinak. Ha nem lesz í'endelés. nem lesz munka a gyárban. Esetleg szabadságra kell küldeni a munkásokat. — a dombóvári Alkotmány Tsz szerelője. Tizenöt évvel ezelőtt az egész megye, az ország ismerte a nevét. Az újságok sokszor írtak róla, tizenöt évvel ezelőtt teljesítményével az ország legjobb traktorosa volt. — Akkor jutalmul elküldték Csehszlovákiába, üdülni. Azután szinte teljesein elfelejtették a nevét. Mintha lezuhant volna a csúcsról... p edig egyáltalán nem zu- * hant le, sőt, még feljebb emelkedett. De ez az emelkedés nem volt olyan látványos, mint amíg traktoron ült. Nem éppen fiatal fejjel, de tanulni kezdett. — 1952-ben Jánoshalmán voltam brigádvezetői iskolán, ötvenkilencben meg Örkényben, szerelőin. A Dalmandi Gépállomáson voltam körzeti szerelő, egészen az elmúlt évig, amikor az egész dombóvári brigádot átvette a szövetkezet. A gépállomás főmérnöke, Szabó János ezt mondotta róla: — Tán nincs még egy ember a megyében, akinek ilyen vas- szorgalma lenne, mint az öregnek. Régi traktoros volt, de fel tudott nőni az új feladatokhoz, az újabb, korszerűbb gépekhez. Sokan lemaradtak ebben a „versenyben” de a Pista bácsi ebbein is győzte erővel. A gyár vezetői természetesen nem hagyhatták annyiban a dolgot. Utána jártak, elmentek a nagykereskedelmi vállalathoz is és más vonalon is próbálkoznak intézkedni. Az hamarosan kiderült, hogy nem a bonyhádi cipők minőségével van baj. A budapesti nagykereskedelmi vállalatnak kell a bonyhádi cipői Csak nem most, hanem félév múlva. A harmincezer párat ugyanis hajlandók átvenni, csak nem az első negyedévben, hanem augusztus 15-e után. Gyártsák le a bonyhádiak akár most, akár a második negyedévben, ez esetben raktározzák augusztus 15-ig, utána örömest átveszik tőlük a normális, harmadik-negyedik negyedévi kontingensen felül. Tudni kell a körülmények ismeretéhez, hogy a Bonyhádi Cipőgyár — mint a gyárak túlnyomó többsége is — tiszta profilú üzem. Itt varrott technológiával készülő, félnehéz lábbeliket gyártanak. Ezeket készítik egész esztendőben, januártól decemberig. Már pedig ezeknek a cipőknek a szezonja ősszel és télen van. Nyáron senki sem hord durábel-bákancsot és félnehéz „sportos” női félcipőt. Persze, vannak gyárak, ahol a könnyű nyári cipő a profil. Ezek ugyancsak januártól decemberig készítik ezeket a főleg ragasztott talpú, könnyű cipőket. Az is köztudomású, hogy ezek a cipők inkább tavasszal, nyáron kellenek. A tiszta profilnak számos előnye van. Ahol ugyanazt csinálják egész évben, ott nagyobb fokú lehet a begyakorlottság. A műszakiak, a gyártmány és technológia fejlesztésén dolgozó szakemberek tevékenységét jobban lehet koncentrálni. A gyártás — üzemi szinten mérve, sőt bizonyára iparági szinten is — így a leggazdaságosabb. Az eddig talán fel sem vetődött, hogy ez a gazdaságosság megvan-e népgazdasági szinten is. A tiszta profilnak ugyanis — éppen a cipő szezoncikk-jellege miatt, velejárója az állandóan nagy készlet. A bonyhádi gyárban a tavaszinyári hónapokban készült cipőket kell hosszabb ideig raktározni, Koch Antal, a szövetkezet főkönyvelője: — Sok ilyen ember kellene a szövetkezetekbe. Akkor nem lenne baj a gépesítéssel... Ha egy traktor meghibásodik, akkor az ő számára nincs vasárnap, nincs ebéd, cigaretta. Csak ha kijavította, azután... A tizenöt év nem múlt el ** nyomtalanul. A kiváló traktorosból kiváló szerelő lett. Munkáját nem lehet holdakban mérni, talán ezért merült feledésbe a nagy nyilvánosság előtt Právics István neve. De a tény, hogy a brigád, amelyhez tartozott, többször lett szocialista brigád, mindennél jobban bizonyít. És kitüntetéseinek száma is... — Kaptam sztahanovista jelvényt, kétszer kiváló jelvényt, egy gépállomási kiváló jelvényt, egy miniszteri, meg