Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-08 / 56. szám
T0G6. märcins. 8, TOLNIA MEGYÉT NÉPÚJSÁG 5 'Ilern otthon, — aibértei — Kétszáz plusz villany fejenként — fogja halkra a szót a háziasszonyjelölt, — Négyet fizettünk ketten, de ha mi elmegyünk, csak a csupasz bútorok meg a kőpadló marad itt. A térítők, a szőnyeg a miénk — mondják a lányok, a jelenlegi lakók, akik rövidesen költöznek máshová. — Oda érdemes menned — mintha valami halvány gúny csendülne a kislány hangjából — ha lefekszel a tyúkokkal, no meg egyszerre a háziakkal, jó korán, akkor meg lesznek veled elégedve. Mert tisztelet és becsület a kivételnek, de a legtöbb albérlet mindennek mondható, csak éppen otthonnak nem. Nyolcszáz forint havonta — Kétszáz plusz villanyköltség fejenként — fogja halkra a szót a háziasszony, a Béri Balogh Ádám utcában. Nagy darab, testes, mellette kíváncsi kislány. Az unokája lehet. A címet az utcán mondta valaki, aki tejet vásárol tőle reggelente. Tehát tehene is van. A ház hosszan nyúlik hátra a kertbe. Előtte fedett folyosó fut végig. Onnan 'van a bejárat a helyiségekbe. Az épület két ablakkal néz az utcára. Azt a szobát akarják kiadni. — Igen, már van egy kislány. Maguk hányán lennének? Még három hely van. Szép, nagy szoba. Négyen nyugodtan elférnek. Nyugodtan. Meg úgy megéri kiadni. — mondta az előbb, roppant határozottan. — Ha így megfelel, megmutathatom. Ha nem, felesleges megnézni. No, barátságból nem sokat osztogatott erre a tájékra a sors. Üzleti szellemből annál többet. Nyolcszáz forint egy szobáért, amelynek külső falára is díszes rajzokat pingált a felhúzódó talajvíz. De hasonló a helyzet a Széchenyi utca egyik kiadó szobájával is. Csak ott négy férfinak adnak hajlékot, potom nyolcszázért. Ezek a szobák valóságos ágy és szekrényraktárak. Otthonról, nyugodt, kényelmes körülményekről szó sem lehet, egyik esetben sem. Talán kamra lehetett valamikor — Négyet fizettünk ketten, de ha mi elmegyünk, csak a csupasz bútorok, meg a kőpadló marad itt. A térítők, meg a szőnyeg a miénk — mondják a lányok. Ok a régi lakók. A közeljövőben, néhány nap múlva érkezik el a boldog pillanat, amikor megválhatnak ettől a Csaba utcai „lakástól”. A szoba szélességét elfoglalja egy ormótlan ágy. Hosszában egy másik, mellette ugyanolyan régi, esetlen szekrény. Vak tükör. Rozoga ajtó. Szürke kő. Piszkos kályha, meg még egy szekrény, a másik oldalon. Szék már nem fér el. Ablak csak az ajtón. Szűk kis lyuk. Talán kamra lehetett valamikor. Az egésznek amolyan rendetlen, piszokszaga van. Potom négyszázért két embernek. Mellé jár még a háziak torzsalkodása, ahogy a lányok mesélik. A szoba, egy alkov _______ — Oda érdemes menned — mintha valami halvány gúny csen. dűlne a kislány hangjában — ha lefekszel a tyúkokkal, no meg egyszerre a háziakkal, jó korán, akkor meg lesznek veled elégedve. A régi lakó egy barátnőjével költözik össze. így került a Zrínyi utcai ház ablakába a cédula, hogy lány részére szoba kiadó. A szóba, egy alkov. Szó, ami szó, tiszta, s a kályha is barátságos meleget ont. De még sóhajtani sem lehet úgy, hogy a háziak ne hallanák. Ha befűtenek, melegedhet a lakó is, ha kívánja, meg akkor is, ha nem úgy akarná. • A hirdetőtáblán több kis cádu- dula. Mindegyik lakást kínál. Az érdeklődő első percben megtudja, hogy mit nem szabad tennie, ha esetleg kiveszi la helyiséget. Nagy a kereslet, válogathat a főbérlő, s boldog, aki tetőt érezhet a feje fölött. Hogy mennyiért, meg milyen körülmények között, az erősen kifogásolható és vitatható. Mert tisztelet és becsület a lei- vételnek — de a legtöbb albérlet mindennek mondható, csak éppen otthonnak nem. Méry Éva A megyei nőtanács az elmúlt évekhez hasonlóan szűkebb körű összejövetelt rendezett hétfőn, a megyei nőtanács helyiségében. Az összejövetelen a nőmozgalom aktivistái és azok a tsz-tagok vettek részt, akik a termelőmunkában, a tojás termelési és barómfitenyész- Lési versenyben kiemelkedő mun. kát végeztek. Takács Mihályné, a megyei nőtanács titkára meleg szavakkal emlékezett meg a nemzetközi nőnap jelentőségéről, a nők