Tolna Megyei Népújság, 1966. március (16. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-31 / 76. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. március U. O 3 E es OLVASÓK A könyvtárpult alatt a kívánságra félretett könyvekét gyűjtik a tamási járási könyvtárban. Szabó Magdát, Szilvási Lajost, Sánta Ferencet, Passuth Lászlót és Ber- kesi Andrást. Az utóbbit a könyv, cím megjelölése nélkül, korlátlan mennyiségben. Szeretik még az olvasók Mora- viát, Németh Lászlót, és a Rejtőkönyveket. így első hangzásra az összkép meglehetősen vegyes. A könyvtárban azonban az olvasók igényeinek kielégítése a cél, ezért legfeljebb egyes könyvtárlátogatók választásán belül vizsgálhatjuk a könyvek és olvasóik viszonyát. SZERETEM Á MESÉKET Az aranyecset. Ez a legfelső könyv címe egy íehérblúzos cigányasszony kezében. Régóta figyelem, hosszan válogatott. Szorítja erősen a kiválasztott könyveket, mintha kiváncsiskodőktó! rejtené. Érdeklődésemet észrevéve megszólal: — Nagyon szeretem a meséket. Ha csak lehet, azt viszek. Fellapozom a meséskönyveit. Díszesen rajzolt álomvilág, gyermekkori tündérkirálynőim ismerős képe az illusztrációkon. Gyermekkori? Mqst is szívesen újraolvasnám. Jó néha kirándulni a csodák országába, a hétköznapok mellett. Az asszony egyik szeme rossz, nehezen lát vele, vagy talán egyáltalán nem. — Nem fárasztja az olvasás? — Jaj, dehogynem! Csak este olvasok, ha időm van*. Az erdő- gazdaságban dolgozom. A kislányom is kéri, hogy meséljek, de csak egy-két mondatig jutok el, már elalszik. Rácsuklik a fejé a meséskönyvemre. Akkor áztán olvashatok magamnak nyugodtan:“ Még egyszer átöleli a könyveket, barna arcát lassan bíborszínűre festi a bosszúság, hogy én még mindig a meséit figyelem. Talán azt hiszi, helytelenítem a választását. Szeretném, ha tudná, hogy azt kívánom, még sokáig szerezzen a mesékből magának és kislányának örömet. KEDVENC ÍRÓM? NINCSEN! A kislány arca olyan szép, friss, hogy úgy tűnik, még a diáksapka is vidámabban díszlik a fején. A sapkán zsinórdísz jelzi, hogy negyedikes gimnazista. Vagyis néhány hét múlva érettségizik. — A Mario és varázslót kérem. — Más Thomas Mann művet ajánlhatnék helyette? — Nem. Ez kötelező olvasmány. — Sajnos, nincs benn. Talán a Buddenbroock-ház? — Jó, legyen. Rövid válogatás után egy lengyel ifjúsági regénynél állapodik meg, találomra. — Szereti az ifjúsági könyveket? — Általában a szépirodalmat. — Kedvenc írója? — Nincsen. — Kit szeret a modem drámaírók közül? Hallgat hosszan, zavartan. Meg. rázza a fejét: — Mindegy nekem. — Mégis az eddig olvasott könyveik közül melyik gyakorolta magára a legnagyobb hatást? — Az „Elfújta a szél”. Nem kérdezek többet. Inkább sajnálom, hogy ez a szép kislány érettségi előtt néhány héttel csak kötelező olvasmányt választ magabiztosan, és bánt, hogy romantikába hajló ízlése még nem fedezte fel a Karenina Anna szépségeit. • AZ IPARI TANULÓ ÉS A CANDIDE Hosszú, nyurga gyerek, ballonkabátban. Jól fésült, rendezett külsejű. Szava is halk, udvarias. Egy leal an dós útleírást és a Voltaire: Candide-ját hozta vissza. Várok, míg új könyveket választ. Elég sokáig kell várakoznom. Alaposan kutat, kedvvel lapozgat be. le a könyvekbe. Jack London: Éneklő kutyájával és Laclos: .Veszedelmes viszofTTVV»-*»*-»-»TTTTTTTVTVTTTVVTWWyTVTVTTTTTmTTTTTTTtTWTTTTTTT j nyok című könyvével tér vissza A második könyvet éppúgy, mint a Candide,-ot, még kissé korainak találom számára. — Édesanyámnak is viszek olvasnivalót. Megbízik bennem, mert ismerem az ízlését. Szereti a re gényeket. — Te pedig? — A kalandos, izgalmas könyveket! — fülik át a hangja, ka- maszos