egy kormánykitüntetést. No, majdnem elfelejtettem; a kiváló munkásőr jelvényt is megszereztem. Mert munkásőr is vagyok. Meg tizennégy év óta népi ülnök a járás- bíróságon... Mégsem lett elfelejtett ember az egykor kiváló traktoros. Annak idején ezzel a címmel jelent meg róla egy újságcikk: „Právics István a megye traktorosainak példaképe.” Az lehet ma is. BI. a könnyű, nyári lábbelikre profi- lozott gyárak termékeit pedig ősszel és télen. A Cipőnagyker. stomirozó levele tulajdonképpen azt a kérdést veti fel, hogy ki viselje ennek költségeit. Még tovább menve kérdésessé tette azt is, hogy a tiszta profil adta előny arányban áll-e azzal a népgazdasági kárral, 11 .it a hónapokig elfekvő készletek okoznak („befagyasztott” eszközök, raktár- igény, tárolási költség, a cipő minőségének romlása a hónapokig tartó raktározás alatt stb.) A gyárban többféle megoldást keresnek. Egyelőre arra nem gondolnak, hogy most legyártsák a harmincezer párat és raktározzák augusztus közepéig. Lehet manőverezni esetleg az exporttal is, előrehozni a harmadik negyedévi előirányzatból harmincezer párat, azonban még itt sem biztos, hogy elfogadja-e a többletet az első félévben a külkereskedelem, esetleg a külföldi megrendelő. Nem nagyon valószínű ez, ugyanis ha itthon nem kell senkinek sem májusban a téli cipő, akkor külföldön sem kell. Nagyon valószínű tehát, hogy a végleges megoldást az hozza, amit szintén nem hagytak ki a számításból a cipőgyáriak. Fel kell adni a tiszta profilt, mindig az évszaknak megfelelő cipőt gyártani. Az első új modelleket, minta cipőket pár nap alatt elkészítették és ott „találkoztam velük” Zentai József főmérnök asztalán. Az egyik egy dohányszínű lyug- gatott nyári víkendcipő, a másik hasonló, de csau-színben, a harmadik barnás színű, hunting bőrből készült nyári cipő, a negyedik fekete, új vonalú „cugos” félcipő. Mindegyik könnyű, nyári lábbeli, ragasztott talppal. Ezekkel próbálkozunk — mondja a főmérnök. Valamikor ebben a gyárban készítettek a 19-es bébicipőtől a 44-es bakancsig mindent. Lehet, hogy most eddig nem kell elmennünk, azonban az eddig kialakult gyakorlat is rossz. Haszna lehet az újra vegyessé váló "profilnak az is, hogy így majd jobban tudunk gazdálkodni az anyaggal. Ha többféle modellhez szabjuk ki például felsőbőrből az alkatrészeket, kevesebb megy a hulladékba. Persze, a munkánk nehezebb lesz, mint eddig, de azt hiszem, félni nincs okunk. Egyébként nemcsak a harmincezer párás rendeléstörlés a jele nálunk az új helyzetnek. Ma például sokkal bővebb a választék, mint egy-két évvel ezelőtt. A gazdaságirányítási rendszer reformja többek közt megszünteti a szállítónak, eladónak egyoldalúan előnyös helyzetét a vevővel, megrendelővel szemben. Ezt tapasztalhatják most a Bonyhádi Cipőgyárban is. Rajtuk múlik, tudnak-e alkalmazkodni az új helyzethez. J. J. Római katolikus papok tájékoztató értekezlete Február 8-án délelőtt a Hazafias Népfront székházában tájékoztató előadást tartott megyénk katolikus papsága részére dr. Ka- hulits László közgazdász, egyetemi docens. „Gazdasági irányítási rendszerünk reformja” címmel. A nagyszámú hallgatóság közül sokan szóltak hozzá az előadás anyagához, mely felszólalások főleg az erkölcsi és anyagi ösztönzők egyensúlybeli megtartásának szükségességét, valamint a gazdasági reformok bevezetését megelőzően a közérthető propagálás fontosságát hangsúlyozták ki. A tájékoztatón megjelent és felszólalt Vitányi György prépost, országos főtitkárhelyettes is. Gazdasági jegyzet Állítsuk vissza megyénk rangját a lucernamag- termesztésben ! K özismert, hogy Tolna megye területe kiválóan alkalmas az aprómagvak termesztésére. Évtizedekkel ezelőtt olyan jól kihasználták ezt a lehetőséget egyes