termelésben, közéletben, családban betöltött szerepéről, helytállásáról. Köszönetét mondott a munkáért, amelyet a nőmozgalom fejlődéséért az aktívák végeztek. Az ünnepségen részt vett és felszólalt Vajda István, a megyei ta. nács mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője. Vajda elvtárs bevezetőben köszöntötte az asszonyokat és mint mezőgazdasági szakirányító a nők termelésben végzett munkáját méltatta. — A megyei tanács mezőgazdasági osztálya értékelte a termelő- szövetkezetekben is az elmúlt évi tojástermelési és baromfitenyésztési verseny eredményeit. A megyei tanács vb. megbízásából nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy ezen a baráti összejövetelen átadjam a három legjobb eredményt elért termelőszövetkezet baromfitenyésztő brigádjának az őket megillető pénzjutalmat, — mondotta. A dunaföldvári tsz-közi társulás baromfitenyésztő brigádja a verseny első helyezettje. A brigád 9:—10 hét alatt egy kiló súlyú pecsenyecsibét nevel, 3,15 kiló takarmány felhasználásával. A brigád tagjai külön-külön rászolgáltak az 500—500 forintos pénzjutalomra. A második helyezést a kurdi Uj Élet Tsz, a harmadikat a teveli Kossuth Tsz baromfinevelő brigádja érte el, ők is pénzjutalomban részesültek. Takács József- né, a mözsi Uj Élet Tsz tagja és Bánszky Józsefné, a bátaszéki Búzakalász Tsz tagja jó munkájáért kiváló tsz-tag jelvényt kapott, s még két tsz-asszonynak oklevelet adott át Vajda elvt.árs. Ezután az aktívák jutalmazására került sor. Az Országos Nőtanács nevében Takács Mihályné 19 aktivistát részesített pénz-, illetve tárgyjutalomban. Önkéntes rendőrök vetélkedője Megyei döntő március 26-án Ki lehet önkéntes rendőr? — önkéntes rendőr lehet — nemre való tekintet nélkül — minden 18. életévét betöltött magyar államolgár, aki: — Büntetlen előéleíű. — Politikailag, erkölcsileg megbízható. — Környezetében, munkahelyén köztiszteletben áll. — Ezt a munkát önként vállalja. — Valamely szerv, vagy közösség jelöltje. * A kérdés és válasz is mulatja, hogy vetélkedőről van szó. Különlegessége ennek, hogy nemcsak a megyében, hanem országosan is elsőként megrendezett eseményen hangzott el. A megyei főkapitányság javaslatára a megye járásaiban az önkéntes rendőrök legjobbjai vetélkednek, hogy a március 26-i megyei döntőbe jussanak. A fö cél mégis az, hogy a több száz önkéntes rendőr a versenyre készülés közben megfelelően sajátítsa el és a gyakorlatban alkalmazza azokat a jogokat és kötelességeket, amely — a kézikönyv alapján — minden önkéntes rendőr feladata. A bíráló bizottságnak nem volt könnyű dolga, hiszen a szombaton megrendezett vetélkedő a szekszárdi járás önkéntes rendőrei körében Szekszár- don, a BM-klubban igen magas színtű felkészülésről tett tanú- bizonyságot. Mutatta, hogy az a 30 résztvevő, aki az előzetes konzultáció, megbeszélés és verseny után ide került, valóban a járás legjobb önkéntes rendőrei közül került ki. Sűrűn akadt egyöntetű 5-ös egy-egy felelet után. A kérdések pedig nem voltak könnyűek, s felölelték az önkéntes rendőri szolgálat jogi és gyakorlati feladatait, igazgatási és közlekedésrendészeti, valamint az általános tudnivalókat. A 30 tagú versenyzőgárdában a fiataloktól az idősebbekig, minden korosztály képviselte magát — s megnyugvás volt tapasztalni, mennyire „otthon voltak” mind az elméleti, mind a gyakorlati munkát illetően. * Beszélgettünk néhány önkéntes rendőrrel. Halász József 57 éves fejjel ült a versenyzők közé. — Van egy könyvünk — mondta —, szorgalmasan nézegettem. Ha nem is érek el kiemelkedő eredményt, mégis megéri. A részvétellel is sokat tanul az ember. Nekem különösen jó ez, hiszen munkakörömmel is összefügg. Mezőőr vagyok a szekszárdi Garay Termelőszövetkezetben. A legfiatalabbak közül Nédó Péter, bátai önkéntes rendőrrel beszélgettünk. — Körzeti megbízottunk segítségével jutottam el ide. Külön öröm számomra, hogy a harmadik helyet szereztem meg. Jóleső érzéssel mondom el otthon, nem vallottak velem szégyent. Üj erőt ad ez a megyei döntőre készülésben, de az otthoni, mindennapi munkában is. * Estébe hajlott már