lelkesedéssel. — Milyen tanuló vagy? — Lakatos, másodéves. — A Candide-ot is elolvastad? — Igen, és nagyon tetszett. A három olvasóval folytatott beszélgetésem után a könyvtárost faggatom. — Milyen lehetőségük van a könyvválasztás folyamán az ízlé sek formálására? — Mi csak akkor javaslunk könyveket, ba kémek bennünket erre. Többnyire választanak ma guknak az emberek, vagy kérik az előre felírt könyvcímeket. Ér dekes, hogy nálunk nem aratott sikert a „Rozsdatemető”. Viszik, olvassák, és amikor visszahozzák panaszkodnak, hogy unalmas..! MOLDOVAN IBOLYA A Termelőszövetkezetek Építőipari Vállalkozása, Szek- szárd, Rákóczi u. 85. Telefon: 24—95. Termelőszövetkezetek, tsz-tagok, földművesszövetkezetek, tanácsok (kőfa) részére vállalja: építőipari munkák tervezését és kivitelezését. (269) J. Golovanov: n jezsuita bukása — dokumentumregény — Fordította: Pető Miklós Tsz-ek, állami gazdaságok FIGYELMÉBE! Minden célra alkalmas 300— 800 liter közötti tölgyfahordók kaphatók 95 filléres literenkénti áron a MÉH Vállalat paksi telepén. Felvilágosítás: MÉH Vállalat, Pécs. Telefon: 16—32. MÉH-telep, Paks, telefon: 46. (264) Az ezüstös felhők „vadászai66 A Nyugodt Nap nemzetközi éve programjában befejezéshez közelednek a csillagászok és a geofizikusok kutatásai. A nemzetközi programban közreműködő intézmények között ott találjuk a moszkvai Űttörőházat is. Itt az ifjú úttörők éjjelente nagy kedvvel kutatják, „vadásszák” az ezüstös felhőket. Képzelhető a gyermekek nagy öröme, amikor sikerült nekik is lefényképezniük a magaslégkör e meglehetősen ritka geofizikai jelenségét. Az úttörők gazdag anyagot gyűjtöttek, több száz méternyi filmfelvételt készítettek a még sok mindenben titokzatos ezüstös felhők gyors változásairól. Az XJttörőházban négy éve működnek a csillagász-szakkörök, de már szép eredményeket értek el különböző jelenségek, például a meteoráramlatok, a Jupiter megfigyeléséből szerzett anyagok feldolgozásában. Az idősebb és a legaktívabb úttörőknek lehetővé tettélj, hogy belépjenek a Tudományos Akadémia csillagászati-geodéziai társasága ifjúsági szakkörébe. A csillagász-szakköröket a Sternberg-intézet patronálja. Az intézet tudományos munkatársai felügyelnek az idősebb úttörők munkájára. Néhány úttörő — a legjobbak — az intézetben is dolgoznak, ahol szabadon használhatják a csillagászati berendezéseket. A Szovjetunióban több ezer iskolás foglalkozik csillagász- szakkörökben. A gyermekek rendelkezésére áll számos jól felszerelt obszervatórium és csillagvizsgáló. A moszkvai úttörőház szakkörében Szasa Pozdnyakov tanuló az 5 hüvelykes teleszkópot állítja (Foto: L. Gromov») HIRDESSEN a TOLNA MEGYEI Népújságban! • eT»rrTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyfTTr>TfrTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT»T¥TTVTyTTTTTTTTTTTTTTTTTTT»»Mm»»»»»»W» — 13 — De miután nem volt buta ember, hamarosan rájött, hogy ezzel a barátsággal nem megy mesz- szire, helyesebben nagyon is messzire mehet, például K öli mába (fegyenctelep volt. A szerk.), sőt még messzibbre, esetleg a mennyországba is. 1944- ben rádöbbent, hogy számára a földbirtok és a kastély örök álom marad csupán s gondolkozni kezdett, hogyan változtasson irányt. — Nehogy eltűnj — mondta Prohorovnak —, jönnek majd az amerikaiak, még szükségem lesz rád ... És egyébként is, Prohorov, emlékezz: meg. győződésem, hogy útjaink még összefutnak. Ha esetleg mégis elvesztenélek szem elől, állapodjunk meg, hogyan kapsz hírt rólam. Az én számom a tizenegyes. Tehát: tizenegy lesz a jelszavunk. Egy könyv tizenegyedik oldala, tizenegy alma... Ezzel a számmal én jelentkezem nálad, megértettél? Nehogy elfelejtsd! Így töprengtek a jövőről, terveket szőttek, miképpen lehetne eladni magukat a legjobb áron, kit lehetne még bevonni, mi fogja az amerikaiakat elsősorban érdekelni. Anatolij nem tudta, mitévő legyen, Fischemek pedig már más gondjai voltak. És mi lesz, ha az oroszok bejönnek Párizsba? Vagy talán helyes, ha Borjat^inszkijjel tart, elvégre mégiscsak herceg... De nem sikerült vele tartania: az események hullámai Prohorovot elsodorták a hercegtől... 