községekben, hogy abból gazdagodtak meg. A világnak vannak olyan részei, például Észak-Európa, ahol a hűvös időjárás a kedvezőtlen körülmények miatt nem tudnak lucernamagot fogni, ezért a magyar vetőmag mindig keresett cikk lehet és nyilvánvalóan az is lesz. Sajnos az utóbbi időben megfeledkeztek arról, hogy hazánknak, különösen pedig a Dél-Dunántúlnak ezt az aranyát kellő gonddal termesszék. Annyira lecsökkent a kcema- és a vörösheremag termesztésének területe, hogy az elmúlt évben fogott magmennyiség a hazai igényeket sem fedezi. A Földművelésügyi Minisztérium kollégiuma úgy határozott: ezentúl minden szövetkezetnek magának kell megtermelnie a vetőmag- szükségletét, csaknem minden magféleségből. A pillangósok esetében természetesen mentesülnek ez alól azokban a községekben, ahol — igazolás szerint — nem alkalmasak a körülmények a lucernamag és a vörösheremag fogására. A rendelkezésre szükség van, de ez csak az első lépés ahhoz, hogy a háború előtti időhöz és a felszabadulás utáni, bizonyos rövid időszakhoz hasonlóan ismét sok teremjen ezekből a valóban aranyat érő magvakból, tehát exportálni is tudjunk bőven, nemhogy itthoni gondjaink vannak az ellátással. Az önálló termesztésre való áttérés még nem old meg mindent. Szükséges a kellő szervezettség, a szakszerű termesztés és növényvédelem, a legjobb táblák kijelölése, a termeltető vállalattal a szoros együttműködés, mindenekelőtt pedig törzsgazdaságok kijelölése, kialakítása. Főként ezekről a kérdésekről tanácskozott a napokban Dombóváron 50 közös gazdaság vezetője, vagy vezető szakembere megyei és járási vezetőkkel, minisztériumi főosztályvezetővel és mindenekelőtt a termeltető vállalat: a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat dombóvári alközpontjának igazgatójával, szakembereivel. Maga az igazgató, Csonka Károly szinte megszállottja ennek a nemes ügynek. A tanácskozás megrendezésével gyakorlatilag is megtették az első lépést ahhoz, hogy Baranya, Tolna és Somogy megye (mindhárom megyében tartottak megbeszélést, az alközpont hatáskörének megfelelően) aprómagtermesztési hagyományait „rehabilitálják”. Az adottságokat tekintve a mi megyénk különösen nagy lehetőségeket rejt magában, ezért erre vonatkozóan a termelők és termeltetők eszmecseréje különösen hasznos lehet. Minden erővel támogatni kell az elvi megállapodások megvalósítását, vagyis megteremteni a korszerű feltételeket a lucerna- és vörösheremag nagy területen való termesztéséhez. Nem túlzás azt mondani, társadalmi ügy a dombóvári tanácskozás céljainak megvalósítása. Érdeke minden szövetkezetnek, de a valuta miatt érdeke az egész népgazdaságnak. Az elmúlt év eredményei országos rangot adnak Tolna megyének, olyan sikeres volt összességében a mezőgazdasági termelés. De igazi rangot egy vidék mezőgazdasági kultúrájának az ad, ha a legnagyobb jelentőségű ágazatokat fejlesztik, a legjobb adottságokat használják ki az illető vidéken. Tolna megyében sok mindenre igen jók az adottságok, például a szarvasmarha-tenyésztésre és a gyümölcstermesztésre, de nehéz volna eldönteni, hogy csak harmadrangú szerep jut-e minden körülmények között az aprómagtermesztésnek, vagy pedig az elsők között kell nyilvántartani. Inkább az utóbbi érvényes. Legyünk hát azon, hogy törzsgazdaságok kialakításával, a szövetkezetek és a termeltető vállalat jó kapcsolatával, valóban korszerű agrotechnikai eljárásokkal visszahozzuk megyénk régi hírét, visszaállítsuk a rangját a magtermesztésben, főleg a lucemamag termesztésében. G. J. A tolnanémedi szövetkezet tíz holdon termel paradicsomot, tíz holdon paprikát. A palántamagokat már elvetették az üvegház ágyasaiba. Három asszony, Márton Jánosné, ifj. Győré Istvánná és Németh Jánosáé munka közben.
