Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-08 / 56. szám

4 TÓT,WA MEGYEI NÉPŰJSÁG 1966. március 8.' A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat felhívja a TÜZÉP és fmsz. tégla­utalványokkal rendelkező vevőket, hogy folyó év első negyed­évében megvásárolt téglát a dombóvári, hidasi, mázai téglagyárakból legkésőbb március 31-ig szállítsák el. i (171) Nem én öltem meg Delgadót... Mirpuri nyilatkozata Humberto Delgado tábornok án Willanuevatól nem messze San A portugál rendszer egyik el- meggyOkolásával vádolt Vashdev Leoinardoban átlépték a portugál lenzéki tagja ezzel kapcsolatban Kundanmal Mirpuri kijelentette, határt. Az egyik, angol útlevelet közleményt hozott nyilvánosság- hogy ártatlan, nem ő ölte meg a mutatott fel. Az illetékesek felír- ra az Observer című lapban, portugál ellenzéki vezért. A spa- ták a számát: 33265, és a tulaj do- amelyben leleplezi a portugál és nyol kormány ugyanis nemzet- nosának a nevét: Mirpuri. a spanyol rendőrség mesterkedé­közi körözvényt adott ki nyolc Január elején Madridban a sét, közli, hogy éppen ez a körül- személy ellen, akiket azzal vádol, kémelhárító és a biztonsági szer- mény, hogy Mirpuri útlevele a hogy részesei voltak Delgado és vek újból felszólították az Inter- rendőrségen tűnt el 1963-ban, bi- titkámője meggyilkolásának. Az polt, hogy tartóztassa le a 33265 zonyítja a portugál titkosszolgá- Interpol a felhívás után széles számú útlevél tulajdonosát, Mir- lat bűnösségét Delgado tábornok körű ^ nyomozást kezdett a nyolc punt, mert az a vád ellene, hogy meggyilkolásában. Véleménye sze- gyanásított, közöttük Mirpuri részt vett Delgado tábornok meg. ' rint a rendőrségnek és az Inter- után. A napokban az Observer cí- gyilkolásában. polnak nem az ártatlan brit pol­mű brit lap egyik tudósítója meg. Mirpuri az újságíróknak kije- gárt kellene zaklatni, hanem a találta Mirpurit. A pakisztáni lentette, hogy a 33265 számú út- portugál rendőrségen, vagy a biz- származású brit állampolgár levél az övé volt, de még 1963-ban tansági szolgálatban kellene ke- ugyams Jerseyben egy emlektar- elveszett Portugáliában. Akkori- gyakkal kereskedő bolt tulajdono- ban ugyanis Portugáliában járt, a bunosolket­sa. Mirpuri cáfolta, hogy valaha Lisszabonban való tartózkodását is találkozott volna Delgadóval, meg kellett hosszabbítania. (Mir- vagy hogy beavatkozott volna a pUrj apja ugyanis Lisszabonban portugál politikába. A nemzetközi él, őt látogatta meg.) Az illetékes körözvényen szereplő személyeket szervek átvették Mirpuritól az sem ismerte és soha életében sem útlevelet, kiadták neki az elismer- volt azon a helyen, ahol Delgado vényt, és közölték vele, hogy né- holttestét megtalálták. hány nap múlva jöjjön a meg­Delgado és titkárnőjének holt- hosszabbított útlevélért. Egy hét testét Villanueva del Fresno kö- múlva azonban az illetékesek kö­zelében a portugál határtól nem zölték vele. hogy útlevele néhány messze találták meg tavaly ápri- m®s útlevéllel együtt elveszett, lisban. Utoljára február 13-án lát- közölték akkoriban Nagy- ták őket Badajozban, Spanyol- Britannia lisszaboni pagykövetsé- országban, Mirpuri az angol lao §ével is, ahol kiadták Mirpuri- tudósítójának kijelentette, hogy nak eredeti útlevelének másolatát. 1965. februárjában Bombayban Ezzel 1963. március 2-án vissza­volt. Ez több tanúval tudja bizo- tért Nagy-Britanniába. nyítani. Ezt a tényt különben út- 1964. októberében Mirpuri In- levelében levő vizummal is alá- diába utazott. Bombayban volt támaszthatja. hivatalos megbeszélése. Egészen 1965. májusáig maradt Indiában, Az ügy úgy indult, hogy ta- tehát február 13-án, amikor Del- valy júliusban a spanyol szervek dago tábornokot és munkaiktárs- értesítették az Interpolt, azokról nőjét megölték, semmi esetre sem a „»***. ** február 13­terepei először a gyanúsítottak listáján. Tavaly augusztusban a Jersey-i rendőrség egy tagja meg­látogatta és elmondta, mi miatt vádolják a portugálok. Mirpuri ekkor felmutatta az útlevelét és közölte a rendőrségi hivatalnok­kal, hogy gyilkosság miatt nem érzi magát bűnösnek és a kérdé­ses időpontban Indiában tartóz­kodott. Ezért roppant élcsodálko­zott, mikór arról értesült, hogy januárban Lisszabonban még min­dig körözik. Mirpuri azt is el­mondta még, hogy apját a por­tugál