3. PÁRIZS—PECSORA—MOSZKVA Mikor a Quartier Latin-ban már kattogtak a hazafiak géppuskái és a Concorde téren komoly harcok bontakoztak ki, egy horogkeresztes tank — 14 — pedig lövegével majdnem ledöntötte az egyiptomi obeliszket, Anatolij Prohorovot csupán egyetlenegy probléma foglalkoztatta: honnan szerezzen megfelelő ruhát. A Speer-légió fekete egyenruhája most nem volt divatos Párizsban. Augusztusban megérkeztek a szövetségesek. A Champs Élysées-n a lányok virágokat szórtak a jeepekre. Ezek a jeepek egészen újak voltak, horzsolás se volt rajtuk, látszott, hogy még nem vetették harcba őket. Prohorov egész napokon át a Mouftar utcai csapszékekben őgyelgett. Elhagyta magát, bo- rotválatlanul járt. ritkán váltott fehérneműt, sokat ivott. Rendezetlen életet élt, részegségében zokogott, átkozta a németeket, az amikat és Borjatyinszkij herceget, aki úgy eltűnt, mintha a föld nyelté volna el. Egyszer, amikor részegen kóborolt a Clichy körúton, felszedte őt Madeleine, az örökké éhes. rühes utcalány. Szürke, nedves szobájában jóformán semmi sem volit mosdótálon, vizeskorsón és egy hatalmas poros ágyon kívül. A férfiúi cím elnyeréséért Prohorovnak nehéz frankokat kellett fizetnie. Aztán a Mouftar utcán két új ismerőse akadt. Rogyion Zajcev, és Filipp Kugel. Oroszok. Illetve oroszok voltak. Ebben a kompániában nem illett a múltról beszélni, de Anatolij rájött, hogv lecsúszott emberek. Egv hét múlva Kugel talált valami űrlapot az utcán, vízjeles papíron. Az öreg tölgy vendégfogadóban — a világ legrégibb vendégfogadója, alapítási év 1265 — éjfélig üldögéltek, szuszogtak, lihegtek, amíg meghamisították a szöveget. Helyesen kalkuláltak: — 15 — a nagy zűrzavarnak ezekben a napjaiban még az ilyen durva hamisítás sem tűfot fel Hukinek. És valóban. 700 000 frankot „martak fel”. Örömük leírhatatlan volt. Ebédelni a Maximba mentek, ruletteztek, este elmentek a Pigalle-ra a lányokhoz, és ez így ment egy álló héten át. Egyszer a részeg Prohorov, amikor hajnal felé kitántorgott a mulatóból, észrevett egy új típusú Renault-t és javasolta társainak, hogy autókáz- zanak. Rém mulatságos volt egészen addig, amíg neki nem repültek egy hirdetőoszlópnak. A költekezéshez könnyen hozzászoktak, és mikor egy szép napon a hétszázezer frankból már egy centime se maradt, elhatározták, hogy gyorsan „organizálnak” valamit. Erről eszükbe jutott utazásuk a Renault-n ... így alakult meg az a banda, amely gépkocsikat lopott és eladta azokat. Párszor már-már majdnem lefülelték őket. Hogy kimásszanak a slamasztikából, meghamisították az okmányaikat, így lett Anatolij Prohorovból Konsztantyin Szo- , bolevszkij, majd Nyikolaj Jermovszkij, később r Anatolij Pravikok, Anatolij Jersov. Az autókat néha nem a helyszínen adták el, hanem messze a tett színhelyétől. Egyet Nancy- ban vittejc- piacra. Utána tökrészegre itták magukat, Kugel levegőbe lőtt a riasztópisztolyával. Prohorov ordítozott és így kiabált Zajc,ev felé: ..Tudod, ki vagyok én? Vlaszov tábornok gépkocsivezetője! Van egy irattáram Párizsban, amiért az NKVD (szovjet belügyi népbiztosság. A szerk.) 25 évet adna! És ki vagy te? Szemét börtöntöltelék!”