az idő, amikor a szórakoztató és tanulságos vetélkedőn a végső sorrend kialakult. A megyei döntőbe jutottak: Berkes Miklós medinai, Búzás István szekszárdi, Nédó Péter bátai, Szűcs János medinai és Schmidt János tolnai önkéntes rendőr. Még öten értékes tárgynyereményben részesültek, s valamennyien kaptak dicsérő ok • levelet. (i—e) ÜVEGHÁZBAN... Korán feléledt a tolnanémecE határ. A legkorábban felszáradt őszi szántásba borsót vetettek. Tíz holdat étkezési célokra, és nyolc holdat — napraforgóval keverve — takarmányozásra; A takar* * mányvetés azóta is folyik, úgy, hogy tíz héten keresztül minden héten elvetnek nyolc-nyolc holdat. Ebből lesz a nyolcvan holdas zöld futószalag, később más takarmány- nakvalóval felváltva, majd egész őszig. Ugyanakkor a kertészetben is megkezdődött a munka. A tíz hold spenótnak kedvezett az enyhe tél, úgy hogy annak szedését, szállítását is megkezdhették. A kertészetet mér régebben paprika és paradicsom termesztésére specializálták — természetesen más zöldségfélét is termelnek — így a két növény palántáinak nevelését kezdték meg az üvegházakban. * Az üvegház mellett egyre „olvadó” komposztföldhalom. Két asszony, Fölöp Ferencné és Kovács Józsefné munkája elsősorban az. hogy az üvegházban dolgozóknak elegendő földet rostáljon, Elek József és Dudás József a segítőjük. Ok lapátolják a szitára a földet. A szitán fennmaradó nagyobb rögöket — amint néhány lapátnyit átrostáltak — gyors mozdulattal lódítják le. — A termés elsősorban azon múlik — mondják, — hogy milyen a palánta. A palánta pedig a finom, morzsás talajban nevelkedik a legjobban. — A palántának is úgy kell a kényelmes hely, mint az embernek- Csak úgy érzi jól magiát, Az átrostált földet aztán vödörbe lapátolják, és viszik be az üvegházba. Ott benn kellemes meleg van, az üvegtetőn áttűző nap heve olyan, mintha fűtőtest ontaná. Pedig Szabó István lent a „bunkerban” még csak most készíti a szalmát a kemencék begyújtásé- ’hoz. Ilyenkor, tavasszal évek óta a fűtés az elfoglaltsága. Közben az üveghiáz különböző pontjain hőmérőket kötöz fel. Tapasztalatból érzi már, milyen hőmérsékletet kell tartani, de mégis, a legbiztosabb a hőmérő. — Most a fűtéshez elég a kukoricaszár, azért van itt, az üvegház mellett kazalba idehordva, de ha történetesen hidegebbre fordul az idő, akkor fával kell tüzelni. Mindenesetre jó lenne, ha az idő így maradna, nem fogyna annyi tüzelő. Azt hiszem, ha lesz is még hideg, az nem lesz tartós. Bent, a betonágyak közt is asz- szonyok dolgoznak. Márton János- né, ifj. Győré Istvánná a magot szórja, utánuk pedig Németh Já- nosné vékeny földréteggel hinti be az ágyat. Azt tartják, ehhez a munkához asszonykéz kell, csak az tudja egyenletesen elszórni a 'n'őntamagot. A férfikéz csak ar. ,-a kell, hogy a padlózatra hullott földet összekotorja, lapátolja. No, meg a vizet hordja, locsolná a bevetett ágyakat. Ács Istvánra, az alacsony, kö- vórkés vízhordóra tréfásan rá is pirítanak, hogy ugyan egyenletesen öntözzön ám. — Ha sámlit tennél a lábad alá* akkor tán messzebbre tudnál nyújtózni. Ne csak magad előtt öntözz, hanem a túlsó szélén is:.. — Sicc te! — kiabál Némethné egy szürke cirmosra, amelyik nemtörődöm módon akar átosonni a miár bevetett ágyon —, a fene a lábadat, most már nem fogtok itt össze-vissza mászkálni; Csakugyan, az ágyak alól itt is; ott is, gyanakvó-bizalmatlanul te- kintget egy-egy macska. — Ezek is bedolgozók — mondja Szabó István —. Az ősszel rendre irtották a határból behúzódó egereket. Tavaly tavasszal annyi egér volt, hogy a falra akasztott tarisznyában is megkeresték az ennivalót. Ezért voltaic hasznosak a macskák. Persze, most hara- gusznak az asszonyok, ha a szépen elsimított ágyakat összemászkálják. Most már, jó idővel kint lesz a helyük. Kovács Imre bácsi, a kertészeti brigád vezetője közben a MÉK át. vevőjével folytat eszmecserét a kecskeméti paradicsom termelésének módszereiről. — Én nem vagyok híve az ikersoros vetésnek. Nehezebben lehet ápolni, gyomtalanítani. A tíz hold paradicsom és a tíz hold paprika bevételét százezrekben számolja.