rendőrség állandóan zaklat­ja, számtalanszor kihallgatták és adatokat kémek fiáról. A Kövendi Sándor Tolna me­gyei Cipész Ktsz raktári anyagnyilvántartási munkában jártas dolgozót keres félmúszakos alkalma­zásra. Nyugdíjas is megfelel. Jelentkezés a szövetkezet központjában: Szekszárd, Kölcsey u. 4. sz. alatt. (52) Tolna megyei Tanács Épí­tőipari Vállalat azonnali be­lépéssel felvesz útépítő mun­kásokat, kubikosokat, kő­műveseket, kőművest ki­szolgáló férfi és női se­gédmunkásokat. Jelentkez­ni lehet: a vállalat munka­ügyi osztályán, Keselyúsi út 6. Szekszárd, (204) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimit Sárközi Gyula: | ü Csipke ifial Féltéig A Szekszárdi Állami Gaz­daság sárközi kerülete univerzális traktorvezetőket keres Jelentkezni lehet: Ujberek, Csamai műhelyvezetőnél. (47) A tajga legújabb városa A szibériai tajga bozótjában a folyópartról teraszosan emel• kednek az utcák: ez Gyivnogorszk, a Szovjetunió egyik legfiata­labb városa. Születését a Jenyiszej folyón épülő vízierőműnek kö­szönheti. Az emberek képzeletében Szibéria még manapság is kegyet­len fagyokkal, ilttalan utakkal és az élet mindenféle viszontag­ságaival kapcsolódik össze. Pedig Gyivnogorszk, mire a vízierő­mű felépül, a korszerű város mintaképe lesz: már most is van színháza, stadionja és több sportcsarnoka. Lakossága egyelőre nem nagyszámú: mindössze 40 000 fő. Főként fiatal építőkből, áll. Tavaly 500 lakodalmat ünnepeltek Gyivnogorszkban. „Sietni kell a lakásépítéssel, — kesereg Szemjon Likov, a város fiatal polgár­mestere. — Az előre nem látott esküvők és az újszülöttek állan­dóan a lakásépítési terv megváltoztatását követelik.” Gyivnogorszk városában, a krasznojarszki vízierőmű zelében, nagyarányú lakásépítés bontakozott ki. kö­Felvétel a szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nappali tagozatára az 1966/67 tanévre A szekszárdi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban gépüzemefő növény- termesztési szak működik, melyre olyan érettségi vagy képesítő bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok jelentkezhetnek, akik 35. életévüket még nem töltötték be. Kisebb létszámban felvételt nyerhetnek mg. szakiskolai végzettséggel vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok is.- Társadalmi tanulmányi ösztöndíjasok és a termelő munkában egy-két évet eltöltött fiatalok a felvételnél előnyben részesülnek. Hallgatóink a kétéves tanulmányi idő alatt főiskolai szintű kiképzést nyernek növénytermesztéstan, mezőgazdasági géptan és üzemszervezéstan területén. E tárgyakból a tanulmányi idő végén államvizsgát tesznek és szak­technikusi oklevelet nyernek. Intézetünk — a főiskolákhoz hasonlóan — kollégiumi elhelyezést, menzai étkezést, szociális helyzetüktől függő támogatást és tanulmányi ösztöndíjat biztosít hallgatói számára. A szaktechnikusok a mezőgazdasági termelőüzemek üzemvezető mező- gazdasági mérnökei mellett egy-egy részterület irányítását végzik, de elhelyez­kedhetnek a szakigazgatás területén, mezőgazdasági jellegű vállalatoknál, szakoktatásnál, stb. Termelőszövetkezetben letelepedő fiatal szakembernek a 16/1964. (XII. 30.) FM. sz. rendelet 23, 24, 25. §-a értelmében 10 000, Ft letelepedési segélyben és 80%-os gépkocsi-vásárlási hitelben részesülhetnek. Jelentkezési lapot annál a középiskolánál kell benyújtani, amelynél az érettségi, illetve képesítő oklevelet megszerezte. Három éve, vagy annál régebben végzettek közvetlenül a Felsőfokú Mg. Technikum címére küldjék meg jelentkezésüket a munkaadó javaslatát mellékelve. Csatolandó okmányok: érettségi vagy képesítő bizonyítvány, tanulmányi értesítő (mind a négy osztályról), önéletrajz, születési anyakönyvi kivonat, hatósági orvosi bizonyítvány. Jelentkezési határidő: 1966. május 10. Jelentkezési lap beszerezhető a nyomtatványboltokban vagy az intézetnél (TO. 820. rsz.). Érdeklődőknek részletes felvilágosítást nyújt az intézet tanul­mányi hivatala. Telefon: 28—31, 28—32. FELSŐFOKÚ MEZŐGAZDASÁGI TECHNIKUM IGAZGATÓSÁGA Szekszárd-Palánk (74) SriBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIIBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBJBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBBBBBBBIBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBIBlIBBBBBBBBBBBBBBBIIBBIBBBBBl — 100 — Elővett egy Totót és rágyújtott. Aztán tekintete a zongorára esett. Érdekes, eddig fel sem tűnt neki a zongora, pedig jókora darab, majdnem a fél szalont betölti. Persze, hisz Zárai karmester... Átült a zongorához. Elvégre valamikor szépen zongorázott. Még diákkorában a kollégiumban tanult meg rajta játszani. Klubjukban volt egy pianino, azt nyaggatta, ha egy ids szabad ideje akadt. Aztán amikor zenekarrá verődtek össze cimboráival, ő lett a zongoristájuk. Ujjad végigszaladtak a billentyűkön. Észre seon vette s egy régi kedvenc dalának jól ismert me­lódiája csendült fel ujjai alól. Klári ..; Vajon merre lehet? Csengettek. Felugrott és sietett ajtót nyitni. Egy nő, helyesebben egy fiatal lány állt a kü­szöbön, egyszerű öltözékben. — Kit keres? — kérdezte a hadnagy, jóllehet sejtette, hogy az illető csakis Erzsi,_ Záraiék ház­tartási alkalmazottja és Zárait keresi. — Zárai úr itthon van miár? — kezdte félénken a lány, majd hozzátette: — Nagy Erzsébet vagyok, a háztartási alkalmazottjuk... — Nincs, még nem érkezett meg — felelte Pandúr. — De azért fáradjon beljebb. Itt meg­várhatja, nemsokára jönnie kell. Táviratozott. Én meg legalább nem leszek egyedül s nem unatko­zom ... Különben Pandúr Károly nyomozó va­gyak — mutatkozott be a lánynak, majd így fe­jezte be: — Én is Zárait várom;— és kitárta Erzsi előtt az ajtót. A lány kissé bátortalanul lépett be a lakásba. — 101 — Megállt tétován az előszobábon, mint aki nem tudja, most mit tegyen: menjen tovább vagy mégis forduljon inkább vissza. — Vegye le a kabátját — sietett segítségére a hadnagy. — És jöjjön be a szalonba. — S előre­ment. Visszaült a foteljébe s úgy várta Erzsit. A lány csak öt perc múlva lépett be, még min­dig szorongva, s lopva körülsandított a szalonban. — Nem kell félnie semmitől — szólalt meg Pandúr bátorítóan. — Már nincs itt, elvitték... Még reggel. Üljön le szépein és beszélgessünk. Unatkozom... Erzsi szófogadóan leült a szemközti fotelbe, térdeire helyezte összekulcsolt kezeit, s szótlanul bámult a nyomozóra. Szorongása úgy látszik még mindig nem engedett fel. Nem csoda, hisz rend­őrséggel még soha sem volt dolga és életében most áll először szemtől szemben rendőrségi nyo­mozóval. Bár az igazat bevallva, nem ilyennek képzelte őket. azt hitte, mindnyájan egyenruhá­ban járnak, mint a rendőrök. Ez a fiatalember meg mindennek kinéz, csak rendőrnek nem. Sok­kal inkább elhinné neki, hogy színész. Jóvágású, megnyerő külsejű, elegáns ... Pandur körülbelül kitalálta, mi játszódhat le a lány lelkében, s nem akarta még jobban megrémiszteni, ezért tapintatból most nem be­szélt a gyilkosságról. De azért szeretett volna részleteket megtudni Záraiék életéről, olyasmi­ket, amikről a rendőrségnek nem lehetett tudo­mása. Óvatosságból, kerülve a neveket, mégis feltette az első kérdést: — 102 — — Hogy éltek? — Mint a kutya és a macska — szólalt meg a lány, aztán mint aki észbekapott, hogy vala­mit esetleg nem jól mondott, helyesbítette ma­gát: — Vagyis, hát csak az úr szerette... — Az asszony tehát nem szerette az urát? — Utálta... — Erzsi olyan grimaszt vágott, mint aki megveti az efféle nőket. — Meséljen valamit az életükről! — Az életükről? — Erzsi eltűnődött. — Jobb arról nem beszélni... Külön külön élték életü­ket. Az úr, mint már mondtam, nagyon szerette a nagyságát, de ő sokat volt távol, vidéken, kül­földön, a művészetének élt, ideje nem sok ma­radt a nagyságára. De azt a keveset is vele töl­tötte és túlzott szeretetével mintha pótolni akarta volna az együtt nem töltött órákat, na­pokat. .. De a nagysága. .. az élte a világát! Ha az úr nem volt itthon, telefonok, fodrász, mani­kür, ilyen orvos, olyan orvos, szabó, alig volt idehaza. Ha mégis itthon maradt, akkor mindig férfiakat fogadott. Mindig újakat, ismeretleneket. Olyankor legtöbbször szabadságoltatott. — Ennyire szerette a férfiakat? — Azt meghiszem... Mintha ki lett volna éhezve rájuk... Szerintem nem szívből szerette őket, mint más nő a férjét, vőlegényét, hanem máshogyan, másmiért... Talán a vére... Nem tudom, nem értek én még az ilyesmikhez... — Magát nem próbálta rávenni valamire? — Hogy tetszik azt képzelni! — felelte Őszinte felháborodással a hangjában Erzsi. — Tisztessé­ges lány vagyok én, kérem! \ V A

Next

/
Thumbnails
Contents